Enni Cake keresője

2014. február 27., csütörtök

Donut muffin

Ez egy végtelenül egyszerű, de annál finomabb recept: a fánk és a muffin keresztezése. Kb. egy éve sütöttem meg először, amikor a kisfiam egyik osztálytársa volt nálunk az anyukájával. Spontán meghívás volt, a suli után behívtam őket egy kávéra/forró csokira. Éppen semmi sütemény nem volt otthon, amivel meg tudtam volna őket kínálni, így gondoltam, itt az alkalom kipróbálni ezt a receptet. Amíg a sütő bemelegedett, össze is kevertem a száraz és a nedves hozzávalókat. Mire a sütő kihűlt, már el is fogyott mind. Azóta rendszeresen sütök ilyet, pár óra alatt mindig elfogy. Igaz, ebből nem is lesz több, éppen 12 darab.


A tegnapi sütésnek kicsit furcsa volt az íze, mintha valahogy szárazabb lett volna, mint szokott... Később rájöttem, hogy miért: kinyitottam a mikrót és benne volt a vaj, amit olvasztani tettem be.  Ennek ellenére estére ez is elfogyott. Holnap reggel sütöm a következőt az óvodai farsangra.


Hozzávalók:
  • 140 g porcukor
  • 200 g liszt
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 100 ml natúr joghurt (én egy 125 g-os Danone Activiát vettem)
  • 2 nagy tojás
  • 1 tk vanília
  • 140 g olvasztott vaj
  • 12 tk málnalekvár
Egy tálban összekeverem a porcukrot a liszttel és a szódabikarbónával. Egy másik tálban pedig a villával felvert tojásokat a vanília aromával és a joghurttal. A lisztes keverékre öntöm, majd gyors mozdulattal az olvasztott vajat is hozzákeverem.  Egy muffinsütőformát kibélelek papírkapszlikkal vagy szilikon formákkal és teszek bele 1-1 EK tésztát. Ezután mindegyik tészta közepébe teszek 1-1 tk lekvárt (vagy mogyorókrémet), végül lefedem a maradék tésztával.190 fokos sütőben kb. 20 percig sütöm. 5 percig hagyom még a formában hűlni, utána kiszedem és egyenként porcukorba forgatom. (Recept: Good Food)



Ez volt a Nutellás

2014. február 25., kedd

Citromos-túrós torta Limoncello szósszal

Végre nem csokis tortát sütöttem a hétvégén, hanem egy citromosat. Végtére is az én névnapomat ünnepeltük...
Az alapja a vizes piskótám lett annyi különbséggel, hogy a víz helyett citromlevet tettem bele. Ettől nem jött fel olyan magasra, mint szokott (gondolom, hogy a citrom savtartalma miatt), de ettől eltekintve ugyanolyan puha lett és finom citromos utóízű. A krémet a Sweet Dreams Magazinban olvastam, csak annyit változtattam rajta, hogy az előírt 12 lap zselatin helyett csak hatot tettem bele, mert túl soknak találtam. Ezzel sikerült tökéletes állagot elérnem. Ezenkívül egy  kicsivel több citromlevet tettem a túrókrémbe, nehogy a tejszín hozzáadása után elveszítse a citromos utóízét. Így sem lett túl savanyú, szerintem pont el lett találva. Az is számít, hogy milyen a túró minősége, lehetőleg krémeset vegyünk hozzá. Nekem nagyon ízlett, máskor is fogok ilyet sütni.


Hozzávalók: 

piskóta:
  • 5 nagy tojás
  • 25 dkg cukor
  • 8 evőkanál frissen facsart citromlé
  • 25 dkg liszt
  • 5 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
  • csipet só
krém:
  • 60 dkg túró
  • 1,5 dl frissen facsart citromlé (kb. 3 citrom leve)
  • 20 dkg cukor
  • 6 lap zselatin
  • 4 dl tejszín
  • 1,5 dl Limoncello likőr
  • kb. 1 tk keményítő
A piskótához a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a citromlével elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon kb. 35 percig sütöm.

A túrót a citromlével és a cukorral gépi habverővel simára keverem. A zselatinlapokat beáztatom hideg vízbe kb. 5 percre, utána kinyomkodom és mikróban néhány mp alatt felolvasztom. 2 EK túróval összekeverem, majd ezt a keveréket a többi túróhoz adom. A tejszínt felverem és ezt is beleforgatom. 

A piskótát három részre vágom. Az első részt megkenem a krém kb. harmadával, ráteszem a második lapot, erre jön a krém újabb harmad része, végül az utolsó lap. A maradék krémmel pedig bevonom a tetejét és az oldalát. Pár órára behűtöm. 

A keményítőt 2 EK Limoncello-val simára keverem. A többi likőrt egy kis lábosban felmelegítem és a keményítős keverékkel besűrítem. Lehűtöm, és ezzel a szósszal öntöm le a tortát felvágás előtt.









2014. február 23., vasárnap

Hello Kitty csokitorta

Ez a másik torta, amit a múlt hétvégén sütöttem. Egy barátnőm kislánya ünnepelte a 20. születésnapját, és Hello Kitty tortát szeretett volna. Ugyanolyan ízesítésű volt, mint a kecskés torta, csak egy picit nagyobb, mert 26 centis formában sütöttem.




2014. február 21., péntek

Lándzsás útifű szirup és egyéb házi praktikák influenza ellen

Beköszöntött az influenzaszezon. Sajnos mi sem maradtunk ki belőle, a családom férfi és gyerektagjai sorra dőlnek ki. Egyedül én tartom a frontot - gondolom, gyakorló anyukáknak ismerős a helyzet, amikor hol az egyik, hol a másik gyerekhez kell szaladni. A férjemet sikerült rendbe tenni a hétvégén egy teakeverékkel -  mindenféle légúti panaszra jó hatással van a náthától a köhögésig. És nemcsak hasznos, hanem nagyon finom is!

Kell hozzá a következő gyógynövényekből 5-5 dkg: kamillavirág, hársfavirág, bodzavirág, fehérmályva levele és gyökere, édesgyökér, édeskömény, ökörfarkkóró virág és kakukkfű. Jól záródó üvegben kell tárolni, elkészítése: egy pohár forró vízbe 1 EK teafüvet teszünk, és 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Mézzel, citrommal ízesítjük.

Ebből megivott napi 2 literrel, és hétfő reggelre határozottan munkaképesnek érezte magát.

Utána Lottika következett: belázasodott, folyt az orra és csúnyán köhögött. Az orvos Fluimucilt javasolt, hogy felszakítsa a köhögését, de sajnos egy-egy kortynál nem volt hajlandó többet meginni - és ő olyan, ha azt mondja: nem, akkor az az jelenti: nem, és ha megszakadok, akkor sem sikerül beleerőltetnem még egy kortyot. Gondoltam, valami olyan orvosság kell, ami koncentráltabb, ezáltal kevesebb mennyiség is elég. Mondjuk: a lándzsás útifű szirup (mondanom sem kell, hogy a belőle készült teából sem akart egy kortynál többet meginni...).  De akkor már miért ne készíthetném el házilag? Találtam is az interneten egy receptet, ami nagyon jól sikerült, pont olyan sűrű és fekete lett, mint amilyet a patikában lehet kapni, azzal a különbséggel, hogy erről biztosan tudom, mi van benne (tea és méz) és mi nincs (alkohol). Nemcsak köhögésre és torokgyulladásra kiváló, hanem emésztési zavarokra is és csökkenti a gyomorégést.

Egy marék szárított lándzsás útifű teát 3 dl forrásban lévő vízzel leforrázok, és hagyom kihűlni. Leszűröm, lassú tűzön felforralom, majd beleteszek 20 dkg jó minőségű mézet és lassan besűrítem. Nem volt megadva, hogy mennyi ideig kell főzni, én elég sokáig kavargattam, míg el nem kezdett habzani, úgy tűnt, akkor kezd sűrűsödni. Miután kihűlt, akkor lehet látni, hogy elég sűrű-e. Tiszta üvegbe öntöm, lezárom és hűtőben tárolom. Adagolás gyerekeknek: naponta 1-2 teáskanállal. 


A következő áldozat Kristóf volt, ő már múlt héten is fájlalta a hasát, de gondoltam, ez csak a szokásos diákszöveg, hogy ne kelljen megírnia a leckét. Aztán kedd este annyira rosszul érezte magát (hányinger, fejfájás), hogy fél nyolckor elküldtem aludni. Én lepődtem meg a legjobban, amikor 10 perc múlva már aludt is. Aki ismer minket, az tudja, ez nálunk alapesetben soha nem fordul elő! Másnap reggel fél nyolcig aludt. Délután kicsit jobban lett, de szerdára 39 fok fölé szökött a láza és egész nap feküdt. Később kiderült, hogy az osztálytársainak a harmada beteg - kinél a hányós- hasmenős, kinél a náthás-köhögős változat jött elő. Nálunk megvolt mindkettő, mert Gréti tegnap délután közölte, hogy nagyon fázik, és fáj egy kicsit a torka. Megmértem, neki is 39 fok! Este még egyszer felment mindkettőnek a láza, ott feküdtek az ágyban egymás mellett nyakig betakarózva! Kicsit megkésve, de arra gondoltam, készítek nekik valami immunerősítőt. Éppen tegnap adták le a tévében Mautner Zsófi egyik forró ital receptjét, egy grapefruitos, fűszeres italt, amit gyorsan ki is próbáltam.

3 rózsaszín grapefruit levét kinyomom, 6 dkg mézzel édesítem, felöntöm 3 dl forró (de nem forrásban lévő) vízzel, reszelek bele kevés friss gyömbért és nyomok bele friss citromlevet.


Ugyanebben az adásban Zsófi említést tett egy korábbi, szintén immunerősítő és vírusölő receptjéről, a mézes-kurkumás pasztáról. Ezt is kipróbáltam.

Kb. 1 dl mézet kézi habverővel elkeverek 2 tk őrölt kurkumával (vigyázat, a kurkuma nagyon fog, ne fakanállal álljunk neki, mert azt megfesti sárgára). Így is lehet fogyasztani (pl. 1-1 teáskanálnyit), de lehet készíteni forró italt is belőle: 1 tk pasztát felöntök 1 dl forró vízzel, és ízesítem kevés frissen reszelt gyömbérrel és citromlével.

Mézes-kurkumás paszta

És a belőle készült forró ital
A következő praktika egy régi, jól bevált recept: a mézes fokhagyma. Természetes antibiotikum, nagyon jó az immunerősítő és gyulladásgátló hatása, és nem utolsósorban én az ízét is szeretem. (Néhány napot állva veszít a jellegzetes, csípős szagából.) Egész gerezdeket is lehet az üvegbe tenni, de az gyomorfájást okozhat, így szétnyomva kímélőbb egy kicsit.

Nagyon egyszerű elkészíteni: egy kisebb üvegbe belenyomok néhány hámozott fokhagymagerezdet (én 5 db duci gerezdet választottam), és felöntöm mézzel. Ha valaki úgy érzi, kicsit sok lett a fokhagyma mennyisége, akkor tegye át egy nagyobb üvegbe és öntsön még rá mézet. A hatást lehet fokozni egy kevés reszelt gyömbérrel, vagy külön elkészítünk egy fokhagymás illetve egy gyömbéres-citromos változatot, melyekből felváltva fogyasztunk 1-1 teáskanálnyit.


Még egy utolsó tipp: naponta megeszek egy kockacukorra cseppentve 15 csepp propoliszt. Gyerekeknek is adható, de akkor csak 5 cseppet cseppentsünk a kockacukorra. Ez is nagyon jó immunerősítő, gomba-és vírusölő, fájdalomcsillapító hatású, de külsőleg alkalmazva többek között segíti a sebgyógyulást, és lehet vele ecsetelni a szájban lévő sebeket.

Immár felvértezve a vírusok ellen, várjuk az újabb rohamot! Vagyis inkább már a tavaszt...

2014. február 19., szerda

Zamatos csokitorta

Ma van a névnapom. Hétköznap lévén most csak szűk körben ünnepeltünk, nem is akartam semmilyen bonyolult tortát sütni. Először kacérkodtam egy olasz citromtortával, mert azt szívesen megkóstoltam volna, de beláttam, hogy célszerűbb valami csokis receptet keresni, mert a gyerekek szerintem nem ették volna meg. Úgyhogy citromtorta lefújva, majd a hétvégére megsütöm, helyette jött egy csokis, aminek a tésztájába tettem két reszelt almát, ettől nagyon puha, szaftos lett. Kicsit kifolyt a krém a tortalapok közül, de ezt ki lehet cserélni valamilyen másik csokis vagy gyümölcsös krémre, ha valakinek van bevált receptje, a tortalapot viszont nagyon ajánlom kipróbálásra. Szerintem több napig is friss, puha marad (mi csak ma vágtuk fel, ezért nem tudok erről nyilatkozni). Bár az alma ízét nem lehet különösebben érezni, mégis nagyon jót tesz neki. (Recept: Stahl Magazin, Csupa csoki különszám)


Hozzávalók:

tészta:
  • 30 dkg liszt
  • 1 tk sütőpor
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 1/4 tk só
  • 5 dkg kakaópor (cukrozatlan)
  • 15 dkg puha vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 tojás (szobahőmérsékletű)
  • 2 dl tej
  • 25 dkg alma (kb. 2 db)
krém:
  • 3 dl tej
  • 10 dkg étcsoki
  • 2 EK keményítő
  • 2 EK kakaópor (cukrozatlan)
  • 10 dkg puha vaj
  • 12 dkg porcukor
 
A tésztához a vajat és a cukrot robotgéppel habosra keverem. Egyenként beledobom a tojásokat. Lassú fokozaton hozzáadom a lisztet és a tejet, felváltva hol az egyikből, hol a másikból teszek bele. Végül hozzáaadom az almákat is, amiket előtte lereszeltem nagy lyukú reszelőn. A felét átkanalazom egy 22 cm átmérőjű kerek tortaformába (eredetileg 24 centis kellett volna, de nekem olyan nincs, és szerintem jó volt ez a méret hozzá) és 175 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm. A maradék tésztából sütök még egy ugyanilyen tortalapot.

Amíg hűlnek a lapok, elkészítem a krémet: a tejet felmelegítem és kevergetve felolvasztom benne a csokit. Közben kimérem a keményítőt és a kakaóport, és összekeverem. Egy kevés meleg csokis tejet hozzáöntve kézi habverővel simára keverem, majd visszaöntöm a lábosba a többi csokis tejhez és közepes lángon, folyamatosan kevergetve besűrítem. A tetejére folpackot teszek, hogy ne bőrösödjön meg állás közben, és langyosra hűtöm. A vajat a porcukorral gépi habverővel jól kikeverem, majd ugyanígy kikeverem a csokikrémet is. Apránként hozzáadom a cukros vajat. Az így elkészült krém felével megkenem az egyik tortalapot, ráteszem a másikat és a maradék krémmel bevonom a tortát. Érdemes 1 napig hűtőben tárolni felvágás előtt, így finomabb lesz, jobban összeérnek az ízek és megpuhul a torta.


Egy megjegyzés a recepthez: nagyon nem szeretem a vajas tortákat, de most ettől próbáltam eltekinteni, a vaj egyébként is nem a krém egyik fő alapanyaga, hanem csak egy kis kiegészítője, gondolom azért, hogy jobban megdermedjen. Nekem kicsit folyékony lett a krém, lehet, hogy legközelebb 3 EK keményítőt tennék bele. Vagy egy még jobb ötlet: a két lap közé nem is krémet kennék, hanem valamilyen savanyú lekvárt (pl. feketeribizlit vagy szedret), és csak a második lap tetejére tennék krémet - ebben az esetben elég a fele mennyiség is.

2014. február 16., vasárnap

Karamelles tiramisu Mars csokival

Ezt a desszertet készítettem a páromnak Valentin nap alkalmából. Aznap két tortát sütöttem, és bevallom, örültem neki, hogy nem egy harmadik tortának kell nekiállnom este 10-kor. A végeredmény egy nagyon karamellás, nagyon krémes és nagyon finom tiramisu lett, ami egyáltalán nem émelyítően édes! A karamell íz viszont jól érződik benne. Igazi karamellimádó vagyok, és ez a változat jobban ízlik, mint a hagyományos kávés tiramisu. Nálunk három evésre elfogyott (de a harmadik alkalomra már alig maradt belőle.) (Recept: Stahl Magazin, Csupa csoki különszám)


Hozzávalók:

krém:
  • 5 dkg cukor
  • 2 dl tejszín
  • 50 dkg mascarpone
karamelles csurgatás:
  • 1 tubus cukrozott sűrített tej (kb. 170 g)
  • 3 dkg cukor
  • 1 EK méz
  • 2 dl tejszín
  • 1 EK puha vaj
mártogatós:
  • 2 EK cukrozatlan kakaópor
  • 1 EK cukor
  • 1,5 dl meleg víz
ezenkívül:
  • 4 db 47 g-os Mars csoki (én 3 db két Mars csokit tartalmazó csomagot kaptam, ami 3 x 69 g)
  • 20 db babapiskóta
  • 2 EK cukrozatlan kakaópor
A krémhez a cukrot karamellizálom, majd levéve a tűzről beleöntöm a tejszínt és mérsékelt lángon, folyamatosan kevergetve  felolvasztom benne a megkeményedett karamellt. Langyosra hűtöm, és robotgéppel hozzákeverem a mascarponét. Hideg helyre teszem felhasználásig.

A karamelles csurgatáshoz a sűrített tejet, a cukrot és a mézet  közepes lángon kevergetve addig melegítem, amíg halványan megbarnul, azaz karamellizálódik. Hozzáöntöm a tejszínt és a vajat, és kicsit besűrítem. Ezt is félreteszem.

Előkészítem a tepsit vagy jénai tálat, ami elvileg egy 20 x 20 cm-es, kb. 2 literes tál kellett volna, hogy legyen. Nekem pont ilyen nincs, de egy hasonló űrtartalmú, 18 x 24 cm-es téglalap alakú igen, ezt vettem elő. Kiderült, hogy tökéletes méretű, mert pontosan elfér benne 2 sorban 5 db piskóta. 


Gyorsan kikeverem a mártogatós hozzávalóit: a kakaóport, a cukrot és a meleg vizet. A babapiskótákat egyenként belemártom, és kirakom vele a tálat. Rákenem a karamelles mascarponekrém felét, és megszórom a kakaóporral. 


Csíkozva rácsurgatom a karamelles keverék felét, és ráteszem a vékony szeletekre vágott Mars csoki felét. A második rétegnél ugyanígy kezdem a mártogatott piskótával, erre jön a krém másik fele, de most nem szórom meg kakaóval. Rácsurgatom a karamell másik felét, és a tetejét kirakom a maradék Mars csokival. 


Tálalásig behűtöm, lehetőleg egész éjszakára, de minimum néhány órára. Ezalatt a piskóta teljesen megpuhul. Egyetlen negatívuma: a kalóriákat ne számolgassuk evés közben! Gondoljunk arra, hogy nem azért esszük, hogy lefogyjunk tőle, hanem azért, mert örömet okoz! (És függőséget is...)



2014. február 14., péntek

Valentin napi kecsketorta

Nem kell megijedni, nem a kecske húsát használtam fel ehhez a tortához, hanem csak a fényképét. Kristóf egyik tanító nénijének sütöttem, aki a kedvesének szánta ajándékba - a fiú bizonyára tudja, miért pont ennek az állatnak a fotója került a torta tetejére. Amikor a nyomdával beszéltem az ostyarendeléssel kapcsolatban, a hölgy hangja egészen ellágyult, amikor mondta: "-Igen, az az aranyos kecske..." Tényleg nagyon aranyos!


Hogy a belsejéről is essen néhány szó: Ugyanolyan ízesítésű, mint a gránátalmás pucértortám, csak nagyobb és több benne a krém. 4 tojásos piskótát sütöttem hozzá, és ismét gránátalmát használtam víz helyett. Egy picit más árnyalatú lesz így a piskóta színe, de az igazi ok, amiért ismét ezt választottam az az, hogy ettől talán még tovább marad puha. A trüffelkrém aránya: 6 dl tejszín és 35 dkg csoki. Most is, mint múltkor, megkentem a legalsó lapot feketeribizli lekvárral.



Ugye milyen cuki?



2014. február 13., csütörtök

Retro puncsgolyó avagy Nők a tévé előtt

Nincs mit tenni, öregszem... Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy januárban kedvenc délutáni elfoglaltságom az lett, hogy barátnőmmel -amikor csak időnk engedte- leültünk az M3 csatorna elé és 5-6-ig nagy lelkesedéssel figyeltük a prágai nők mindennapjait a 70-es években, azaz a Nőket a pult mögött.

Ez a sorozatot még valamikor a 80-as években adta le a magyar tévé, és olyan jó volt felfedezni a rég nem látott arcokat! Persze, sokat mosolyogtunk is a korabeli ruhákon, hajakon (pl. a főszereplő lányának, Mihalának enyhén mikrofonra hajazó sérója), a lakberendezési tárgyakon, meg hogy a csehek mindig szájon puszilják egymást találkozáskor, mindegy, hogy férfi vagy nő-e az illető. De valahol mégis olyan jó érzéssel töltött el! Hogy akkoriban az emberek még gyakrabban leültek beszélgetni, és a bolt vezetője fontosnak tartotta, hogy a dolgozói jól érezzék magukat munka közben. És igen, a "hajtós" húsvéti és karácsony előtti napok után pedig bement hozzájuk, hogy megköszönje a munkájukat. Jó, tudom, ez csak egy film, a valóság azért nem volt ilyen rózsás, de szerintem abban mindenki egyetért velem, hogy a világ azóta nagyot változott és iszonyúan fel van gyorsulva. Gyorsan isszuk a kávénkat, esszük az ebédünket, rohanunk a gyerekért, visszük egyik külön óráról a másikra, aztán este az ágyazásnál észrevesszük, hogy már megint eltelt egy nap és másnap kezdődik az egész elölről. Ez a fővárosban még rosszabb, mint vidéken. Néha annyira szeretnék egy kicsit lelassulni és visszamenni az időbe, amikor még télen tél volt, nyáron pedig nyár. Amikor még megbecsültük a banánt és a narancsot, mert (és erről a gyerekeinknek fogalmuk sincs) csak karácsony előtt lehetett hozzájutni és akkor is órákat álltunk érte sorban a zöldségesnél. Nem bántuk, hogy csak kétféle szaloncukor volt (zselés és konzum), és azt is túléltük valahogy, hogy epret és paradicsomot csak nyáron ehetünk, amikor szezonja van. Karácsonykor az összes rokon összegyűlt, és napokig együtt játszottunk a gyerekekkel, idén meg úgy alakult, hogy az unokatestvéremmel még csak személyesen sem tudtam találkozni! Emlékszem, hogy sóvárogva lapozgattuk a német Quelle katalógust, és ábrándoztunk, hogy melyik babának örülnénk jobban: egy Barbie-nak vagy egy babafejnek, amin fodrászkodni lehet. És nézd csak, van olyan baba, ami cumizni is tud!

Manapság roskadoznak a játékboltok polcai a szebbnél szebb játékoktól, de a mai gyerekek nem értékelik őket, nekik ez természetes. Sajnálkozva nézem, hogy unatkoznak, pedig sokuknak van otthon Barbie babája, társasjátékai, hercegnő kastélya, amikről mi álmodni sem mertünk. Őket legfőképpen a számítógép érdekli, meg a telefonos játékok, meg a PSP, meg az Xbox, stb. Én is igyekszem a gyerekeimet jó anya módjára rávenni, hogy ne a tévét, hanem egymást nézzék és próbálom megmagyarázni a kisfiamnak, hogy miért nincs szüksége 10 évesen egy táblagépre. Ezeknek a gyerekeknek az a feladatuk, hogy tanuljanak, utána meg játsszanak. Ne a géppel, hanem egymással. Nem olyan nehéz ez, nekünk is sikerült, pedig feleennyi játékunk nem volt!

Visszatérve a jelenbe: a sorozat utolsó részeit nem tudtuk megnézni, így felvettem és 4 részt egyszerre néztünk meg. Erre a maratoni filmes délutánra kitaláltam, hogy valami retro édességgel készülök. Így jutott eszembe a kókuszgombóc, de hogy kicsit különlegesebb legyen, inkább a puncsgolyót választottam. Nemrég ugyanis olvastam egy felturbózott puncsgolyó receptet a Stahl magazin Csupa csoki különszámában. Nem a megszokott kekszmorzsa az alapja, hanem frissen sütött kakaós piskóta, ezt kell összemorzsolni, és ezzel-azzal összekeverni. Kyra barátnőmnek nagyon ízlett, maga elé is vette a tálat, úgy szemezgette tévénézés közben.


Hozzávalók:
  • 8 dkg liszt
  • 4 dkg kakaópor
  • 1/2 tk szódabikarbóna
  • 6 tojás
  • 12 dkg cukor
  • 1 dl víz
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg kakaópor
  • 1/2 dl rum
  • 125 ml málnaszörp
  • 6 EK házi baracklekvár
  • 5 dkg dió, darálva
  • kb. 10 dkg porcukor
A piskótát én más sorrendben készítettem, úgy, ahogy mindig is szoktam: először 12 dkg cukrot a 6 tojás sárgájával 15 perc alatt jó sűrűre felvertem. Ezután beleszitáltam a szódabikarbónával és kakaóporral elkevert lisztet, végül a 6 tojás kemény habbá vert fehérjét is beleforgattam. Egy sütőhöz való nagytepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a tésztát, és 190 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem. Amíg hűlt, elkészítettem a cukorszirupot: a cukrot a vízzel felforraltam és 5 percig főztem. Ezután hozzáadtam a kakaóport, a rumot, a málnaszörpöt és a baracklekvárt, majd botmixerrel összeturmixoltam. A kihűlt tésztát apró darabokra morzsoltam és beleöntöttem az összeturmixolt keveréket és a diót, utána az egészet összegyúrtam egy masszává. Kis golyócskákat formáztam, amit porcukorban hempergettem meg. Érdemes kicsit behűteni tálalás előtt.




Most, hogy vége lett a sorozatnak, kicsit elszomorodtunk. Hiányozni fog Andulka és Olinka, meg Jirzinka és a többiek. Nem baj, biztosan lesz még pár jó film az új retro csatornán, meg remélem, hogy a Parabolából is leadnak majd néhány részt, meg jön talán a Szombat esti filmkoktél, benne "Nanu-nanu" és a Menő Manó. És hátha lesz még valami jó kis cseh sorozat, amit nézhetünk majd délutánonként nosztalgiázva, két nő a tévé mögött: Kyrulka és Zuzinka...

(UI: Úgy látszik, nem csak én öregszem, mert a húgom múltkor örömmel újságolta, hogy ő is nézi az M3-at, régi kedvence a Játék határok nélkül című műsor.)

2014. február 11., kedd

Gránátalmás pucértorta

Több helyen is olvastam, hogy idén a letisztult, egyszerűbb torták divatja jön. Az agyondíszített, rikító színű sütemények helyett próbálnak inkább a természetes alapanyagokhoz, természetes színezőanyagokhoz fordulni. Az esküvői tortákra is igaz ez a trend, az idei év divatos tortája például lehetőleg egyszínű, vagy a fehér mellett maximum egy szín jelenik meg, ez lehet színátmenetes vagy  akár arany. Ha valaki szalaggal szeretné átkötni a tortát, megteheti, de ez is legyen természetes anyagból, pl. vászonból, ami fölött lehet azért egy fehér szalag, mert így összhatásában természetes, rusztikus hatás kelt. Azt is olvastam, hogy divatos lesz a magas dekoráció, pl. egy hosszú gyertya a torta tetején. De a legkülönösebb, hogy az ún. meztelen torták ideje jött el, vagyis nem szükséges beburkolni, sem krémmel lekenni az oldalát, hadd látsszon, hogy mi van alatta. Ennek örülök, vagyis annak, hogy kezd egyre fontosabbá válni, hogy mi van BELÜL, nem csak az számít, hogy mennyire dekoratív, olykor extravagáns egy esküvői torta (ez különösen Amerikában van így, nálunk azért még jobb a helyzet).

Nekem tetszik ez a Vintage-stílus, ezért múlt héten ki is próbáltam egy pucér tortát. Az apropóját az adta, hogy Gyula bácsi tortájából maradt egy kistányérnyi banános trüffelkrém, amit már túl soknak találtam felkenni a tortára, és gondolkodtam, hogy mihez tudnám felhasználni. Nem sok, az igaz, de arra talán elég, hogy egy mini tortát megtöltsek vele. Egy kisebb kerek tortaformában sütöttem egy 2 tojásos piskótát (2 tojás sárgája+10 dkg cukor+3 EK víz, ehhez jön hozzászitálva 10 dkg liszt+2 g sütőpor, végül a 2 tojás felvert fehérje). De hogy egy kicsit más legyen, víz helyett  3 EK gránátalmalevet tettem bele (a friss gyümölcsből nyomtam ki), így egy kicsit sikerült megszínezni a piskótát anélkül, hogy mesterséges színezéket adtam volna hozzá. A kezdeti élénk piros szín sajnos eltűnt, miután 15 percig vertem a sárgákat a cukorral, de a színe egy árnyalatnyit megváltozott, és az ízén is érezhető volt kicsit, hogy gránátalma van benne. A kész piskótát háromba vágtam, az alját vastagon megkentem feketeribizli lekvárral, arra jött egy vékony lap, erre rákentem a krém 3/4 részét, aztán a harmadik lappal befedtem, és eloszlattam rajta a maradék krémet. Végül megszórtam gránátalma magokkal. Ugye nem is lett annyira pucér...?


2014. február 9., vasárnap

Avokádós spagetti

Ez a spagetti nagyon gyorsan elkészíthető. Mialatt fő a tészta, össze lehet állítani a mártást, még főzni sem kell. Ha jó áron jutok avokádóhoz, mindjárt többet is szoktam venni, mert kettőt ehhez az ételhez fel tudok használni. Ha kemény, akkor felhasználásig papírzacskóba teszem, vagy banán mellé, és pár nap alatt teljesen megpuhul. Az avokádó nagyon egészséges, mert egy csomó vitamin és ásványi anyag van benne, a koleszterinszintet is csökkenti, magas az antioxidáns tartalma  és mivel nem főzzük, ez mind benne is marad az ételben. Nem utolsósorban pedig nagyon finom, már csak ezért is érdemes kipróbálni ezt a receptet.


Hozzávalók:
  • 40 dkg spagetti
  • 2 db puha avokádó
  • 3-4 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • só, bors
  • 20 dkg koktélparadicsom (vagy hagyományos)
A spagettit forró, sós vízben kifőzöm. Közben az avokádókat kettévágom, kiszedem a nagy magjukat, a húst pedig kikaparom kiskanállal egy tálba. Belenyomom a fokhagymagerezdeket, sózom, borsozom.  Összekeverem a kifőtt tésztával, egy pici főzőlevet is lehet hozzáadni, hogy jobban elkeveredjen a mártás. Tányérokra szedem, és a tetejét megszórom apróra vágott koktélparadicsommal.


Tipp az avokádó további felhasználására: mi nagyon szeretjük pirítósra kenve. Ezt majdnem ugyanúgy készítem: 1 avokádóhúshoz 1 gerezd aprított fokhagymát adok, és a són, borson kívül még egy kevés mustárral és tejföllel ízesítem. A gyerekek alapból irtóznak a zöld színű zöldségektől, de ezt ők is nagyon szeretik. Csak nem kell nekik megmondani, hogy miből van. Nálunk ez a "Shrek-krém".

2014. február 8., szombat

Banános csokitorta

Kisfiam a Grosics Gyula Sportiskolába jár. Ilyenkor február elején minden évben megköszöntik Grosics Gyula bácsit, aki idén ünnepli 88. születésnapját. A gyerekek kis műsorral készülnek, és születésnapi torta is jár az ünnepeltnek, amit ebben az évben én készíthettem el. Nem tudtam pontosan, hogy hány meghívott vendég lesz, de biztos, ami biztos, dupla piskótát sütöttem (kétszer 6 tojásból), az egyik kakaós lett, a másik sima. Kettévágtam mindkettőt és váltakozva tettem egymásra, közé pici szilvalekvár és a trüffelkrémem (szintén dupla adag, azaz 1,6 dl tejszín és 1 kg csoki). Hogy legyen benne valami extra íz, 2 banán püréjével ízesítettem (a csokis tejszín felverése után kevertem hozzá). A tetejére ostya került: egy fekete-fehér fotó, ahol a Fekete párduc éppen vetődik, hogy kivédje a gólt. 
Örülök, hogy többször is viszontláthattam a tévében, ahogy Gyula bácsi elfújja a gyertyát és elkezdi felvágni a tortát. Remélem, ízlett neki :) Isten éltesse még jó sokáig erőben, egészségben!



2014. február 2., vasárnap

Túrórudi muffin

Kisfiam szülinapjára a tortán kívül szerettem volna még sütni valami édességet, és ez jutott eszembe. No meg azért, mert Lottika nagyon szereti a "tújókát". 

Nem sokkal a torta felvágása előtt sült meg, még akkor melegében megkóstoltuk. Így is finom volt, de a töltelék még nem szilárdult meg rendesen, így miután kipakolgattam egy tálcára, kitettem a teraszra, hogy a kellemes mínusz fokokban gyorsabban kihűljön. Aztán egyszer csak behoztam, és így hidegen is beleharaptam az egyikbe. Komolyan mondom, utána alig bírtam eldugdosni a gyerekek elől, hogy nekünk is maradjon még egy-két darab. Tehát jó tanácsként mondom: próbáljuk meg kivárni, amíg teljesen kihűl, mert akkor sokkal, de sokkal finomabb! (A recept a Stahl magazin Csupa csoki különszámából származik.)


Hozzávalók: (nekem 15 db lett belőle)

  • 20 dkg túró
  • 7 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
  • 1/2 citrom reszelt héja
  • 20 dkg liszt
  • 15 dkg cukor
  • 3 dkg cukrozatlan kakaópor
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 1/4 tk só
  • 2 dl víz
  • 8 dkg vaj, megolvasztva és kihűtve
 A töltelékhez a túrót a cukorral, tojással, a vaníliás cukor felével és a citromhéjjal botmixerrel összekeverem.
A tésztához a lisztet, cukrot, kakaóport, szódabikarbónát és sót egy tálba kimérem. Ezután a vizet, az olvasztott vajat és a vaníliás cukor másik felét kézi habverővel kicsit felverem, majd ráöntöm a lisztes részre. Simára keverem, de nem kell túl sokáig kevergetni. 
Én újabban szilikonformával bélelem ki a muffinsütő mélyedéseit, mert egyszerűbb kiszedni belőle a muffinokat (a papírra néha ráragad), másrészt, ha a tésztából 12 darab sütinél több jön ki, akkor a maradékot elosztom még néhány szilikon formában, és ráállítom őket a muffintepsire, a mélyedések közti területre. Így nem kell pár darab muffin miatt újabb 30 percig járatni a sütőt. Lehetne légkeveréssel is sütni őket, és akkor befér egyszerre két tepsi, de nekem az a tapasztalatom, hogy akkor nem jönnek fel olyan szépen, ezért mindig simán, azaz alsó-felső sütéssel sütöm a muffinokat. 180 fokon, kb. 30 percig. (Bele kell szúrni egy pálcikát, mert előfordul, hogy nem elég a fél óra, ilyenkor vissza lehet tenni kb. 5 percre.)