A legfinomabb csokitorta

Szeretek tortát sütni. Gondolom, sokan vagyunk így. De manapság az is fontos, hogy ez a torta gyorsan elkészüljön, mert mindenkinek egyre kevesebb az ideje. És ugyanilyen fontos, hogy ez a torta finom legyen. Nem tudom, más hogy van vele, de én nem szeretem a vajkrémes tortát: túl tömény és édes. Ehelyett trüffel krémet szoktam készíteni, amivel minimális ráfordítással maximális sikert lehet elérni, egyszerűen nem lehet vele mellélőni, mert mindenki szereti. Ezt a krémet készítem a leggyakrabban, bármilyen piskótába (sima, vizes, vajas, kakaós) tölthető. Én általában vizes piskótát sütök, mert a víz hatására több levegő kerül bele, nagyobb térfogatúra fel tudom verni és a sütésnél szépen megemelkedik. Biztos mindenki sütött már piskótát, de azért leírom azt, ami nekem bevált.

Hozzávalók: (egy átlagos, 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformához)

• 4 nagy tojás (vagy 5 kisebb)
• 20 dkg cukor
• 6 evőkanál víz
• 20 dkg liszt
• 4 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
• csipet só

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon 30-35 percig sütöm.

Még valami: ha valaki bátortalan a lapok elvágását illetően, esetleg nem annyira megbízható a sütője, az süsse inkább 6 tojásból, hogy biztosan megemelkedjen. Ilyenkor meg kell emelni a cukor és a liszt mennyiségét, minden egyes hozzáadott tojásnál + 5 dkg, tehát 5 tojásnál 25 dkg, 6 tojásnál 30 dkg. A vízből is kicsit több kell bele, 6 tojásnál már 10 EKvizet szoktam beletenni.

Trüffelkrém hozzávalói:

• 7,5-8 dl tejszín

• 50 dkg étcsoki (ez lehet 50 vagy 70%-os, vagy ezek kombinációja, de akár tejcsoki vagy fehér csoki is; az íze annyiféle, ahányféleképpen variáljuk)

• 1 csomag habfixáló 

A tejszínt lábasba öntöm és lassan felmelegítem. A csokit feldarabolom és kevergetve felolvasztom benne. (Vigyázat, nem szabad otthagyni, és közben pl. teregetni, mert én egyszer-kétszer már jártam úgy, hogy közben mást csináltam, és mire feleszméltem, már oda is kozmált. És ha csak egy picit is leég, sajnos a felvert krémben is érződik az íze...) Utána nincs más dolgom, csak betenni a hűtőbe és másnap reggel felverni. A biztonság kedvéért szoktam beletenni egy csomag habfixálót, de nem kötelező.

Összeállítás: a tortát háromba vágom, és elosztom benne a krémet. A tetejére egy picit kevesebb is elég, mert oda nem kell olyan vastag réteg, mint a belsejébe, viszont nem szabad elfelejteni, hogy annyit kell meghagyni, hogy az oldalára is jusson. Ezután nem árt, ha 1-2 órát még csücsül a hűtőben (már, ha kibírjuk), utána lehet díszíteni. 

Bemutatkozom + Kedgeree /egy gyors indiai egytálétel/

Azok, akik ismernek, tudják rólam, hogy nagyon vonzódom a gasztronómiához. Egy izgalmas recept sokkal jobban lázba tud hozni, mint egy csinos ruha. Éppen ezért már régóta gondolkodom egy saját gasztroblog létrehozásán, amelyben ismerőseimmel (és remélhetőleg egyre több ismeretlennel is) meg tudom osztani kedvenc receptjeimet. Azért ezt a nevet választottam, mert ez jól kifejezi, hogy étel- és tortareceptek egyaránt lesznek benne. Úgy gondoltam, hogy saját születésnapomat összekötöm a blog születésnapjával, és ma írom az első bejegyzést. 

Röviden magamról: első szakácskönyvemet (Horváth Ilona szakácskönyve) viszonylag későn, 18 éves koromban kaptam a kollégiumi szobatársaimtól, szerintem ez az a szakácskönyv, amit minden háziasszonynak meg kellene vennie, a teafőzéstől kezdve a befőzésig minden magyar alaprecept megtalálható benne. Ma is gyakran előveszem. 

A következő jelentős állomás 20 éves koromra tehető, amikor egy évet Kanadában tölthettem, ott éreztem olyasmit, mint a megvilágosodás, vagyis rájöttem, hogy nekem az okozná a legnagyobb örömet, ha napi 8 órában főzhetnék. Bújtam a könyvtárakat, és sorra vettem ki a különböző szakácskönyveket és magazinokat, így sikerült egy nagy adag recepttel hazatérnem. (Muszáj hozzátennem, hogy érdekes módon a magyar konyha alapjait is itt tanultam meg, ebben nagy szerepe volt Erzsike néninek, akinek ma is hálás vagyok ezért.)  Torontóban összefonódik az angol, a francia, az olasz, az indiai, a német stb. konyha, óriási a kínálat a sokféle nemzetiségű ételekből. Van például egy minden évben megrendezésre kerülő fesztivál, a Caravan, amikor is minden Kanadában élő nemzetiség bemutatja a saját kultúráját, ételeit, tánccal, zenével, műsorral. Ezt imádtam annak idején, lehet, hogy egyszer itt is írok majd róla. Jó lenne egyszer visszatérni és újra körülnézni ebben a kozmopolita városban!

Itthon folytattam tovább a főzőcskézést, lelkesen gyűjtöttem a magyar és német szakácsújságokat. Kedvencem a negyedévente megjelenő SWEET DREAMS, ez a legeslegjobb süteményes magazin, amit valaha is olvastam.

Aztán 2011-ben egy barátnőm elhívott egy tortadíszítő tanfolyamra. Egészen odáig főleg az ízek voltak fontosak, akkor rájöttem, hogy apró trükkökkel, kevés (vagy éppen nagyon is sok) ráfordítással milyen gyönyörű tortákat lehet készíteni. Hozott anyagból dolgozom, sajnos nincs túl sok kézügyességem, de próbálom kihozni magamból a maximumot. Az első fondanttal bevont tortámra ma nem lennék annyira büszke, de akkor rettentően örültem, hogy ilyet is meg tudok csinálni. Minden csak gyakorlás kérdése, előbb-utóbb belejön az ember. A 10. tortát már én is rutinosabban burkoltam. Az a legjobb, amikor a fondant/marcipán már rajta van, és elkezdődik a díszítés. Általában van egy elképzelésem, azután még egy kis ez, még egy kis az, még egy pici gyöngy, na jó, már tényleg csak egy kis lüszterpor, hogy szépen csillogjon, és azt veszem észre, hogy már több órája díszítek. De ha van időm (amikor a gyerekek már alszanak), engem teljesen kikapcsol ez a tevékenység, így vezetem le a napi feszültséget.

Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek a blog létrehozásában: elsősorban drága férjemnek, aki segít nekem eligazodni ebben a számítógépes káoszban; Anyukámnak, akitől a vendéglátás szeretetét örököltem; családom csokoládéimádó tagjainak, akik élvezettel tesztelnek egy-egy új édességet, és még akkor is jóízűen megeszik, ha nem sikerül tökéletesen; Kírának a profi fotókért és a folyamatos biztatásért; az ismerőseimnek, akik rendszeresen „lájkolják” a tortáimat (utálom ezt a szót, de sajnos nem tudok rá jobbat) és minden kedves leendő olvasómnak! 

Hajrá, akkor jöjjön az első recept.

Mivel közeledik a húsvét, adok egy tippet a maradék főtt tojás felhasználására. Ez egy klasszikus indiai étel, általában hal, rizs, tojás és sok fűszer felhasználásával készül. Gyorsan el lehet készíteni, és nem igényel túl sok hozzávalót. (Eredeti recept: Good Food)

KEDGEREE (ejtsd: Kedzsöri)

Hozzávalók:

• 3 evőkanál olaj
• 1 nagy fej hagyma, apróra vágva
• 1 tk őrölt koriander
• 1 tk kurkuma
• 2 tk curry
• 20 dkg rizs
• 2 doboz konzerv tonhal
• 4-5 db főtt tojás, cikkekre vágva
•  egy csokor apróra vágott petrezselyem

Az olajon megpárolom a hagymát. Sózom, hozzáadom a felsorolt fűszereket és még néhány percig kevergetve párolom. Beleszórom a rizst (ha akad otthon basmati rizs az nagyon finom hozzá, de a sima is jó lesz), felöntöm 4 dl vízzel, felforralom, majd lefedve alacsony lángon 10 percig párolom. Utána eloltom a lángot, és még 20 percig hagyom, hogy a saját gőzében puhára párolódjon. Belekeverem a villával apróra tört tonhalat, és a tetejét megpakolom tojással. Végül petrezselyemmel szórom meg.