Írós gofri gyömbéres szilvamártással

Nyár óta nem sütöttem gofrit, gondoltam, itt az ideje, hogy megint süssek a gyerekeknek. Láttam egy íróval készült változatot, és el is mentem a boltba íróért. Korábban vettem ilyet többször is, 500 ml-es papírdobozos kiszerelésben árulták, mint a kaukázusi kefírt. Amikor már a sokadik üzletben sem találtam, feltűnt a dolog és utánaérdeklődtem: kiderült, hogy megszűnt a cég, az egyetlen, aki írót árult az országban. (Én legalábbis nem láttam máshol.) Így kénytelen voltam azt a tippet bevetni, amit még Kanadában hallottam: a receptben megadott mennyiségű író helyett ugyanannyi tejet kell egy pohárba önteni, ehhez kevés citromlevet adni, és 10-15 percig állni hagyni. Én így is tettem, és egy kicsit más állaga lett a tejnek, mintha összekapta volna a savanyú citrom. (Később hallottam, hogy állítólag a Lidl-ben nyáron lehetett kapni írót, majd legközelebb körbenézek ott is.)

A szilvamártás nagyon finom más ételekhez is, maradt még belőle másnapra, így felhasználtam többek között fagyiöntetként karamellfagyihoz, majd mákos-túrós palacsintát öntöttem le vele. A sógornőm pedig a kisfia tejberizsét öntötte vele nyakon.

Hozzávalók:

• 5 g frissen reszelt gyömbér
• 1 tk vaníliaaroma
• 500 g szilva, kimagozva és összedarabolva
• 200 ml feketeribizlilé
• 200 ml víz
• 2+3 EK cukor
• 4 tojás
• csipet só
• 250 g liszt
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 200 ml tejszín
• 150 ml író
• 1 tk sütőpor

A feketeribizlilevet a vízzel, 2 EK cukorral, a gyömbérrel és a vaníliával felforralom, beleteszem a szilvadarabokat és lassú tűzön kb. 15 perc alatt puhára párolom.

A gofrihoz a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a liszttel, fahéjjal, 80 g tejszínnel, az íróval, 3 EK cukorral és a sütőporral összekeverem. A bekevert tésztát kb. 20 percig állni hagyom. Utána kemény habbá verem a tojásfehérjét, és óvatosan beleforgatom. Gofrisütőben kisütöm, kb. 8-10 db gofri lesz belőle, hát, nem valami sok, nálunk gyorsan elfogyott. A maradék tejszínt habbá verem, és ezzel, valamint a kompóttal kínálom a kisült gofrikat.

A szilvamártás