A legfinomabb házi tojáslikőr (de tényleg!)

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki többször is látta már a Karácsonyi vakáció című amerikai filmet. A testvéremmel sokat szoktuk emlegetni azt a jelenetet, amikor Chevy Chase rénszarvasos kispohárból iszogatja a tojáslikőrt. Ilyenkor mindig megkívánjuk ezt a téli italt, de igazán jó receptet még nem sikerült találnom hozzá. Eddig! Mert idén megtaláltam! Annyira ízlett mindenkinek, hogy pár nap alatt elfogyott az egész. Még Anyukám is nagyon finomnak találta, pedig ő egyébként nem szereti - folyton kiérzi belőle a tojás ízét. Ez a recept enyhén vaníliás utóízű, halványsárga színű, kicsit sűrű, de nem túl krémes állagú - egyszóval maga a tökély. Igaz, hogy a karácsonyi vendégsereget már nem tudjátok vele megkínálni (majd jövőre), de a szilveszteri buliba még gyorsan be lehet keverni egyet. (A receptért köszönet Vrábel Krisztának, és a novemberi Nők Lapja Konyhának!)

Hozzávalók:

• 5 tojássárgája
• 10 dkg porcukor
• 1 tasak vaníliás cukor
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín
• 2 dl vodka (esetleg fehér rum)

A tojássárgákat habosra keverem a porcukorral és a vaníliás cukorral. (Ha van otthon Bourbon vaníliás cukor, az még jobb hozzá, mert akkor látszanak benne az apró fekete magok.) Hozzáöntöm a tejet, majd vízgőz felett besűrítem. Kihűtöm, majd hozzákeverem a tejszínt és a vodkát. Lehetőség szerint valami szép, átlátszó üvegbe öntöm, hogy érvényesüljön a gyönyörű színe, amire ha ránéz az ember, rögtön sejti, hogy színezékmentesen is nagyon finom! Nyilván mindenki tudja (a macska és a mikrós amerikai sztori után viszont érdemes inkább mindent leírni), hogy az italt hűtőben kell tárolni. De garantálom, hogy sokáig nem fogja foglalni a helyet!

 

Csokicsészében is lehet kínálni, és akkor még mosogatni sem kell utána

Raffaello torta

Egy barátnőm barátnőjének készült ez a torta a születésnapjára. Annyit tudtam csak Rékáról, hogy kedvence a Raffaello, ezért valami kókuszos tortát akartam sütni. Kezdtem a saját bevált piskótareceptemmel. De hogy kókuszos legyen, vettem 10 dkg kókuszlisztet, hogy a liszt felét ezzel helyettesítsem. Kár volt, mert így annyira tömör és sűrű lett a tésztalapom, hogy újra kellett sütnöm (bár az íze rendben volt, a férjem és a gyerekek jókat reggeliztek belőle kakaóval). A második (kókuszliszt nélküli) próbálkozás már simán ment, szépen feljött a piskóta.

Egyszer már sütöttem kókuszos tortát saját recept alapján, és akkor mascarponéval kikevert, és tejszínhabbal fellazított kókuszkrémmel töltöttem meg. De valahogy nem volt az igazi, nekem a mascarponéval kicsit tömény lett, valami könnyebb, légiesebb krémet akartam (mint a Raffaello reklámban a balerina...).

Ez a mascarponés-kókuszos első próbálkozás

Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy a múltkoriban kipróbált dr. Oetker kókusz ízű pudingport használom fel, mert bár nem nagyon rajongok a pudingért, ez a nemrégiben kipróbált új íz kifejezetten ízlett: hófehér, pici kókuszreszelékkel dúsított és tényleg kókuszízű. Az elkészítéshez részben kókusztejet használtam, pici fehér csokival édesítve, és tejszínhabbal lazítottam fel. Hogy ne legyen túl édes, az egyik lapot megkentem a kedvenc házi feketeribizlilekvárommal (igaz, az eredeti Raffaello-ban nem szerepel ez az íz, de nem hiszem, hogy rontott rajta), a másikat pedig kevés Malibu likőrrel.
Az aromákról annyit, hogy nem szeretem őket, de a kókuszos íz eléréséhez muszáj volt használnom. Egyszerűen nem találtam más helyettesítőt, a kókuszliszt nem vált be, a kókusztejnek meg elég gyenge az íze.

A végeredmény? Megkóstolni nem tudtam, de a szülinapos olyan brutál gasztronómiai ízélményről számolt be, amit szó szerint most inkább nem idézek, mert lehet, hogy 16 éven aluliak is olvassák. Úgyhogy szerintem ízlett nekik :))) És köszi Réka, neked aztán tényleg öröm sütni!

Hozzávalók:

a piskótához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 3 tk kókuszaroma
• 20 dkg liszt
• 4g sütőpor
• 6 EK víz

a krémhez:

•  kis doboz kókusztej (165 ml)
• 10 dkg fehér csoki, apróra vágva
• 1 csomag kókuszos pudingpor (dr. Oetker)
• 3 EK cukor
• 4 dl tej
• 3 tk kókuszaroma
• 3,5 dl tejszín
• 1 csomag habfixáló
• kb. 2 EK Zselatinfix
• valamilyen savanykás lekvár (pl. feketeribizli, szeder)
• kókuszreszelék és Raffaello a díszítéshez

A piskótához szétválasztom a tojásokat. A sárgákat a cukorral, a vízzel és a kókuszaromával 15 perc alatt sűrűre verem, amíg kifehéredik. A sütőporral elkevert lisztet beleszitálom, majd a csipet sóval kemény habbá vert tojásfehérjét is óvatosan beleforgatom. Egy 22 cm-es kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral, és 180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm.

A krémhez a kókusztejből kimérek 80 ml-t, és felmelegítve felolvasztom benne a fehér csokit. A pudingport a cukorral és kevés kókusztejjel csomómentesre keverem. A maradék kókusztejet és 4 dl tejet beleöntöm egy kislábosba, felforrósítom és ha forrni kezd, lassan beleöntöm a feloldott pudingport, majd besűrítem vele a tejet. Kevés kókuszaromával ízesítem. Lehűtöm, de nem annyira, hogy teljesen kocsonyás legyen, közben felverem a tejszínt a habfixálóval. A tejszín nagy részét (kb. 2/3-át) a pudinggal összeforgatom, a többit meghagyom a tetejére díszíteni. Én még szórtam bele kevés zselatin fixet, mert úgy vettem észre, hogy kicsit puha, így szerintem sikerült elértem a megfelelő állagot. Lehetett vele dolgozni, de nem lett túl kemény a zselatintól.

A piskótát három lapba elvágom, az alsót megkenem a feketeribizlilekvárral, a középsőt pedig meglocsolgatom kókuszlikőrrel. Megkenem a lapokat a krémmel, a tetejére és körbe pedig tejszínt kenek. Az oldalát és a tetejét megszórom kókuszreszelékkel, és körben kirakom Raffaello golyókkal.

Sajnos nem sikerült túl jól a fotó, nagyon borús volt az idő

Hópelyhes csokitorta

Ezt a narancsos trüffeltortát egy kedves doktornőnek sütöttem, a receptje ugyanaz, mint amit itt leírtam.

Kislányom óvodai versének egyik részletével szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni minden kedves ismerősömnek és barátomnak, valamint azoknak a blogolvasóimnak, akiket ugyan nem ismerek, de összeköt minket közös hobbink, a sütés-főzés!

Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba.
Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja.
Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog.
Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok.

(Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok) 

Melaszos keksz

Ez a keksz nekem maga a karácsony. Nem tudok betelni a melasz édeskés, kicsit karamellás illatával. Csak ilyenkor, karácsony tájékán használom, többek között ehhez a sütihez. Nem tudom megállni, hogy mielőtt beleharapok ebbe a kekszbe, ne szagolgassam meg egy kicsit, annyira mesés az illata! A melaszon kívül van benne fahéj és szegfűszeg, és mind kávéhoz, mind tea mellé nagyon finom. Kívül a cukorba forgatástól kap egy kis kérget sülés után, ami roppan, ha beleharapunk, de belül puha és omlós. Ilyet szoktunk kitenni a gyerekekkel a Mikulás rénszarvasainak is. Mindig elfogy az összes! (Recept:http://www.recipegirl.com/2008/07/31/chewy-molasses-spice-cookies/#_a5y_p=1019668)

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1,5 tk szódabikarbóna
• 1 tk fahéj
• 1/2 tk szerecsendió (lehetőleg frissen reszelve)
• 15 dkg vaj, szobahőmérsékleten
• 20 dkg cukor + kb. 10 dkg a cukorbaforgatáshoz
• 1 tojás
• 60 ml melasz

A száraz hozzávalókat (liszt, szódabikarbóna, fahéj, szerecsendió) egy tálban összekeverem. A lágy vajat 20 dkg cukorral habosra verem. Beleütöm az egész tojást, és beleöntöm a melaszt is. (A kanalat kötelező lenyalni!) Lassan beleszórom a száraz hozzávalókat is. Elég ragadósnak tűnik a tészta, de mégis lehet belőle dió nagyságú golyókat formázni. Ha mégsem, rövid időre be kell tenni a hűtőbe. A golyókat kristálycukorba forgatom, sütőlapra teszem, és kicsit lenyomkodom. 180 fokos sütőben 15 percig szoktam sütni. Utána még 1-2 percig hagyom állni a forró sütőlapon, majd rácsra téve hagyom teljesen kihűlni. A golyók méretétől függően 40-50 db keksz lesz belőle.

Az én mézeskalácsom

Gondolom, sokaknak megvan a jól bevált mézeskalács receptje, amit minden évben elővesznek karácsony előtt. De akinek még nincs ilyen, próbálja ki az enyémet, mert ez is nagyon finom. Még Anyukám írta le nekem jó pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, a szentendrei skanzenből származik. Azért is nagyon jó, mert ezt nem kell egy éjszakán át pihentetni, mint sok más receptnél, hanem ahogy begyúrom, rögtön kezdhetjük a gyerekekkel kiszaggatni. Mert persze ez közös mulatság, ilyenkor mindhárom ott sürög-forog, gyúr, nyújt, szaggat. Persze utána egy órát takarítok, mert minden csupa liszt és tésztadarab! De olyan jó látni a büszke arcukat, amikor másnap, miután fel is díszítették a sok mézest, kitesszük az összeset a tálcákra!

Egy kis részlet a sokféle díszítésből, mindet a gyerekek készítették

A legkisebb az elmúlt héten volt beteg, többször is kapott kúpot, ami úgy látszik, hogy mély nyomot hagyott benne, mert az első dolog, amit formázott a tésztából, az egy kúp volt. És nem is olyan rossz egy  háromévestől. Utána egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor lesz már kész a kúpja, mert szeretné megenni. Még gyorsan sikerült lefényképeznem, de utána hamm, bekapta. Úgy látszik, örök barátság szövődött közöttük! (Gyanítom, hogy csak a következő lázas betegségig...)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 tk szódabikarbóna
• 1 csomag mézeskalácsfűszer (pl. Kotányi)
• 25 dkg Rama, szobahőmérsékleten
• 40 dkg méz
• 15 dkg cukor
• 1 tojás sárgája

A lisztet elkeverem a szódabikarbónával és a mézeskalács fűszerrel. Közepébe csinálok kézzel egy kis lyukat, ebbe teszem a Ramát és kicsit félreteszem. A mézet alacsony lángon megolvasztom a cukorral. A cukor lehet sima fehér kristálycukor, de ha valaki be tud szerezni ún. sárga cukrot (ezt pl. Ausztriában fél kilós zacskóban árulják), az még jobb hozzá, mert ez kifejezetten mézeskalácshoz, stollenhez való. Kicsit melaszos, karamellás utóíze van, nagyon finom teába is. Szóval amikor a méz és a cukor felforrt, gyorsan leveszem a tűzről és ráöntöm a Ráma tetejére. Így hagyom egy ideig, hogy a forró hőtől megolvadjon. Utána jól összekeverem, és ha már nem túl forró, beledolgozom a tojássárgáját is. Rögtön lehet nyújtani és szaggatni. Ha kihűlt és elkezd kicsit keményedni, mikróba kell tenni rövid időre, és utána újra lehet vele dolgozni. A kiszaggatott mézeskalácsokat 150 fokos sütőben 20 percig szoktam sütni.

Mennyei kávé

Anyukám hozott nekünk pár csomag forró csokis italport, azt az egyszemélyes kis tasakost. Őszintén szólva én nem annyira szeretem, de hogy mégis fogyasztható legyen, igyekeztem valami finomságot kihozni belőle. Eszembe jutott, hogy a legújabb Hannah Swensen könyvben olvastam egy kávés receptet, amihez kell egy csomag forró csokis italpor. Hát, megkóstoltuk: kicsit kávés, kicsit csokis, kicsit narancsos és nagyon finom!

Hozzávalók:

• 1 csésze forró eszpresszó (150 ml)
• 1 tasak instant forró csoki italpor (pl. dr. Oetker)
• 1/2 tk narancsaroma (nekem pont ilyen nem volt itthon, de helyettesítettem 1 tk narancsos cukorral, ez olyan kis tasakban kapható, mint a sütőpor és a RUF cég gyártja)

A kávét lefőzöm, és még forrón összekeverem a forró csoki porral. Ízesítem a narancsaromával/narancscukorral, de mehet bele 1 tk narancslikőr is. A tetejére cukrozott tejszínhabot fújok. Tényleg mennyei!

Nutellahabos brownie torta

Na, ennek a receptnek a neve hallatán még én is rögtön felkaptam a fejem. A csokit kevésbé, a Nutellát viszont annál jobban szeretem, és ez a brownie-val kombinálva nagyon ütős desszert lett! Már régebben találtam a receptet az interneten (itt), de valahogy csak most jutottam odáig, hogy kipróbáljam. Őrült finom! Minden Nutella-imádónak kötelező megkóstolni!

Ráadásul nagyon gyorsan el lehet készíteni: amíg a brownie sül, addig megcsináltam a nutellahabot. Az eredeti recept nyers tojással és kevés vajjal íródott, de én -ha lehet-, ezt el szoktam kerülni, ráadásul így még inkább leegyszerűsödött a recept. A lisztérzékenyek részére liszt helyett darált dióval is meg lehet sütni.

  Hozzávalók:

brownie:

• 75 g vaj
• 150 g cukor
• 60 g liszt
• 60 g cukrozatlan kakaópor
• 1 tk vanília aroma
• 0.5 dl olaj
• 3 tojás

nutellahab:

• 150 g Nutella
• 4 dl zsíros tejszín
• 2 csomag habfixáló

A brownie tésztáját bekeverem: a vajat egy kis lábosban felolvasztom, majd egy nagyobb edénybe teszem, és a cukorral együtt habosra verem. A lisztet a kakaóporral összekeverem, és beleszórom. A vaníliát, az olajat és a villával felvert tojásokat is beleöntve kikeverem a tésztát. 22 cm átmérőjű kerek tortaformában 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöm.

Közben a Nutellát mikróban kicsit megmelegítem, hogy folyékony legyen. A tejszínt a habfixálókkal kemény habbá verem és a Nutellát lassan hozzákeverem. Kb. egy órára beteszem a hűtőbe dermedni. A kihűlt tésztalapra visszateszem a tortakarimát, és rákenem a krémet. Néhány órára visszateszem a hűtőbe, utána leveszem a karimát és a tetejét kidíszítem, pl. csokiforgáccsal vagy kevés vajjal/kókuszzsírral felmelegített Nutellával.

Almás csokitorta

Ezzel kínáltam Katát ebéd után. (Lásd: december 7-i bejegyzés.) Nem volt túl sok időm a sütögetésre, a kislányom is beteg volt, úgyhogy valami egyszerű őszi sütit kerestem. Férjem már napok óta célozgatott rá, hogy az elmúlt időszakban mintha háttérbe szorult volna a csokoládé, mint sütési alapanyag a konyhánkban, úgyhogy neki is kedvezve ezt a brownie jellegű almás tortát sütöttem meg.

 Hozzávalók:

• 2 közepes alma (én kifejezetten savanyú, zöldalmát vettem hozzá)
• 2 EK citromlé
• 250 g étcsoki
• 160 g tejszín
• 3 tojás
• 4 EK kukoricakeményítő
• 3 EK méz
• 3 EK mandulalapocska
• 1 EK barna cukor

A tejszínt felmelegítem, és a csokit apró kockákra szedve beledobálom, hogy felolvadjon. Közben folyamatosan kevergetem. Kicsit lehűtöm. Közben az almákat meghámozom, apróra felkockázom és meglocsolom a citromlével, hogy ne barnuljanak meg.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat egyenként beledobom a már langyosra hűlt csokis tejszínbe, és mindegyiket alaposan elkeverem. Hozzáteszem a keményítőt is. A tojásfehérjéket csipet sóval felverem, közben lassan hozzáöntöm a mézet. A fehérjehab kisebb részét a tojásos csokis tejszínbe keverem, majd a többi fehérjét is óvatosan hozzáadom.  Ezt a tésztát egy kivajazott 22 cm átmérőjű kerek tortaformába öntöm, és a tetejét körben megszórom az almakockákkal. Ugyanígy rászórom a mandulalapocskákat és a barna cukrot is.

190 fokon kb. 40 percig sütöm. Nem baj, ha egy picit lágynak tűnik a közepe. Ha kihűlt, porcukorral megszórom a tálalás előtt.

Fagyival még finomabb, ez például Creme fraiche ízű

Sáfrányos-narancsos csokitorta

Pár napja az egyik barátnőm kisfiának sütöttem egy tortát a születésnapjára. Valamilyen csokitortát szerettek volna, a narancsos ízesítésűre gondoltam, és a tésztájába tettem még egy kevés különleges hozzávalót. Sikerült néhány hete olyan sütőport vennem, ami sáfrányos ízesítésű, így néz ki:

Idáig még nem volt időm kipróbálni, de most megtettem. Mielőtt kibontottam, azt gondoltam, hogy élénk sárgára festi majd a piskótát, de a színe alig különbözött a hagyományos fehér sütőportól. Gondolom, a sáfránytartalom nem volt túl nagy a zacskóban, ezért nem volt színében nagy változás, de talán egy kis érdekes ízt csempészett a narancsos piskótába. 

A recept egyébként ugyanaz volt, mint a már korábban bemutatott narancsos trüffeltortánál.

Az ünnepelt szereti a kutyákat és a Minecraft játékot.

Mézes-fahéjas körtekrémleves

Pár hete meglátogatott minket egy barátnőm, Kata (neki sütöttem szeptemberben a menyasszonyi tortát). Mivel külföldön él, csak ritkán látjuk egymást, és erre a különleges alkalomra valami különleges ebéddel akartam készülni. Igen ám, csakhogy elfelejtettem felírni a két héttel korábban megbeszélt időpontot, és két nappal a látogatása előtt jutott eszembe, hogy ki kellene valamit találni. Mostanában nem ettünk gyümölcslevest, így körtekrémlevesre gondoltam. Ezt a többi általam gyakran készített gyümölcsleveshez hasonlóan előző nap kell megfőzni, így gyorsan meg is vettem a körtéket. Aztán mielőtt elkezdtem volna este feltenni, hirtelen bevillant, hogy miért nem birsalmából készítem inkább. Ezt a gyümölcsöt az utóbbi években fedeztem fel magamnak, és néhány receptben azóta is rendszeresen használom. Este lévén viszont ezt már nem tudtam beszerezni, pedig egyre jobban beleéltem magam, hogy mennyivel különlegesebb lett volna a birsalmával megkínálni, mint ezzel a "snassz" körtelevessel. Ilyet már biztosan evett egy csomószor. Az este folyamán újra és újra eszembe jutott ez a gondolat, és ilyenkor csak néztem magam elé. A férjem csak mosolygott rajtam, amikor látta, hogy réveteg tekintettel járkálok a lakásban: "Nyuszika, kiléptél a testedből...?"
Na de másnap sikerült megnyugodnom, és széles mosollyal nyugtáztam Kata első mondatát a menü hallatán: "Körtekrémleves? Jaj, de jó, ilyet még nem ettem soha."  És nagyon ízlett is neki.  Nesze neked, birsalma...!

A recept hasonló, mint a már korábban leírt meggylevesnél:

Hozzávalók:

• 1/2 kg hámozott, darabolt körte
• kb. 1/2 dl méz (ha valaki édesebben szereti, tehet bele többet)
• 1 egész fahéjrúd
• 1/4 tk só
• 3-4 dl natúr joghurt

A körtét a mézzel, a fahéjjal, és a sóval egy 3 literes fazékba teszem. Hozzáöntök annyi vizet, ami ellepi (kb. 5-6 dl), és forralás után 10 percig főzöm. A fazékban hagyom kihűlni, én egy éjszakán át is szoktam, hogy jól átvegye a leves a fűszer ízét. Másnap kiveszem a fahéjat (ezt lemosva és megszárítva még egyszer fel szoktam használni). Összeturmixolom, beleteszem a joghurtot, még egyet turmixolok rajta, és jól behűtve tálalom.

Lepkés csokitorta

Kislányom egyik csoporttársa a művészi tornán most lett 7 éves, és nagyon szeretett volna szülinapjára egy lepkés tortát. Meg is sütöttem neki a hétvégén a szokásos csokis trüffeltortát. A recept itt olvasható.

Vörösáfonyás-narancsos muffin

Múltkor a Pozsonyi úton volt dolgom, és gyalog sétáltam visszafelé a körútig. Elmentem egy zöldségbolt mellett, aminek a kirakatában gyönyörű friss vörösáfonya kacsingatott felém. Muszáj volt bemennem és közelebbről is megnéznem. Mint kiderült, pontosan a felébe került, mint amennyiért a piacon szoktam látni, úgyhogy nincs mese, nem hagyhattam ott őket! Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit készítsek belőle. Végül egy részét lefagyasztottam, hogy majd karácsony tájékán áfonyaszószként szülessen újjá, a többit pedig sütibe tettem. Legelőször muffint szerettem volna sütni belőle. Friss áfonyából eddig nem próbáltam, csak az aszalt változatból, de az nekem egy picit édes. A friss változatnak éppen a fanyarsága az, ami miatt feltétlenül ki akartam próbálni, és ez a fanyar íz nagyon jól passzol a narancs ízéhez. Ezt a receptet az interneten találtam ezen az oldalon, és ahogy a hozzászólásokból kiderült, valóban egy jól bevált recept, mindenki, aki megsütötte, csak dicsérte. Már a nyers tésztát csipegetve tudtam, hogy bomba lesz, és tényleg! Nem száradt ki, puha, omlós, és a színe! A ropogós vörösáfonya darabok élénk piros színűre sültek a sütőben, és néhol kibuggyantak a tésztából. Mivel amerikai a recept, a mennyiségek csészében vannak megadva, egy csésze = 250 ml.

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 3/4 csésze cukor
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1/2 tk só
• 1 csésze vörösáfonya (kb. 10 dkg)
• 1 tojás
• 3/4 csésze frissen facsart narancslé
• 1/4 csésze olaj
• 1 narancs reszelt héja

A lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát és sót összekeverem, beleszórom az áfonyát. Egy másik tálban kicsit felverem a tojást, narancslevet, olajat és a narancshéjat. A nedves hozzávalókat hozzáöntöm a száraz hozzávalókhoz, de csak éppen addig keverem, amíg összekeveredik, nem szabad túlkeverni. Muffinsütőformába öntve 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm.

Írós gofri gyömbéres szilvamártással

Nyár óta nem sütöttem gofrit, gondoltam, itt az ideje, hogy megint süssek a gyerekeknek. Láttam egy íróval készült változatot, és el is mentem a boltba íróért. Korábban vettem ilyet többször is, 500 ml-es papírdobozos kiszerelésben árulták, mint a kaukázusi kefírt. Amikor már a sokadik üzletben sem találtam, feltűnt a dolog és utánaérdeklődtem: kiderült, hogy megszűnt a cég, az egyetlen, aki írót árult az országban. (Én legalábbis nem láttam máshol.) Így kénytelen voltam azt a tippet bevetni, amit még Kanadában hallottam: a receptben megadott mennyiségű író helyett ugyanannyi tejet kell egy pohárba önteni, ehhez kevés citromlevet adni, és 10-15 percig állni hagyni. Én így is tettem, és egy kicsit más állaga lett a tejnek, mintha összekapta volna a savanyú citrom. (Később hallottam, hogy állítólag a Lidl-ben nyáron lehetett kapni írót, majd legközelebb körbenézek ott is.)

A szilvamártás nagyon finom más ételekhez is, maradt még belőle másnapra, így felhasználtam többek között fagyiöntetként karamellfagyihoz, majd mákos-túrós palacsintát öntöttem le vele. A sógornőm pedig a kisfia tejberizsét öntötte vele nyakon.

Hozzávalók:

• 5 g frissen reszelt gyömbér
• 1 tk vaníliaaroma
• 500 g szilva, kimagozva és összedarabolva
• 200 ml feketeribizlilé
• 200 ml víz
• 2+3 EK cukor
• 4 tojás
• csipet só
• 250 g liszt
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 200 ml tejszín
• 150 ml író
• 1 tk sütőpor

A feketeribizlilevet a vízzel, 2 EK cukorral, a gyömbérrel és a vaníliával felforralom, beleteszem a szilvadarabokat és lassú tűzön kb. 15 perc alatt puhára párolom.

A gofrihoz a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a liszttel, fahéjjal, 80 g tejszínnel, az íróval, 3 EK cukorral és a sütőporral összekeverem. A bekevert tésztát kb. 20 percig állni hagyom. Utána kemény habbá verem a tojásfehérjét, és óvatosan beleforgatom. Gofrisütőben kisütöm, kb. 8-10 db gofri lesz belőle, hát, nem valami sok, nálunk gyorsan elfogyott. A maradék tejszínt habbá verem, és ezzel, valamint a kompóttal kínálom a kisült gofrikat.

A szilvamártás

Sütőtökös brownie

Szeretem a klasszikus recepteket idénygyümölcsökkel kombinálni, ezért is örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet a Falusi libák nevű blogon. Igaz, van néhány brownie receptem, de néha kipróbálok újabbakat is. Múltkor például Martha Stewart (a főzés amerikai nagyasszonya) naptárában találtam egy halloween-es brownie receptet, After Eight csokikkal ízesítve. Ami nem lett volna baj, mert ízre nem volt rossz, de miután megsült, nem lehetett felvágni, annyira lágy volt a tészta. Aztán miután kihűlt és állt 1-2 napot (mint kiderült, a családom mégsem szereti annyira a mentolos csokit...), olyan kemény lett, mint a kőszikla. Pedig mindent pontosan a recept szerint csináltam. Na ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb csak a jól bevált receptet veszem elő. Aztán persze mégis mindig újítok. 

Most is gondolkoztam, hogy ne az én brownie receptemet süssem-e meg (ezt vagy ezt), de végül bíztam a lányokban, mert eddig bármilyen receptjüket kipróbáltam ebből a blogból, az tényleg úgy sikerült, ahogy kellett. És ez most sem volt másképp: pont olyan lett, mint a képen. Nagyon finom, a teteje pereg, és annak ellenére, hogy szerintem ez nem a klasszikus brownie (úgy tudom, hogy az eredetibe nem tesznek tejet), nagyon jó lett az állaga. A fahéjas sütőtök enyhe fűszeressége nagyon jól illik a csoki ízéhez. Biztosan máskor is meg fogom sütni, mert nagyon gyorsan elfogyott. 

Hozzávalók:

• 150 g vaj
• 200 g étcsoki
• 240 g cukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 150 liszt
• fél tk sütőpor
• csipet só

a sütőtökös krémhez:

• 30 g krémsajt
• 50 g cukor
• 1 tojás
• 300 g sütőtökpüré (kb. egy fél sütőtök megsült húsa)
•  fél EK fahéj (nekem kb. 1 tk)
• negyed EK őrölt gyömbér (nekem kb. negyed tk)
• 2 EK liszt

A vajat forró vízfürdőn megolvasztom a csokival. Kicsit kihűtöm, majd habverővel belekeverem a cukrot. A tojásokat is egyenként hozzáadom, csak vigyázni kell, nehogy összekapja, ha még meleg, várjunk egy kicsit. Utána beleöntöm a tejet is, végül a sütőporos-sós lisztet. A brownie tésztája kész. Kivajazok és sütőpapírral kibélelek egy 20X30-as tepsit úgy, hogy a sütőpapír szélei kilógjanak (így könnyen ki lehet majd venni). Beleöntöm a csokis tésztát.

A sütőtökös krém hozzávalóit beleteszem egy tálba és habverővel pár perc alatt krémesre keverem. Egy kanállal kis halmokat teszek a csokis tészta tetejére. Ha elfogyott a hely, és már telepöttyöztük a tésztát, akkor a meglévő halmok tetejére tegyünk még belőle.

Villa segítségével kicsit összekeverem a felszínét, hogy márványos legyen.

180 fokon 40 percig sütöm. Teljesen ki kell hűteni, mielőtt nekiállunk felszeletelni. A nagyobb sütőpapír segítségével könnyen át lehet emelni az egész süteményt egy deszkára.

Szülinapi epertorta

Nagyobbik kislányomnak tegnap volt a születésnapja. Az óvodástársainak sütöttem ezt a tortát, az ünnepelt kérésére epres ízben. Az volt még a kikötése, hogy "cipős" torta legyen. A receptet egyszer már leírtam, itt olvasható. Grétike nagy örömmel újságolta, hogy mindenkinek nagyon ízlett, pedig egyébként a csokitortát szeretik. Huh, most megnyugodtam!