Sült paradicsomos lepény (Tarte Paysanne)

Van egy francia szakácskönyvem, a címe: Joanne Harris/Fran Warde: A francia konyha. Már számtalan receptjét kipróbáltam és egyikkel sem vallottam szégyent. Viszonylag egyszerű, könnyen elkészíthető receptek találhatók benne, és mindig az adott szezon alapanyagait használják fel. Egyik ilyen nyári étel ez a paradicsomos pite, ami nem tartalmaz húst, de ilyenkor nyár közepén ugyan kinek hiányzik...?

Hozzávalók:

• 200 g liszt
• 75 g vaj, kis darabokra vágva
• 25 g zsír, kis darabokra vágva
• 1 tojás, felverve
• csipet só
• 3 EK tejföl
• 3 EK dijoni mustár
• kb. 10 db paradicsom, meghámozva és felkarikázva
• só, bors, friss kakukkfű

Először a tésztát készítem el: konyhai robotgépben összedolgozom a lisztet a vajjal, a zsírral, a tojással és a sóval. Kerek gombócot formázok belőle és hűtőbe teszem legalább 30 percre. (Én általában előző este összegyúrom a tésztát.)

Másnap előveszem a hűtőből, kinyújtom és egy kivehető aljú kerek piteforma aljába teszem, amit előtte kivajaztam. A tejfölt összekeverem a mustárral, és ezzel a keverékkel jó alaposan megkenem a tészta alját. (Ha adhatok egy tippet: nagyon szeretem a fűszeres ízeket, ezért is szoktam venni a provence-i ízesítésű dijoni mustárt. Ez a fokhagymás, paprikás és fehérboros kombináció saláták öntetéhez is kiváló, de ennél a lepénynél a tészta és a paradicsom semleges ízéhez különösen jól illik. Érdemes kipróbálni!) Körben elrendezem rajta a paradicsomszeleteket, sózom, borsozom és megszórom friss kakukkfűvel. 190 fokos sütőben kb. 40-45 percig sütöm. Pici olívaolajjal leöntve tálalom - akár így forrón, akár szobahőmérsékleten.

Rebarbarás-tojáslikőrös torta

A szezon valószínűleg utolsó rebarbarás édességét készítettem el a hétvégén, egy elegáns tojáslikőrös tortát. Masi barátnőm anyukája szombaton ünnepelte a születésnapját, egy kerek évfordulót, és ebből az alkalomból mindenképpen szerettem volna tortával köszönteni. Először emeletes tortára gondoltam, mert az dekoratívabb, de egyrészt ebben az őrült hőségben nem volt kedvem ilyesmivel bíbelődni, másrészt ez a trópusi meleg a fondantnak sem tesz jót: nagyon nehezen kezelhető, ragad és nehéz kinyújtani. Ráadásul nem is nagyon szeretjük. Úgyhogy maradt a kedvencem, a gyümölcsös torta, ebből mindjárt hármat is sütöttem, hogy biztosan mindenkinek jusson. 

Egyik a francia citromtorta volt, a savanyú mindig jólesik ebben a melegben. Ennek a receptje itt olvasható. A második egy karamellás fügés torta, ennek a receptjét is hamarosan felteszem. A fő torta pedig ez a rebarbarás lett. Azt hiszem, sikerült méltó módon elbúcsúzni a rebarbara szezontól (bár az igazi búcsú csak pár nap múlva lesz, mert maradt még jó néhány szál rebarbarám, amit össze fogok főzni sárgabarackkal, kíváncsi vagyok, milyen lekvár kerekedik majd belőle).   (Eredeti recept: Sweet Dreams Magazin)

Hozzávalók:

a krokant lapokhoz:

• 40+100 g cukor
• 50 g mandula vagy dió, apóra vágva
• 5 nagy vagy 6 kicsi tojás
• csipet só
• 100 g liszt

a rebarbarás töltelékhez:

• 500 g rebarbara
• 300 ml rebarbaralé
• 1 zacskó vaníliás pudinpor
• 70 g cukor

a tojáslikőrös habhoz:

• 5 lap zselatin
• 200 ml tojáslikőr
• 150 g mascarpone
• 50 g cukor
• 500 ml tejszín

Egy kis edényben 40 g cukrot karamellizálok 2 EK vízzel. Miután aranybarnává vált, beledobom a mandulát/diót, és rövid ideig kevergetem. Utána egy sütőpapírra vékony rétegben kiöntöm az egészet, és így hagyom kihűlni. Késes robotgépben finomra darálom.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a maradék 100 g cukorral 10-15 perc alatt krémesre verem. Beleszitálom a lisztet, végül a csipet sóval kemény habbá vert tojásfehérjéket is beleforgatom. Két 26 centi átmérőjű tortaformát kibélelek sütőpapírral, és elosztom bennük a tésztát. Megszórom a korábban elkészített krokanttal és légkeveréses üzemmódban 160 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm.

A rebarbarát megmosom, megtisztítom és apró darabokra vágom. (Kb. 40 dkg marad belőle a pucolás után.) A pudingport a cukorral és 5 EK rebarbalével csomómentesre keverem. A megmaradt lében néhány perc alatt puhára párolom a rebarbarát. Egy szitán átszűröm, a levet a kikevert pudingporral besűrítem, végül a rebarbarát is belekeverem és botmixerrel simára pürésítem. (Rebarbaraléhez elég nehéz hozzájutni, de nyár elején láttam az Ikeában rebarbaraszörpöt, én ezt használtam 4:1 arányban hígítva.)

Az egyik tortalap köré visszateszem a kapcsos tortaforma karimáját, és a tetejére halmozom a rebarbarás krémet. Befedem a másik lappal. Hűtőbe teszem, amíg elkészítem a likőrös krémet. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A mascarponét a cukorral és a tojáslikőrrel simára keverem. A zselatint kinyomkodom, mikróban pár mp alatt felolvasztom, 2 EK krémmel kikeverem, majd a többi krémbe öntöm. A tejszínt felverem és óvatosan beleforgatom. A második lap tetejére halmozom ezt a szép halványsárga habot és visszateszem néhány órára a hűtőbe dermedni.

Ezek voltak a torták

Túrós málnatorta csokis habcsókkrémmel

Tegnap volt a kisfiam névnapja, erre az alkalomra sütöttem ezt a tortát. Azért pont ezt választottam, mert hozzájutottam pár kiló málnához, aminek a nagy részéből lekvár készült, a maradékból pedig ez a torta.

A krém igazából nem habcsókból, hanem meringue-ból készül, ami egy francia szó, és legegyszerűbben habcsóknak lehet lefordítani, de ez kicsit több ennél. Ez egy cukrászkészítmény, melynek két alkotóeleme a tojásfehérje, és a cukor, de attól függően, hogy hogyan verik fel, illetve milyen cukrot használnak, háromféle meringue létezik.

• a francia meringue: ez a hagyományos habcsókalap, a nyers tojásfehérjékhez cukrot szórnak (a nagykönyv szerint fele-fele arányban kell kristály-és porcukrot adni), és így verik fel kemény habbá. Ebből készül többek között a madártej vagy különböző sütik tetejére a habréteg, amit utána sütőben megsütnek.
• az olasz meringue: a cukrot felfőzik kb. 120 fokra, és ráöntik az előzőleg felvert tojásfehérjékre. Önmagában ritkán használják fel, inkább pudingokat vagy desszerteket dúsítanak vele.
• svájci meringue: a tojásfehérjét a cukorral elkeverik és forró vízfürdőben felmelegítik. Ezután lehűtik, majd keményre felverik, és utána általában sütőben megsütik. (Én most ezt nem tettem.)

Az én tortám krémje a legutóbbi módszer alapján készült, mégpedig úgy, ahogy ritkán szoktam: vajat tettem a krémbe, mert ez volt előírva. Nem sűrűn fordul elő, mert nem szeretem a vajas tortakrémet, de mivel túró és mascarpone is került bele, valamint egy réteg málna, gondoltam, hogy ezek az üde ízek valahogy kompenzálják a krém nehézségét. Végül egy nagyon komplex ízhatású torta sikeredett belőle, és egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy a nehéz vajkrém dominál benne. (Recept forrása: Sweet Dreams Magazin)

Hozzávalók:

a tésztához

• 2 nagy vagy 3 kicsi tojás
• 5 tojás sárgája
• 100 g cukor
• 80 g liszt
• 30 g keményítő
• 1 tk sütőpor

a csokis habcsókkrémhez:

• 5 tojásfehérje (kb. 150 g)
• 225 g cukor
• 250 g puha vaj
• 1 tk vanília aroma
• 2 EK kakaópor

a túrós töltelékhez:

• 150 g mascarpone
• 2 EK citromlé
• 3 EK porcukor
• 125 g túró

valamint

• 500 g málna
• 4 EK málnalekvár

 

A piskóta elkészítéséhez szétválasztom a tojásokat. A sárgákat (7 vagy 8 tojásét) 50 g cukorral és 3 EK langyos vízzel felverem addig, amíg világos és sűrű nem lesz (kb. 15 perc). Beleszitálom a keményítővel és sütőporral elkevert lisztet. A tojásfehérjéket egy csipet sóval először félkeményre verem, majd a maradék (50 g) cukrot hozzáadva egészen keményre. Ezt is beleforgatom a masszába. Egy 22-24 cm átmérőjű kerek kapcsos tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral és beleöntöm a tésztát. 180 fokon kb. 30 perc alatt megsütöm.   (Kiegészítés: én véletlenül nem a 2/3 tojásfehérjét vertem fel a tésztához, hanem az 5 darabot, ami a krémhez kellett volna. Így a tésztám nagyon jó puha lett, és szépen feljött, viszont a krémhez félretett fehérjéket ki kellett egészítenem 5-re.)

A félretett 5 tojásfehérjét a cukorral összekeverem és vízfürdőben folyamatosan addig kevergetem, amíg a cukor feloldódik. Utána leveszem a tűzről és gépi habverővel jó keményre felverem. A vajat kis darabokban hozzáadom, közben tovább verem. Egy sűrű krémet kell, hogy kapjak. Ekkor a vaníliaaromát és a kakaóport is hozzákeverem. (Nem otthon sütöttem, hanem Anyukáméknál és neki csak 10-12%-os kakaópora volt, amire hiába volt ráírva, hogy holland, a gyenge kakaótartalom miatt alig színezte meg a krémet. Aki teheti, inkább vegye meg a sötétebb, 20-22%-os holland kakaót, nagyon nagy a különbség a kettő között. Az a baj, hogy ezt nem mindenhol lehet beszerezni, és kicsit drágább, de időnként a Sparban akciós, ilyenkor érdemes venni.)

A túrós töltelékhez a mascarponét a citromlével és az átszitált porcukorral alaposan elkeverem, és a túrót kis adagokban hozzáadom. 

A piskótát háromba felvágom. Az alsó lapot megkenem 2 jó nagy kanál málnalekvárral, és a csokis krém egy részét (kb. a harmadát) elosztom rajta. Ráteszem a második lapot, a túrós tölteléket rásimítom, és kirakom a tetejét a málna felével. 

Végül a harmadik lapot is ráteszem, ezt is megkenem 2 nagy kanál málnalekvárral, és a maradék csokis krémmel bevonom a tetejét és az oldalát. Hűtőbe teszem, és ha kicsit megkeményedett, a maradék málnával díszítem. Végül megszórom porcukorral.

Tipp: aki szereti a málnalekvárt, a legközelebbi befőzésnél próbálja ki a következőt: amikor üvegekbe tölti, az utolsó üvegnyi málnát készítse csokisan. Úgy kell, hogy apróra vágott étcsokit kell a lekvárhoz adni, és addig kevergetni, amíg el nem olvad. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy így romlandóbb-e, mert csak egy üveget töltöttem meg a csokissal, próbaképpen, de folyamatosan rájárunk, és nincs ideje megromlani. Palacsinta töltelékeként is nagyon finom, ehhez a sütihez is ezt használtam, szóval mindenkinek ajánlom kipróbálásra.

Torta Caprese

Van egy könyv, amit pár hete olvastam, a címe: Mediterrán nyár /Egy nyár a francia és az olasz Riviérán/. Egy amerikai szakács, David Shalleck írta, aki egy nyáron keresztül volt egy gazdag olasz házaspár személyi séfje, és a Serenity nevű vitorlás jacht fedélzetén egész nyáron a Földközi-tenger szigetei között utazott és főzött. 4 hónap alatt bejárták az olasz és a francia Riviérát Antibes-tól Nápolyig. A tulajdonosok ragaszkodtak hozzá, hogy mindig az adott kikötő helyi alapanyagaiból főzzön. Reggelente mindig más piacokon vásárolt, közben megismerkedett a helyi halászokkal, termelőkkel, akik gyakran adtak neki tippeket a megvásárolt alapanyag elkészítéséhez is. Nem most ismerkedett az olasz konyhával - előtte 4 évig francia, illetve olasz vendéglőkben főzött, ugyanis egy ismerőse révén bejutott hol ismertebb, hol pedig egészen apró, de annál kiválóbb (olykor több Michelin-csillagos) éttermekbe, ahol lehetősége nyílt elsajátítani a mediterrán konyha alapjait és jellegzetes ételeit. Nagyon jó érzékkel kombinálta a megszerzett tapasztalatokat a saját ötleteivel, ezért a tulajdonosok a nyár végén szerették volna, ha továbbra is náluk dolgozik. Hogy hogyan döntött, kiderül a regényből. Azoknak ajánlom elolvasásra, akik szeretnék belülről megismerni egy hajókonyha mindennapjait, ahol a szakácsnak nem csak az a feladata, hogy főzzön a tulajdonos házaspárra és vendégeire (előfordult, hogy 100 fős luxusvacsorával kellett előrukkolnia azon a pár négyzetméternyi helyen), hanem arra is ügyelnie kell, hogy a nyár folyamán kétszer ne adja ki ugyanazt az ételt. Idegen kikötővárosokban kell fellelnie  a beszerzési forrásokat, kamra és nagy hűtőszekrények híján a megvásárolt alapanyagokat valahol máshol kell elhelyeznie (hol a hajófenéken, hol az icipici személyzeti kabinokban). Az ott dolgozókat is neki kell ellátnia élelemmel, emellett a hajó legénységének teljes jogú tagjaként részt kell vállalnia a vitorlák és a kötelek fel-és lehúzásából és az éjszakai őrségből.

A könyv végén David megoszt velünk néhány receptet a tengeren elkészített ételekből. Itt olvastam egy csokis édességet, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ez tulajdonképpen egy Capri szigetéről származó liszt nélküli csokitorta, de Davidnek -elmondása szerint- nem sikerült autentikus receptet találnia, ezért leírta az ő változatát, amelyben egy kevés liszt van. Én is elkezdtem nézelődni az interneten, és szinte teljesen azonos recepteket találtam. Így végül nem a könyvben lévő változatot készítettem el, hanem ezt a liszt nélkülit. A végeredményről csak annyit, hogy kétszer ült le belőle enni a családom, és másodszorra el is fogyott mind. Mivel liszt egyáltalán nincs benne, csak mandula, ezért lisztérzékenyek is nyugodtan megkóstolhatják.

 Hozzávalók:

• 4 tojás
• 17 dkg cukor
• 1 tk vanília aroma
• 20 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalmú, annál jobb), lereszelve
• 25 dkg őrölt mandula
• 20 dkg vaj, megolvasztva

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. Beleteszem a reszelt étcsokit, az őrölt mandulát és a vajat,  végül a csipet sóval keményre vert tojásfehérjét is beleforgatom. 26 centi átmérőjű kerek tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral és 180 fokos sütőben kb. 60 perc alatt megsütöm. Porcukorral megszórva és esetleg egy gombóc vaníliafagyival tálalom.

Jamie saláta

Van egy saláta, amit minden nyáron számtalanszor elkészítek, és a férjemmel a teraszon fogyasztjuk el egy (- két) pohár finom bor kíséretében. Ez olyan igazi könnyű nyári vacsora, és szinte percek alatt összedobható. Jamie salátának neveztem el, mert a receptjét még nagyon régen Jamie Oliver egyik műsorában láttam. Annyit változtattam rajta, hogy én jobban szeretem, ha a salátán viszonylag egyenletesen eloszlik az öntet, ezért előre elkészítem a dresszinget, és összeforgatom.  (Ő a végén locsolta csak meg a salátát balzsamecettel és olívaolajjal, tény, hogy ez egyszerűbb.) Egy nagy tál aljába öntök kb. 1 EK balzsamecetet, pici sót és borsot és kézi habverővel összekeverem. Utána folyamatosan kevergetve vékony sugárban olívaolajat öntök hozzá. Félreteszem.

Egy kisebb fej jégsalátát (fejes saláta is teljesen jó, csak akkor nem ropog) megmosok, jól lecsepegtetem, és  kézzel apróbbra tépkedem. (A saláta nagyságától és az étvágyunktól függ, hogy mennyit teszek bele.) Ezután veszek egy jó marék rukkola salátát, ezt is megmosom, és lecsapkodom róla a vizet (a legjobb egy salátacentrifuga, akinek van ilyen otthon- ezzel még a gyerekek is szívesen játszanak). Előveszem a félretett tálat és az elkészült öntettel alaposan összeforgatom a kétféle salátalevelet. 

Lehet kapni az Ikeában fából készült nagy kerek tálat, ami forog, erre szoktam ráönteni a salátát és szépen elrendezem rajta. 8-10 dkg napon szárított sonkát (pl. a Lidl-ben a Feketeerdei sonka nem annyira drága, és nagyon finom, érdemes figyelni az akciós újságot, mert gyakran leárazzák) vékonyabb csíkokra tépkedek és a saláta tetejére teszem. Egy gombóc mozzarella sajtot csak úgy kézzel szintén apróbb darabokra szedek, és azt is rusztikusan elrendezem a tetején. Végül 3-4 szem őszibarackot cikkekre vágok, és azt is ráteszem. Még egy pici öntet olívaolaj a tetejére, és már lehet is tálalni. A férjem szeret hozzá ropogtatni grissinit vagy kétszersültet, vagy múltkor pl. Abonettel próbáltuk. Ha nagyobb vendégségre készíti az ember előételnek, lehet beletenni dupla adag sonkát és 2 zacskó mozzarellát. Nagyon látványos is, én egyszer karácsony este előételnek kínáltam, igaz, a barack köszönőviszonyban sem volt a frissen szüretelt változattal, de akkor már nagyon vágytunk a nyári ízekre.

Dacquoise erdei gyümölcsökkel

Mielőtt valaki elrettenne ettől a francia szótól, gyorsan elmagyarázom: a dacquoise (kiejtve kb. dákváz) egy Dél-Franciaországból származó sütemény, amiben 2-3 mogyorós vagy mandulás habcsóktészta réteg közé tejszínes, esetleg vajas krémet töltenek. Ugyanez a szó jelenti egyébként egy dél-franciaországi kisváros, Dax nőnemű lakosait is. 

Ezt a tortát pár hete kinéztem magamnak, és már alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az időpont adott volt, mert most érik mindhárom gyümölcs (a szeder, a málna és az áfonya), és gyorsan találtam is rá alkalmat: tegnap volt a legkisebb lánykám névnapja. Bevallom, nem a legegyszerűbb torta, de nagyon izgalmas az elkészítése, és nagyon látványos, ha az egyes szinteket elkészíti az ember. (Patrick Specht német cukrász receptje a Sweet Dreams Magazinból, apróbb változtatásokkal)

Hozzávalók:

kókuszos habcsók tészta:

• 8 tojásfehérje
• csipet só
• 380 g cukor
• 200 g kókuszreszelék
• 45 g mandulaliszt (vagy megőrölt héjazott mandula)

citromfű krém:

•  2 szál thai citromfű (ázsiai boltokban lehet kapni, a friss fűszernövények mellett árulják)
• 600 ml tejszín
• 450 ml tej
• 150 g cukor
• 3 tojássárgája
• 75 g kukoricakeményítő

a díszítéshez:

• 250 g szeder
• 250 g málna
• 200 g áfonya
• néhány csokis dárdahegy

Először elkészítem a kókuszos tésztalapokat. Én lefagyasztott tojásfehérjéket használtam, és féltem, hogy a 3 külön zacskóból kiöntött fehérje kevesebb, mint 8 frissen felütött tojásé, no meg biztosra akartam menni, hogy elég legyen a tészta három laphoz, ezért kettővel több fehérjét tettem bele, azaz tízet. Ha valaki frisset használ, és nagyok tojások, szerintem elég a nyolc, ha viszont kicsik, inkább tegyen bele eggyel többet. Szóval csipet sóval habbá verem a fehérjét, és közben lassan adagolok hozzá 180 g cukrot. A maradék 200 g cukrot a kókuszreszelékkel és a mandulaliszttel összekeverem, és több adagban óvatosan a fehérjehabhoz forgatom. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezem a 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformám karimáját. A tészta harmadát habzsákba teszem, és a masszából egyre kisebb köröket spriccelek a sütőpapírra, először a tortaforma mentén, aztán egyre kisebbeket kívülről befelé. Egyébként lehet csigavonalban is haladni, egy a lényeg: be legyen fedve az egész felület. A többi nyers tésztát addig a hűtőbe teszem, nem lesz semmi baja.  Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20 percig sütöm.  Ugyanezt megcsinálom még kétszer. Mivel hagyni kell kihűlni a lapokat, az első lap készre sütése után nem tudtam hirtelen másik karimát szerezni a következőnek, ezért kitaláltam valamit: a tortaforma alját körberajzolom a sütőlapon, és arra rajzolom a köröket. Még jobb is lett, mert nem ragadt oda a karima oldalára. A másik két lapot már így sütöttem meg.

Közben elkészítem a krémet: a citromfüvek végét levágom, és a külső keményebb héjat leszedem.

Így néz ki tisztítás előtt

 A tejszínt  400 ml tejjel egy lábosba öntöm, és a cukorral és a citromfűvel együtt felforralom. Közben 3 tojássárgáját a keményítővel és a maradék 50 ml tejjel simára keverek, és lassan a forró tejszínes tejbe öntöm, közben folyamatosan keverni kell. Lassú tűzön addig kevergetem, amíg besűrűsödik. Egy folpackkal betakargatom a felszínét, hogy ne bőrösödjön meg, és hagyom kihűlni. Ezután kidobom belőle a citromfű darabokat, és a krém harmadát habzsákba teszem. Veszem az első lapot, és kis halmot nyomok ki belőle, melléállítok egy szem szedret (ha túl nagy, lehet felezni is, és akkor a vágott felével lefelé rátenni, így gazdaságosabb), azután még egy halom, még egy szeder, és így haladok felváltva körbe-körbe. Ez az a rész, amit nagyon szerettem csinálni, mert tényleg nagyon látványos lesz az eredmény.

Ha kész, réteszem a második lapot, és ugyanezt elvégzem a málnával is.

Végül ugyanez jön az áfonyával.

A tetejét lehet kevés málnával díszíteni, és pár darab csokidárda is fel tudja dobni. Nekem végül megmaradt egy kevés mindhárom gyümölcsből, így szerintem elég lett volna mindegyikből 5-5 dekával kevesebbet venni (a szedreket feleztem). Mivel mégiscsak gyereknek készült, tettem rá egy kis macit. Persze Lottika rögtön lenyúlta a csokidárdákat, és a macit is mindenáron meg akarta enni, úgyhogy legközelebb majd marcipán figura kerül a tetejére :)

A névnapi virágcsokor

Sárgadinnyés sajtkrémtorta

Az olyan meleg nyári napokon, mint amilyen a mostani is, jobban esik az embernek egy jégbe hűtött gyümölcskehely, mint egy tömény csokitorta. (Bár nyilván van, aki ezt cáfolja...) Ezen a hétvégén sütöttem ilyet is, olyat is. A trüffeltorta receptjét már leírtam, a sárgadinnyéset pedig örömmel osztom meg most veletek, mert tényleg nagyon hűsítő. Linzertészta alap egy sárgadinnyés-joghurtos-krémsajtos krémmel, a tetején csillogó almatükörrel. (Recept: Sweet Dreams magazin)

Hozzávalók:

• 12,5 dkg liszt
• 2,5 dkg cukor
• 2 zacskó vaníliáscukor 
• 1/2 tk só
• 10 dkg vaj (nem margarin!)
• 8 lap zselatin
• 1 sárgadinnye (kb. 60 dkg)
• kb. 5-8 dkg cukor (a sárgadinnye édességétől függően)
• 15 dkg natúr joghurt
• 15 dkg natúr krémsajt
• 1 csomag színtelen tortazselé (12 g)
• 2,5 dl almalé (lehetőleg 100 %-os)
• a díszítéshez kevés áfonya, málna, citromfű

A tésztához a lisztet, a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót és a jéghideg vajat összemorzsolom és tésztává gyúrom - vagy a robotgépbe teszem, ami mindezt megteszi helyettem. Ha szükséges, 1-2 EK jéghideg vizet még lehet hozzátenni, de nekem nem volt rá szükségem. Fóliába csavarom és 30-60 percre a hűtőbe teszem. Utána meg lehet próbálni kinyújtani, de ez nekem nem sikerült (valószínűleg azért, mert nincs benne tojás), így egyszerűen belenyomkodtam egy kb. 20-22 cm átmérőjű kerek tortaformába. Villával megszurkálom a tetejét, hogy ne emelkedjen fel sütés közben, és 200 fokon 15-18 percig sütöm. Én 20 percig hagytam bent, kicsit megbarnult a teteje, ezért legközelebb kipróbálom a 15 percet. Bár szerintem ha kihűlt, így is, úgy is ropogni fog, mint a keksz, úgyhogy végül is sokat nem változtat rajta. 

Miközben hűl a tészta, elkészítem a krémet. Beáztatom hideg vízbe a zselatinlapokat. A sárgadinnyét kettévágom, kanállal kiszedem a magjait, felszeletelem, meghámozom és felkockázom. Az így kapott gyümölcshúst megmértem,  kb. 30 dkg lett. A recept nem írta, hogy mekkora sárgadinnyét kell venni, van kisebb, nagyobb, én egy kisebbet választottam, és szerintem ez a mennyiség teljesen megfelelő volt a recepthez. Összeturmixolom a dinnyekockákat. Hozzákeverem a joghurtot, a krémsajtot, és édesítem cukorral ízlés szerint. A zselatinlapokat kinyomkodom, mikróban néhány mp alatt feloldom, egy kevés krémmel elkeverem, végül a maradék krémmel összeforgatom. Hűtőbe teszem, és várom, hogy dermedni kezdjen. A kihűlt tortalap köré teszem a kapcsos tortaforma karimáját, és a zselésedő krémet beleöntöm. Elsimítom a tetejét és a hűtőbe teszem 1-2 órára. 

A tortazseléport az almalével csomómentesre keverem és felteszem főni. Forrástól számítva 1-2 percig főzöm, utána leveszem a tűzről és pár percig hagyom állni, hogy kicsit kihűljön. (Vigyázzunk, mert nagyon hirtelen elkezd zselésedni, és akkor újra kezdhetjük elölről a felmelegítést!) A megdermedt krém tetejére öntöm, és visszateszem a hűtőbe. Tálalás előtt friss gyümölcsökkel díszítem.

Találtam még néhány friss levendulavirágot

Fehér csokis málna mousse

Ezt az édességet június végén készítettem, amikor még nyílt a levendula. Nagyon szeretem ezt a virágot, kár, hogy csak néhány hétig élvezhetjük a friss illatát.

Akkor volt az a nagy hőség, a sütőben sült torták helyett inkább pohárkrémeket csináltam. Elég tömény édesség, ezért nem kell nagyon nagy adagokkal számolni egy főre. Ha jól emlékszem, ebből a mennyiségből 6 kis tálkát tudtam megtölteni.

Hozzávalók:

• 350 g friss málna
• 200 g fehér csoki
• 4 lap zselatin
• 2 tojás
• 1 evőkanál cukor
• 2 cl málnaszörp
• 300 ml tejszín

A málnát megmosom, botmixerrel pürésítem és szitán átpasszírozom, hogy a magok eltűnjenek belőle. A fehér csokit apróra tördelem, és gőz fölött megolvasztom. 

A tojásokat a málnaszörppel és a cukorral forró víz fölött habosra keverem, amíg kicsit besűrűsödik. Kicsit várok, majd a fehér csokit óvatosan ezzel a habos tojáskrémmel összekeverem. Közben a zselatinlapokat 5 percre beáztatom hideg vízbe, kinyomkodom, pár mp alatt mikróban felolvasztom, majd 1-2 EK mennyiséget elveszek a krémből, és a zselatinnal elkeverem. Ezután a többi zselatint is a krémbe forgatom, a korábban elkészített málnavelő 2/3-ával együtt. Ha kihűlt, és lassan elkezd zselésedni, felverem a tejszínt és ennek is a 2/3 részét lassan hozzáforgatom. 6 desszertes pohárban elosztom a málnakrémet, és hűtőbe teszem min. 2 órára. A tálalásnál a maradék tejszínhabbal és málnapürével díszítem.

Mascarponés gyümölcstorta

Van egy nagyon kedves barátnőm. Olyan ő nekem, mintha a nővérem lenne, szinte együtt nőttünk fel. Amikor megszülettem, egymás mellett laktunk, a teraszunkról be lehetett lépni az ő lakásukba. Aztán teltek az évek, ők is, mi is elköltözünk, ráadásul ő már sok-sok éve Németországban lakik. Azóta neki is, nekem is jöttek-mentek az ismerősök, volt akiből jóbarátnő lett, azután a barátság megszakadt, de a mi barátságunk a régi. Igaz, évente csak egyszer vagy kétszer találkozunk, de akkor mindig onnan folytatjuk, ahol régen abbahagytuk. Vannak közös rituáléink, közös főzőcskézéseink, beszélgetés a tábortűz mellett, stb. Ő is rendszeresen olvassa a blogomat, remélem, ma is megnézi. Ugyanis ma van a születésnapja. Múltkor elkeveredett a postán a képeslapom, azóta sem kapta meg. Nem tudom, a mostani odaér-e, de ha mégsem, akkor itt és most hadd köszöntselek meg a születésnapodon, drága Masikám!

Egy régi képet szerettem volna ide feltenni, amin gyerekkorunkban ketten játszunk a régi házunknál, de sajnos nem találtam meg. Helyette egy néhány évvel ezelőtt készült fotót találtam, amin épp pezsgőzünk (nem volt nehéz elkapni ezt a pillanatot...). Akkor is az ő születésnapjára koccintottunk.

És hogy a recept is "Masis" legyen, most leírom azt a tortát, amit pár éve az ő születésnapjára is megsütöttem. Ez egy fantasztikus recept, tulajdonképpen egy kakaós gyümölcstorta lap az alja, aminek az a különlegessége, hogy felvert tejszín van a tésztájában, és eddig akárhányszor megcsináltam, ugyanolyan jól sikerült. (Lássuk be, sajnos nem minden recept ilyen.) Ráadásul pofonegyszerű az elkészítése is, mert csak össze kell keverni minden hozzávalót. Annyira szeretem ezt a receptet, hogy először ezzel akartam kezdeni a blogírást. Végül már nem is tudom, miért, de nem ez lett az első recept, úgyhogy nagyon időszerű, hogy megosszam most veletek. A krém, amivel megtöltjük a lapot, szabadon választható. Én kétfélével próbáltam, mindkettő finom. Érdemes nyáron is megsütni, amikor bogyós gyümölcs dömping van, mert nagyon szép látvány, ha málnával vagy áfonyával szórjuk meg. (A receptet jó pár éve az egyik TV Paprika Magazinban olvastam, egy olvasó küldte be. Örök hála érte!)

Hozzávalók a tésztalaphoz:

• 16 dkg liszt
• 8 dkg cukor
• 1/2 csomag sütőpor (6 g)
• 3 dkg cukrozatlan kakaópor
• 6 dkg vaj, megolvasztva és langyosra hűtve
• 2 tojás
• 2,5 dl tejszín
• csipet só

Az összes hozzávalót egy tálba teszem, és elektromos habverővel simára keverem. A felvert tejszín miatt kicsit be fog sűrűsödni, ez normális. Egy 30 cm átmérőjű gyümölcstorta formát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 150 fokon 20 perc alatt megsütöm.Ha kihűlt, kiszedem a formából és megfordítom.

Mascarponés-narancsos  krém:

40 dkg mascarponét és 25 dkg natúr joghurtot 10 dkg porcukorral és 1 narancs lereszelt héjával jól kikeverek. (Ez a mennyiség nem fér bele teljesen a gyümölcstorta lapba, valamennyi meg szokott maradni, de ezt pohárkrémnek el lehet készíteni, pl. málnával és babapiskótával rétegezve.) Ráöntöm a kihűlt kakaós lapra. és málnával vagy áfonyával megszórom.

Mascarponés-citromos krém:

Ez Stahl Judit egyik receptje alapján készül, az ő fehér csokis citromkémes tortáját alakítottam át egy kicsit.  Két nagy citrom lereszelt héját 15 dkg cukorral késes robotgépben apróra darálok (hogy ne legyenek benne citromhéjdarabok), és 1,5 citrom levét hozzáöntve gőz fölött pár perc alatt megolvasztom. Ezután hozzáadok 5 dkg vajat és azt is hagyom a gőz fölött megolvadni. Kicsi kihűtöm, majd óvatosan hozzáadok 3 tojást és visszateszem a tűzre. Addig kevergetem folyamatosan, amíg be nem sűrűsödik. Ez elég sok idő, de ki kell várni, mert előbb-utóbb eléri a megfelelő hőfokot és sűrűsödni kezd. Utána még kevergetem, hogy minél előbb kihűljön, és csak akkor adom hozzá a 25 dkg mascarponét és a 2 dl felvert tejszínt. Ezt a krémet öntöm a kihűlt kakaós gyümölcstorta lapra, és ízlés szerint díszítem (pl. gyümölcsök, csokireszelék, marcipánvirágok, stb.) Lehet még rá olvasztott fehér csokit csorgatni, de nekem egyáltalán nem hiányzott. Egyszer kipróbáltam, és utána soha többet. Persze aki kevésbé szereti a savanyú ízt, az nyugodtan tehet rá, attól nyilván édesebb lesz a torta.

Mindkét tortát jól be kell hűteni fogyasztás előtt, hogy a krém kicsit megdermedjen rajta. Egy kis ízelítő az általam készített többi tortából:

Ez volt a legelső próbálkozás, az eredeti, narancsos krémmel

Ez is narancsos és a nagynénémnek és nagybátyámnak készült

Itt próbáltam ki először a citromos krémet, szerintem nagyon jól illik a kakaós laphoz a savanyú íz

Ez a legutóbbi, szintén citromos és unokatesómnak készült, csak mert olyan klasszul fényképez:)

Málnás csokis trüffel torta

Tegnap végre a férjemnek is megsütöttem az elmaradt névnapi tortáját - az elmúlt hét elég zűrösen alakult, csak most jutott rá idő. Természetesen a csoki volt a főszereplő, és most kipróbáltam azt, amit már régóta szerettem volna: ízesített étcsokit használtam a trüffelkrémhez, kíváncsi voltam, érződik-e az ízén. Mivel a férjem nagyon szereti a málna és a csoki kombinációját, ezt olvasztottam össze a tejszínnel. Csak a legszűkebb család, vagyis ötünk részére sütöttem, ezért elég volt a kisebb (22 centis) tortaformában sütni a piskótát, ami -természetesen- kakaós volt. A krém arányain is változtattam: 5 dl tejszínhez 3 dkg szárított málnás étcsokit vettem. Az eredeti trüffel torta recept itt olvasható. Az alsó és a középső piskótát megkentem bodzalekvárral, imádom, amikor azok az apró bogyók ropognak a fogam alatt.

A tetejét marcipánnal burkoltam be, de itt is visszaköszönt a málna: liofilizált (fagyasztva szárított) málnát őröltem porrá (erről bővebben itt), ezzel színeztem be a natúr marcipánt. A kinyújtás után  a textúra lapommal indákat nyomkodtam bele. Végül a kezdőbetűjét, egy P betűt formáztam a közepére apró virágokból.

Rebarbarás-grízes kehely

Most egy olyan rebarbarás receptet hoztam, amit desszertként lehet kínálni, mondjuk egy finom vacsora után. Tulajdonképpen egy kicsit felturbózott tejbegríz, rebarbarakompóttal. (Recept: Sweet Dreams)

Hozzávalók:

• 40 dkg rebarbara
• 1 tk fahéj
• 45 g méz
• 500 ml tej
• 1 zacskó Bourbon vaníliás cukor
• 4 csapott EK cukor
• 60 g gríz
• 2 tojás sárgája
• 200 ml tejszín
• kb. 10 dkg eper

A rebarbarát megpucolom, és kb. 2 centis darabokra vágom. A fahéjjal és a mézzel elkeverem, és 20 percre félreteszem, hogy levet eresszen.

Utána kis lábosban felforralom, és lefedve, lassú tűzön addig főzöm, amíg megpuhul. 

Közben elkészítem a tejbegrízt: a tejet a vaníliás cukorral és a kristálycukorral felforralom, beleszórom a grízt. Kicsit főzöm még, folyamatosan kevergetve. Kissé lehűtöm, hogy a tojást ne kapja össze, majd gyorsan belekeverem a tojássárgákat. Amikor már teljesen hideg, a felvert tejszín felével összeforgatom ( a másik fele a díszítéshez kell).

Szétosztom 4 előkészített desszertes pohárba: először egy réteg rebarbarakompót, arra a tejbegríz, utána pedig egy vékony réteg eperpüré (egyszerűen csak összeturmixolom az epret). Hűtőbe teszem kb. 2 órára. Tálalás előtt díszítem tejszínnel, és aki akar, tehet rá szárazon megpirított sótlan mogyorót (nekem most nem volt otthon), vagy epret.

Másik változata, hogy a tejbegríz egyik felét összekeverem a turmixolt eperrel, a másik felét pedig meghagyom sárgán, és így rétegezem a pohárba a rebarbarakompóttal.

Éljen a nyár!

Zebra csokitorta

Múlt héten nálunk ünnepeltük az unokaöcsém névnapját.

Drága kis ünnepeltem a tortájával. A jobb keze tele van marcipánnal...

Kérdeztem tőle, hogy milyen tortát szeretne. Azt mondta: vaníliásat, csokisat és marcipánosat. Eszembe jutott, hogy van egy kedvenc csokitortám, ami pont megfelelne az igényeinek: kétféle piskótalapot kell hozzá sütni (egy sárgát és egy barnát), és háromféle csokimousse-t: étcsokit, tejcsokit és fehér csokit. (Egy picit csaltam: a fehér csokisba tettem vanília aromát és azt mondtam neki, hogy az a vanília.) Mivel focizik, adott volt a focicsuka díszítés, a marcipán kiszúrásában ő is segédkezett. (Recept: LISA Kochen und Backen)

Hozzávalók:

• 5 tojás
• csipet só
• 150 g cukor
• 1 tk vanília aroma
• 1 citrom reszelt héja
• 125 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 EK kakaópor
• 2 tojás sárgája
• 25 g cukor
• 200 ml tej
• 10 dkg étcsoki 
• 10 dkg tejcsoki
• 10 dkg fehér csoki
• 6 lap zselatin 
• néhány EK lekvár
• 400 ml tejszín

Először a citrom lereszelt héját 50 g cukorral késes aprítóban leturmixolom, így könnyebben kijön az illata. Utána a maradék cukorral, a vaníliával és 2 EK vízzel kb. 10 percig, azaz fehéredésig verem gépi habverővel. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, majd a tojások felvert habját. Elfelezem, és egyik felét egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába teszem, a másik felébe pedig beleszitálom a kakaóport. Belesimítom egy másik ugyanekkora formába. Ha együtt sütöm őket, légkeveréses üzemmódban 160 fokon kb. 20-25 perc alatt megsülnek. 

A krémhez a tejet felmelegítem. Közben a tojássárgákat a cukorral habosra keverem. A forró tejet lassan ráöntöm, és vízgőz felett, folyamatosan kevergetve 85 fokosra melegítem fel (onnan lehet tudni, hogy elérte a megfelelő hőmérsékletet, hogy elkezd besűrűsödni). Közben a zselatinlapokat beáztatom, kinyomkodom, és a forró tojáskrémben felolvasztom. (Nekem nem volt otthon 6 lap zselatinom, csak 4 lap, és tettem hozzá fél zacskó, azaz 10 g zselatin fixet, pont jó lett az állaga).  Ezután a krémet három részre osztom, és beledarabolom a háromféle csokit. Ha nem akarna elolvadni, a kistálakat egyenként újra visszateszem a vízgőz fölé, és addig melegítem kevergetve, amíg el nem olvad a csoki. Kicsit hagyom hűlni, közben elkészítem a piskótaköröket. 

Mindkét piskótából összesen 4 db kört vágok ki, egyre nagyobb méretűeket. Ezeket felváltva kicserélgetem egymással, vagyis mindkét lap vegyes színű lesz (és nagyon mutatós, ha felvágjuk).

Egyik lapot leteszem, megkenem lekvárral (valami sötét, savanyúra gondolok, pl. málna, erdei gyümölcs, szeder, vagy feketeribizli). Én feketeribizli lekvárt keresve bukkantam rá a hűtőben egy őszről megmaradt othello zselére, nagyon kellemes ízű lett a keserű csokival. 

Felverem a tejszínt, ezt is 3 részre osztom, és óvatosan beleforgatom mindhárom csokikrémbe. A lekváros piskóta tetejét bevonom az étcsokis krémmel, majd lezárom a másik piskótalappal. Erre kenem a tejcsokis krémet, majd egy kicsit visszateszem a hűtőbe dermedni. Végül az utolsó, fehér csokis krémet is a tetejére kenem. Marcipánokkal díszítem.

Tavaly, amikor ezt a tortát megsütöttem, készítettem hozzá ét-, tej- és fehércsoki csíkokat és ezekkel díszítettem a tetejét.