Országtorta 2013 - Milotai mézes grillázstorta

A hétvégén nekiálltam elkészíteni az elmaradt diótortát. Közben megfőztem az ebédet (paradicsom krémleves, erre később még visszatérek, aztán bepaníroztam és kisütöttem 37 szelet padlizsánt) és azt vettem észre, hogy már délután 4 óra és még mindig a konyhában vagyok. Összegezve: ez a torta a picit időigényesebb kategóriába tartozik (két lap, 4 krém és egy díszítés) de így utólag visszagondolva azért nem volt olyan vészes. A tavalyi szabolcsi almás máktortával szemben, ahol a lapok elkészítése volt nehezebb, itt most az egyik krémmel volt egy kis gondom, nem akart összeállni, de a két másik krém és a karamellbevonat nagyon egyszerű.

Bevallom, annyit egyszerűsítettem rajta, hogy a torta tetejére szánt karamelldíszítést végül nem saját magam készítettem el, hanem megvettem a hasonló kinézetű finom tejcsokilapokat, de mentségemre váljon, közben megérkezett a sógornőm, és már alig vártuk, hogy kész legyek.

A torta összeállítása a kedvenc részem, amikor a sok kis részletből megszületik a a nagy egész. Eredeti recept: itt.

Hozzávalók:

Grillázs felvert:

• 3 db tojás
• 50 g cukor 
• 50 g dió grillázs (45g cukor, 26g durvára vágott dió)
• 50 g liszt
• 70 g pörkölt darált dió
• 15 g olaj
• 5 g vaníliás cukor
• 1 db citrom reszelt héja  

Először elkészítem a grillázst: a diót és a cukrot 165 fokra felmelegítem, egy sütőpapírra kiöntöm kb. 5 mm vastagon, hagyom kihűlni, majd kézzel apróra töröm.

Ezután elkészítem a felvert tésztát: a tojások sárgáját a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt citromhéjjal habosra verem, amíg kivilágosodik. Én még tettem bele 2 EK vizet, mert így jobban meg szokott emelkedni. Beleszitálom a lisztet, a grillázstörmeléket és a pörkölt darált diót. Ezután óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét, végül lassan belecsurgatom az olajat is. Elvileg 2 db 24 cm-es átmérőjű lapot kellene ebből sütni (180 °C –on 8-10 percig), de  én inkább egy 26 cm-es kerek tortaformába tettem, ezt 180 fokon kb. 28 percig sütöttem, majd miután kihűlt, kettévágtam.

  Ropogós pralinékrém:

• 30 g víz
• 30 g cukor
• 7,5 dkg darált dió
• 25 g fehér csoki
• 20 g karamellizált ostyatörmelék (pl. Ziegler Holland szirupos ostya)

A vizet és a cukrot gyenge szálpróbáig kell főzni: azaz, ha két ujjunk közé vesszük, és kinyitjuk az ujjunkat, akkor szálat kell húznia. (Nem tudom, hogy ezt szabad kézzel kellene-e végezni, mivel a cukor ilyen magas hőfokon rendkívül forró...) Mindenesetre ilyen kevés víz ilyen kevés cukorral nekem nagyon lassan kezdett karamellizálódni, már alig látszott valami az edény alján, és még mindig átlátszó volt a színe. Végül villával mintát véve egy vékony szál látszott kirajzolódni, így gyorsan levettem a tűzről, és beleszórtam a darált diót. Ezt le kellett volna hűteni 29 fokra, és pépesíteni pl. botmixerrel, majd belekeverni a fehér csokit, amit gondolom, előtte megolvasztunk. Ez a fehér csoki mennyiség ismét olyan kevés, hogy féltem, hogy felolvasztás után a nagy része benne maradna a tálban, ezért inkább a még forró dióhoz kevertem a csokipasztillákat, hogy feloldódjon, ezután pépesítettem. Teljesen kihűtöttem, és beleszórtam az ostyatörmeléket.

Diós krém: 

• 50 g tej
• 60 g cukor
• 50 g tojássárgája (kb. 3 db)
• 1 db citromhéj 
• 5 g vaníliás cukor
• 20 g oldott zselatin
• 300 g tejszín, felverve
• 120 pörkölt és finomra őrölt dió

Az oldott zselatinhoz előbb 1 dl vízben 15 g zselatint feloldok, vagyis kevergetve felmelegítem.  Ebből méregetem ki a megfelelő mennyiségeket.

A krémhez a tejet a cukorral és a tojássárgájával, a citromhéjjal és a vaníliás cukorral folyamatos keverés mellett 72 fokra felmelegítem (kicsit besűrűsödik), majd 27 fokra lehűtöm és beleteszem a diót, a tejszínhabot és végül az oldott zselatint. Kicsit beteszem a hűtőbe zselésedni. 

Mézes krém:

• 50 g tej
• 80 g vegyes virágméz (minél sötétebb annál ízesebb)
• 50 g tojássárgája (kb. 3 db)
• 15 g oldott zselatin
• 200 g tejszínhab

Hasonlóan készül, mint az előző krém, csak itt a cukor helyett méz van benne, ettől nagyon finom lesz az íze. A tejet a mézzel és a tojássárgájával 72 fokra felmelegítem, lehűtöm, és belekeverem a tejszínhabot, majd a zselatint. Ezt is lehűtöm kicsit.

Karamell-bevonat:

• 95 g cukor
• 150 g tej
• 30 g vaj
• 6 g keményítő, amit előtte feloldottunk 12 g hideg vízben
• 10 g oldott zselatin 

A kristálycukrot karamellizálom, ráöntöm a tejet, vajat és ha a cukor feloldódott, beleöntöm az elkevert keményítőt, kiforralom és belekeverem az oldott zselatint. 

A torta összeállítása:

Alulra teszem az egyik felvert lapot, és ráterítem a ropogós pralinékrémet. Ezt elvileg előtte sütőpapíron ki kellett volna nyújtani, de nekem ezzel akadt egy kis gondom. Végül tettem bele 2 tk szilvalekvárt és összegyúrtam, ezután a tortára tettem és ott nyújtottam ki, mert leragadt volna a sütőpapírra.

A pralinékrémre rátöltöm a diós krémet, majd ráhelyezem a következő piskótalapot. A mézes krémet is rákenem, majd ha megkötött, ráöntöm a szobahőmérsékletű karamell bevonatot. A diós-roppanós lappal kell az eredetit díszíteni, oldalát pedig 1cm magasan a diós roppanós lap törmelékéből készített morzsával panírozni.

Diós-roppanós lap:

• 65 g narancslé (frissen csavarva)
• 65 g vaj
• 150 g porcukor
• 75 g darált dió
• 30 g liszt

Felforraljuk a narancslevet a vajjal. Forrón hozzáöntjük a többi hozzávalót, melyeket előzetesen összekevertünk. Fél órát pihentetjük, majd 5-ös simacsöves nyomózsákba tesszük, és teflonos papírra zöldborsó nagyságú gömböket formázunk egymástól legalább 8 cm-re. 180 °C-on aranybarnára sütjük. Ezt követően fakanálra vagy vékony csőre tesszük ívesen megdermedni. A megmaradt díszeket összetörjük, és panírozásra használjuk.

Lebbencstészta puttanesca szósszal

Ez a recept is Mautner Zsófitól származik, ő találta ki, hogy mi lenne, ha ötvöznénk az olasz és a magyar konyhát. A fuzionális konyha nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a párosítás nagy kedvenc lett! A puttanesca mártás alapja a paradicsom, a fokhagyma, az olajbogyó, a kapribogyó és a szardella. Általában spagettire öntik, de érdemes egyszer a lebbencstésztával is kipróbálni.

Úgy kezdem, hogy fogok egy nyújtófát, és  20 dkg lebbencstésztát még a bontatlan zacskójában elkezdek apróra törni vagy úgy, hogy megcsapkodom (ez stresszűzőnek sem rossz), vagy az asztalra letéve végigsimítom rajta a sodrófát, mintha tésztát nyújtanék. Az a lényeg, hogy viszonylag kisebb darabokra törjön szét. Ezután egy felforrósított serpenyőben olaj hozzáadása nélkül kicsit megpirítom, majd felöntöm vízzel, sózom és puhulásig főzöm.

Közben egy másik serpenyőben 3 gerezd apróra vágott fokhagymát kevés olívaolajon megpirítok. Beleteszek 4 db olajban eltett szardellát (nem szükséges apróra vágni, mert pár perc múlva úgyis pépes lesz az állandó kevergetés miatt), 2-3 EK apróra vágott kapribogyót (ezt viszont érdemes előtte alaposan megmosni), egy kevés chilit, 4-5 db hámozott és felkockázott friss paradicsomot. Pár perc múlva mehet bele 5 dkg fekete olajbogyó és egy csomó aprított petrezselyem. 1-2 percig főzöm a szószt és nyakon öntöm vele az elkészült lebbencstésztát.

Pissaladiére (szardíniás-olajbogyós lepény)

Ez a dél-franciaországi recept is a már korábban említett francia szakácskönyvemből való. Olyan, mint az olaszoknál a pizza, csak francia módon van elkészítve. Régóta szemeztem vele, csak a családom többi tagja valahogy "be van oltva" az ehhez hasonló ételek ellen: sem a férjem, sem a gyerekek nem szeretik az olajbogyót és a szardellát. Ezek nélkül pedig elég nehéz pissaladiére-t sütni. Na de nemrég sógornőm, Gabi nálunk töltötte a hétvégét. Meg sem kérdeztem, ő szereti-e a dél-francia ízeket: egész egyszerűen ezt készítettem vacsorára. Hála Istennek ő nem olyan finnyás, mint a többiek, így jóízűen belapátoltuk a frissen kisült lepényt. Máskor is meg fogom csinálni, olyan finom lett! Egy jó tanács: a hagymát célszerű kint a szabadban felvágni, mert mire az ember végez a közel 2 kiló hagyma felszeletelésével, bent a konyhában az összes könnye kifolyik!

Egyébként ez a Nizza környékén őshonos étel állítólag onnan kapta a nevét, hogy az eredeti receptben a sütés előtt megkenték a kenyértésztát szegfűszeges szardellapürével, melynek a francia neve "pissalat". Ebből a receptből szerencsére a szegfűszeg kimaradt, szerintem jobb, hogy így történt...
(Recept: Joanne Harris/Fran Warde: A francia konyha )

Mielőtt betoltam volna a sütőbe

Hozzávalók:

• 6 EK olívaolaj
• 25 g vaj
• egy csokor kakukkfű
• 1,75 kg hagyma, nagyon vékonyra felszeletelve (én félfőre vágtam)
• só, bors
• 15 g szárított élesztő (2 zacskó)
• 120 ml langyos víz
• 1 tk cukor
• 1 tk só
• 250 g kenyérliszt
• 1 kis üveg szardella
• 1 kis üveg magozott fekete olajbogyó

2 EK olívaolaj és a vaj keverékét megolvasztom, fél csokor kakukkfű levelet beledobok, majd a hagymakarikákat is, és lassú tűzön kb. egy órán keresztül megpárolom a hagymát. Nekem volt az másfél óra is, elvileg kicsit karamellizálódnia kellett volna, a színének kicsit sötétedni, ami nálam nem következett be, de úgy döntöttem, hogy ennyi idő biztosan elég volt és eloltottam a lángot alatta. Ilyenkor kell sózni, borsozni és hagyni teljesen kihűlni. 

A tészta hozzávalóit (víz, cukor, só, liszt, élesztő) csak be kell tenni a kenyérsütőgép tartályába tészta programra, és másfél óra után kivenni. Akinek nincs kenyérsütője, az 10 percig gyúrja, és utána letakarva hagyja kelni a kétszeresére 1 órán át.

Utána a tésztát akkorára nyújtom ki, amekkora a tűzhelyem sütőlapja (kb. 40x40 cm). Megkenem olívaolajjal és rászórom a főtt hagymát. A szardellákat hosszában elvágom kettőbe-háromba, és elrendezem őket a hagymák tetején ácsos alakban. A rácsok négyzeteibe 1-1 szem olajbogyót teszek. Megszórom a maradék kakukkfűvel. Meleg helyen ismét hagyom kelni 30 percig. Végül 220 fokon kb. 25-30 perc alatt megsütöm. Mi salátával ettük, de nem nagyon kell hozzá semmi. Maximum egy pohár jéghideg rosé.

Egy megjegyzés: más recept kevesebb hagymát ír hozzá, nekem is maradt egy kevés belőle. 1 kg mindenképpen kell, talán 1,5 kg az ideális mennyiség.

(Országtorta helyett) Arácsi baracktorta

Egészen idáig augusztus 20-án itthon is megkóstolhattuk az országtortát, mert minden évben megsütöttem. Igaz, hogy előtte kisebb kutatómunkát kellett végezni a recept miatt, mert mindig az utolsó pillanatban tették fel az internetre. Most sem volt ez másképp, augusztus eleje óta minden nap megnéztem, de idén titkosították a receptet, és csak azok a cukrászdák juthattak hozzá (de ők is csak jelszó ellenében), akik árulják. Végül augusztus 19-én reggel közreadták a receptet, amihez próbáltam beszerezni a hozzávalókat. 40 dkg dió még hiányzott, de azt sehol nem kaptam, így a végén meghiúsult a tortasütés. Őszintén szólva ezt most nem is bántam, mert 20-án reggel utaztunk Anyukámékhoz, és kicsit bonyolult lett volna összehozni egy nap alatt a lapokat, a 3 féle krémet és a díszítést, és még le is kellett volna hűteni. Így az országtorta csúszik pár napot, de hogy ne maradjunk torta nélkül, örömmel megsütöttem egy jóval egyszerűbb, de nagyon finom barackos tortát, amit még a július 31-i Nők Lapjában olvastam. A sógornőm mutatta meg a cikket, egy Zsuzsa nevű hölgyről szól, aki két éve gondolt egyet a férjével, és megnyitotta a Balatonfüred mellett lévő Arácson a saját kis cukrászdáját. Nincsenek adalékanyagok, de van cserépkályha és fajátékok meg mesekönyvek a gyerekeknek, és fekete táblán Márai-idézet. A receptek többsége a nagymamától származik, igazi családias hangulatú kis hely, ahol állítólag a meggyes krémest és a  rigójancsit muszáj megkóstolni.

Igaz, hogy mi is éppen a Balatonnál nyaraltunk, de az Arácsi Cukrászda eléggé messze volt tőlünk, így ezt ki kellett hagynunk (majd jövőre). A cikk mellett egy bekeretezett bekezdésben a cukrászhölgy lediktálta az egyik kedvenc tortáját, ami annyira megtetszett, hogy ott helyben megsütöttem volna, de a nyaraló pici sütőjében nem mertem nekiállni, meg tortaformám sem volt, így csak mindig nyeltem egy nagyot, amikor sógornőm kihajtott újságjára tévedt a szemem. Ennek az lett a vége, hogy az újságot elpakoltam, hogy ne is legyen szem előtt és alig vártam, hogy hazaérve megsüthessem. Nem volt odaírva, hogy őszi vagy sárgabarackból készítsük-e, de szerintem a sárgabarack a finom illata és kellemesen savanykás íze miatt alkalmasabb erre. Még itt-ott kapható a boltokban, piacokon, de már nem sokáig, úgyhogy gyorsan írom is a receptet.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor
• 0,75 dl olaj
• 0,75 dl langyos víz
• 13 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• 2,5 + 0,5 dl víz
• 5 dkg cukor
• fél citrom
• 40 dkg kockázott sárgabarack
• 2,5 dkg vaníliapuding
• 3 dl tejszín
• őrölt fahéj

A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet, mert a piskótát nem kell szétvágni, hanem ennek a tetejére megy a krém, éppen ezért nem szerencsés, ha túl vastag a tortalap. 180 fokon 25-30 percig sütöm és teljesen kihűtöm.

A krémhez kimagozom és felkockázom a barackot. Szirupot készítek 2,5 dl vízből, 5 dkg cukorból és fél citrom levéből, vagyis egyszer felforralom, majd a barackot beletéve újra felforralom. Közben simára keverem a vaníliás pudingport 0,5 dl vízzel és ezzel besűrítem a barackos szirupot. Még melegen a piskótára öntöm (én a biztonság kedvéért köré tettem a tortakarimát). Ha kihűlt, beteszem a hűtőbe néhány órára. Közvetlenül tálalás előtt felvert tejszínhabot halmozok a tetejére és megszórom fahéjjal.

A legfinomabb gofri

A korábban feltett gofri receptem megjelenése után többen is azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy igen, finom ez is, de azért az édes gofri az igazi, minél előbb hozzam azt a beígért hagyományos gofri receptet is! Úgyhogy itt van, most közkinccsé bocsátom. A szó nagyon találó, mert ez a recept egy igazi kincs! Azt kell róla tudni, hogy ez a legelső recept, amit a gofrisütővel kipróbáltam úgy kábé 17 éve, amikor elkezdtem a főiskolát. Fogalmam sincs, honnan származik, a húgom írta le nekem egy rózsaszín szívecskés noteszlapra, ezt azóta őrzöm a gofrisütő dobozában. Szoktam kísérletezni ezzel-azzal, színekkel és ízekkel, de ez azóta is a kedvencem maradt. Elég sűrű tészta, de nem kell megijedni tőle, így legalább nem folyik ki sülés közben. Lehet ízesíteni bármivel, pl. kakaóval vagy reszelt gyümölccsel, én a legutóbb mákkal próbálkoztam, mindenhogy finom. De azért ajánlom, hogy egyszer kóstoljátok meg csak úgy, natúr, ahogy most leírom nektek, mert szerintem így az igazi, A Klasszikus Gofri. Lehet rátenni lekvárt vagy pudingot, mogyorókrémet vagy csokis tejszínhabot, ki hogy szereti. Jó nagy adag lesz belőle, úgy 16-18 gofrira való.

Hozzávalók:

• 10 dkg cukor
• 5 tojás, szétválasztva
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 25 dkg vaj vagy Rama, szobahőmérsékleten
• 50 dkg liszt
• 5 dl tej

A cukrot a tojások sárgájával és a vaníliás cukorral jó habosra felverem. Beleteszem a vajat/margarint, fontos, hogy szobahőmérsékletűnél ne legyen hidegebb, mert különben nem keveredik el rendesen (lehet mikróban is kicsit melegíteni), szóval ezzel együtt is verem egy kicsit a habverővel. Utána beleszórom a lisztet, a tejet és végül óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjéket. Az elkövetkező másfél órát pedig arra szánom, hogy ülök a gofrisütő mellett és emelgetem a tetejét... 

 

Ennek a tésztájában mák van

 

 

Tavaly egyébként a kisfiam körbeszaladt Balatonon a szomszédoknál, hogy anya gofrit süt és jöhetnek enni. Szerencsére csak gyerekek jöttek át, mert ha a szülők is jelentkeznek, még most is ott ülhetnék. Habár megértem őket, mert a frissen sült gofri illata bejárta az egész üdülőt, és még az is megkívánta, aki nem volt éhes (utólag mesélték). Idén is sütöttem egyszer, mert muszáj volt kipróbálni az új szerzeményemet: kisállat alakú gofrikat lehet vele sütni, oroszlánt, elefántot és zebrát. Nagyon cukik, csak kicsit hosszadalmasabb kisütni, mert kb. 40-50 db állatkára futja ebből a tésztamennyiségből. 

 

 

Ja, és még valami. Kipróbáltam a karamellás változatot, és azóta ez a kedvencem: a fügetortámnál leírt, jól besűrített karamellszósszal kentem meg. 

Aki nem bánja a plusz kalóriákat, még egy kis tejszínhabbal díszítheti a tetejét, elképesztően finom kombináció!

Joghurtos meggykrémleves

Az idén nyáron ez a slágerlevesünk.

A gyerekeim sajnos nem nagyon szeretik a zöldségleveseket, de amióta összeturmixolom krémlevessé, ropogós levesbetéttel az egyik kedvenc ételükké tudtam tenni. Ugyanígy próbálkoztam a gyümölcslevessel, és nagyon bevált. Ez a recept a Stahl Magazin 2013. nyári számából való, és abban különbözik a hagyományos meggylevestől, hogy csillagánizs is van benne, ettől kicsit izgalmasabb ízt kap. Az édesítőszer a cukor helyett méz, így még egészségesebb. Gréti azért kóstolás előtt megkérdezte: "Ez eperből van?" "Nem, meggyből." "Akkor nem kérek." "Ja, de, mégis eper, azért kóstold meg". Megkóstolták, és nagyon ízlett nekik. Azóta hetente főzök ilyet, mindig más gyümölcsből. A meggyszezon már elmúlt, de bármilyen más gyümölcsből is elkészíthető, akár vegyesen is.. Előző este megfőzöm, a tűzhelyen hagyom kihűlni, és másnap turmixolom a joghurttal. Annyira szeretjük, hogy minden héten 1-2 alkalommal elkészítem. Az eredeti meggyes verzió így hangzik.

Hozzávalók:

• 1/2 kg magozott meggy
• 1 dl méz (eredetileg másfél dl, de én kevesebb mézet tettem bele)
• 1 egész fahéjrúd
• 2 szem csillagánizs
• 1/4 tk só
• 1/2 narancs reszelt héja
• 3 evőkanál aprított menta
• 5 dl natúr joghurt

A meggyet a mézzel, fűszerekkel, sóval, narancshéjjal egy 3 literes fazékba teszem. Hozzáöntök annyi vizet, ami ellepi (kb. 5 dl), és forralás után 10 percig főzöm. A fazékban hagyom kihűlni, majd kiveszem a fűszereket (a fahéjat lemosva és megszárítva még egyszer fel szoktam használni). Összeturmixolom, beleteszem a mentát és a joghurtot, még egyet turmixolok rajta, és jól behűtve tálalom.

 A balatoni nyaralóban nem vagyok berendezkedve mindenféle fűszerrel és mézem sem volt, de kicsit leegyszerűsítve sokat főztem ilyet mostanában. Veszek 1 kg gyümölcsöt (hol sárgabarack, hol őszibarack, hol szilva), meghámozva kb. 80 dkg, ehhez adok 10 dkg cukrot, 1 fahéjat és 1 l vizet, másnap pedig 5 dl joghurtot. Ebből a mennyiségből két napra megvan a levesünk.

Ez a barackos változat

Ez pedig a szilvás, nekem ez a kedvencem

Karamellás fügetorta

Ezt a tortát az egyik olasz cukrászda "karamellizált szicíliai füge" nevű fagyija ihlette. Ezt is Csilla néni születésnapjára készítettem, miután sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne az az ízvilág, ami leginkább ízlene neki. A csokis gyümölcstortaalapban biztos voltam, mert ez már máskor is bevált, és a kedvenc karamellszószomat kicsit átalakítva elkészítettem a karamellás krémet. Mivel Apukám kertjében roskadozott a fa a sok érett fügétől, eszembe jutott a korábban említett fagyi, és hogy milyen jól harmonizál egymással ez a két íz. Ráadásul Csilla néni nagyon szereti a fügét. 

Hozzávalók a tésztalaphoz:

• 16 dkg liszt
• 8 dkg cukor
• 1/2 csomag sütőpor (6 g)
• 3 dkg cukrozatlan kakaópor
• 6 dkg vaj, megolvasztva és langyosra hűtve
• 2 tojás
• 2,5 dl tejszín
• csipet só

Az összes hozzávalót egy tálba teszem, és elektromos habverővel simára keverem. A felvert tejszín miatt kicsit be fog sűrűsödni, ez normális. Egy 30 cm átmérőjű gyümölcstorta formát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 150 fokon 20 perc alatt megsütöm. Ha kihűlt, kiszedem a formából és megfordítom.

Karamellás fügés krém:

Először megolvasztok 10 dkg cukrot. (Nem szabad kevergetni!) Kicsit barnítom, hogy aranyszínű legyen, majd ráöntök 4 dl tejszínt, és hagyom, hogy a megkeményedett cukor újra felolvadjon. A szószt kevergetve besűrítem, míg kb. 2 dl lesz belőle. Kihűtöm. Kézi habverővel hozzákeverek 10 dkg mascarponét, majd 2,5 dl felvert tejszínt is. Hogy kicsit keményebb legyen, beáztattam hideg vízbe egy zselatinlapot, mikróban pár mp alatt feloldtam, és ezt is hozzákevertem. Ezzel a krémmel töltöm meg a tortalapot. Néhány órára a hűtőbe eszem, majd karikára vágott fügével díszítem a tetejét.

További krémek ehhez a tortalaphoz itt találhatók.

Szuper finom brownie

A legújabb Stahl magazinban találtam ezt a brownie receptet, és bár van egy brownie receptem, ami nagyon bevált, de brownie-ból sosem tudok eleget sütni, úgyhogy kipróbáltam. Egy amerikai sráctól, Donal Shekantól származik, akinek főzőműsora van a FEM3 csatornán Srác fakanállal címmel. A süti teteje pont úgy néz ki, mint ahogy egy igazi brownie-nak kell: a teteje kicsit "ráncos", töredezett, és az íze is nagyon finom. Én általában meg sem kóstolom ezt a fajta csokis süteményt, mert nagyon töménynek találom, de ebből még én is lopkodtam egy-egy darabot jártamban-keltemben. Szóval gyorsan elfogyott, próbáljátok ki ti is!

Hozzávalók:

• 25,5 dkg étcsoki, darabokra törve
• 25,5 dkg vaj
• 30 dkg cukor
• 3 tojás, villával enyhén felverve
• 1 vaníliarúd magjai (vagy ennek hiányában 1 tk vanília aroma)
• 7,5 dkg liszt, átszitálva
• 1 tk sütőpor

A csokit a vajjal gőz fölött összeolvasztom. A cukrot az egész tojásokkal együtt robotgéppel habosra és krémesre verem, ez nekem kb. 5 percig tartott. Ezután lassan vékony sugárban beleöntöm a kissé kihűlt vajas csokit, és a vaníliát. Legvégén, ha már szép sűrű, a sütőporral elkevert lisztet is beleszórom. 

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 22x30 centis tepsit úgy, hogy bőven túllógjon a szélein. Én olyan sütőpapírt szoktam használni, ami el van vágva akkora téglalapokra, amekkora egy sütőhöz való nagytepsi, így csak fogom ezt a nagy ívet, és belenyomkodom a kisebb tepsimbe. A végén csak meg kell fognom a sütőpapír széleit és kiemelem belőle a sütit. 

180 fokon kb. 30-40 percig kell sütni, amíg a teteje szilárd és a szélei is kezdenek elválni a tepsitől. Teljesen ki kell hűteni szeletelés előtt. Ja, és próbáljátok ki ezt a sütit vaníliafagyival a tetején!