Lisztmentes csokitorta

Van egy kedvenc könyvsorozatom (több is, de most egyet kiemelek), gasztroregény (természetesen). Egy amerikai írónő, Joanne Fluke írja őket, alcíme "Hannah Swensen titokzatos esetei". A főhős, Hannah egy amerikai kisvárosban, az Éden-tó partján fekvő Lake Edenben lakik, és saját kis cukrászdáját vezeti. Kávé, tea, és sok-sok keksz alkotja a kínálatot, amik receptjét rendszeresen közzé is teszi. Minden könyv kb. 10-12 receptet tartalmaz, van köztük elvétve sós vagy főétel is, de a döntő többsége sütemény. A legelső kötet Magyarországon 2006-ben jelent meg, az Illia kiadó gondozásában. Azóta folyamatosan fordítják az angol példányokat, évente egy, esetleg két új regényt lehet beszerezni. A kezdetektől fogva lelkes rajongója vagyok, egyrészt mert az alaptörténet mindig egy izgalmas bűneset (a hullát rendszeresen Hannah találja meg, aki a nyomozásba is besegít), másrészt mert én is pont egy olyan kis cuki cukrászdát képzelnék el magamnak, mint a Süti Éden, ahol árulhatnám a saját kis süteményeimet... Végül pedig alig várom, hogy egy-egy fejezet végén feltűnjön egy recept, amit nagy élvezettel olvasok és sütök meg. (Direkt nem szoktam előre elolvasni őket, hogy meglepetés legyen, mi a következő. Bevallom, sokszor nagyon nehéz kibírni, de így a 10. kötet után már kezdem megszokni.)

Nagyon sok kekszet megsütöttem már az évek során, a legjobbakat ide is felteszem majd szépen lassan. Legutóbb a 8. kötetből (Meggyes túrótorta és gyilkosság) készítettem el a "Sally lisztmentes csokitortája" fantázianevű süteményt. Sógornőm nálunk ebédelt vasárnap (a már korábban említett csokiimádó család egyik tagja), és nagyon ízlett neki a végeredmény. Annak ellenére, hogy egy deka lisztet sem tartalmaz, szinte úgy megállt, mint egy kakaós piskóta. A recept szerint össze kellett volna, hogy essen, miután kivettem a sütőből, ami teljesen normális reakció, de érdekes módon csak minimálisan csökkent a térfogata, megfordítottam, és teljesen lapos maradt. De az se keseredjen el, akinek összeesik, mert erre találták ki a tejszínhabot: a közepén lévő krátert tökéletesen el lehet takarni vele. Én Creme Chantilly-t kentem rá: ez az édesített, vaníliás tejszínhab elegánsabb neve. Piros idénygyümölccsel meg lehet szórni a tetejét, egy kis csokiforgács - és kész is a csinos tortácska, amiben az a klassz, hogy a lisztérzékenyek is nyugodtan ehetik! Arra kell vigyázni, hogy a csoki, amit beleteszünk, gluténmentes legyen. Ilyen Magyarországon, ha jól tudom, a Tibi csoki.

Hozzávalók:

• 12 dkg vaj
• 20 dkg félédes csoki
• 4 tojás (szétválasztva)
• 6+6 dkg cukor
• 1/2 tk rumaroma

+ 2 dl vagy akár 4 dl tejszín (ki mennyire szereti)
   2,5 dkg porcukor (dupla mennyiségű tejszínhabhoz 5 dkg
   1 tk vanília aroma
   25 dkg szeletelt piros gyümölcs
   csokiforgács

A vajat a csokival vízgőz fölött felolvasztom, hagyom kicsit kihűlni. A tojások sárgáját 6 dkg cukorral habosra, világossárgára verem, ízesítem a rumaromával. Az olvasztott csokit nagyon lassan hozzáöntöm, közben folyamatosan keverem (akár újra a habverővel), nehogy kicsapódjon a tojás. A tojásfehérjéket kicsit felverem, majd lassan adagolva és folyamatosan verve beleszórom a maradék 6 dkg cukrot. Egészen addig verem, amíg kemény hab nem lesz belőle. Végül lassan összeforgatom a csokis tojással: először csak egy kevés habbal fellazítom, majd a többit is hozzáadva teljesen elkeverem. Olyan lesz az állaga, mint egy csokis tejszínhab, nagyon krémes. Ezután egy 20-22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 175-180 fokon megsütöm. Itt eltértem a könyv által megadott időtől: elvileg 20 perc alatt megsül annyira, hogy a beledugott hurkapálcika száraz marad. Nekem 20 perc után teljesen ragadt, ezért még ráhúztam 10+10 percet, azaz összesen 40 percig sütöttem. Ezután kivettem és 15 percig a formában hagytam kihűlni. Utána megfordítottam és addig így hagytam, amíg teljesen ki nem hűlt a torta, csak ezután húztam le a sütőpapírt. 

Díszítés: a tejszínt felverem (néha kell habfixáló is), a porcukorral és a vaníliával ízesítem és beterítem vele a tortát. Rászórom az epret vagy málnát (lehet szépen karikára vágni vagy csak rusztikusan rádobálni, én most az utóbbit választottam), és csokiforgácsot reszelek rá. Ez lehet többféle: vagy lereszelem a csokit a sajtreszelőn (a kicsin vagy a nagyon), vagy krumplihámozóval húzogatok le róla csíkokat.

Tipp: akit érdekel a könyvsorozat, bővebb információt talál a www.sutiskrimi.hu honlapon. A legújabb (11.) kötet címe: Piruló képviselőfánk és gyilkosság.

Keserédes "Kék túra" torta

A kisfiam egyik korábbi tanító nénijének a héten volt a születésnapja. Egy másik tanító néni megkért, hogy süssek neki erre az alkalomra egy tortát, mégpedig olyat, amin a magyarországi kék túra útvonala látható (a hölgy nagyon szeret túrázni). Csak volt egy pici gond: a tanító néni nem kifejezetten édesszájú, nem szereti a nagyon édes süteményeket, ezért minél keserűbb étcsokiból kellett készítenem a csokikrémet. Egyszer próbálkoztam kizárólag 70%-os étcsokival, és majdnem kudarcba fulladt: a felolvasztás után a hűtőből kivéve annyira megkeményedett a magas kakaótartalom miatt, hogy szinte megállt benne a habverő, kellett még tejszínt öntenem hozzá, hogy fel tudjam verni. Így 25 dkg 70%-os és 20 dkg 50 %-os étcsokit használtam. Szerintem ez egy jó kombináció, mert még felverhető, de érezhetően étcsokisabb, mint a másik változat, amit általában készíteni szoktam. A receptet itt lehet megtalálni.

A lapokat megkentem szeder-eperlekvárral (bár szerintem áfonya volt, de nem vitatkozom Anyukámmal :)

Az ostya álltában egy picit felpúposodott (átvette a krémtől a nedvességet), de épp azon mosolyogtam, hogy akkor már inkább legyen szándékos, mondjuk: egy domborzati térkép...!

Fehér csokis-epres márkinő desszert

Lassan már hagyománynak mondható, hogy minden évben az Eurovíziós Dalverseny idejére sütök valamilyen epres édességet - ezt majszolva jobban megy a szurkolás. Idén úgy alakult, hogy Anyukáméknál töltöttük ezt a hétvégét, sőt nagy örömömre a ritkán látott húgomék is ott voltak. Mivel a gyerekek nagy fagyiőrültek, kipróbáltam egy olyan parféreceptet, ami a konyhám falán lóg és mindennap látom. A Good Food magazin naptárjáról van szó,  a májusi recept egy epres-fehér csokis marquise. Ezt a francia szót inkább lefordítom magyarra, így jobban hangzik: márkinő desszert. Azokat a desszerteket nevezik így, amik finomak, elegánsak - vagyis illenek egy márki feleségéhez. Általában csokisan készítik: tulajdonképpen csokiparfé vaníliás tejszínhabbal a tetején. De lehet jéghideg gyümölcsös granita (pl. málnából, eperből), vagy olyan édesség, aminek az alapja piskóta: csokikrémmel megtöltve és csokival bevonva. Végül ital is lehet "márkinő": vizezett fehérbor vagy pezsgő, citromkarikákkal a tetején.

Nos, ez az édesség leginkább a piskótás változatra hasonlít, de egyszerűbb annál, mert az alapja babapiskóta, a krémje pedig nem főzött krém, hanem olvasztott fehér csoki tejszínhabbal. Mindössze azt kell kibírni, hogy jó sokáig a mélyhűtőben hagyjuk. Ezért javaslom, hogy előző nap készítsétek el, hogy ha a gyerekek (is) megkívánják, már csak tálalni kelljen.

Hozzávalók:

• annyi babapiskóta, amennyi kitölt egy kenyérsütőforma vagy pástétomforma alját (nekem 12x30 cm-es a formám, és 13 vagy 14 darab pontosan belefér. De nemcsak a sütőformák, hanem a babapiskóták mérete között is sok az eltérés, attól függően, hogy melyik márka, ezért nem tudok pontos darabszámot mondani
• 4 EK frissen facsart narancslé
• 30 dkg fehér csoki, apró darabokra törve
• 2,5 dkg vaj vagy kókuszzsír
• 2 dl tejszín 
• 50 dkg eper
• 1 tk porcukor

A szögletes pástétomformát kibélelem dupla réteg folpackkal, hogy mindkét oldalon lelógjon és a piskótákat keresztben lerakosgatom egy sorban az aljára. 3 EK narancslével meglocsolom.

A fehér csokit a vajjal vízgőz felett felolvasztom. A tejszínt felverem, és ha kicsit meghűlt a csoki, óvatosan beleforgatom. A krém felét beleöntöm a formába a piskóták tetejére, a megtisztított eperszemekből egy-egy egész darabot a krémbe teszek és lenyomom egészen az aljára. A többi krémet is ráteszem, elsimítom a tetejét és a kimaradt folpack széleket mindkét oldalról visszahajtom. Ezután irány a mélyhűtő, kb. 24 órára.

Közben elkészítem az eperöntetet: a maradék epret a porcukorral és 1 EK narancslével összeturmixolom.

Másnap a parfét a babapiskóták mentén felvágom, és az epres öntettel tálalom.

Tipp: nagyos helyes kis babapiskótákat lehet kapni a Müller drogéria babarészlegén, dínók vannak a csomagolásán. Pont babakézbe való, és desszertekhez is klasszul bevált.

Csirkemell olajbogyós paradicsommártással

Nagyon szeretjük a tésztát. Gyors az elkészítése, sokféleképpen lehet variálni, és még olyan gyerekkel nem találkoztam, akit ne lehetne spagettivel megkínálni. Nemsokára itt a nyár, ilyenkor valahogy jobban kívánom a mediterrán ízeket, ezért most egy olyan ételt főztem ebédre, ami ízeivel Olaszországot idézi. Sütöttem hozzá vékonyra szelt csirkemell darabokat, de anélkül is megállja a helyét, aki nem eszik húst, az elhagyhatja. Az olajbogyó mennyiségét lehet csökkenteni, elég intenzív íze lesz tőle, de aki velem együtt nagyon szereti, bátran tegye bele a leírt mennyiséget. Erről jut eszembe a következő aranyos történet:  a gyerkőceim utálják az olajbogyót, kezdte a legnagyobb, aztán ezt látva a másik kettő is mindig eltolja magától. De állítom, hogy még egyikőjük sem kóstolta meg igazán, csak beleharapnak, aztán kiköpik. Ezért döntöttem úgy, hogy kitolok velük és beleturmixolom a paradicsomszószba. Ki is szedtem nekik egy-egy adagot, gyönyörűen meg is ették. A kisfiam még repetázott is belőle. Erre nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg: "Kristófkám, amúgy te szereted az olajbogyót?" Válasz: "Nem, fúj!" Erre én: "Akkor jó, mert a tiédbe nem tettem." Kábé 1 perc múlva: "Na, és ízlett az ebéd?" Erre ő: "Anya, ez isteni volt...!"   (Köszönöm neked, aki feltaláltad a botmixert!!! :)

Hozzávalók:

• 2 EK olaj
• 50 dkg csirkemellfilé, vékonyan felszeletelve
• 1 kis fej hagyma, apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma, aprítva
• 10 dkg zöld olajbogyó (magozott)
• 10 dkg fekete olajbogyó (magozott)
• 50 dkg dobozos sűrített paradicsom (passata)
• 25 dkg tészta (pl. penne, rigatoni)
• a tálaláshoz reszelt parmezán sajt

A csirkemellet besózom (nekem van egy házi fűszerkeverékem erre a célra, mindig ezt használom, majd ennek a receptjét is leírom egyszer) és kevés olajon megsütöm. Kiszedem a húsokat és ebben a megmaradt olajban megdinsztelem a hagymát és a fokhagymát, picit sózom (de vigyázzunk a sózással, mert az olajbogyó is sós), majd hozzáteszem az olajbogyókat, és együtt pár percig párolom. Ezután beleöntöm a paradicsomszószt, és kisebb lángon kicsit besűrítem. Végül turmixgépben vagy botmixerrel egész pépesre turmixolom. Közben odateszem a tésztát főni, és amíg fő a szósz, ez is elkészül. (Általában pennét használok, de legutóbb rigatoni volt otthon. Igazából bármilyen vastagabb, lyukas tészta megteszi.) Leszűröm, összeforgatom a szósszal és már lehet is tálalni. Kinek olajbogyóval, de aki nem szereti, annak anélkül :) Ja, és reszelt parmezánnal, rukkolával és egy pohár Soave-val. /Eredeti recept: Nők Lapja Konyha, Tobai Róbert/

Megjegyzés: ez a szószmennyiség turmixolás után meglepően sok lett, kb. a felét használtam fel. Ilyenkor vagy dupla adag tésztát kell főzni és akkor másnapra is megvan az ebéd (aki igényli hozzá a húst is, az eleve többet süssön ki, hogy abból is maradjon), vagy adok egy másik tippet a felhasználásra. Én másnap vacsorára vettem egy csomag leveles tésztát (pl. a Spar-ban lehet kapni saját márkás terméket, a hűtőpultban árulják, egy sütőpapíron van felcsavarva, csak le kell csavarni és már mehet is a tepsibe. De a fagyasztott téglalap alakú is teljesen jó, csak annak az előkészítése kicsit több időt igényel.) Szóval a leveles tésztát megkenem ezzel az olajbogyós szósszal és megsütöm, 180 fokon kb. 20 perc alatt. Aki akar, tehet rá paradicsomot, vagy szalámit vagy sajtot, de én így magában szeretem. Ha nagyobb kockákra vágom, akkor pizza lesz a gyerekeknek, ha vékony csíkokra, akkor különleges borkorcsolya a felnőtteknek.

Eper limes - a parti ital

Olvastam egy epertorta receptet, amiben a krémhez 50 ml  "Erdbeer-Limes", azaz egy epres alkoholos ital kellett. Ugyan lehet ilyet a boltban is kapni (pl. az Aldiban), de ha csak 50 ml kell, nem érdemes megvenni (nem mintha ránk romlana...) Az igazi ok inkább az, hogy a házilag, friss eperből készült változat biztos finomabb, úgyhogy utánanéztem, miből is készítik.

Ez egy vodka alapú, citromlével és cukorral ízesített koktél, amihez friss eperpüré szükséges. De lehet bármilyen gyümölcsből készíteni, pl. málnából, barackból, áfonyából. A cukor és a citrom aránya a gyümölcsnek megfelelően változik, attól függően, hogy az adott gyümölcs édesebb-e vagy savanyúbb. Több receptet is találtam az interneten, van, amelyiknél meg kellett főzni az epret, van amelyik rengeteg cukrot és ennek megfelelően sok citromot is tartalmazott. Szinte mindegyikhez öntöttek valamennyi vizet, ami szerintem is fontos, mert ez alapvetően egy nyári ital, ilyenkor az ember hajlamos több folyadékot magához venni, nem baj, ha a vodka kicsit fel van hígítva.

Időközben sikerült kikísérleteznem a saját verziómat. Arra figyeltem, hogy ne a cukor és a citrom domináljon, hanem a gyümölcs íze, ezt csak kiegészíti a többi hozzávaló. Aki édesebben szereti, nyugodtan tegyen még hozzá porcukrot. (Néhány ismerősömnek jobban ízlett a cukrosabb változat, amibe 20 dkg porcukrot tettem, de nekem elég bele a 10 dkg is.) Az igényeknek megfelelően lehet változtatni a vodka és a víz arányán is, ha valaki gyengébbet szeretne, tegyen a vodkából csak 2 decit és a vízből 3 decit.

Hozzávalók:

• 50 dkg eper
• 10 dkg porcukor
• 2 dl citromlé
• 2 dl víz
• 3 dl vodka

A hozzávalókat turmixgépben vagy botmixerrel pürésítem. Kancsóba vagy PET palackba öntöm, és jól behűtöm. Jégkockákkal tálalom. 

Ezzel az itallal  pezsgőt is ízesíthetünk: tegyünk kb. fél deci koktélt a pezsgőspohárba, és öntsük fel pezsgővel. (Vigyázat, könnyen kifut!) Én az előbb kóstoltam, és tényleg fincsi! Valamire gyorsan koccintottunk (most arra, hogy ByeAlex bejutott a szombati döntőbe :)

Kakaós piskótatekercs tejszínhabos eperrel

Ezt a sütit Anyukám látta meg az egyik néhány héttel ezelőtti Nők Lapjában, és hozott nekünk kóstolót belőle. Tulajdonképpen nem más, mint egy kakaós piskótatekercs epres töltelékkel, a tésztája egészen puha és finom, holott keményítő is van benne, ráadásul már 1-2 napos volt, amikor megkóstoltuk. A belsejét eperlekvárral kente meg, a töltelék pedig epres tejszínhab eperdarabkákkal. Alig győztük felvágni, mert ebből egy szelet nem elég. Így önmagában is finom, de ezt lehet még fokozni: egy szelet sütemény egy gombóc fagyival és apróra vágott friss eperrel. Már csak egy csésze kávé hiányzik mellé és tökéletes délutáni uzsonna.

Hozzávalók:

• 5 dkg liszt
• 2.5 dkg keményítő
• 1,5 dkg kakaópor
• 1 kk sütőpor
• 3 tojás
• csipet só
• 2 tasak vaníliás cukor
• 8+2+3 dkg cukor
• 4 lap zselatin (vagy ennek megfelelő mennyiségű porzselatin, az a kis tasakos)
• 30 dkg eper
• 2 EK citromlé
• 1,5 dl tejszín
• 4 EK eperlekvár (lehet több is)
• pár EK mogyorókrém

A lisztet, keményítőt, kakaóport és sütőport átszitálom. A tojások fehérjét egy csipet sóval és 2 EK hideg vízzel elkezdem felverni, majd pár perc múlva 1 csomag vaníliás cukrot és 8 dkg cukrot beleszórva kemény habbá verem. A sárgákat is hozzáadom, majd a lisztkeveréket is beleszitálom. Egy 30x40-es tepsit sütőpapírral kibélelek. A piskótát beleöntöm és 200 fokon 12 percig sütöm. Még melegen kb. 2 dkg kristálycukorral megszórt konyharuhára borítom, a sütőparírt lehúzom róla, feltekerem és hagyom kihűlni. 

Közben elkészítem a tölteléket. 

A zselatinlapokat beáztatom hideg vízbe. (Ha port használok, azt is beáztatom, de csak annyi vízbe, amennyi ellepi, majd mikróban nagyon rövid idő alatt felolvasztom.) 20 dkg epret apróra vágok, a többit a citromlével és 3 dkg cukorral pürésítem. A zselatint kinyomkodom, mikróban felolvasztom, 1 EK eperpéppel elkeverem, majd a többi pürét is beleforgatom. A hűtőbe teszem egy kis időre, míg elkezd kocsonyásodni.  A tejszínt felverem 1 csomag vaníliás cukorral, és az eperpürével összeforgatom.

A piskótatekercset kitekerem, a közepére teszek egy sor mogyorókrémet, a többit megkenem eperlekvárral és megszórom a korábban feldarabolt eprekkel. Feltekerem és fogyasztás előtt néhány órára behűtöm.

(Laska)gombás-medvehagymás ragu rizzsel - avagy esetem a laskagombával

Múltkor kinéztem egy receptet a Nők Lapja Konyha áprilisi számában (Tobai Róbertét), laskagomba kellett hozzá. El is határoztam egyik nap, hogy holnap ez lesz az ebéd. Elmentem a piacra, megvettem a húst, a medvehagymát és a laskagombát is megvettem volna, de nem találtam az emeleten azt a bácsit, aki gyönyörű, friss gombákat árul, nála mindig van laska is. Jó, akkor menjünk tovább. Az egész emeletet végigjártam, az összes kistermelő portékáját végignéztem kétszer, sehol semmi. Az egyik hölgytől megtudtam, hogy Feri bácsi sosincs itt hétfőn, ne is várjam. Puff neki! De már annyira beleéltem magam, nem akartam enélkül hazamenni, így lementem a földszintre és ott is végigkérdeztem mindenkit. Sehol semmi. Pedig múlt héten, amikor nem akartam laskagombát venni, legalább három helyen láttam. Nagy búsan belenyugodtam, hogy akkor veszek helyette csiperkét, végül is gomba-gomba. De másnap délelőtt el kellett mennem a postára, és pont a piac mellett vezetett az utam - naná, hogy ismét beugrottam. Nehogy már egy laskagomba kifogjon rajtam. Nem készítek olyan sűrűn ételt belőle, de ha kell, akkor akár a föld alól is előteremtem. Nagy megelégedésemre Feri bácsi a helyén volt, meg is vettem tőle a friss laskát és elégedetten indultam haza. Na azért! Végül is győzött az igazság!

Ezek után viszont arra biztatok mindenkit, hogy ha nem kap laskagombát, akkor is nyugodtan készítse el bármilyen más gombából (így utólag könnyen beszélek...). A csiperkét viszont nem kell sokáig párolni, mert úgy jó, ha nincs szétfőve és egy kicsit ropogós marad.

Hozzávalók:

• kevés olaj
• 1 fej hagyma, apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma, összezúzva
• 50 dkg sertéscomb vagy csirkemellfilé, kockázva
• 20 dkg laskagomba
• kis csokor medvehagyma 
• 2 dl tejszín

Kevés olajon megdinsztelem a hagymát és a fokhagymát, sózom és hozzáadom a húskockákat. Zsírjára pirítom, majd kevés vízzel felöntve majdnem teljesen puhára párolom. A csirkemell gyorsabban megpuhul, a sertéscombnak két-háromszor annyi idő kell, legalább egy óra, közben folyamatosan szoktam öntögetni alá a vizet. Ha majdnem kész, rádobom a csíkozott laskagombát (vagy a nagyobb darabokra szeletelt csiperkét), és pár percig még így párolom. Felöntöm tejszínnel és kicsit besűrítem. Sózom, borsozom, és a legvégén megszórom az apróra vágott medvehagymával, ezután már nem kell főzni. Főtt rizst adok mellé köretnek.

UI:... és igen, KOS a csillagképem.

 

Anyák napi epres pite vaníliakrémmel

Ezt a tortát készítettem anyukámnak anyák napjára. Mondhatnám, hogy ő a legjobb anyuka a világon, de nyilván mindenki számára az ő anyukája a legjobb, és ez így van rendjén. Az anyukák állnak mellettünk, ha baj van, ők ápolnak, ha betegek vagyunk, rájuk mindig lehet számítani. Emellett aki már maga is megtapasztalta ezt az érzést, az elmondhatja: anyukává válni a legszebb dolog az életben!

Igaz, Magyarországon már elmúlt ez az ünnep, de sok országban még csak az elkövetkezendő vasárnap lesz. Így hadd köszöntsek minden anyukát ezzel a szép verssel (sajnos nem tudom, hogy ki írta):

Nincsen a gyermeknek
   Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
   Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
   Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
   Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
   Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
   Meg ne érdemelne.

Egy kicsit változtattam az eredeti recepten, pl. ízesített cukrokat használtam, illetve a krémbe kellett volna még 2 tojássárgája, amit én nem tettem bele. Ha csak lehet, kerülöm a nyers tojást a receptekben (kivéve a tiramisut, mert az úgy jó, ahogy van), szerintem ezt elhagyva is nagyon finom lett a végeredmény. Nekem legalábbis nem hiányzott a tojás belőle. Ja, és még valami: a tésztába (ha csak lehet) igazi vajat tegyünk, és ne margarint, mert óriási a különbség. Az igazi vaj íze végig (Pély Barnát idézve) "átjön" az összes falaton, ne rontsuk el ezt a finom ízélményt!

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 7,5  dkg cukor (én 5 dkg sima cukrot és 2,5 dkg mentás cukrot tettem bele)
• 1 tojás
• 15 dkg vaj 
• csipet só
• 1 csomag vaníliás pudingpor
•  3 dl tej
• 10 dkg fehér csoki, felaprítva
• 3 dkg cukor
• 4 lap zselatin
• 2 dl tejszín
• pár evőkanál jóféle házi eperlekvár
• 50 dkg eper, kettévágva

A lisztet, cukrot, tojást, vajat, sót robotgépben összegyúrva linzertésztát készítek, golyót formázok belőle és alufóliába csomagolom, amit fél órára beteszek a hűtőbe. Én általában előző este be szoktam gyúrni (ezt például 1 óra előtt 5 perccel), és reggel már kezdhetem is sütni. 

Egyszer láttam egy tippet Rachel Allen műsorában, azóta mindig így nyújtom ki a pitetésztát: alá és fölé egy-egy fóliát teszek (azt az átlátszót), és akkor a nyújtásnál nem ragad oda a tészta a deszkára. Egy kerámia piteformát kivajazok, és beleteszem a tésztát. Először a felső fóliát távolítom el, majd megfordítva kb. középre célozva beleejtem a formába. Utána az eredetileg alul lévő, de most felülre került fóliát is lehúzom, és beleegyengetem a formába. Mindenképpen legyen egy kicsit magasabb a szélén. Megszurkálom villával, hogy ha fel akarna púposodni, tudjon a levegő távozni belőle, és 180 fokon 20-30 percig sütöm. /Én minden pitetésztát előbb vaksütéssel elősütök, vagyis egy kerek sütőpapírt beletéve felöntöm babbal, és így sütöm kb. 15 percig, mert így biztosan nem fog felpúposodni. Ezután óvatosan kiemelem a sütőpapírt a babokkal együtt (lehetőleg ne ejtsük el, mert akkor két nap múlva is fogunk találni babot itt-ott a konyhában), és visszatéve a sütőbe még 10-15 percig sütöm. Ez sütőtől is függ, meg attól is, hogy ki mennyire ropogósan szereti. Vigyázzunk, hogy ne barnuljon meg nagyon és figyeljünk arra, hogy hűlés közben keményedni fog, ezért ne süssük túl. Akkor kell kivenni, amikor egy picit még puha. /Miután kivettem, hagyom kihűlni. 

Közben elkészítem a tölteléket. A vaníliás pudingport 7 EK tejjel csomómentesre keverem, majd a többi tejet felforralom. Lassan visszaöntöm a feloldott pudingport a forró tejbe és pár perc alatt besűrítem. Ekkor kell hozzáadni a cukrot (én most aprított rózsaszirommal ízesített cukrot használtam, hogy egy kicsit illatos legyen, ez jól megy az eperhez) és az apróra vágott fehér csokit (ha csokipasztillákat veszünk, az méreténél fogva hamarabb elolvad). Kicsit kevergetem, hogy ne maradjanak benne csokidarabok. Ezután lehűtöm, de előbb átlátszó fóliával betakarom a tetejét, hogy ne bőrösödjön meg. Ha teljesen kihűlt, felverem a tejszínt (ha nem verődik fel rendesen, lehet bele tenni egy habfixálót), majd miután ez megvan, a kihűlt pudingot is átkeverem röviden az elektromos habverővel. Az így krémessé vált pudingot a tejszínhabbal lazítom. 5 percre beáztatom hideg vízbe a lapzselatint, majd pár perc múlva kinyomkodom, és mikróban pár másodperc (nem perc!) alatt felolvasztom. Pár evőkanálnyi krémmel elkeverem, majd a maradék krémmel óvatosan összeforgatom. 

A pitetésztát megkenem igazi eperdarabos eperlekvárral (én nem szoktam sajnálni, elég sokat kenek rá, mert úgy a finom), majd a tejszínes pudingot egyenletesen elsimítom rajta. A félbevágott eperdarabokkal díszítem. (Forrás: Sweet Dreams)

Krumplis gofri fokhagymás tejfölös mártogatóval

Ezt a receptet azoknak ajánlom, akiknek van otthon gofrisütője. Akiknek nincs, azoknak meg azt ajánlom, hogy miharabb szerezzenek be egyet, mert nagyszerű találmány. Szerintem nincs olyan gyerek, aki ne rajongana a frissen sütött házi gofriért, legyen az édes vagy sós. Ez utóbbit kevesebben szoktak készíteni, ezért először egy ilyet osztok meg veletek, de ígérem, jön majd sok édes recept is.

Egy kis előkészületet igényel (vagyis ne este fél 8-kor kezdjetek hozzá, ha ilyet akartok vacsorázni, mint én legutóbb, mert legkorábban egy, másfél óra múlva lesz belőle valami). Érdemes a krumplit előre megfőzni, lehűteni, utána már gyorsan össze lehet dobni.     /Forrás: Francsics Annamária, Nők Lapja Konyha/

Hozzávalók:

• 40 dkg krumpli
• 20 dkg liszt
• 1 csapott tk só
• 1 tk cukor
• 1 tk sütőpor
• 3 tojás
• 1,5-2 dl tej
• 15 dkg vaj, olvasztva és kihűtve
• 1 EK olaj

a mártogatóshoz:

• 3 dl tejföl
• 1 gerezd fokhagyma

+ 15 dkg kockázott, pirított bacon (a vega változatnál nyilván ezt el lehet hagyni)
    1 csokor újhagyma, apróra vágva

A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben puhára főzöm. Krumplinyomóval összetöröm és hagyom kihűlni.

Közben összekeverem a lisztet,  a sót, a cukrot, a sütőport. Egy másik tálban pedig a a lazán felvert tojásokat, másfél deci tejet és az olvasztott vajat. Ezt hozzákeverem a száraz hozzávalókhoz, végül a krumplit is beledolgozom. Ha kicsit sűrűnek találom, öntök még hozzá egy kevés tejet. Itt jön benne a csavar, hogy lehet színezni, mégpedig természetes színezékekkel, vagyis én az egyikbe kb. 2 EK őrölt spenótlevelet tettem, a másik felébe pedig őrölt céklaport. Nem csak hogy szép lesz tőle a színe, hanem plusz ízt is ad neki. Ha valakinek nincs ilyen otthon, akkor se essen kétségbe, a "sima" színű is ugyanolyan hamar el fog fogyni, ezt garantálom.

Szóval ha kész a tészta, beolajozom a gofrisütőt, felforrósítom és kettesével kisütöm a gofrikat. Ha elkészült, a mártogatóst kínálom mellé, vagy a tetejére, és megszórom szalonnával és újhagymával. Nem szoktam túl sok tésztát beletenni egyszerre, hogy minél több süljön ki, így ebből az adagból kb. 10-12 darab lesz. De ha valaki nagyobbakat készít, akkor 8 darabnál ne számítson többre. Ami rögtön elfogy. Én legutóbb őrölt sárgarépával ízesítettem/színesítettem, de mire le tudtam volna fényképezni, már fel is falta a család. Erről ennyit, még jó, hogy kettőt elmentettem magamnak...

Csirkés, kolbászos jambalaya

Ez a hús-kérdés a férfiaknál elég központi téma. A párom például nem érzi teljesnek a fogást, ha a hús valamilyen formában nincs jelen benne. A krémlevesekhez ezért neki külön pirítok bacont, vagy a zöldséges ételbe teszek egy kis kolbászt, hogy átvegye az ízét. De nem nagyon értem különben, mintha a hús hiányától a férfiasságukat is elvesztenék. Biztos ezért van az, hogy ritkán látni étteremben olyan párt, hogy míg a hölgy tányérjában egy fél disznó hever, addig a férfi könnyű salátát rágcsál... 

Én viszont hetekig ellennék csak zöldségen, így különösen örülök, ha olyan recepttel találkozom, ami mindkettőnknek ízlik. Ilyen volt a múlt héten ez a jambalaya - tele hússal, kolbásszal, ugyanakkor zöldség és fűszer is van benne. Nem egy tipikus magyar étel, de a férjem megnyalta utána mind a tíz ujját.

A jambalaya eredetileg a Karib szigetek lakóinak eledele volt, a spanyol kultúra keveredése a helyi ízekkel. Fő alkotórésze a hús a zöldségekkel, amihez húslevest adnak, amiben végül a rizst megfőzik. Hasonló, mint a paella a spanyoloknál. Két fajtája van: a kreol jambalaya, ez paradicsomos, ettől lesz piros színű, a másik a cajun, ez paradicsom nélküli. A recept, amit a Good Food magazinban találtam, a kettőt ötvözi, mert paradicsomos és cajun fűszert tartalmaz. Ezt a fűszerkeveréket (mint minden más fűszert) a Fővám téri Ázsia üzletben szoktam venni. A következő összetevőkből áll: só, fokhagyma, hagyma, kakukkfű, oregano, bors, mustármag, római kömény, chili. Ha valaki nem tud ehhez hozzájutni, helyettesítheti kakukkfű és oregano keverékével.

Ez a mennyiség kb. 3 adagnak felel meg.

A fénykép, amit készítettem, sajnos nem valami jó, sokkal finomabb volt, mint ahogy itt a tányéron kinéz. Nem nézegetni, megkóstolni!

Hozzávalók:

• 1 EK olaj
• 30 dkg csirkemellfilé, kockázva
• 1 hagyma, felaprítva
• 4 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• 8 dkg füstölt kolbász, karikázva
• 1 piros húsú paprika, felcsíkozva
• 1 szál szárzeller, felkockázva
• 1 EK cajun fűszerekeverék
• 25 dkg rizs
• 1 konzerv paradicsom (400 g)
• 350 ml csirkehúsleves

Egy serpenyőben kevés olajon megpárolom a hagymát, és a fokhagymát. Beledobom a füstölt kolbászt és addig pirítom, amíg a zsírja kiolvad. Ezután beleteszem a húskockákat, és kb. 5 percig pirítom a zsírban, majd hozzáadom a csíkozott paprikát és a zellerdarabokat, megszórom a fűszerkeverékkel, és pár percig párolom. Beleöntöm a rizst, majd a paradicsomkonzervet és a húslevest. Felforralom, majd lefedve 20-25 percig főzöm, amíg a rizs megpuhul.

Újabb fogacskás torta

Apukám egyik kedves ismerőse pár napja ünnepelte a születésnapját, felesége ezzel a tortával szerette volna meglepni. A szokásos trüffelkrémmel töltöttem a piskótát, és mivel fogorvos, adott volt a téma, hogy mivel díszítsem.