Gondolom, sokaknak megvan a jól bevált mézeskalács receptje, amit minden évben elővesznek karácsony előtt. De akinek még nincs ilyen, próbálja ki az enyémet, mert ez is nagyon finom. Még Anyukám írta le nekem jó pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, a szentendrei skanzenből származik. Azért is nagyon jó, mert ezt nem kell egy éjszakán át pihentetni, mint sok más receptnél, hanem ahogy begyúrom, rögtön kezdhetjük a gyerekekkel kiszaggatni. Mert persze ez közös mulatság, ilyenkor mindhárom ott sürög-forog, gyúr, nyújt, szaggat. Persze utána egy órát takarítok, mert minden csupa liszt és tésztadarab! De olyan jó látni a büszke arcukat, amikor másnap, miután fel is díszítették a sok mézest, kitesszük az összeset a tálcákra!
A legkisebb az elmúlt héten volt beteg, többször is kapott kúpot, ami úgy látszik, hogy mély nyomot hagyott benne, mert az első dolog, amit formázott a tésztából, az egy kúp volt. És nem is olyan rossz egy háromévestől. Utána egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor lesz már kész a kúpja, mert szeretné megenni. Még gyorsan sikerült lefényképeznem, de utána hamm, bekapta. Úgy látszik, örök barátság szövődött közöttük! (Gyanítom, hogy csak a következő lázas betegségig...)
![]() |
| Egy kis részlet a sokféle díszítésből, mindet a gyerekek készítették |
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 2 tk szódabikarbóna
- 1 csomag mézeskalácsfűszer (pl. Kotányi)
- 25 dkg Rama, szobahőmérsékleten
- 40 dkg méz
- 15 dkg cukor
- 1 tojás sárgája


