Homoktövises-almatorta Calvados-os tejszínhabbal

Ez a recept annak köszönhető, hogy a múltkori almás csigából megmaradt egy adag töltelék. Ugyanis az 1 kiló liszt, 2 kocka élesztős tésztát túl nagy mennyiségnek találtam, és csak a felét kevertem be, így a töltelékből is kb. a fele megmaradt. Először arra gondoltam, sütök egy másik adagot, és most az áfonya helyett csokidarabokkal fogom megszórni. De aztán eszembe jutott, hogy van még egy üveg bontatlan homoktövis lekvárom, még nyáron vettem az egyik kézműves vásáron, és jobb napokra tartogattam, hogy majd valami finom tortában végezze. A fűszeres almaíz szerintem kiválóan megy a homoktövis savanyú ízéhez (direkt a cukor nélküli, natúr változatot vettem). Valójában nem annyira vészes, nem húzza össze a szájat, hanem kellemesen savanyú. Mivel ezt az almakompótot vaníliás pudingporral kellett sűríteni, rögtön eszembe jutott az arácsi baracktortám, amit már egy csomó gyümölccsel kipróbáltam, kivéve az almát, éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy kicsit jellegtelen lesz az íze. Így viszont, a fűszeres almaborral és a homoktövislekvárral egy karakteresebb tortát tudok készíteni. Hasonlóan az arácsihoz, most is vizes-olajos piskótát sütöttem hozzá, majd kettévágtam és megkentem a lekvárral. Ezután rátettem a maradék almakompótot, a tetejére pedig felvert tejszínhab került, porcukorral és egy kis Calvados-szal ízesítve.

Almás-vörösáfonyás csiga a naptárból

Van Balatonlellén a Fortuna udvarban egy könyvárus, aki minden nyáron felállítja a sátrát. Mindenféle olvasnivalót árul nagyon korrekt áron, emellett naptárakat is, amikből ugye fél év már eltelt. Éppen ezért nagyon olcsón, 100-200 Ft-ért hozzá lehet jutni a legszebb német természetfotós, állatos, receptes, stb. kalendáriumokhoz, amik közül előszeretettel választok minden évben jó pár darabot, hogy különböző helyekre kitegyem a lakásban. (Kedvenc foglalatosságom, amikor elkezdődik egy hónap, és áthajthatom a naptárakat: vajon milyen új képet rejt a következő lap? Kicsit gyerekes, tudom, de ez mindig az én feladatom.)

Idén kertes naptárat is vettem, mert amellett, hogy szép virágok és kertek voltak benne, azt írták, hogy recepteket is tartalmaz. Az október hónapra almafákat tettek, a másik oldalon egy nagyon guszta almás kelt csiga receptjével. Meg is sütöttem két apró változtatással: az egyik, hogy elfelejtettem venni almás cidert, ami a töltelékbe kellett volna. Volt itthon viszont IKEÁ-s fűszeres almabor, a GLÖGG APPLE (alkoholmentes), amit még tavaly vettem, de jól eldugtam, hogy majd egy alkalmas időpontban megiszogassuk a gyerekekkel, aztán persze jól meg is feledkeztem róla. Idén újra megláttam az IKEÁ-ban, gyorsan megkerestem, megkóstoltuk, és jelentem: igazi előkarácsonyi ízbomba, ebben a csúnya őszi időben, amit a következő napokra jósolnak nekünk, nagyon lélekmelengető ilyen forró italokat iszogatni. Mivel nincs benne alkohol, fűszer viszont igen, a gyerekeknek kitűnő alternatíva a forralt bor helyett. (Már ha nem isszuk meg előlük, mert nekem nagy önuralom kellett hozzá...) Szóval ezt öntöttem hozzá a cider helyett, és sokkal jobban jártam, mert ebben több az íz.

A másik apró csavar a receptben, hogy szerettem volna az alma kicsit semlegesebb ízét valamivel feldobni, ezért szórtam bele aszalt áfonyát. De a csokifüggők ezt helyettesíthetik csokicseppel is.

Hozzávalók:

• 200 ml tej
• 1 kocka élesztő (50 g)
• 500 g liszt
• 80-100 g cukor
• csipet só
• 1 tojás
• 100 g vaj
• 60 dkg alma, hámozva és apró kockákra vágva
• fél citrom leve
• 80 ml cider vagy almalé
• fél zacskó vaníliás pudingpor (20 g)
• 50 g aszalt vörösáfonya
• 1 EK barna cukor
• 1 EK fehér cukor

A tejet felmelegítem és a felaprított élesztőt beleszórom és felfuttatom. A lisztet 80 g cukorral és csipet sóval összekeverem. Az élesztős tejet, a tojást és 75 g vajat is hozzáadok és sima tésztává gyúrom. Meleg helyen lefedve kb. 30 percig kelesztem. (Vagy az egészet bekevertetem a kenyérsütő géppel.) Az almát meglocsolom a citromlével és 40 ml ciderrel/almalével 2-3 percig párolom. (Ha az almalében nincs cukor, akkor lehet 1 EK cukorral édesíteni). A vaníliás pudingport a maradék 40 ml almalével simára keverem, az almához adom, 1 percig forralom, majd lehűtöm. Az elkészült tésztából egy kb. 20x50 cm méretű téglalapot nyújtok. Rákenem az almás tölteléket, megszórom áfonyával,

a hosszabbik oldalától feltekerem és felvagdosom. A csigákat egy sütőpapírra teszem és még kb. 30 percig kelesztem. A maradék vajat elmorzsolom a csigák tetején, és megszórom a barna cukor és a fehér cukor keverékével.

 175 fokos sütőben kb. 40 percig sütöm.       

 

 

Római tálban sült zsályás sertéscomb gorgonzolás körtével

Lehet, hogy páran kicsit furcsállják, amikor némelyik recept mellé odaírom, hogy vasárnapi ebédnek szánom. Ez azért van, mert nekem a vasárnapok különösen fontosak. Ez az egyetlen nap a héten, amikor együtt ebédel az egész család. Régen, amikor még a szüleimnél laktam, ilyenkor Manyi mamáékhoz mentünk a Vásártérre. Mindig valami finomság volt ebédre, ma is jól emlékszem például amikor egy finom omlós párolt marhahús szeletet ettünk, szinte magától szétomlott a szájban, barna szósszal öntötte le Mama és hozzá krumplipürét (vagy ahogy ő mondaná: krumplipirét) kínált hagyományos fejes salátával. Ott voltak a nagyszüleim, a szüleim és mi, gyerekek. Aztán miután a nagypapám, Mika papa elment, és lassan teltek az évek (mert akkoriban még valóban lassan teltek, nem úgy mint most...), egyre többször készítette Anyukám a vasárnapi ebédet, aminek elfogyasztására a Mama jött el hozzánk. Aztán egyszer csak nem jött többé... De a régi, terített asztalos, húsleveses vasárnapok azután is megmaradtak, csak kevesebben ültünk az asztalnál. Aztán ismét egyre többen...

Manapság sajnos a távolság miatt nem tehetjük meg, hogy minden vasárnap a nagyszülőkkel üljünk le az asztalhoz, de ahhoz ragaszkodom, hogy mindig megadjuk a módját. Ebben eléggé konzervatív vagyok. Ilyenkor ne jöjjön váratlan vendég látogatóba, ne csörögjön a telefon, hanem egy órára csak mi legyünk ott, a család (minél nagyobb létszámban, annál jobb) és a megterített asztal. Nyilván nem kell kiöltözni, meg ilyesmi, de ilyenkor többnyire az egészet délelőttöt a konyhában töltöm, és mire az utolsó poharat is elmosogatom, kábé a nap fele már eltelt. De én egyáltalán nem bánom! Mert ilyenkor meggyújtunk egy gyertyát, imádkozunk és finom ételeket eszünk. A húsleves elmaradhatatlan, ezt nem lehet megunni! Még a balatoni nyaralóban a kis tűzhelyen is elkészítem néha, bár ha 40 fok van árnyékban, akkor azért becserélem egy hideg gyümölcslevesre. A főétel változó: vagy egy éppen aktuális "hű, ezt ki kell próbálnom" recept vagy egy jól bevált, régi kedvenc. És persze egy fincsi desszert.

Mostanában, amikor egyre jobban elmaradnak a nagy családi étkezések, aminek elsősorban az időhiány és az örökös rohanás az oka, és a mai gyerekek közül sokan nem tudják, hogy milyen egy igazi vasárnapi családi ebéd (a menő luxusszálloda felkapott éttermében egy csomó idegen ember és üvöltő gyerek társaságában elfogyasztott drága büféebédet sem sorolnám ebbe a kategóriába), szeretnék a jövőben is egy-két nem túl bonyolult, de ízletes receptet továbbadni. És örülnék, ha a gyerekeim is megőriznék ezt a szép családi hagyományt.

Múlt vasárnapra az alábbi ételt találtam ki, amit római tálban sütöttem meg.

Először is beáztatom a római tálat legalább negyedórára hideg vízbe. 4 főre kb. 80 dkg-1 kg sertéscombot felszeletelek, nekem kb. 10 szelet lett, amit ki kell klopfolni, ha túl vastagnak találjuk. Ízlés szerint fűszerezzük, én egy saját magam kikevert húsfűszert használok, de a só és bors is elég. Ezután 2 hagymát felszeletelek, és a tál alján szétszórom. 

A tetejét befedem a hússzeletekkel.

A zsályaleveleket egészben teszem rá.

4 körtét meghámozok, kiveszem a magházukat és négybe vágom. Egy kis darab sütőtököt is meghámozok, felkockázom, és a körtével együtt befedem vele a húst.

Kicsit megsózom, és én még csurgattam rá 2 EK juharszirupot. Ezután megy a sütőbe, szigorúan hidegbe a római tál miatt, kb. 220 fokon másfél órára. A félidőben beküldtem még hozzá egy tepsi meghámozott, nagyobb hasábokra vágott, olajos-fűszeres krumplit (most toszkán fűszert használtam). Ez pont megsül, mire a hús is elkészül. A végén levettem a tál tetejét, és rámorzsoltam 15 deka gorgonzolát.

Pár percre visszatettem a sütőbe, hogy kicsit megolvadjon (úgy is lehet, hogy tálalásnál szórjuk meg a sajttal, és akkor egészben marad). Így, hogy teljesen elolvadt, valamennyi sajt a hús szaftjával vált eggyé, amit ebéd után leöntöttem és beforraltam. Így másnapra a maradék húst ezzel a szósszal tudtam leönteni. Vigyázat, só már nem kell bele!

Nem a leglátványosabb étel, de annál finomabb ízű

Fahéjas tortácska homoktövises almakompóttal

Eredetileg másik desszertet akartam vasárnap ebéd utánra készíteni, de rábukkantam erre a receptre, ami sokkal egyszerűbb, és különben is múltkor felbontottam egy üveg dédelgetve őrzött homoktövis lekvárt, ami ehhez a recepthez is kell. A kompótot akár előre meg lehet főzni, mert hidegen kínáljuk hozzá.

A sütike tulajdonképpen egy muffin, gyorsan bekeverhető és megsüthető. 25 perc sütést írt elő a recept, én a muffinokat is tovább szoktam sütni, úgyhogy megemeltem az időt 10 perccel. Mikor elkezdtem tálalni, kicsit megijedtem, hogy túl lett sütve és kiszáradt, de amikor megkóstoltam az első falatot, meggyőzött, hogy nem. Talán a képen is látszik, hogy belül szaftos maradt. (Recept: Sweet Dreams)

 Hozzávalók:

• 3 kicsi alma
• 150 ml almalé
• 3 EK homoktövis lekvár
• 2 EK Calvados (elhagyható)
• 100 g vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 75 g (barna) cukor
• 125 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 2 tojás
• 50 ml író (vagy tej)

Az almát meghámozom, kimagozom, apróra vágom. Az almalével pár percig főzöm, majd belekeverem a homoktövis lekvárt (ha a lekvár natúr, vagyis cukor nélkül készült, akkor 1 tk mézzel édesítem). Ha van otthon, Calvados-szal ízesíthetjük. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

A sütihez a vajat megolvasztom. A citromhéjat, fahéjat, cukrot, lisztet és sütőport összekeverem. A tojásokat, az írót a vajjal együtt hozzáadom. Nem kell túl sokáig keverni, csak hogy összekeveredjen. Süthető felfújtformákat kivajazok (nekem 5 adag lett), és szétosztom bennük a tésztát. 180 fokon kb. 35 percig sütöm. Ha kihűltek, késsel óvatosan körbevágom a formát és kipottyantom belőle a sütiket.

Az elkészült tortácskákat az almaszósszal kínálom. Ha van otthon, tejszínhabot is lehet a tetejére fújni (nekem most nem volt). A gyerekeim - természetesen- almaszósz nélkül ették (nem tudják, mi a jó...), nekik kevés juharszirupot öntöttem a tetejére, hogy ízesebb legyen, azzal is finom volt.

Fördős Zé-féle kólás BBQ-s csirkeszárny virágos-fűszeres parázsburgonyával

Bevallom, sokat néztem az elmúlt hetekben a Konyhafőnök című műsort. De  bármennyire is szeretek főzni, nem tudtam volna elképzelni, hogy a kamerák és a szigorú zsűri kereszttüzében tüsténkedjek a stúdió konyhájában. Kevés idő alatt kellett nagyon kreatívnak lenni, hiba nélkül megfőzni, ötletesen tálalni - ez nem könnyű feladat. A legjobb az volt, amikor a versenyzőknek tökéletes vadételt kellett készíteniük 1 óra alatt! A vadhúsnak csak a pácolása -tudtom szerint- több napot vesz igénybe, és szerintem egy jó fácánlevest sem lehet megfőzni 1 óra alatt (mínusz az előkészítés ideje), én legalább is órákon keresztül főzöm lassú tűzön a vasárnapi húslevest. Mindegy, mindenesetre NÉZNI nagyon szerettem a műsort, és tanultam is egy-két dolgot belőle.

Szóval itt találkoztam először Fördős Zével, akinek a blogjáról hallottam már korábban, de még sosem néztem bele. Kíváncsi lettem, vajon ő miket készít otthon, és rákattintottam a blogjára: szarnyasizvadasz.blog.hu. Aztán jól ott is ragadtam. Nagyon jó ízű, laza, otthon is könnyen elkészíthető, kicsit street-food jellegű ételeket találtam, sokat el is mentettem belőle. Az egyik, a BBQ-s csirkeszárny különösen megtetszett, mert a férjem is szereti rágcsálni ezt a fajta húst, úgyhogy vasárnap ebédre el is készítettem.

Zé az egyik legféltettebb receptjét, a kólás BBQ szószt tette közkinccsé, ami nagyon megtetszett, mert a kóla édeskés, karamellás utóíze nagyon ütőssé teszi a füstös ízű, barna színű barbecue szószt. 

Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni, úgyhogy a receptet itt találjátok meg eredetiben.

Lekentem őket, most mennek vissza a sütőbe

Mellé sütőben sült krumplihasábokat készítettem, szokás szerint fűszeres olajjal bekenve. Annyiban volt más az ízesítés, hogy a boltban megakadt a szemem egy különleges ízesítésű fűszersón: Kotányi Parázsburgonya fűszerkeverék virágszirmokkal, rozmaringgal és kardamommal. A képen levendulaleveleket láttam, ennyi elég is volt, hogy a fűszer a kosaramban landoljon. Egy nagy tálba szórtam az egész zacskó tartalmát, öntöttem hozzá pár EK olajat, és a meghámozott, nagyobb cikkekre vágott sütni való burgonyát beledobva jó alaposan összekevertem, hogy mindenütt befedje. És tényleg! Ott volt benne a rózsa és a levendula! 

A férjem készített hozzá amerikai káposztasalátát, azaz Coleslaw-t, hogy igazán amerikai legyen az ízélmény.

Maláj "lépesméz" torta

Erről a sütiről azt kell tudni, hogy Amerikában mostanában nagyon népszerű (az interneten "indonéz lépesméz torta" címszó alatt találtam meg), de nincs benne egy gramm méz sem. Nevét onnan kapta, hogy küllemében hasonlít a lépesmézre, ezeket az apró "lyukakat" a szódabikarbóna okozza, miközben dolgozik a tésztában. Nekem az tetszett benne, hogy kellemes karamellás utóíze van, és ez nem véletlen, mivel egy karamell alappal kell indítani az elkészítést. Azt ajánlották, hogy jénai formában süssük, mert annyira lágy és folyékony a tésztája, hogy a kapcsos tortaformából kifolyik. Nekem nincs itthon pont akkora jénai vagy kerámia formám, amit a recept előírt (20 centi átmérőjű és 8 cm magas), így egész egyszerűen fogtam egy sütőpapírt és kibéleltem bele a 22 cm-es kapcsos tortaformámat úgy, hogy maradjon pereme. Gondoltam, hogy a biztonság kedvéért aláteszek egy nagy tepsit, hogy ha kell, abba tudjon csöpögni, de a végén elfelejtettem, viszont nem is volt rá szükség: semmi sem folyt ki, a sütőpapír megtartotta. Valóban úgy nézett ki, mint ahogy a képeken.  (Recept: Stahl Magazin: Csupa csoki különszám)

Hozzávalók:

• 21 dkg cukor
• 2,5 dl víz
• 8 dkg vaj
• 6 tojás
• 1 tubus sűrített tej (kb. 17 dkg)
• 15 dkg liszt
• 3 dkg cukrozatlan kakaópor
• 1 dkg szódabikarbóna
• 1/4 tk só

Először elkészítem a karamellt: a cukrot aranybarnára olvasztom (ilyenkor nem szabad kevergetni, hagyni kell, hogy magától olvadjon el a cukor, maximum a serpenyőt szabad forgatni körbe-körbe a nyelénél fogja, hogy mindenhol felolvadjon a cukor). Utána lehúzom a tűzről, és beleteszem a vajat és a vizet. Visszateszem a tűzhelyre és közepes lángon, kevergetve összeolvasztom. Kicsit lehűtöm.

A tojásokat robotgéppel jó habosra felverem egy tálban, majd beledolgozom a langyosra hűlt karamellt és a sűrített tejet is. A lisztet, kakaóport, szódabikarbónát és a sót elkeverem, és ezt is a többihez adom. Egy híg tésztát fogok így kapni, amit a sütőpapírral kibélelt 20 cm-es tortaformába öntök,

és 175 fokon kb. 50 percig percig sütöm. Ha kihűlt, a sütőpapír segítségével kiemelem.

Csokiszósszal kínáltam, és ez valami fantasztikus lett: csak fel kell forralni 2 dl tejszínt, beleolvasztani 10 dkg apróra tört étcsokit, és hozzáönteni fél dl rumot. Én hagytam egy kicsit tovább főni, hogy besűrűsödjön, kb. 5 percig, közben kevergettem. Amikor kihűlt, teljesen selymes és krémes lett! A hűtőbe téve megdermed, olyan lesz az állaga, mint egy kanalazható csokikrém, viszont a krémessége megmarad. Máskor is fogok ilyet készíteni, pl. fagyihoz.