Vörösáfonyás-narancsos muffin

Múltkor a Pozsonyi úton volt dolgom, és gyalog sétáltam visszafelé a körútig. Elmentem egy zöldségbolt mellett, aminek a kirakatában gyönyörű friss vörösáfonya kacsingatott felém. Muszáj volt bemennem és közelebbről is megnéznem. Mint kiderült, pontosan a felébe került, mint amennyiért a piacon szoktam látni, úgyhogy nincs mese, nem hagyhattam ott őket! Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit készítsek belőle. Végül egy részét lefagyasztottam, hogy majd karácsony tájékán áfonyaszószként szülessen újjá, a többit pedig sütibe tettem. Legelőször muffint szerettem volna sütni belőle. Friss áfonyából eddig nem próbáltam, csak az aszalt változatból, de az nekem egy picit édes. A friss változatnak éppen a fanyarsága az, ami miatt feltétlenül ki akartam próbálni, és ez a fanyar íz nagyon jól passzol a narancs ízéhez. Ezt a receptet az interneten találtam ezen az oldalon, és ahogy a hozzászólásokból kiderült, valóban egy jól bevált recept, mindenki, aki megsütötte, csak dicsérte. Már a nyers tésztát csipegetve tudtam, hogy bomba lesz, és tényleg! Nem száradt ki, puha, omlós, és a színe! A ropogós vörösáfonya darabok élénk piros színűre sültek a sütőben, és néhol kibuggyantak a tésztából. Mivel amerikai a recept, a mennyiségek csészében vannak megadva, egy csésze = 250 ml.

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 3/4 csésze cukor
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1/2 tk só
• 1 csésze vörösáfonya (kb. 10 dkg)
• 1 tojás
• 3/4 csésze frissen facsart narancslé
• 1/4 csésze olaj
• 1 narancs reszelt héja

A lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát és sót összekeverem, beleszórom az áfonyát. Egy másik tálban kicsit felverem a tojást, narancslevet, olajat és a narancshéjat. A nedves hozzávalókat hozzáöntöm a száraz hozzávalókhoz, de csak éppen addig keverem, amíg összekeveredik, nem szabad túlkeverni. Muffinsütőformába öntve 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm.

Írós gofri gyömbéres szilvamártással

Nyár óta nem sütöttem gofrit, gondoltam, itt az ideje, hogy megint süssek a gyerekeknek. Láttam egy íróval készült változatot, és el is mentem a boltba íróért. Korábban vettem ilyet többször is, 500 ml-es papírdobozos kiszerelésben árulták, mint a kaukázusi kefírt. Amikor már a sokadik üzletben sem találtam, feltűnt a dolog és utánaérdeklődtem: kiderült, hogy megszűnt a cég, az egyetlen, aki írót árult az országban. (Én legalábbis nem láttam máshol.) Így kénytelen voltam azt a tippet bevetni, amit még Kanadában hallottam: a receptben megadott mennyiségű író helyett ugyanannyi tejet kell egy pohárba önteni, ehhez kevés citromlevet adni, és 10-15 percig állni hagyni. Én így is tettem, és egy kicsit más állaga lett a tejnek, mintha összekapta volna a savanyú citrom. (Később hallottam, hogy állítólag a Lidl-ben nyáron lehetett kapni írót, majd legközelebb körbenézek ott is.)

A szilvamártás nagyon finom más ételekhez is, maradt még belőle másnapra, így felhasználtam többek között fagyiöntetként karamellfagyihoz, majd mákos-túrós palacsintát öntöttem le vele. A sógornőm pedig a kisfia tejberizsét öntötte vele nyakon.

Hozzávalók:

• 5 g frissen reszelt gyömbér
• 1 tk vaníliaaroma
• 500 g szilva, kimagozva és összedarabolva
• 200 ml feketeribizlilé
• 200 ml víz
• 2+3 EK cukor
• 4 tojás
• csipet só
• 250 g liszt
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 200 ml tejszín
• 150 ml író
• 1 tk sütőpor

A feketeribizlilevet a vízzel, 2 EK cukorral, a gyömbérrel és a vaníliával felforralom, beleteszem a szilvadarabokat és lassú tűzön kb. 15 perc alatt puhára párolom.

A gofrihoz a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a liszttel, fahéjjal, 80 g tejszínnel, az íróval, 3 EK cukorral és a sütőporral összekeverem. A bekevert tésztát kb. 20 percig állni hagyom. Utána kemény habbá verem a tojásfehérjét, és óvatosan beleforgatom. Gofrisütőben kisütöm, kb. 8-10 db gofri lesz belőle, hát, nem valami sok, nálunk gyorsan elfogyott. A maradék tejszínt habbá verem, és ezzel, valamint a kompóttal kínálom a kisült gofrikat.

A szilvamártás

Sütőtökös brownie

Szeretem a klasszikus recepteket idénygyümölcsökkel kombinálni, ezért is örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet a Falusi libák nevű blogon. Igaz, van néhány brownie receptem, de néha kipróbálok újabbakat is. Múltkor például Martha Stewart (a főzés amerikai nagyasszonya) naptárában találtam egy halloween-es brownie receptet, After Eight csokikkal ízesítve. Ami nem lett volna baj, mert ízre nem volt rossz, de miután megsült, nem lehetett felvágni, annyira lágy volt a tészta. Aztán miután kihűlt és állt 1-2 napot (mint kiderült, a családom mégsem szereti annyira a mentolos csokit...), olyan kemény lett, mint a kőszikla. Pedig mindent pontosan a recept szerint csináltam. Na ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb csak a jól bevált receptet veszem elő. Aztán persze mégis mindig újítok. 

Most is gondolkoztam, hogy ne az én brownie receptemet süssem-e meg (ezt vagy ezt), de végül bíztam a lányokban, mert eddig bármilyen receptjüket kipróbáltam ebből a blogból, az tényleg úgy sikerült, ahogy kellett. És ez most sem volt másképp: pont olyan lett, mint a képen. Nagyon finom, a teteje pereg, és annak ellenére, hogy szerintem ez nem a klasszikus brownie (úgy tudom, hogy az eredetibe nem tesznek tejet), nagyon jó lett az állaga. A fahéjas sütőtök enyhe fűszeressége nagyon jól illik a csoki ízéhez. Biztosan máskor is meg fogom sütni, mert nagyon gyorsan elfogyott. 

Hozzávalók:

• 150 g vaj
• 200 g étcsoki
• 240 g cukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 150 liszt
• fél tk sütőpor
• csipet só

a sütőtökös krémhez:

• 30 g krémsajt
• 50 g cukor
• 1 tojás
• 300 g sütőtökpüré (kb. egy fél sütőtök megsült húsa)
•  fél EK fahéj (nekem kb. 1 tk)
• negyed EK őrölt gyömbér (nekem kb. negyed tk)
• 2 EK liszt

A vajat forró vízfürdőn megolvasztom a csokival. Kicsit kihűtöm, majd habverővel belekeverem a cukrot. A tojásokat is egyenként hozzáadom, csak vigyázni kell, nehogy összekapja, ha még meleg, várjunk egy kicsit. Utána beleöntöm a tejet is, végül a sütőporos-sós lisztet. A brownie tésztája kész. Kivajazok és sütőpapírral kibélelek egy 20X30-as tepsit úgy, hogy a sütőpapír szélei kilógjanak (így könnyen ki lehet majd venni). Beleöntöm a csokis tésztát.

A sütőtökös krém hozzávalóit beleteszem egy tálba és habverővel pár perc alatt krémesre keverem. Egy kanállal kis halmokat teszek a csokis tészta tetejére. Ha elfogyott a hely, és már telepöttyöztük a tésztát, akkor a meglévő halmok tetejére tegyünk még belőle.

Villa segítségével kicsit összekeverem a felszínét, hogy márványos legyen.

180 fokon 40 percig sütöm. Teljesen ki kell hűteni, mielőtt nekiállunk felszeletelni. A nagyobb sütőpapír segítségével könnyen át lehet emelni az egész süteményt egy deszkára.

Szülinapi epertorta

Nagyobbik kislányomnak tegnap volt a születésnapja. Az óvodástársainak sütöttem ezt a tortát, az ünnepelt kérésére epres ízben. Az volt még a kikötése, hogy "cipős" torta legyen. A receptet egyszer már leírtam, itt olvasható. Grétike nagy örömmel újságolta, hogy mindenkinek nagyon ízlett, pedig egyébként a csokitortát szeretik. Huh, most megnyugodtam!

Csipkebogyós csokitorta

Ma kezdődött az m2-n egy gyerekvetélkedő „A legokosabb osztály” címmel. Ebben 3. és 4. osztályos tanulókból álló csapatok mérik össze a tudásukat egymással, pontosabban nem csak a tudásukat, hanem azt is, hogy ki a szerencsésebb, de erről majd később. Az első adás résztvevője volt a kisfiam osztálya, az Újbudai Grosics Gyula Általános Iskola 4. b osztálya. Csapatkapitányuk az aranyérmes kajakos Szabó Gabriella volt, akit nagyon megszerettek a gyerekek, azóta is többször meglátogatta az osztályt. 

Nagyon szépen teljesítettek, a verseny minden fordulójában ők vezettek, amíg a legutolsó feladatnál mérlegelniük kellett, hogy mennyit kockáztatnak. A feladat az volt, hogy ki kellett tapogatniuk, vajon mit rejt a doboz, anélkül, hogy beleláttak volna. Mivel ez egy műveltségi vetélkedő, azt gondolták, biztos nehéz lesz kitalálni, ezért -érthető módon- nem merték feltenni a megszerzett pontjaikat, túl keveset kockáztattak. A másik csapatnak ez volt az utolsó esélye, ők feltettek mindent egy lapra, és -mivel a feladat mégsem volt olyan nehéz- mindkét csapat jól oldotta meg a feladatot. De mivel a kisfiamék jóval kevesebb pontot nyertek, kiestek az első fordulóból. Nagyon el voltak keseredve, én pedig kicsit csalódtam ebben a műsorban, mert nem igaz, hogy az okosabb osztály jutott tovább, hanem a szerencsésebb. Az, hogy valaki végig egyenletesen jól teljesít, úgy látszik, egy pillanat alatt semmivé válhat. Lehet, hogy mostanában a felnőtt vetélkedők világában ez egy megszokott dolog, de szerintem a gyerekeknél ez másképp kellene, hogy legyen. Próbáljuk őket arra nevelni, hogy tanuljanak, mert csak így tudnak érvényesülni a világban, és erre itt az ellenpélda, hogy aki jól taktikázik, az mindent visz. Persze, kellett valami csavar a verseny végére, hogy még izgalmasabb legyen a műsor, ami egyébként magas színvonalú és jól felépített, csak ez most nagyon szerencsétlenül jött ki. Szegény Gézut elnézve, aki fiú létére a padra feküdve zokogott, nekem is könnyek gyűltek a szemembe, mert túl egy egész napos forgatáson, fáradtan, izgatottan és végig a győzelemben reménykedve, hatalmas csalódás lehetett ez nekik. Pedig kevés 10 éves gyerek mondhatja el magáról, hogy egy olimpiai bajnok vigasztalja, Szabó Gabi is együtt szomorkodott velük. És semmi okuk nincs a szomorkodásra, mert nem a tudásukon múlt a végeredmény. Csupán a véletlennek köszönhető, meg a felnőttes gondolkodásuknak, hogy nem mertek sokat kockáztatni. Az iskolájuk büszke lehet rájuk! Nagyon küzdöttek, nagyon akarták a győzelmet. Éppen ezért sütöttem nekik egy vigasz-sütit, hogy tudják, nekem ŐK a legokosabb osztály!

Az alapja a szokásos vizes piskótám annyi különbséggel, hogy tettem bele 4 EK csipkebogyóport, amitől kicsit sötétebb, és -remélhetőleg- sokkal finomabb lett. A krém a szokásos csokis trüffelkrém, de előtte még megkentem csipkebogyólekvárral.

Vaníliás-almás torta sós karamellöntettel

Néha a véletlennek köszönhetők a legjobb receptek. Így voltam ezzel pár napja is, amikor egy 10 éve nem látott kedves barátnőmet vártam ebédre. Valami finom őszi tortával akartam megkínálni evés után, és mivel ő is nagyon szereti a karamellt, kinéztem a Sweet Dreams Magazinban egy almás-diós tortát karamellöntettel. Be is tettem sülni a tésztát, jó sűrűre sikeredett, volt benne dió, sima és teljes kiőrlésű liszt és sok-sok (kb. 40 dkg) apróra vágott alma. Már amikor beleöntöttem az előírt 22 cm tortaformába, gyanús volt, hogy ez nehezen fog megsülni. És igazam lett! Több, mint másfél óra után még mindig nyers volt a közepe. Valószínűleg a sok alma eresztette a levét, és ettől nem sült meg. Az a lényeg, hogy ebből nem lehetett tortát készíteni. Találtam egy másik receptet ugyanebben az újságban, ami szintén karamellás, csak egy kicsit más jellegű. Nem akartam még egyszer elszúrni a lapot, és hogy biztosra menjek, a már korábban jól bevált vaníliás tortalapot sütöttem meg, az arácsi baracktorta és szilvatorta piskótáját. Annyit változtattam rajta, hogy most 2 csomag vaníliás cukrot tettem bele, hogy jobban érződjön a vanília íze. Azzal a tejszínes krémmel töltöttem meg, amit az újságban olvastam, a tetejére karamellás almakompót került. Mielőtt összekevertem a gyümölccsel, a karamellszószt kicsit megsóztam, mert most nagyon nagy divat a sós karamella, és én egyébként is szeretem a sósat az édessel kombinálni. (Halkan megjegyzem, hogy szerintem nem érződött rajta, nem tettem bele sokat.) A barátnőmnek nagyon ízlett, finom krémes lett. Külön készítettem még hozzá karamellszószt, amivel meg lehetett locsolni.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• csipet só
• 2 csomag vaníliás cukor
• 0,75 dl olaj
• 0,75 dl langyos víz
• 13 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• valamilyen lekvár (pl. csipkebogyó)
• 200 g Creme fraiche (vagy ennek hiányában natúr krémsajt)
• 250 ml tejszín
• 60 g porcukor
• 55 g cukor
• 4 EK vaj
• 1/2 tk só
• 3 db savanyú alma, meghámozva és kockákra vágva

A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet, mert a piskótát nem kell szétvágni, hanem ennek a tetejére megy a krém, éppen ezért nem szerencsés, ha túl vastag a tortalap. 180 fokon 25-30 percig sütöm és teljesen kihűtöm. Utána kettévágom, és megkenem csipkebogyólekvárral. Elkészítem a krémet: a porcukrot, a tejszín felét (125 ml) és a Creme fraiche-t/krémsajtot robotgéppel felverem. Óvatosan a lekvár tetejére kenem, és ráteszem a másik piskótalapot.

Elkészítem a karamellmártást: az 55 g cukrot serpenyőben felolvasztom, majd beleteszek 3 EK vajat, és ha megolvadt, a maradék (125 ml) tejszínt is beleöntöm. Kicsit összeforralom, hogy besűrűsödjön. Ízlés szerint sózom.

Az almát a maradék 1 EK vajon kb. 10 perc alatt megpárolom. Vigyázzunk, nehogy túlságosan megpuhuljon, hanem tartsa meg a formáját! Ha kész, belekeverem a karamellmártásba, és egyenletesen eloszlatom a tortalap tetején.

És hogy fokozzuk az élvezeteket: karamellszósszal leöntve

Levendulás menyasszonyi torta

Van egy lány, akit sok-sok éve ismerek. Ő Kata. Van egy bátyja, akivel egy darabig úgy tűnt, hogy összekötöm majd az életemet. A fiú messzire ment, a szerelemnek vége lett, de a két család közötti barátság megmaradt. A húgával, bármerre is sodor minket az élet, valahogy mindig vannak közös pontok az életünkben. Nagyon megszerettem, mert őszinte, egyenes ember és sok vidám percet töltöttünk el egymás társaságában.

Azóta felnőtt, csinos lány lett belőle és időközben ő is megtalálta a párját, akivel szeptemberben házasságot kötöttek. A fiú francia, egy nyugodt, megfontolt fiatalember, aki biztos pont Kata életében. Kívánom nekik, hogy még sok-sok éven keresztül szerethessék egymást!

Visszatérve az esküvőhöz: mivel szerettem volna nekik valami személyes ajándékot adni, arra gondoltam, hogy elkészíthetném a Menyasszonyi Tortát. Bevallom, azért egy kicsit meglepődtem, amikor örömmel elfogadták az ajánlatot. Aznap este alig tudtam elaludni, mert ez hatalmas bizalmat jelentett a részükről. És persze hatalmas felelősséget nekem. Mert mi van, ha nem sikerül? Aztán jöttek az újabb kérdések: Hány emeletes, milyen ízű legyen? 4 emeletet terveztem, a legalsó legyen téglalap alakú, efölött egy normál 26 centis kerek torta, azon egy 22 centis és legfelül egy pici, kb. 16 centis. Az íz egyértelműen a kedvenc csokis trüffelkrémem, mert azzal nem lehet nagyot tévedni. De hogy kicsit különleges legyen, megízesítettem egy kis levendulával: elsősorban a vőlegény francia származására utalva, mert ott előszeretettel használják különböző ételekben, no meg persze azért, mert én is nagyon szeretem.

Aztán eljött a nagy nap. Pénteken volt az esküvő, szerdán este megsütöttem a lapokat és bekevertem a trüffel krémeket. Csütörtökön begyúrtam és megszíneztem a fondantot, felvertem a trüffelkrémeket és összeraktam a tortákat, majd kiszúrtam a virágokat, lepkéket. Már hajnalodott, mire az utolsóval is végeztem. Másnap reggel  elkezdtem a torták beburkolását. Szerencsére aznap a férjem is itthon volt és sokat segített, hogy minden időben kész legyen. Ahogy haladtunk előre a tortákkal, úgy kezdtem én is egyre jobban megnyugodni. Alig vártam, hogy a szalagok is fent legyenek!

A legutolsó lépés, az emeletek egymásra helyezése csak a helyszínen történt meg, előbb még el kellett jutni Nagykovácsiba, ahova a hajtűkanyarok ellenére sikerült épségben leszállítani a tortákat (hála a férjem gondos csomagolásának). Szusszanni sem volt időnk, mert még a lányokat át kellett öltöztetni koszorúslány ruhába. Bármennyire is igyekeztem, a péntek délutáni csúcsforgalomnak köszönhetően végül mégis sikerült elérni, hogy az utolsó pillanatban érkezzünk, és ránk várjon az egész násznép a kezdéssel, de aki ismer engem, ezen nem lepődik meg...

Éjfél előtt összeraktuk a konyhában a tortát, és a fogadtatás nagyszerű volt: a franciák csak úgy falták, holott tudtommal ők egyszerre kis mennyiségeket esznek, pláne édességből. Az ifjú pár nagyon örült neki, és tiszta szívemből mondom, hogy a tortasütéssel eltöltött másfél nap minden egyes percéért kárpótolt az a sok-sok gratuláció, amit a vendégektől kaptam. Köszönöm szépen!

És aki legközelebb egy kb. 70 fős tortával szeretne megpróbálkozni, íme a hozzávalók listája:

első szint (sima lap):

• 7 tojás
• 35 dkg cukor
• 10 EK víz
• 35 dkg liszt 
• 6 g sütőpor
• 1 l tejszín
• 60 dkg étcsoki

első szint (kakaós lap):

• 7 tojás
• 35 dkg cukor
• 10 EK víz
• 30 dkg liszt
• 5 dkg kakaópor
• 6 g sütőpor
• 1 l tejszín
• 60 dkg étcsoki

második szint:

• 6 tojás
• 30 dkg cukor
• 10 EK víz
• 30 dkg liszt
• 6 g sütőpor
• 8 dl tejszín
• 50 dkg étcsoki

harmadik szint:

• 5 tojás
• 25 dkg cukor
• 6 EK víz
• 25 dkg liszt
• 4 g sütőpor
• 5 dl tejszín
• 30 dkg étcsoki

negyedik szint:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 5 EK víz
• 20 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• 4 dl tejszín
• 25 dkg étcsoki

A tojások különböző méretű friss házi tojások voltak, ezért kicsit többet használtam el belőlük, mintha egyforma L-es méretűek lettek volna. A piskótákat és a krémet a már korábban leírtakhoz hasonlóan készítettem el. A trüffelkrémen egy kicsit változtattam: a csokiolvasztás előtt szórtam a tejszínbe szárított levendulát, abban hagytam kihűlni, majd leszűrtem, és ebben olvasztottam fel a csokit. Sajnos ebben az időszakban már nem nyílik a levendula, pedig a friss virágnak még intenzívebb lett volna az íze.

A torták összeállítása: a sárga téglalapokat kettévágtam, először bekentem feketeribizli lekvárral, majd elosztottam rajtuk a krémet. Ugyanígy jártam el a csokis téglalappal. A kerek tortákból először vágtam egy vékony réteget, bekentem lekvárral, ezután a maradék lapot háromba vágtam, és bekentem krémmel. Ez így leírva nem bonyolult, de a valóságban több órán keresztül tartott. Szeretem ezt csinálni, a gyerekek ilyenkor alig várják, hogy lenyalhassák a kanalat, a lábost! Főleg Lotti, ő percenként kérdezgeti, hogy "mikor ehetek már?"

6 adag fondantot gyúrtam be, ez elég volt az összes tortára és díszre, és még maradt is belőle. És most jöjjön még néhány kép az esküvőről:

Kis koszorúslányaim

És a "koszorúsfiú"

És hogy el ne felejtsem, ma van Kata születésnapja: nagyon sok boldogságot kívánok neki!

Csin-csin!

Cideres-fahéjas sütemény

Szeretem az olyan ételeket, amikben valami  különleges hozzávaló van.  A múltkor megláttam ezt a cideres receptet, és rögtön kedvem támadt kipróbálni.  A cider az egyetlen extra hozzávalója a receptnek, ami egy almából készült szénsavas alkoholos ital és nemrég óta nálunk is kapható. Két ország is a magáénak vallja, az egyik Nagy-Britannia, a másik Franciaország, és ott egy kicsit máshogy is írják (cidre). Ez utóbbi Bretagne és Normandia vidékének közkedvelt itala, és állítólag a franciák törvény által szabályozzák, hogy cukor és almakoncentrátum ne kerüljön bele. Kisebb az alkoholtartalma, és sötétebb is a színe, mint az angol változatnak. A cidre-t lepárolva készül egyébként a finom francia almapálinka, a Calvados.

A sütemény állagáról annyit, hogy kicsit tartottam tőle, hogy talán száraz lesz, mivel nincs benne krém, sem lekvár, csak porcukorral van megszórva. Kellemes csalódás volt, hogy a cidertől egészen szaftos, puha lett a belseje, és jót tett neki a barna cukor is, ettől kicsit karamellás utóízt kapott. Az is tetszett, hogy jól lehetett érezni minden falatnál a finom almaízt.

Hozzávalók:

• 100 g vaj, szobahőmérsékleten
• 100 g barna cukor
• 2 tojás felvereve
• 100 g finomliszt
• 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 kk sütőpor
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 tk őrölt fahéj
• 175 ml cider (pl. Strongbow Gold)

A vajat habosra keverem a cukorral, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. A kétféle lisztet összekeverem a fahéjjal, a szódabikarbónával és a sütőporral. Először a felét adom a tojásos vajas keverékhez, összedolgozom, majd beleöntöm a cidert, végül a maradék lisztet. Egy kivajazott 18 cm átmérőjű kerek tortaformába öntöm és 180 fokon kb. 40 percig sütöm. Ha kihűlt, kiborítom a formából és megszórom a tetejét porcukorral.