OREO torta

Valamilyen rejtélyes okból az amerikaiak rajonganak az Oreo kekszért. Jó, rendben, nagyon csokis, szinte fekete, de szerintem semmivel nem nyújt nagyobb gasztronómiai élményt, mint a mi jó öreg Pilóta kekszünk. Magamnak sosem veszek ilyet, de gondoltam, hogy egyszer kipróbálom egy torta fő alapanyagaként. Annyira jól sikerült ez a recept, hogy az elmúlt néhány hétben háromszor is megsütöttem. Ugyan a piskótám a kekszmorzsa miatt kicsit édesebb a szokásosnál, de a krémbe egy gramm cukrot sem tettem, így beleharapva tökéletes lett az íze.

Egészen véletlenül pont annyi darab kekszet használtam fel hozzá, mint amennyi 2 doboz ilyen kekszben van.

A piskótájába jó sok apró morzsára tört kekszet tettem, ami klasszul meg is színezte, egészen feketére. Kétféle krémet készítettem hozzá, mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Mivel mindkettő jól sikerült és egészen különbözőek, végül mind a kettőt beletettem, egyiket krémnek, a másikat a tetejére máznak. Közben picit alakítottam a legelőször megsütött recepten. Nincs kőbe vésve a krém mennyisége, van, aki jobban, más kevésbé van oda a nagyon krémes süteményekért. Az én ízlésemhez a harmadik kísérlet áll a legközelebb, így ezt írom le, de tetszőlegesen lehet változtatni a tejszín és a mascarpone arányát.

A tetejét lehet cifrázni: díszíteni félbevágott kekszekkel, gyümölccsel, de díszítés nélkül is simán megállja a helyét.

Hozzávalók:
piskóta

• 5 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 8 evőkanál víz
• 25 dkg liszt
• 10 db OREO-ból morzsa  (késes robotgépben összeaprítani, kb. 10 dkg)
• 5 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
• csipet só

Az OERO kekszeket késes robotgépbe teszem, és morzsává aprítom.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet, valamint az OREO morzsát, és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, három lapba felvágom.

Látszik, hogy sötétebb, mint egy sima piskóta

 krém: 

• 250 g mascarpone
• 5 dl tejszín
• 14 db OREO keksz

A mascarponét robotgéppel kicsit felhabosítom. Felverem a tejszínt, a mascarponét is hozzákeverem, végül az Oreo-kat kézzel rusztikusan beledarabolom.  (Aki extrém krém-szerető, beletehet 500 g mascarponét 4 dl tejszínnel. Nekem ez már túl sok volt, de sokaknak nagyon ízlett így is.)

A krémet megfelezem, és betöltöm vele a lapokat.

A harmadik lap tetejére fog kerülni a máz.

máz:

• 2 dl tejszín
• 8 db OREO-ból morzsa

A tetejére egy másik krémet találtam ki: hasonlóan a trüffelkrémhez felmelegítem a tejszínt, és belekeverem az OREO morzsát. Az eredmény: egy azonnal besűrűsödő, puding állagú krém, melyet rögtön felkenhetünk a harmadik piskótalap tetejére. Pár órára érdemes behűteni.

A díszítés első alkalommal "Gabika-design", azaz a sógornőmmel gyorsan feldobáltuk a megmosott epreket, és néhány félbevágott OREO-t.

Másodszorra a kollégáknak sütöttem meg, utó-születésnapra, az irodában csak gyorsan rátettem a felszeletelt epret.

Harmadszorra kedves barátnőm kislányának születésnapjára, ezúttal ehető ostya került a tetejére, melyet gurulós málnával rögzítettem a tortához.

(Tipp: először mindenáron le akartak gurulni a valóban gurulós málnák. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert már elkezdtem az ostya felhelyezését, ami előbb-utóbb elkezd hullámosodni, ha nincs a széle rögzítve. Eszembe jutott a megoldás: kettétörtem egy fogpiszkálót és a hegyes végével hozzátűztem az ostyát a tortához, mintha csak gombostű lenne, de kihagytam egy kis véget, amire (mint egy sapkát, vagy inkább kucsmát) rátettem egy szem málnát. Így a rögzítés is gyorsan megtörtént, viszont nem látszott, mert eltakarta a málna. Ennél a módszernél egyetlen dologra ügyeljünk: feltétlenül szedjük ki a fogpiszkálókat fogyasztás előtt!)

Medvehagymás sonkás tészta - egy kicsit másképp

 Készítettem már sonkás tésztát a maradék húsvéti sonkából. Mivel idén is már egy hete sonkát vacsorázunk, gondoltam, hogy a maradékból ma ebédet főzök. Kicsit változtattam rajta, pl nem kocka tésztából főztem, hanem farfalle tésztából, mert az volt itthon. Szerencsére kapható medvehagyma, ezért nemcsak az olajban eltett változatot kevertem bele, hanem aprítottam hozzá egy friss csomaggal. Ezenkívül 20 perc sütés után megszórtam a tetejét reszelt sajttal, és még 10 percig sütöttem. Még finomabb lett, mint a múltkori, melynek a receptje itt olvasható.

Annyira örülök a medvehagyma szezon kezdetének, hogy holnap kivételesen nem húsleves, hanem medvehagymakrémleves lesz nálunk.

Dupla csokis kókusztorta

Ebben az évben kevesebb időm volt a húsvétra készülni. A szokásos répatorta nem maradhatott el, de egy újdonságot is ki akartam próbálni. A választásom a legfrissebb Nők Lapja Konyhában olvasott fehér csokis kókuszos tortára esett, amely Farkas Vilmos cukrász receptje. Azért szeretem az általa közzétett süteményeket, mert ő sem használ vajat a krémek készítéséhez, ezáltal sokkal könnyebb az állaguk. 

Bevallom, kevésbé rajongok a fehér csokiért, kicsit tartottam tőle, hogy túl édes lesz. De nem lett az, a csokis piskótalappal együtt fantasztikus ízvilág lett a végeredmény. Szerintem az is jót tett neki, hogy egy éjszakát a hűtőben pihent, és volt ideje összeérni, úgyhogy mindenképpen érdemes fogyasztás előtt egy nappal elkészíteni. Szerintem annyira finom ez a torta, hogy simán lehetne cukrászdában árulni, én mindennap rájártam a hűtőben 1-1 szeletre!

Hozzávalók:

piskóta:

• 16 dkg étcsoki
• 16 dkg puha vaj
• 5 dkg porcukor
• 8 tojás, szétválasztva
• 20 dkg kristálycukor
• 2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
• 16 dkg liszt

kókuszos fehér csokis krém:

• 1 liter tejszín
• 30 dkg fehér csoki
• 20 dkg kókuszreszelék
• esetleg 1 zacskó Zselatin fix

Először elkészítem a piskótát: első lépésként érdemes a csokit vízgőz fölött megolvasztani, hogy legyen ideje langyosra hűlni. Ezután a vajat felhabosítom a porcukorral, majd gyors mozdulattal belekeverem a tojássárgáját. A tojásfehérjéből és a kristálycukorból kemény habot verek.

Ha langyosra hűlt a csoki, azt is a tojássárgájás részhez keverem, majd óvatosan beledolgozom a tojásfehérjehabot is. Végül a kakaóporral elkevert lisztet is beleszitálom. (Itt jegyzem meg, hogy kicsit tartottam attól, hogy összetörik a tészta, mivel én más sorrendben szoktam összekeverni: először a lisztet szitálom bele és csak a legvégén a tojásfehérjehabot. Ezzel elérem, hogy a fehérjehab kevésbé esik össze, mivel csak a legutolsó fázisnál adom hozzá. Végül így sem esett össze, sikerült három lapra felvágnom, de aki biztosra akar menni, felcserélheti a sorrendet.)

Egy 26 cm átmérőjű kerek tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral, beleöntöm a tésztát és 165-170 fokon kb. 50 percig sütöm. Hagyom teljesen kihűlni, és 3 lapba elvágom.

A krémhez a tejszínt forrásig melegítem, beletördelem a fehér csokit, és kevergetve elolvasztom benne. A kókuszreszeléket is belekeverem és hagyom teljesen kihűlni. (Ez is elkészíthető előző nap.) 

Ezután robotgéppel felverem. A szokásos trüffelkrémnél folyékonyabb lett az állaga, ezért beleszórtam majdnem egy zacskó Zselatin fixet (az Aldiban kapható változat 30 g-os, a dr. Oetker-es 20 g-os, abból szerintem belemehet az egész).

A lapokat megtöltöm a krémmel, a tetejére és az oldalára is kerüljön belőle. Kevés kókuszreszelékkel megszórom a tetejét. Legalább egy éjszakán át hűtöm, hogy jól összeérjenek az ízek.

Egy kis tavaszi hangulat: