Zöldborsós-tarhonyás hús

A héten nálunk nyaraltak a tesóm gyerekei. Érdekes volt kipróbálni, hogy telnének a mindennapjaim ötgyerekes anyukaként. Nem volt nap, hogy ne kérdezzék meg tőlem az utcán, a játszótéren, a villamoson: "Mondja, mind a magáé?"  Vagy egy aranyos néni a piacon: "Ők egy alomból valók?" :) 

Mivel nem akartam, hogy egész nap a tévé előtt üljenek, minden napra kitaláltam valami programot, de az időjárás közbeszólt. Kedden egész nap a lakásban dekkoltunk, mert zuhogott az eső, délután még csatlakozott egy kisfiú is a házból, bújócskáztak, fogócskáztak a lakásban, ugráltak az ágyakon, aztán a fiúk katonásdit játszottak, a lányok meg lementek az esőbe rollerezni. De előtte még hétfőn az egyik messzi játszótéren elkapott minket az özönvíz, és iszonyúan eláztunk. A busz nem jött, aztán meg jól lefröcskölt minket. Mire hazaértünk, mindenkiről patakokban folyt a víz, de közben jókat nevettünk. Utána beparancsoltam mindenkit a fürdőkádba: forró víz, forró csoki, repeta (az utóbbiból).

Szerdán ünnepeltük Levike névnapját, pénteken a délutánt az Eleven Parkban töltöttük. Öt órán keresztül ugráltak, csúszdáztak, őrjöngtek, aztán már nekem is muszáj volt kipróbálnom, és együtt ugráltunk, csúszdáztunk és őrjöngtünk, nagyon klassz volt. Elaludni persze egyik sem akart, hiába, ezeket a mai gyerekeket már nagyon nehéz kifárasztani...

Szombaton délután a Kopaszi gátra mentünk, megnéztük a Duna napi rendezvényt. Végigsétáltunk a Duna parton át az öböl másik végébe, közben lehetett horgászni, vízipisztollyal Lego várost elsüllyeszteni (ez nagyon ment nekik), halakat simogatni, palackból hajót készíteni. Közben meg-megálltunk hol piknikezni, hol buborékot fújni, hol kacsát nézegetni. Kár, hogy nem lehet a Duna vízében fürödni, olyan klasszul megcsinálták a strand részt (is), aki még nem volt a Lágymányosi öbölben, feltétlenül látogasson el egyszer, mert gyönyörű a kilátás, rendezett a park, lehet futni, biciklizni, kávézgatni, van játszótere is, és a fű egészen puha, ha mezítláb sétál rajta az ember. A Mrs. Colombo koncertjét hallgatva ballagtunk hazafelé. Otthon aztán fürdés, vacsora, 100 köröm levágása, fiúmese, lánymese, aztán még egy mese és még egy utolsó.... Fél 12-kor kóvályogtam ki a gyerekszobából.

Vasárnap, utolsó napon a Gyerekszigetre mentünk ki. Mire este 8-kor az apukájuk elvitte őket, mindegyik gyerek jól ki lett fárasztva. Ugyan néha összekaptak a hét nap alatt, de amikor elvittem az enyémeket fürdeni, csak szomorúan ültek a fürdőkádban, és azt mondogatták, hogy milyen kár, hogy nincsenek már itt az unokatesók.  Igen, valahogy üresebb és csöndesebb lett a lakás, nem vittem az esti meleg tejet Levinek, nem főztem citromfűteát lefekvés előtt Encinek, és igen, lehet, hogy nyugalmasabb így "csak" három gyerekkel, de nekem is nagyon hiányoznak...

Közös gofrizás a Duna partján

Visszatérve a főzéshez: valamelyik nap nem tudtam, hogy  mit főzzek, és mivel a férjem is itthon ebédelt, valami olyat kellett kitalálnom, amivel hét ember jóllakik. Ekkor jutott eszembe a rizses húsom, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Most kivételesen tarhonyát vettem ehhez az ételhez, mégpedig gépit, mert múltkor az egyik barátnőmnél ez volt a pörkölthöz a köret, és annyira jólesett így sok év után újra gépi tarhonyát enni, hogy alig vártam, hogy valamihez ilyet főzhessek. A borsó mellett kukoricával dúsítottam, és volt egy kis kolbász is itthon.  Végül annyira finom lett, hogy gondoltam, megosztom veletek is a receptjét, hátha valakinek a nyár folyamán egy "hadseregre" kell majd főznie, 8 személy szerintem jól tud lakni belőle.

 
Hozzávalók:

• 2 fej hagyma, apróra vágva
• 5 gerezd fokhagyma, aprítva
• 60 dkg sertéscomb, felkockázva
• kis üveg sűrített paradicsom (pl. Dawtona, 80 g)
• 4-5 db paradicsom, hámozva és felkockázva
• 10 dkg kolbász, apróra vágva
• 40 dkg mirelit borsó
• 1 konzerv kukorica
• 500 g tarhonya

Kevés olajon (vagy ha akad ilyen otthon, házi kacsazsíron) megpárolom a hagymát és a fokhagymát, közben egyszer megsózom. Rádobom a húst, amit előtte alaposan megszórok a házi fűszerkeverékemmel, vagy ha nincs ilyen, akkor sózom, borsozom.  Kicsit párolom, majd a sűrített paradicsommal ízesítem, és vízzel felengedem. Lefedve párolom egy darabig, közben ha elfőtte a levét, pótolom.  Beleteszem a paradicsomot és a kolbászt, és így hagyom főni addig, amíg majdnem puha nem lesz. Ekkor beleteszem a borsót, és még kb. 5 percig főzöm. A végén a leszűrt kukoricát is beleforgatom.

Amíg ez fő, elkészítem a tarhonyát: kevés olajon megfuttatom, majd felöntöm alaplével (vagy vízzel, és közben belemorzsolok egy húsleveskockát.) Sózom, borsozom, és fedő alatt puhára párolom, közben folyamatosan öntöm alá a vizet, mert gyorsan magába szívja.

Ha a hús is és a tarhonya is megpuhult,  a kettőt összeforgatom.

Nyári málnatorta Apukámnak

Ezt a tortát Apukám névnapjára sütöttem. Kicsit előbb megünnepeltük, mint a napja, mert előző héten náluk nyaraltam a gyerekekkel. Most nem lehetünk ott, de hátha olvassa ezt a bejegyzést: még egyszer hadd köszöntsem meg, ezúton a neve napján!

Akkoriban még az idő is kegyes volt hozzánk, és kint tudtunk üldögélni a kertben, nem úgy, mint most, amikor bent írom ezeket a sorokat, és még az ajtót is be kell csukni, mert fázom. Ez a torta kicsit visszahozza azokat a forró napokat, mert bár nem szeretem a nyári kánikulát, de a reggeli 9 fok azért kicsit túlzás.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 tojás sárgája
• 170 g cukor
• csipet só
• 45 g liszt
• 45 g keményítő
• 30 g sötét kakaópor
• 50 ml málnalikőr
• 10 lap piros zselatin
• 600 g málna
• 100 g cukor
• 4 EK citromlé ( kb. 1 citrom leve)
• 500 ml tejszín
• 175 g mogyorókrém

 A piskótához a tojásokat és a tojássárgákat, a cukorral és a sóval kb. 10 percig verem, amíg krémes és habos nem lesz. A lisztet, a keményítőt és a kakaót összekeverem és beleszitálom. Egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm és 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, kettévágom, és meglocsolom a likőrrel. (Maradt egy icipici áfonyalikőröm, amit a sógornőm még Erdélyből hozott, pont tökéletes volt erre a célra. Köszi, Gabi!)

400 g málnát megmosok, majd a cukorral és a citromlével pürésítem, és szitán átszűröm. A zselatinlapokat 5 percre hideg vízbe áztatom, kinyomkodom, pár mp-ig melegítve a mikróban feloldom, majd a málnapürébe keverem. Hűvös helyre állítom, és ha elkezd zselésedni, a felvert tejszínt is beleforgatom.

A mogyorókrémet kicsit felmelegítem, hogy kenhető állagú legyen, és megkenem vele mindkét piskótalap tetejét. Az alsó lapot egy tortatálra helyezem, köréteszem a kapcsos tortaforma karimáját és teljesen kinyitom, hogy körben kb. 1.5 cm hely legyen a piskóta körül. A krém felét rásimítom, úgy, körben azt az üres helyet is kitöltse, erre teszem a másik piskótalapot, majd ismét krém következik. A hűtőbe állítom néhány órára.

Ha megdermedt, óvatosan leszedem a karikát, és ha szépen dolgoztam, akkor a torta külső része is egyenletesen be lett fedve a krémmel. Málnákkal rakom körbe a tetejét. (Forrás: Sweet Dreams)

UI: A tesóm gyerekei nálunk nyaralnak, őket is megkínáltam a maradék sütiből. Többszöri repeta után Levike közölte, hogy most már nem kér többet, mert nem szereti a málnát...

Epres-rebarbarás pite

Gondoltam, hogy ideje lenne ismét valami főétellel előrukkolni, de azt a pitét, amit ma sütöttem, egyszerűen nem tudom kihagyni. Természetesen ismét rebarbara az egyik hozzávaló, eperrel kombinálva. Mautner Zsófi főzőműsorában láttam meg a múltkor az RTL Klubon, és mivel volt még itthon egy kevés rebarbarám, mindenképpen ki akartam próbálni.

Vajas tészta az alapja, aminek szerintem az az egyik titka, hogy igazi vajat kell venni hozzá, nem pedig margarint. Tényleg olyan finom és omlós lett, amilyennek lennie kell, és ezt koronázza meg a savanykás töltelék. A sütőből kivéve még langyosan megettem a fotózáshoz előkészített szeletet, de aztán muszáj volt még egyet levágnom. Hűha! Lehet, hogy én is édesszájú leszek...?!!

Hozzávalók:

• 10 dkg jéghideg vaj, felkockázva
• 15 dkg liszt
• csipet só
• 1 tojás
• 20-25 dkg rebarbara, meghámozva, apróra vágva
• 25 dkg eper, négybe vágva
• 4 EK barna cukor
• 2 EK keményítő

A vajat felhasználás előtt kb. 10 percre beteszem a fagyasztóba. Felkockázom, és késes aprítógépben összekeverem a liszttel és a sóval. Beleöntöm egy tálba, és rádobom a tojás sárgáját, 2-3 EK jéghideg vizet és gyorsan összegyúrom. Nem kell túl sokáig, ettől lesz igazán omlós. Golyót formázok belőle, fóliába teszem és mehet a hűtőbe 1-2 órára. (Én általában előző este szoktam elkészíteni.)

A töltelék hozzávalóit, vagyis a rebarbarát, az epret, a cukrot és a keményítőt csak összekeverem egy tálban. Kiterítek egy sütőpapírt a nagy tepsimre, és azon nyújtom ki a tésztát, így nem fog ragadni, és esetlegesen szétesni, ha át akarom tenni a nyújtófáról a tepsibe. (Ezt a tippet is Zsófinál láttam, és remekül bevált!) Nagyjából kerekre kinyújtom, nem baj, ha nem teljesen szabályos. A közepére halmozom a gyümölcsöket úgy, hogy a szélénél körben hagyok 2-3 cm peremet. Ezt a pár cm tésztát fogom meg és hajtom vissza kör alakban, vagyis megakadályozom, hogy a töltelék kifolyjon. 

Sütés előtt

A tojásból megmaradt fehérjével megkenem körben a szélét. 190 fokon 35-40 percig sütöm. (Hozzá szeretném tenni, hogy én sima+légkeveréses módban sütöttem, de kicsit alacsonyabb hőfokon, kb. 180 fokon. Nem kell megvárni, hogy megbarnuljon a tészta, mert addigra kiszárad, hanem szép aranysárga legyen a színe. Így az íze és az állaga is tökéletes lesz.)

Lehet kínálni tejszínhabbal, vaníliafagyival, de csak úgy, magában is eszméletlenül finom!

Hideg epres rebarbarakrémleves

Ilyen nagy melegben jólesnek a hideg levesek. A nyári kedvencem ez a rebarbarás változat, amit néhány éve dolce vita oldalán olvastam. Alig kell főzni, elég előző este kicsit előkészülni. 40 dkg rebarbarát megpucolok, apróra vágom, és kb. 3 evőkanál cukorral és 7-8 dl vízzel puhára főzöm. Összeturmixolom, és 1 dl tejszínnel sűrítem. Kicsit lehűtöm, és végül 20 dkg turmixolt eperrel ízesítem. Most volt egy kevés málnám itthon, ezt kevertem eperrel, de bármilyen piros gyümölcs megfelel, ami kicsit megszínezi a zöld rebarbarát.

A legfinomabb francia citromtorta

Van egy francia étterem Budapesten az Izabella utcában, a Bistro 181 Provence. Egy kedves, fiatal lány a tulajdonosa, Neubauer Judit. Nemzetközi kommunikáció szakon végzett, de mivel szenvedélye a főzés, öt évvel ezelőtt egy hirtelen gondolattól vezérelve kiment Avignonba szakácstanoncnak, hogy megtanulja elkészíteni a helyi ételeket, majd hazajött és megnyitotta saját bisztróját, ami külsejében és az ételekben is hűen tükrözi az ottani viszonyokat. Célja, hogy itthon is megvalósítsa a provence-i életérzést. Rusztikus falak, hangulatos képek, levendula, gyertyák és kovácsoltvas falidíszek teszik mindenki számára hangulatossá a helyet. Az ember hátradől, és már látja is a levendulamezőket, a sárga napraforgótáblákat és az azúrkék tengert...

Ott lehet kapni állítólag a világ legfinomabb citromtortáját, melyet egy francia szakácskönyvben talált meg Judit. Úgy mesélte, hogy a könyvesboltban nézegette a felhozatalt, ekkor odalépett hozzá egy férfi, és egy könyvet nyomott a kezébe azzal, hogy ezt vegye meg, mert ebben található a világ legjobb citromtortája. Hát nem túlzott. Én már sok receptet kipróbáltam, de ez a legfinomabb közülük. Mellesleg megérdemli a világ leggyorsabb citromtortája elnevezést is, mert a tésztáját a hozzá hasonló linzertésztákkal ellentétben nem kell hűtőben pihentetni, majd vacakolni a kinyújtással, hanem csupán villával összekeverni és a piteformába nyomkodni. Két dolog nagyon tetszik még benne: az egyik, hogy a tésztához a vajat előbb reszelt citromhéjba áztatja, ettől az átveszi a kellemes citromízt. A másik, hogy a reszelt citromhéjat felhasználás előtt egy késes aprítóban összedarálja a cukorral, így nem is érezzük evés közben (én korábban inkább nem raktam bele pl. tortakrémbe, mert határozottan zavart, ha a krémben ráharaptam egy citromhéjdarabra. De így máskor is bátran lehet használni, csak előbb össze kell turmixolni. És hát az illata! Érdemes beleszagolni, ha felemeljük az aprító tetejét!) A megadott mennyiség egy kb. 30 cm átmérőjű piteformát tesz ki. (Recept forrása: http://gourmetguides.hu/a-vilag-legfinomabb-citromtortaja/)

Hozzávalók:  

• 115 g vaj
• 2 tk citromhéj
• 285 g liszt
• 60g + 240 g cukor
• 2 csipet só
• 6 nagy tojás
• 200 ml frissen facsart citromlé (eredetileg 2,5 dl, de nekem már nem fért volna bele a formába, és így is finom lett)
• 100 ml tejszín

A vajat lassan felolvasztom, és 1 tk reszelt citromhéjat beletéve 5 percig állni hagyom (de lehet az 15 perc is). A lisztet összekeverem 60 g cukorral, egy csipet sóval, és egy szűrőn át a citromhéjas vajat is hozzáöntöm. (Annyiban kiegészítettem a receptet, hogy ízesített cukrot használtam, és természetesen ez az ízesítő a levendula volt, ha már egyszer francia a recept...) Villával elkezdem keverni, amíg morzsalékos tésztát nem kapok. Egy piteformát kivajazok, és belenyomkodom a tésztát úgy, hogy körben legyen egy pár centis pereme, így nem fog kifolyni a töltelék (vagy csak egy kicsit, már ha nem csináljuk elég magasra...).  Én jó alaposan lenyomogattam a kezemmel, hogy még véletlenül se akarjon felpúposodni sülés közben. 180 fokos sütőben 20 percig elősütöm. Kicsit lehűtöm, közben elkészítem a citromos tölteléket.

Robotgépben a maradék 240 g cukrot 1 tk citromhéjjal apróra vágom. Összekeverem a tojásokkal, a citromlével és egy csipet sóval. A tejszínt felverem, és ezt is hozzáforgatom. Ezt a masszát beleöntöm a langyosra hűlt tésztába, és visszateszem a sütőbe még kb. 30 percre.

Szigorúan lehűtve szoktam enni, mert úgy a legfinomabb.

UI: köztudottan nem vagyok édesszájú. De most bevallom becsülettel, hogy ennek a tortának a háromnegyedét én ettem meg... :(

Mert ilyen nagy melegben kíván az ember csokitortát? Hát szerintem nem, inkább valami savanyút. Meg azt, hogy a lábát lógatva a vízparton sütkérezzen. Vagy St. Tropez-ban fagyizzon. (...)  Ennek hiányában marad ez a finom citromtorta.

De most őszintén: lehet ennek ellenállni...?

UI: (Fontos!!!) Most tudtam meg, hogy ez a kedves kis bisztró megszűnt, pontosabban átalakult, mert a helyén Zeller Bistro néven egy másik étterem nyílt. A korábbi tulajdonos hölgy - ha jól tudom - jelenleg Spanyolországban tartózkodik, ki tudja, hátha nemsokára egy spanyol éttermet fog megnyitni itt Budapesten... 

Mindenesetre a citromtorta marad, és csak arra vár, hogy minél többen kipróbáljátok!

Luxus kókuszgolyó apák napjára

Húsvétkor sütöttem nagyon finom linzer süteményt, ilyet karácsonykor is szoktam csinálni, csak akkor téli kiszúrókat használok, tavasszal meg nyuszit, tojást. Dupla adagot készítettem, mert a gyerekek nagyon szeretik majszolni. Beletettem egy fémdobozba, és félretettem későbbi fogyasztásra. Aztán egy szép napon itt volt nálunk a barátnőm a kislányával és mielőtt hazamentek, Kloé felkapaszkodott a konyhapultra, hogy megnézze, talál-e valami nasit. (Azt tudni kell, hogy az anyukája nagyon következetesen nevelte: az első két évben semmi csokoládét nem kapott, mindenkinek meg volt tiltva, hogy ilyennel kínálja. Aminek az volt a következménye. hogy ha Kloé nálunk járt, alig győztem tőle a süteményt és a kekszet elpakolni, mert szegény visított utánuk. Aztán egy idő után megelégeltem a helyzetet. Egyszer pont akkor jött át, amikor frissen sült csokis cookie sütik hűltek a konyhapulton. Épp uzsonnaidő volt, Grétinek adtam belőle, és akkor megtört a jég: őt is megkínáltam. A hatást nem lehet leírni: úgy lecsapott rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyosra, kis arca teljesen felderült. Persze az anyukának nem árultam el, gondosan megmostam a kezét, száját, hogy ne vegye észre. Így utólag is elnézést érte! Szóval Kloé azóta tudja, rám mindig számíthat ilyen téren.)
Szóval amikor a konyhapultra kapaszkodott, ez a bizonyos nyuszis kekszes doboz pont a keze ügyébe került, és zutty...! El tudjátok képzelni, kábé ezer darabra tört! Mindegy, ez van, nem akaratból csinálta a kislány, nem is tudtam rá haragudni, hanem azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne a törött kekszekkel kezdeni. És akkor eszembe jutott, hogy ledarálom, és kekszmorzsaként újra tudom hasznosítani. A Nők Lapja Konyhában Mautner Zsófinak olvastam egy kókuszgolyó receptjét, amit kis pálcikákra tűzve sütinyalókaként is lehet kínálni. Kicsit eltér a hagyományos kókuszgolyótól, nem a rum íz dominál benne, cserébe viszont aszalt meggy, meggylikőr és meggylekvár, rossz már nem lehet! És minden jó minőségű benne, a kakaó sötét holland, a meggylikőr és a lekvár házi, a finom vajas keksz is csak javított rajta! 

Így egy pici változtatással bekevertem ezt a luxus kókuszgolyót és bezsebeltem a férjem dicséretét. Köszi, Kloé, hogy elejtetted a dobozt! :)

És hogy más férjek és apukák is örüljenek,  meg lehet őket kínálni ezzel a finomsággal apák napja alkalmából.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált vajas keksz
• 5 dkg étcsoki, lereszelve
• 5 dkg aszalt meggy, apróra vágva
• 5 dkg keserű kakaópor
• 5 dkg porcukor
• 1 kk só
• fél dl tejszín
• 6 dkg vaj, olvasztva
• 2 EK meggylikőr
• 2-3 EK meggylekvár
• 5 dkg kókuszreszelék, száraz serpenyőben megpirítva

A kekszmorzsát összekeverem a csokival, meggyel, kakaóporral, porcukorral, sóval. Hozzáöntöm a tejszínt, a vajat, a meggylikőrt, végül a lekvárt. Összegyúrom, és hűtőbe teszem dermedni. Diónyi golyókká formázom, és meghempergetem a kókuszreszelékben.

Zöld spárgás tarhonya

Van egy kedvenc receptem, amit még 1-2 évvel ezelőtt Chili & Vanília blogján olvastam. Az eredeti neve "fregula sarda", vagyis egy jellegzetes szardíniai egytálétel. Ők egy speciális tésztát használnak ehhez az ételhez, de ez nálunk nem beszerezhető. Ehelyett a mi jó kis tarhonyánkkal készítem, mert végül is a "fregula" kinézetre szinte teljesen megegyezik a tarhonyával.  Én a kézi készítésűt szeretem, ebből is a nagy szemű fajtát, amit megfőzve szinte kisebb nokedliket ehetünk. Ilyen például a Törteli tarhonya, ha hozzájutok, mindig ezt használom. De nagyon finom a CBA-ban kapható "mert magyar" termékcsalád nagy szemű tarhonyája is. 

Visszatérve az ételre: általában spárgát használok hozzá, alig várom a spárgaszezont, ilyenkor hetente egyszer ez az ebéd. Akár mindennap ellennék ezen, a világ összes tortájára gondolkodás nélkül becserélném. Ha nem lehet spárgát kapni, pl. télen, akkor édesköménnyel helyettesítem, úgy is finom. Ha rászánunk egy kis extra pénzt, és beruházunk egy csomag igazi sáfrányba (csomagnak mondjuk nem éppen nevezném azt a 0,12 g-os apró méretű zacskót, aminek az alján ott kandikál pár szál piros fűszer), nagyon látványos aranysárga színben fog pompázni az ételünk. 

Ha valaki nem főzött még spárgás ételt, könyörgöm, ezt próbálja ki! Én már a rabjává váltam...!

Vigyázat, ez a mennyiség nem túl sok, bár először annak látszik. Két felnőtt és két gyerek adagja, vagy max. 3 felnőtté, de akkor repetára ne számítson senki. (Vagy csak én nem tudok jóllakni egy adaggal?)

Hozzávalók:

• kevés olaj
• 1 fej hagyma, aprítva
• 4 gerezd fokhagyma, aprítva
• 2-3 szál újhagyma, karikázva
• 1-2 szál szárzeller (halványító zeller), aprítva
• 5 dkg kockázott szalonna
• 25 dkg tarhonya
• kb. 7-8 dl húsleves (kockából is lehet)
• csipet sáfrány
• só, bors
• 50 dkg zöld spárga
• 10 dkg friss sajt (pl. tehén-vagy kecskegomolya)

Kevés olajon megdinsztelem a hagymát, pár perc múlva rádobom a fokhagymát és az újhagymát, majd a szárzellert  is. Utánaküldöm a szalonnát és megvárom, hogy kiengedje a zsírját, ebben nyugodtan párolódhat a hagyma. A tarhonyát beleszórom, és kicsit megpirítom, majd felöntöm először csak 5 dl levessel. Picit sózom, borsozom, sáfrányozom. Fedő alatt elkezdem puhítani. Ez nem egy gyors folyamat, ennél a nagyszemű fajtánál kell neki vagy háromnegyed óra. Közben folyamatosan figyelem, kevergetem, és ha elfőtte a levét, újra felöntöm egy kis levessel. Ezalatt megtisztítom a spárgát: a végeit levágom, és a bóbitájánál fogva krumplihámozóval lehúzogatom a külső részét. A zöld spárga kevésbé szokott fás lenni, mint a fehér, ezt nem kell annyira megtisztítani, meg persze a nagyon vékonyakat nem is lehet, mert elfogynak. Cserébe viszont hamarabb megpuhul, mint a fehér, ezért csak akkor adom az ételhez, ha megkóstolva érzem, hogy a tarhonya elkezdett puhulni. (Ha mindenáron kell időt megadnom, akkor kábé félóra múlva.) Természetesen a spárgákat előtte felaprítom, de a legértékesebb részét, a fejét nem teszem bele, csak kb. a főzés utolsó 5 percében, mert annak annyi is elég. Szóval a spárgával együtt is főzöm kb. 5-10 percig, én úgy szeretem, ha kicsit roppan a fogam alatt és nem veszíti el a zöld színét.

A tálalásnál megszórom frissen reszelt gomolyasajttal. 

UI: A legutóbb, amikor készítettem, férjem is itthon ebédelt és kifejezetten az ő kedvéért próbáltam egy kicsit "férfiasítani", azaz több húst belecsempészni. Azzal indítottam, hogy maradt előző napról egy kevés sültkolbász zsír, az a narancssárga, ami kisült belőle, illetve hagymás-fokhagymás kacsazsír, ezen pirítottam meg a hagymát. Utána tettem még bele egy kis darab (kb. 5 deka) csípős füstölt házikolbászt, hát az sem rontott rajta. Így még több íz keveredett az ételben, szuper finom lett!

Ha viszont valaki vegetáriánus, akkor hagyja ki belőle a bacont és felejtse el a fenti bekezdést. Lehet, hogy nem lesz az a finom füstös íze, de ezt az ételt nekik is kár lenne kihagyni!

Epres trüffel torta

Ez volt a hétvégén a másik torta, amit sütöttem, ugyanis nagyobbik kislányom névnapját is megünnepeltük. Vasárnap már szűkebb körben ünnepeltünk, ezért ezt a kisebb tortát választottam. Két tojásos kakaós piskótát kellett sütni: a 22 cm átmérőjű kerek formát készítettem ki, de még így is elég lapos lett, ha valakinek van 20 cm-es, az inkább abban süsse. A krém nagyon finom volt, volt benne minden, ami kell: Eper-limes (ez egy vodkás koktél, aminek a receptjét már korábban leírtam), fehér rum, krémsajt, fehér csoki és finom eperpüré. Na, és némi vaj... Napokig gondolkodtam, hogy tegyek-e bele vajat vagy ne, mert nagyon viszolygok a vajkrémes töltelékektől, mindig tejszínt használok és a vajat kihagyom a receptből. Ehhez a krémhez nem kellett tejszín, és féltem, hogy ha a vajat is kihagyom, nem fog megkeményedni, így nagy levegőt vettem - és beletettem azt a 15 dekát. Hála Istennek, nem rontotta el, és valóban kellett hozzá, de lényeges, hogy időben vegyük ki a vajat a hűtőből, hogy legyen ideje szobahőmérsékletűre melegedni, mert ha maradnak benne kis csomócskák, azt az életben nem kevergetjük ki belőle, és nem lesz szép homogén a töltelékünk. Eggyel több zselatinlapot tettem bele, okulva a tegnapi esetből, amikor is nem akart rendesen megzselésedni, de még ez is kevésnek bizonyult, úgyhogy szerintem nem elég a 4 db, hanem 6 kellene bele. De ezt eltekintve az íze nagyon finom lett, csak ki kell várni, hogy elég kemény legyen, és akkor szabad megkenni vele a tortát. Látszik a képen, hogy nekem egy kicsit megfolyt, próbáltam a díszítéssel javítgatni rajta (sikerült nagyon cuki, igazi csajos csokikat beszereznem, amin lakk, fésű, hajszárító, parfüm stb. látható), több-kevesebb sikerrel, de az a lényeg, hogy a kis ünnepelt nagyon büszke volt a tortájára. Mi meg gyorsan befaltuk.

Hozzávalók:

• 2 nagy vagy 3 kisebb tojás (én a hármat javaslom)
• 6 dkg cukor
• 5 dkg liszt
• 2 EK sötét kakaó
• 6 lap zselatin (ha lehet, akkor piros színű)
• 20 dkg eper
• 5 dkg cukor
• 20 dkg fehér csoki
• 50 ml Eper-limes koktél (recept itt)
• 30 ml fehér rum
• 15 dkg natúr krémsajt
• 15 dkg puha vaj

A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket egy csipet sóval nagyjából felverem, majd a cukrot is beleszórva kemény habbá verem. A tojások sárgáját is hozzáadom egyenként, közben még mindig verem a habverővel. A lisztet a kakaóval rászitálom, és óvatosan beleforgatom. Egy 20-22 cm átmérőjű kerek tortaformába öntöm a tésztát és 180 fokon 20-25 percig sütöm.

Az epret a cukorral pürésítem. Beáztatom a zselatinlapokat hideg vízbe, közben vízgőz fölött felolvasztom a fehér csokit. A koktélt, a fehér rumot és a krémsajtot összekeverem a csokival. A zselatint felolvasztom (mikróban néhány másodperc), az eperpürében feloldom, majd ez is megy a fehér csokis krémhez. Legvégül a puha vajat habverővel habosra kikeverem, és evőkanálnyi adagokban a krémhez adom, közben folyamatosan verem, hogy jó krémes legyen. Ha kész, be kell tenni a hűtőbe dermedni. Ha elérte a kenhető állapotot, a piskótát kettévágom és megtöltöm vele a lapokat, a maradék krémmel pedig megkenem a tetejét és az oldalát. Célszerű 1-2 óráig a hűtőben tárolni, mielőtt felvágjuk.

UI:  Egy szeletet eltettem másnapra, hogy a kislányom a névnapján is tudjon belőle enni, és őszintén mondom: jót tett neki a hűtőben való várakozás: az ízek jobban összeértek. Az alábbi képen jól látszik, hogy a krém is keményebb lett. Ergo: lehet, hogy elég a 4 lap zselatin, ha győzi az ember kivárni, amíg rendesen megdermed.

Eper-rebarbara mousse torta

Ezen a hétvégén két tortát is készítettem. Az egyiket férjem rokonsága számára, ők jöttek szombaton ebédre. Nagyon szeretik a csokis tortákat, (minél feketébb-annál finomabb), de most kivételesen a magam kedve szerint alkottam. Remélem, nem okoztam nekik csalódást azzal, hogy gyümölcsös tortát választottam, de ezt a receptet már nagyon szerettem volna kipróbálni és végül is ebben is van kakaó-az 5 lap közül 3 barna színű. Nagyon-nagyon szeretem a rebarbarát, és sosem cukrozom nagyon, hanem meghagyom a savanykás, fanyar ízét. Idén most vettem először, ezek az első szedések még igazán zsengék és gyönyörű rózsaszínűek. Magában is finom, de eperrel is gyakran szokták kombinálni. Ha pürét készítek belőle, mindig teszek hozzá fahéjat, mert nagyon jól illik hozzá. 

Az idei első recept tehát egy olyan torta, ami kétféle lapból áll: kell sütni egy kókuszos piskótát, amit majd kettőbe vágunk, a másik pedig kakaós, ezt háromba. A krém is kétféle: egy epermousse és egy rebarbara mousse (magyarul hab). Egyetlen dologra figyeljünk: hagyjunk elég időt a krémek megdermedésének, különben a lágy krém a nagy súly hatására kifolyik a tésztalapok közül. Nekem sajnos most nem volt időm erre, mert délelőtt készítettem a krémeket, a tortát pedig a raguleves utáni második fogásnak szántam, így gyorsan kellett betölteni. Az epres krém gyönyörűen kocsonyásodott, a rebarbarás viszont érthetetlen módon nem akart, mégis valahogy össze kellett állítani a tortát. Ha lett volna még időm, biztos szebben néztek volna ki az emeletek, de legalább az íze finom volt! (Férjem unokaöccsének az állaggal sem volt problémája: a maradék rebarbarakrémet percek alatt eltüntette, öröm volt nézni!)  /Eredeti recept: Bernd Siefert/

Hozzávalók:

a kókuszos piskótához:

• 5 tojás, szétválasztva
• 155 g cukor
• 85 g kókuszreszelék
• 65 g liszt
• 65 g keményítő

a kakaós piskótához:

• 4 tojás
• csipet só
• 150 g cukor
• 1 tk vanília aroma
• 1 tk narancsos cukor (olyan, mint a vaníliás cukor) vagy narancs aroma
• 125 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 2 EK kakaó (sötét, lehetőleg 20-22%-os)

a rebarbara mousse-hoz:

• 500 g rebarbara
• 75 g cukor
• 1 g fahéj
• 100 g eper
• 6 lap zselatin 
• 100 g fehér csoki
• 1 EK vaníliás cukor
• 2 tojás fehérje
• 250 ml tejszín

az eper mousse-hoz:

• 400 g eper, összeturmixolva
• 6 lap zselatin
• 100 g fehér csoki
• 1 EK vaníliás cukor
• 2 tojás fehérje
• 250 ml tejszín
  

Először elkészítem a két piskótalapot, ezt lehet előző este is. Az 5 tojás sárgáját a cukorral jól kihabosítom, beleszitálom a liszt és a keményítő keverékét, majd óvatosan a kókuszreszeléket, végül a tojások fehérjét is beleforgatom. Kétféleképpen lehet megsütni: vagy habzsákba töltöm, sütőlapra két 26 cm átmérőjű kört nyomok ki belőle, és 180 fokon 15 perc alatt megsütöm, vagy egy kapcsos tortaformába öntöm az egészet és kb. 20 perc alatt megsütöm. Nem lesz túl vastag (kb. 2 cm), ezért nehezebb elvágni, ha így sütjük, viszont egyszerűbb az elkészítése.

A kakaós tortalaphoz szintén először a tojások sárgáját habosítom fel a cukorral és 6 EK vízzel, majd hozzáadom a vaníliát és a narancsos cukrot, beleszitálom a sütőporral és a kakaóporral elkevert lisztet, végül a felvert tojások fehérjét. Ezt is 180 fokos sütőben sütöm, kb. 30 percig.

A rebarbarapüréhez először megmosom és megtisztítom a rebarbaraszárakat, apróra vágom és egy kis serpenyőben a cukorral és a fahéjjal együtt felforralom, majd lefedve pár percig főzöm. Végül beledobom az epret és botmixerrel pürésítem. A fehércsokit megolvasztom és belekeverem. A zselatinlapokat hideg vízbe beáztatom, majd kinyomkodom, felolvasztom és belekeverem a gyümölcspürébe. A tojásfehérjéket a vaníliás cukorral felverem, és a krémhez adom. Végül a tejszínt is felverem, és óvatosan beleforgatom. Beteszem a hűtőbe további felhasználásig.

Az eperkrém elkészítése hasonló: az eperpürét kicsit megmelegítem, a zselatint a fenti módon beáztatom, felolvasztom és hozzákeverem, az olvasztott fehér csokit ugyanúgy.  A felvert tojásfehérjéket, végül a tejszínt is azonos módon forgatom bele. Ezt is kicsit lehűtöm.

Közben a lapokat felvágom: a sárgát kettőbe, a barnát háromba. Már csak rétegezni kell őket: alulra teszek egy kakaós lapot, rásimítom a rebarbarakrém felét, arra jön egy kókuszos lap, majd az eperkrém fele. Újra egy kakaós lap, a maradék rebarbarakrém, erre egy kókuszos piskóta, majd a maradék eperkrém. A tetejére kakaós lap kerüljön. Így is lehet díszíteni a tetejét, pl. megszórjuk porcukorral, és a közepére epret halmozunk. De ha valamelyik krémből marad egy kevés, azt rá lehet kenni a legfelső kakaós lapra, és csak ezután díszíteni. Az oldala maradhat szabadon, mert így jól látszanak az egyes rétegek.

Tipp: ha valakinek sikerül piros színű lapzselatint beszerezni (pl. a német RUF cég gyárt ilyet), akkor még szebb piros színe lesz az epres krémnek.

A kókuszreszeléket ki lehet váltani azonos mennyiségű kókuszliszttel. Én ilyet használtam, mert majdnem olyan apróra van őrölve, mint a liszt, és nem zavaróak benne a kókuszreszelék darabok.

Zöldspárgás-zöldborsós frittata

Tegnap megvettem a piacon az idei első zöldborsót. Vettem hozzá spárgát is, és főztem belőlük egy klassz rántottát (elegánsabb nevén frittata-t :)))

Nem igényelt nagy előkészületet, sem hosszú főzési időt, és nagyon finom, tavaszias-nyárias ízű ebéd lett belőle. Szerencsére a borsót is kifogtam, mert jó nagy szemű, ugyanakkor édes ízű volt (néha beleszaladok egy-egy rossz vételbe, amikor zsenge, édes  borsót várok, és határozottan ízetlent kapok.) Ha megtehetitek, közvetlenül az elkészítés előtt pucoljátok meg a borsót, mert állás közben elveszti az édes ízét.

Gyorsan le kellett fényképeznem, mielőtt a többi is elfogy

Kevés olívaolajon zsírjára pirítottam 5 dkg kockázott szalonnát. 1 fej hagymát apróra vágtam és ezt is megpároltam a serpenyőben. Megpucoltam és felvágtam fél csomag zöld spárgát (megtisztítva 15 dkg lett), ezt is hozzáadtam, majd kb. 5 perc múlva 8-10 dkg friss zöldborsót is beledobtam. Amíg párolódott, egy külön tálban felütöttem 8 db tojást, villával kicsit felvertem, sóztam, és kevés szárított medvehagymával ízesítettem. Utána apróra vágtam 5 db aszalt paradicsomot, ezt is hozzáadtam az ételhez, és nemsokára ráöntöttem a tojásokat. Pár perc kevergetés után kész. Még forrón reszeltem a tetejére mozzarella sajtot (de tépkedni is lehet a gombócot, úgy rusztikusabb) és friss salátával már ehettük is. Mi speciel ebédre, de könnyű vacsorának is el tudom képzelni. Akinek ez kevés, ehet hozzá ropogós fokhagymás bagettet. 

Szeretem a mozzarellát...

Tejszínes nugátos epertorta levendulával és illatos rózsával

Anyukámnak ma van a születésnapja. Jó alkalom, hogy hétvégén megsüssem azt az epres tortát, amit már régóta kinéztem a Sweet Dreams Magazinban. Persze most is picit változtattam rajta: a krémhez eredetileg mandulaaromát kellett volna adni, de egyrészt nem szeretem a mandulaízt, másrészt 10 g miatt egy egész üveg szirupot nem akartam megvenni. (Még szerencse, mert amikor megnéztem, hogy miből áll: vagyis víz, cukor és aroma, rájöttem, hogy ilyet házilag is el lehet készíteni: sima cukorszirup (fele víz, fele cukor, összeforralva) kevés mandulaaromával ízesítve. Aki szereti, tehet bele ilyet.) És ekkor eszembe jutott, hogy tavaly tettem el levendulaszirupot. Feltúrtam az összes szekrényt, de nem találtam meg, lehet, hogy a szüleimnél van. Pedig milyen jó lett volna a krémbe ízesítőnek! Legközelebb kipróbálom, most viszont ennek hiányában 1 tk rózsaaromával illatosítottam az eperpürémet - hogy mindenképpen a virágoknál maradjak. De azért tettem bele egy pici morzsolt levendulát is. És a piskóta sem úszta meg: a sima cukrot variáltam levendulás - és vaníliás cukor kombinációjával.

A másik dolog: a külső marcipán burkolás az oldalán. Most olvastam egy szuper tippet, amit alig vártam, hogy kipróbáljak: a marcipánt nem mesterséges színezékkel színeztem (a jobb minőségű amerikai gél állagú festékek sem az igaziak, mert nem természetes anyagból készülnek), hanem liofilizált, azaz fagyasztva szárított eperrel. Ez egy különleges tartósítási mód, melynél először a gyümölcsöt megfagyasztják, utána felmelegítik, de úgy, hogy a jég a fagyott állapotból rögtön légnemű állapotba kerül, azaz kimarad a folyékony halmazállapot. Végül újra melegítik, amíg az összes víz elpárolog. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a gyümölcs az eredeti vízmennyiségének csak 1-2%-át tartalmazza, így nagyon intenzívvé és könnyűvé válik. Szóval a habkönnyű eperdarabokat kávédarálóban finomra őröltem, és ezzel színeztem meg a marcipánt. Az az illat, ami közben felszállt! Mikor a porcukorral összeszitáltam, akkor is folyton azt a bódító eperillatot szippantgattam be, amit ez a por ontott magából! Sajnos nem olcsó, cserébe viszont kiadós, mert végül kb. a fele megmaradt piros porcukor formájában, amit eltettem későbbi felhasználásra (színezésre). Ugyanúgy el tudnám képzelni tészta, gofri, nokedli természetes színezőjeként, mint a céklaport, sárgarépaport és spenótport. Egyszer láttam egy újságban élénk piros színű epres szélesmetélt tésztát (nem a színezéktől volt piros, hanem házi készítésű német kézműves tészta volt), most már azt hiszem tudom, hogy csinálják.

Liofilizált eperdarabok őrlés előtt

Porrá őrölve

Még egy új dolog, amit most próbáltam először: a textúralap. Aki nem ismeri, annak bemutatom: ez egy műanyag fólia (de létezik szilikonos változata is), amin különböző (virágos, hullámos) minták vannak, és ha ezt belenyomkodjuk kinyújtott marcipán vagy fondant lapba, a minta ott marad. Szuper egyszerű, és iszonyú látványos! Alig vártam már, hogy elkezdjem a sütést!

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 15 dkg cukor (nekem ebből 7,5 dkg levendulás, 2,5 dkg vaníliás cukor, a többi sima kristálycukor)
• 3 EK víz
• 12,5 dkg liszt
• 1 tk sütőpor
• 6 dkg mandulaliszt (vagy őrölt mandula)
• 30 dkg eper
• 6 levél zselatin (én pirosat használtam a szebb szín érdekében, de jó a hagyományos átlátszó is)
• 2,5 dkg marcipán
• 2 dkg levendulás cukor (vagy sima kristálycukor)
• 1 tk rózsa aroma (vagy 10 g levendulaszirp)
• 10 dkg vágható nugát (pl. Haas)
• 4 dl tejszín
• esetleg 1-2 habfixáló arra az esetre, ha nem verődne fel a tejszín

+ a díszítéshez 5 dkg fehér csoki
                       12 db eper
                       apró cukorgyöngyök (elhagyható)

a marcipángyűrűhöz: 15 dkg marcipán
                                4 dkg porcukor
                                8 g  liofilizált eper, megőrölve

Elkészítem a mandulás piskótát: a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel kb. 10 percig verem, amíg kifehéredik és szép habos nem lesz. Beleszitálom a liszt és a sütőpor keverékét. A mandulalisztet is beleforgatom, végül a kemény habbá vert fehérjét is (először egy keveset, majd a többit.) 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformában 180 fokon kb. 30 perc alatt megsütöm.

Amíg hűl, elkészítem a krémet: az epret megtisztítom és botmixerrel pürésítem. Beáztatom a lapzselatinokat hideg vízbe. Az epret lábosba teszem, belereszelem a marcipánt, belevagdosom a nugátot, ízesítem cukorral és rózsával (óvatosan, mert elég intenzív ízű a rózsaaroma) és addig melegítem, amíg minden fel nem olvad benne. Még melegen belekeverem a kinyomkodott és mikróban felolvasztott zselatinlapokat (először 2 EK krémet keverek a zselatinhoz, majd, ha felolvadt, hozzáöntöm a maradék krémhez). Kevergetve próbálom hűteni, ha elkezd szilárdulni, beleforgatom a felvert tejszínhabot. Kicsit be is lehet tenni a hűtőbe, hogy dermedjen, csak ne felejtsük ott. Ha kenhető állagúvá válik, a tortalapot kettévágom, megtöltöm a krém 2/3 részével, a maradékkal pedig megkenem a tetejét és az oldalát. Hűtőben kidermesztem.

A fehér csokit felolvasztom forró vízfürdőben, az eper tetejét (vagy az egészet) belemártom a csokiba és megszórom apró cukorgyöngyökkel.

A marcipánt összegyúrom az összeszitált porcukorral és eperporral. Fontos: abban az esetben kell bele ez a 4 dkg porcukor, ha a marcipán, amit használunk, kétszeres, vagyis egy rész mandulához két rész porcukrot kevertek. Ilyenkor nehezebben gyúrható, a hozzáadott porcukortól puhábbá, kezelhetőbbé válik. Nekem háromszoros marcipánom volt otthon, vagyis ebben a mandulát háromszoros mennyiségű porcukorral gyúrták össze. Ez használják torták burkolásához, mert könnyen nyújtható, nem reped. Ebbe már nem kell porcukor, csak túl édes lesz tőle, és a színe is halványabb piros. De erre csak akkor jöttem rá, amikor a marcipánom nem akarta felvenni azt a sok porcukrot. Ha csak az eperport használtam volna, gondolom még intenzívebb lett volna a színe.

Tehát ebből a piros marcipánból a torta szélességének megfelelő csíkot/csíkokat kell vágni és be kell vonni vele a torta oldalát. A tetejét eperrel lehet díszíteni.

UI: A díszítés végül villám üzemmódban készült: mivel a marcipán nem szeret a hűtőben várakozni, és nagyon gyorsan megnedvesedik, közvetlenül az átadás előtt akartam a díszítést végezni. Igen ám, de megjöttünk a gyerekekkel egy gyerekkönyv bemutatóról, és a szülinapos is ott volt. Valamivel csak el kellett terelnem a figyelmét! Megkértem, hogy menjen le a boltba (ott van mellettünk). Hála Istennek, Anyukám is (velem együtt) a nők abba a kategóriájába tartozik, akik egy benzinkúton is órákat el tudnak nézelődni, így volt kb. 20 percem, hogy befejezzem a művet. Gyorsan kinyújtottam a megszínezett marcipánt, belenyomtam a mintát, gyönyörűen benne maradt,  utána lekentem gyöngyházfényű lüszterporral. Aztán még egy ugyanilyen csík, a ponots szélességet nem nagyon volt idő leméregetni, csak megsaccoltam. Hogy elfedjem a két szalag találkozását, fehér marcipánból két lepkét szúrtam ki, gyors fényezés, és már kész is a torta oldala. A tetejére még előző nap elkészítettem a 12 db eperdíszt: a felét olvasztott csokiba mártottam (amibe sajnos a kelleténél több kókuszzsírt tettem, amitől kicsit felhígult és simán lefolyt az eperről, de mindegy, majd legközelebb csak csokit fogok olvasztani), és megszórtam apró gyöngyökkel. Ezeket elosztottam körben a torta tetején, gyorsan kiszúrtam virágokat, és ekkor megjött Anyukám. A gyerekek kicsalták a teraszra, ott várta meg, amig befejezem. Még kivágtam az "anyucit", és vittem is, hogy ne kelljen annyit várnia. A nagy sietségben az egyik eper leesett, és amikor visszatettem, picit benyomta az eperhabot, de alapjában véve elégedett vagyok az eredménnyel, figyelembe véve az őrült tempót, ahogy készült. Boldog születésnapot, drága Anyuci!  :)))

Csirke spárgával és sonkával csőben sütve

Ezt a finom spárgás főételt múlt vasárnap sütöttem. Ilyenkor, amikor szezonja van, sokszor veszek spárgát, hol zöldet, hol fehéret. Általában krémlevest főzök belőle, mert azt a gyerekek is megeszik ("láthatatlan" benne a zöldség), mert egyébként inkább kipiszkálják. A legújabb Nők Lapja Konyhában találtam egy olyan receptet, amiben kicsit szokatlan módon volt felhasználva a spárga (vagy legalábbis én még nem készítettem ilyet): sütőben sült hús töltelékeként. Csirkemellet kellett szeletekre vágni, és spárgás, besameles, sonkás, sajtos "takaróval" lefedni, majd sütőben megsütni. Köretnek szerintem elég egy friss tavaszi saláta, de gondoltam arra, hogy a gyerekek nem esznek sokat a húsból, meg a sógornőmet is meghívtuk ebédelni, így készítettem hozzá petrezselymes újkrumplit, amivel nagyon finom volt. (Persze Grétike most is jóllakott a húslevessel, úgyhogy erről ennyit...)

  

Hozzávalók:

• 60 dkg csirkemellfilé, szeletekbe vágva
• néhány EK olaj vagy vaj
• egy csomag spárga, lehetőleg zöld
• 5 dkg vaj
• 4 dkg liszt
• 4-4,5 dl tej
• só, bors, szerecsendió
• 10 dkg levegőn szárított sonka
• 10-15 dkg reszelt sajt

A csirkemelleket nem túl vékonyra kiklopfolom. Sózom vagy csirkefűszerrel bedörzsölöm, és kevés olajon mindkét oldalát elősütöm.

A vajat megolvasztom, enyhén megpirítom rajta a lisztet és felöntöm tejjel. Fűszerezem, majd felforralom, és kevergetve besűrítem - vagyis besamelt készítek. Kicsit hagyom hűlni. Közben a spárgát megtisztítom, végeiről a fás részt letöröm.

A csirkemell szeleteket egyenletesen lerakom egy tűzálló tálban, elrendezem rajta a spárgát és ráöntöm a besamelt. A sonkaszeletekkel beborítom a tetejét, végül megszórom reszelt sajttal. 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt szépen összesül és a spárga is roppanósra párolódik.

Mielőtt megszórtam volna sajttal a tetejét

A sütőből kivéve

Hogy hány fő tud jóllakni belőle? Szerintem 8,  a férjem szerint 4. Végül sikerült megegyeznünk abban, hogy 6 női adag vagy 4 férfi adag :)