Csokis kekszpókok

Ezeket a pókokat tavaly gyártottam a gyerekeknek, nagyon egyszerű, de mutatós édesség. Kell hozzá sok Pilóta keksz (vagy az eredeti receptben szereplő amerikai Oreo keksz). Azzal kezdtem, hogy csokit olvasztottam, és ebben megmártogattam egy-egy kekszet, egy másikkal pedig lefedtem. De még mielőtt rátettem volna a tetejét, az alsó kekszre helyeztem 3-3 kis darab medvecukrot, ezek lettek a lábai. A csoki, ahogy megkeményedett, összeragasztotta a kekszeket. A még folyékony csokival megkentem a pókok tetejét, és így szép simára száradt. A szemeket fehér színű dekortollal készítettem, amire rányomtam egy-egy barna színű díszítőcukrot. (Ötlet: Good Food Magazin)

Egy kis ráadás: Halloween muffinok, a tetejük színezett citromleves porcukor, a szellemek marcipánból vannak

Sütőtökös muffin

Kaptam egy cuki szilikonos sütőformát, sütőtök alakút. 

 

 

Gyorsan ki is próbáltam a hétvégén, egy korábban már bevált receptet sütöttem meg. A lányok is beültek a kisasztalhoz a konyhában "segíteni". Bár a recept nagyon könnyű, mégis kisebb akadályokba ütközött az elkészítése. Először is kimértük a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és valami zöldet. Anyukám fűszertartó polcán kevésbé ismerem ki magam, és miután beletettem a fél teáskanál gyömbért, feltűnt, hogy nagyon furcsa színe van. Jobban megnéztem a kis üveget - őrölt babérlevél! (Az ebédhez, ami krumplifőzelék volt, pont illett volna!) Oké, megpróbáltam kiszedegetni több-kevesebb sikerrel, aztán újra méricskéltem. Végre odáig jutottam, hogy gyömbér... De hova tűnt a gyömbér? Anyukám pár napja egészen biztosan használta egy süteménybe, akkor bontotta fel. Feltúrtuk miatta a fiókot, a konyhaszekrényt, semmi. Közben kiborult az oregánós üveg, szerencsére nem a muffintésztába. Végül gyömbér helyett fél tk mézeskalácsfűszert tettem bele. Aztán a sütőtök mérésénél kifogyott a mérlegben az elem, de ezen már csak nevettünk. Mikor belekevertem a sütőtököt, Grétike csodálkozva megkérdezte: "sütőtököt is teszel bele? Akkor én nem kérek!" De mikor megkóstolta, azt mondta: "finom, nem is érzem benne a sütőtököt. Inkább olyan, mint a mézeskalács." (Eredeti recept: Stahl Judit: Gyors muffinok)

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 1 kk sütőpor
• 1/2 kk szódabikarbóna
• csipet só
• 1 kk őrölt fahéj
• 1/2 kk őrölt gyömbér
• 10 dkg puha vaj vagy margarin
• 5 dkg cukor
• 10 dkg barna cukor
• 1 tojás
• 1 tojássárgája
• 1 EK méz
• 20 dkg sütőtökpüré

Összekeverem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót, fahéjat és gyömbért. A vajat habosra keverem a kétféle cukorral, majd lassan hozzászórom a lisztes keveréket. Morzsalékos tésztát kapok, ehhez hozzáadom a tojást és a sárgáját, a mézet és a sütőtökpürét. Addig keverem, amíg teljesen homogén nem lesz. Muffintepsibe kanalazom és 180 fokon kb. 30-35 perc alatt megsütöm.

Ki gondolná, hogy október utolsó napjaiban készült a kép...

Joghurtos panna cotta citrommal és fahéjjal

Nagyon szeretem ezt az olasz desszertet. Végtelenül egyszerű elkészíteni, előző este az ember gyorsan összerakja és másnap csak ki kell venni a hűtőből. Úgy is szokták tálalni, hogy kiborítják a formából és megáll a tányéron, mint egy puding, de nekem az a változat jön be a legjobban, amikor kistálkákba  öntik: kicsit megzselésedik, de nem annyira, hogy megálljon, a tálkából kell kikanalazni. Sokkal krémesebb, selymesebb. Van egy eredeti panna cotta receptem, jó néhány évvel ezelőtt, Riminiben egy kis családi szállodában kóstoltam, ez volt egyik este a desszert. Nekem annyira ízlett, hogy bementem a konyhára és elkértem a receptjét.
Azt is leírom egyszer, de ez most egy másik, kicsit könnyebb változat, amit a nyári Stahl magazinban olvastam és próbáltam ki a Balatonon, ezt még a minimalista berendezésű nyaralóban is el lehetett készíteni. Eredetileg gyömbérrel kellett volna ízesíteni a tejszínt, de én nagyon szeretem a fahéjat, ezért azzal  csináltam, és nem bántam meg. Szezonban lehet málnával, eperrel, áfonyával, szederrel díszíteni, de én a szőlőt választottam, és így igazi őszi desszert vált belőle.

Hozzávalók:

• 1 citrom
• 2 dl tejszín
• 6 db zselatinlap
• 1 egész fahéj, ennek hiányában kb. 1 tk őrölt fahéj
• 10 dkg méz
• csipet só
• 4 dl joghurt
• 4 dl tej

A citromot vékonyan meghámozom, a levét kifacsarom. A tejszínt a fahéjjal forráspontig melegítem, majd lehúzva a tűzről beleteszem a citromhéjat és lefedve 10 percig állni hagyom. A zselatint hideg  vízbe áztatom kb. 5 percre. Ezután kiszedem a fahéjat és a citrom héját, kicsit felmelegítem, hogy meleg legyen és hozzáteszem a kinyomkodott zselatint. Kevergetve felolvasztom benne, teszek bele egy csipet sót és a mézet. A joghurtot simára keverem és fokozatosan hozzáadom a tejet. Utána szűrőn keresztül hozzáöntöm a zselatinos tejszínt, kicsit lehűtöm, végül a citrom levét is beleöntöm. Szétosztom 6 pohárban és min. 6 órán át, de legjobb, ha egész éjszakán át a hűtőben dermesztem.

Arácsi szilvatorta

Erre a süteményre mondják azt, hogy egy tökéletes vasárnapi ebéd tökéletes lezárása.

Az arácsi baracktorta, amit még augusztusban sütöttem, annyira ízlett, hogy még akkor elhatároztam, hogy kipróbálom ezt a sütit más gyümölcsből is, pl. szilvából. És hogy még finomabb legyen, a piskótát kettévágtam, és megkentem sötét szilvalekvárral. A képek szerintem magukért beszélnek. Annyira finom, szaftos lett a végeredmény, hogy ez a torta is bekerült a kedvencek közé. Jövőre ki fogom próbálni a barackos változatot is ugyanígy, baracklekvárral megtöltve. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ennek a tortának a piskótája már önmagában is annyira finom, hogy magában lehetne enni. (A recept apró változtatásokkal a balatonarácsi Arácsi cukrászdából származik.)

 

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor
• 0,75 dl olaj
• 0,75 dl langyos víz
• 13 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• 2,5 + 0,5 dl víz
• 5 dkg cukor
• fél citrom
• néhány EK szilvalekvár
• 40 dkg kockázott szilva
• 2,5 dkg vaníliapuding
• 3 dl tejszín
• kb. 1 kk őrölt fahéj
• kb. 1 EK porcukor
• 1 csomag (10 g) Bourbon vaníliás cukor 

A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet. 180 fokon 30 percig sütöm és teljesen kihűtöm. Utána kettévágom, és megkenem szilvalekvárral, majd visszateszem rá a második lapot.

A krémhez kimagozom és felkockázom a szilvát. Én japán szilvát (azt hiszem, ez ugyanaz, mint a ringló) vettem hozzá, mert ennek megpárolva nagyon szép sötétrózsaszín, már-már meggyhez hasonlító színe lesz, de jó hozzá az apró szilva is. Szirupot készítek 2,5 dl vízből, 5 dkg cukorból és fél citrom levéből, vagyis egyszer felforralom, majd a szilvát beletéve újra felforralom. Közben simára keverem a vaníliás pudingport 0,5 dl vízzel és ezzel besűrítem a szilvás szirupot. Még melegen a piskótára öntöm (én a biztonság kedvéért köré tettem a tortakarimát). 

Nagyon szép színe lesz

Akár így is fel lehetne tálalni

Ha kihűlt, beteszem a hűtőbe néhány órára. Közvetlenül tálalás előtt felvert tejszínhabot halmozok a tetejére, amit előtte porcukorral és fahéjjal ízesítettem. Végül megszórom vaníliás cukorral.

 

Krebsz néni tejfölös kalácsa

A Stahl magazin nyári számában négy mai magyar írót felkértek arra, hogy írjanak egy-egy novellát az újságba, és mellé közöljék egy-egy receptjüket. A témát mindig a másik író adta át, ezzel a szókapcsolattal kellett a következő írónak egy novellát alkotni. Az első téma az, hogy "rákívánt a szalonnára". Ehhez Miklya Anna írt egy történetet "Krebszné sonkája" címmel. A főszereplő egy kövérkés, idősebb asszony, aki nagyon sokat beszél, elsősorban a lányairól. Az egyik most megy férjhez Bibionéban egy tetoválóművészhez, és Krebsz néninek le kell fogynia az esküvőig.

A recept, amit Anna magával hozott, egy tejfölös kalács, amit akár sonkához, akár lekvárral megkenve lehet fogyasztani. Gondoltam, kipróbálom, és megsütöttem múlt hétvégén. A végeredmény egy végtelenül finom, foszlós péksütemény lett. Kicsit ugyan deformált lett az alakja, mert kenyérsütőgépben dagasztottam be, és miközben a gép dolgozott, a barátnőm esküvői képeit nézegettem az interneten. A tészta elkészült, de én nem akartam félbeszakítani a nézegetést és közben kicsit túlkelt, mondhatni ki akart futni a gépből. Aztán gyorsan átgyúrtam, de fonatot készíteni már nem volt kedvem, mert késő volt, így formáztam belőle egy kupacot és hagytam még kicsit kelni. Na de aztán megnéztem az elkészült esküvői videót is, úgyhogy megint egy kicsit kikelt a tepsiből. Semmi baj, nem szépségversenyre készült, úgyhogy gyorsan betoltam a sütőbe, és megsütöttem. Amikor kiszedtem, kiderült, hogy kívülről nem az évszázad kalácsa, kicsit terebélyes és lapos lett, inkább hasonlított egy kenyérhez, mint egy kalácshoz. Na de az íze! Életemben nem sütöttem még ilyen finom kalácsot. Az élesztőíznek nyoma sem volt, kicsit édes, a tejföltől puha és foszlós, akár magában is fogyasztható tejeskávéhoz. De persze valamilyen finom lekvárral vagy Nutellával az igazi.

Az egyetlen negatívum ebben a receptben, hogy elég nagy adag, 70 deka lisztből készül, ezért a kenyérsütőgép dagasztókarja nehezen birkózik meg vele. Én belepiszkáltam egy fakanállal, hogy mindenhol összekeveredjen. Aki kézzel dagasztja, ilyen problémával természetesen nem találkozik. De ez a hátrány egyben előny is, mivel ekkora adagot nem lehet egy nap alatt elpusztítani, biztosan marad másnap reggelire is.

 Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 10 dkg cukor
• 2,5 dkg friss élesztő
• 70 dkg finomliszt
• 2 tk só
• 2 tojás
• 10 dkg vaj
• 1 dl tejföl

A kicsit felmelegített tejet, a cukrot, a sót, a felolvasztott és lehűtött vajat, a tejfölt és a villával felvert tojásokat a kenyérsütőgépbe teszem. Rákanalazom a lisztet, a közepébe vájok egy kis lyukat, amibe belemorzsolom az élesztőt és elindítom a tészta programot. Ha sikerül a gépnek ekkora mennyiséget labdává gyúrni, az már fél siker. Ha nem, kicsit lehet neki segíteni. Ha valaki a kézi dagasztást választja, akkor a tejet kicsit meg kell cukrozni, belemorzsolni az élesztőt és felfuttatni. Ezután lehet a többi hozzávalót is hozzáadni, és meleg helyen duplájára keleszteni. Utána át kell gyúrni (akkor is, ha géppel dagasztjuk), és akinek van türelme, fonatot készíthet belőle, de elég az is, ha hosszúkás cipóvá formázva egy tepsibe tesszük. Egy kicsit hagyni kell ismét keleszteni, majd 150 fokon 50-60 percig megsütni. Én előtte vízzel lefújtam és megszórtam cukorral, hogy rákaramellizálódjon.

Sárga ringlós szilvalekvár + csokis málnalekvár: ezek az idei év új ízei

Akit érdekel Krebszné sonkája, elolvashatja a Stahl magazin nyári számában, a 112. oldalon.

Így néz ki a teteje

 

 

 

Finom reggeli habos tejeskávéval

Csipkebogyós-gesztenyés süti

Ha Pesti Est újság kerül a kezembe, az az első, hogy a végére lapozok, ugyanis nagyon jó kis recepteket szoktak közzétenni a "polc" rovatban. Itt találtam múlt héten ezt a gyöngyszemet, ami eredetileg egy gesztenyés süti, és bármilyen lekvár felhasználható hozzá. Ősszel inkább az őszi lekvárokat használom, ilyenkor jön elő a csipkebogyó is a polcról. Tavaly sikerült eltennem egy jó nagy adaggal, maradt is belőle pár üveg, szerintem a gesztenyével párosítva nagyon finom. A gesztenyemassza nagyon jót tett a tésztának, egészen puha, szaftos lett tőle, ráadásul jól lehet érezni az ízét a süteményben. 

A receptben evőkanálnyi mennyiségek voltak megadva a vajból, cukorból, lisztből, stb. Hogy könnyebb legyen megsütni, én most dekában adom meg őket. Lisztből alig kell bele, mindössze egy evőkanálnyi, ezért ha valaki rizsliszttel helyettesíti, akkor még gluténmentesnek is mondható. Esetleg teljesen elhagyhatja a lisztet. Nem tudom, hogy ettől mennyiben lesz más az állaga, de ha valaki így megsüti, kérem írja meg, hogy hogy sikerült.

Nehezen tudtam eldönteni, hogy mekkora formában süssem, ez sajnos nem volt megadva a receptben. Végül a kisebb tortaforma mellett döntöttem. Eredetileg csak a tetejére kellett volna lekvár, de a 22 cm-es formában kicsit vastagabb lett, könnyen kettévágtam és megkentem jó vastagon sötét szilvalekvárral. Ha valaki 26 cm-es formában süti, akkor elég a tetejére lekvárt tenni, de szerintem sokkal finomabb így. 

Ja, és miután a férjem megkóstolta, kérdeztem tőle, hogy vágjak-e neki még egy szeletet. Erre ő : "Őszintén? Ha most idetennéd elém az egész tortát, szerintem mindet meg tudnám enni." 

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 5 dkg cukor
• 2 dkg vaj, szobahőmérsékletű
• 1 dkg kakaópor
• 25 dkg gesztenyemassza
• 1 dkg liszt
• 1 tk sütőpor
• 15-20 dkg lekvár
• 10 dkg étcsoki
• 5 dkg vaj vagy kókuszzsír
• 15-20 dkg lekvár (én nem mértem, csak kentem, de jó vastagon)
•  a díszítéshez tejszínhab

A tojások sárgáját a cukorral és a vajjal habosra keverem. Mivel kevés benne a cukor, ez nem lesz olyan állagú, mint a piskóta, ne is várjuk, hogy kifehéredik, szinte ugyanolyan marad. Én még tettem hozzá 1 EK vizet, hátha kicsit könnyebb lesz tőle, de igazából nem láttam nagy változást. Belekeverem a kakaóport, beleszitálom a sütőporos lisztet, majd a villával szétnyomkodott gesztenyemasszát is. Végül a kemény habbá vert tojásfehérjéket óvatosan beleforgatom. Ezután kivajazott kerek sütőformába teszem (vagy 22 cm-es vagy 26 cm-es), és 180 fokon kb. 30 percig sütöm. Kihűtöm. Ha vastagnak találom a tésztát, kettévágom és megkenem lekvárral, ha nincs kedvem, akkor csak a tetejét kenem be vele. A csokit a vajjal felolvasztom és a torta tetejére csorgatom. Hűtőbe teszem, hogy a csoki megdermedjen a tetején. Csak győzzük kivárni...!

Szilvás-tejfölös pite marcipánnal

Azoknak, akik szeretik a szilvát, hoztam egy klassz és könnyen elkészíthető receptet. A tésztáját nem kell sütni, csak a kekszet és az olvasztott vajat kell összekeverni. Korábban előfordult már, hogy a hasonlóan elkészített kekszes alapot nehezen tudtam elvágni, mert morzsálódott. Na, ez nem volt ilyen: gyönyörű szeleteket tudtam vágni belőle. Ennek vagy az lehet az oka, hogy sikerült a megfelelő keksz-vaj arányt eltalálni, vagy azért, mert jó minőségű kekszet használtam. A McVitie's cég Digestive kekszét próbáltam ki, ez állítólag a britek kedvenc keksze. Itthon nem nagyon láttam még ilyet, de múlt héten az egyik áruházban éppen ezt a kekszet népszerűsítették, többféle ízesítésűt lehetett kóstolni. Természetesen volt A sima, ami ehhez a sütihez kell, őszintén szólva nekem magában nem ízlett annyira, de ugyanez a keksz (akár ét-, akár tej)csokival bevonva észbontóan finom. De létezik egészségesebb változat is, az almás-mazsolás, illetve narancsos mazsolás, ami nem kerek, hanem hosszúkás alakú, és a két vékony kekszréteg között található a töltelék. Ez a kedvencem, mert nem édes, de mégis nagyon finom és ropogós.

Szóval ebből a kekszből vettem meg a 25 dkg-os dobozzal és kiegészítettem itthon talált vajas keksszel. Érdemes kipróbálni, mert tényleg kiváló lett az állaga.  (Eredeti recept: Sweet Dreams Magazin)

Hozzávalók:

• 150 g vaj
• 300 g keksz
• 2 tk fahéj
• 2 tojás
• 75 g cukor
• 300 g tejföl (20%-os zsírtartalmú)
• 40 g vaníliás pudingpor
• 8-10 japán szilva (az a kerek, nagy szemű fajta) vagy 20 normál szilva
• 5 dkg marcipán

A vajat felolvasztom, lehűtöm. A kekszet késes aprítóban porrá őrlöm. A vajjal és a fahéjjal összekeverem, és egy kivajazott, sütőpapírral bélelt 26 cm átmérőjű kerek tortaformába nyomkodom. Egy kis időre beteszem a hűtőbe. 

A tojásokat, a cukrot, a tejfölt és a pudingport krémesre keverem. A szilvákat megmosom és félbe vagy negyedekbe vágom. A tejfölös krémet a kekszalapra öntöm, egyenletesen beborítom a szilvákkal, végül megszórom az apró kockákra vágott marcipándarabokkal.

180 fokos sütőben kb. 45 percig sütöm. (35 perc után nézzük meg, hogy megsült-e.)

Csokis-málnás meglepetés

Ez a málnás finomság valahogy kimaradt a nyáron elkészítendő receptjeim közül, pedig elterveztem, hogy mindenképpen megsütöm, mert nagyon gusztusosan nézett ki az újságban. Igaz, hogy málna kell hozzá, de csak díszíteni, úgyhogy elegendő ilyenkor, szezonon kívül egy kis doboz gyümölcsöt beszerezni hozzá. Arra gondoltam, hogy elteszem ezt a receptet jövő nyárra, de egy ismerős hölgynek annyira ízlett, hogy elkérte a receptjét, így inkább felteszem ide, hátha más is kedvet kap az elkészítéséhez. Nagyon finom lett, de annyit változtatnék a recepten, hogy legközelebb nagyobb tepsiben sütném, mert nekem túl vastag volt a csokis tésztaréteg és túl kevés a túró. Az újságban mindhárom réteg nagyjából egyforma magasságú, nekem pedig a csokis dupla olyan magas lett, holott pontosan olyan méretű tepsiben sütöttem, amilyen elő volt írva. Férjemet ez a legkevésbé sem zavarta, ennek ellenére elhatároztam, hogy jövő nyáron újra megpróbálom, egy picit változtatva az arányokon.  (Forrás: Sweet Dreams Magazin)

Hozzávalók:
a tésztához:

• 200 g étcsoki
• 200 g puha vaj
• 150 g porcukor
• 3 tojás
• 110 g liszt
• 1 tk sütőpor

a sajtkrémes töltelékhez:

• 200 g natúr krémsajt (pl. Philadelphia, de helyettesíthető az üzletek saját márkás krémsajtjaival is, pl. Aldi)
• 250 g túró (az eredeti recept 200 g-ot ír, de általában 250 g-os kiszerelésben kapható, úgyhogy én nyugodt szívvel beletettem mindet)
• 75 g porcukor
• 1/2 tk vaníliakivonat
• 2 tojás

a málnás tejszínhabhoz:

• 300 ml tejszín
• 3 EK málnaszörp

+ a díszítéshez egy kis doboz málna (kb. 125 g)

A csokit vízgőz felett felolvasztom és szobahőmérsékletűre hűtöm. A vajat a porcukorral krémesre keverem, és a tojásokat egyenként beleütöm. A sütőporral elkevert lisztet is beleszórom. Végül a lehűlt csokival összekeverem. A tésztát kivajazott 30x20 cm-es tepsibe öntöm (esetleg 26 cm-es kerek tortaformába). 

Elkészítem a krémsajtos réteget: a krémsajtot a túróval, a porcukorral és a vaníliával robotgépben krémesre keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat is. Óvatosan a csokis tészta tetejére kenem és egyenesre elsimítom. 170 fokon kb. 50 perc alatt megsütöm. (Eredetileg 35-40 percet ír, de nekem kellett az 50 perc. Érdemes 35 perc után ránézni.) Ha kisült, kiveszem és lehűtöm, lehetőleg egy éjszakán át (ez különösen praktikus az olyan éjjeli baglyoknak, mint én vagyok. Éjjel megsütöm, és reggel folytatom tovább.)

Másnap a tejszínt felverem, (nekem kellett hozzá egy habfixáló is, hát igen, a mai tejszínek...) és a vége felé belecsorgatom a málnaszörpöt, ez édesíti és ízesíti is egyben. Ezt is a süti tetejére halmozom és szépen elsimítom a tetejét. A málnaszemekkel díszítem.

Tészta tonhalas szósszal

Írtam már korábban az egyik nyári témájú könyvemről, melyben egy szakács a Serenity nevű hajón  végigvitorlázza a Francia Riviérát. Ebben a regényben találtam a következő receptet. A szószt el lehet készíteni előre, és a tésztát csak frissen ki kell főzni hozzá. (Forrás: David Shalleck, Erol Munuz: Mediterrán nyár)

Hozzávalók:

Marinara-szósz Serenity módra

• 2 EK olívaolaj
• fél fej hagyma, cikkekre vágva
• 2 gerezd fokhagyma, lapjával összenyomva
• 1-2 db szardellafilé
• 1 EK apróra vágott petrezselyem
• 2 db 400 g-os hámozott paradicsom konzerv, levével együtt pürésítve
• 1/2 tk oregánó
• 1/4 tk chilipehely
• 1 tk só
• 1/2 tk cukor

ezenkívül:

• 35 dkg tészta (spagetti, penne)
• 1 doboz tonhalkonzerv
• 2 EK olívaolaj
• 1 EK aprított petrezselyem vagy bazsalikom
• reszelt parmezán sajt

A hagymát és a fokhagymát lassú tűzön megfuttatom az olívaolajon.  Kb. 5 perc múlva kiszedem a hagymaszeleteket, és beleteszem a szardellafilét. Fakanállal szétnyomkodom, míg teljesen szétolvad. Hozzáadom a petrezselymet, a paradicsompürét, az oregánót, a chilipelyhet, a sót és a cukrot. Kevergetve, lassú tűzön kb. 30-40 percig főzöm. 

Közben sós vízben kifőzöm a tésztát. Leszűröm, de a főzőlevéből egy decit félreteszek. A mártáshoz hozzáadom a tonhalat, és összeforgatom a leszűrt tésztával. Ha szükséges, a maradék vízzel hígítom. Tálaláskor meglocsolom az olívaolajjal, megszórom a petrezselyemmel (nekem nem volt itthon) és parmezán sajttal.

Hercegnő saláta

Legutóbb Anyukám egy finom salátával várt bennünket. Régebben is gyakran készítette, mert nagyon szeretjük, csak mostanában valahogy el lett feledve. Picit hasonlít a Waldorf salátához, de cékla is van benne, ettől lesz harsány rózsaszínű. 

Szóval örömmel láttunk neki a vacsorának, Anyu  sütött ki hozzá egy kis lapockát, hogy a húsimádó szakasz se morogjon, és megkérdezte, hogy a gyerekeknek szedhet-e belőle. Már épp tiltakozni akartam, mivel ők ilyet általában nem esznek /hogyisne: cékla, meg zeller? És ilyen fura színű?/, mikor a legkisebb felkiáltott, hogy ő kér. Jól van, gondoltam, csak belekóstol, aztán otthagyja. Hát nem, az összes elfogyott a tányérjáról, sőt a másik kislányom is megette. És hogy ez így is maradjon, gyorsan kitaláltam, hogy ezt a szép rózsaszín ételt úgy hívják, hogy hercegnő saláta, és ez Csipkerózsika kedvence. Innentől kezdve tudom, hogy bármikor adhatok nekik ilyet, máskor is megeszik. Lám, mit tesz a jó marketing... (Eredeti recept: Nők Lapja Konyha, Bereznay Tamás receptje)

Hozzávalók:

• 50 dkg cékla
• 50 dkg zeller
• 50 dkg alma
• 20 dkg majonéz
• 1- EK tejföl
• 1 EK porcukor
• kevés dijoni mustár
• só, bors

A céklát enyhén sós vízben puhára főzöm, majd vékonyra felszeletelem. A zellert nagyon vékony csíkokra felvágom (vagy a nagy lyukú reszelőn lereszelem), és 1-2 perc alatt forró sós, citromos vízbe merítem. Hideg vízzel átmosom, és ezt is hozzáadom a céklához. Az almát szintén vékonyan felcsíkozom, és ezt is hozzáadom. 

Az öntetet el lehet készíteni, mialatt fő a cékla. A majonézt összekeverem a tejföllel és a mustárral, majd sóval, borssal, porcukorral ízesítem. A salátára öntöm és fogyasztásig hűtőbe teszem.

Másnap baconbe tekert csirkemellhez ettük