Írós gofri gyömbéres szilvamártással

Nyár óta nem sütöttem gofrit, gondoltam, itt az ideje, hogy megint süssek a gyerekeknek. Láttam egy íróval készült változatot, és el is mentem a boltba íróért. Korábban vettem ilyet többször is, 500 ml-es papírdobozos kiszerelésben árulták, mint a kaukázusi kefírt. Amikor már a sokadik üzletben sem találtam, feltűnt a dolog és utánaérdeklődtem: kiderült, hogy megszűnt a cég, az egyetlen, aki írót árult az országban. (Én legalábbis nem láttam máshol.) Így kénytelen voltam azt a tippet bevetni, amit még Kanadában hallottam: a receptben megadott mennyiségű író helyett ugyanannyi tejet kell egy pohárba önteni, ehhez kevés citromlevet adni, és 10-15 percig állni hagyni. Én így is tettem, és egy kicsit más állaga lett a tejnek, mintha összekapta volna a savanyú citrom. (Később hallottam, hogy állítólag a Lidl-ben nyáron lehetett kapni írót, majd legközelebb körbenézek ott is.)

A szilvamártás nagyon finom más ételekhez is, maradt még belőle másnapra, így felhasználtam többek között fagyiöntetként karamellfagyihoz, majd mákos-túrós palacsintát öntöttem le vele. A sógornőm pedig a kisfia tejberizsét öntötte vele nyakon.

Hozzávalók:

• 5 g frissen reszelt gyömbér
• 1 tk vaníliaaroma
• 500 g szilva, kimagozva és összedarabolva
• 200 ml feketeribizlilé
• 200 ml víz
• 2+3 EK cukor
• 4 tojás
• csipet só
• 250 g liszt
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 200 ml tejszín
• 150 ml író
• 1 tk sütőpor

A feketeribizlilevet a vízzel, 2 EK cukorral, a gyömbérrel és a vaníliával felforralom, beleteszem a szilvadarabokat és lassú tűzön kb. 15 perc alatt puhára párolom.

A gofrihoz a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a liszttel, fahéjjal, 80 g tejszínnel, az íróval, 3 EK cukorral és a sütőporral összekeverem. A bekevert tésztát kb. 20 percig állni hagyom. Utána kemény habbá verem a tojásfehérjét, és óvatosan beleforgatom. Gofrisütőben kisütöm, kb. 8-10 db gofri lesz belőle, hát, nem valami sok, nálunk gyorsan elfogyott. A maradék tejszínt habbá verem, és ezzel, valamint a kompóttal kínálom a kisült gofrikat.

A szilvamártás

A legfinomabb gofri

A korábban feltett gofri receptem megjelenése után többen is azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy igen, finom ez is, de azért az édes gofri az igazi, minél előbb hozzam azt a beígért hagyományos gofri receptet is! Úgyhogy itt van, most közkinccsé bocsátom. A szó nagyon találó, mert ez a recept egy igazi kincs! Azt kell róla tudni, hogy ez a legelső recept, amit a gofrisütővel kipróbáltam úgy kábé 17 éve, amikor elkezdtem a főiskolát. Fogalmam sincs, honnan származik, a húgom írta le nekem egy rózsaszín szívecskés noteszlapra, ezt azóta őrzöm a gofrisütő dobozában. Szoktam kísérletezni ezzel-azzal, színekkel és ízekkel, de ez azóta is a kedvencem maradt. Elég sűrű tészta, de nem kell megijedni tőle, így legalább nem folyik ki sülés közben. Lehet ízesíteni bármivel, pl. kakaóval vagy reszelt gyümölccsel, én a legutóbb mákkal próbálkoztam, mindenhogy finom. De azért ajánlom, hogy egyszer kóstoljátok meg csak úgy, natúr, ahogy most leírom nektek, mert szerintem így az igazi, A Klasszikus Gofri. Lehet rátenni lekvárt vagy pudingot, mogyorókrémet vagy csokis tejszínhabot, ki hogy szereti. Jó nagy adag lesz belőle, úgy 16-18 gofrira való.

Hozzávalók:

• 10 dkg cukor
• 5 tojás, szétválasztva
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 25 dkg vaj vagy Rama, szobahőmérsékleten
• 50 dkg liszt
• 5 dl tej

A cukrot a tojások sárgájával és a vaníliás cukorral jó habosra felverem. Beleteszem a vajat/margarint, fontos, hogy szobahőmérsékletűnél ne legyen hidegebb, mert különben nem keveredik el rendesen (lehet mikróban is kicsit melegíteni), szóval ezzel együtt is verem egy kicsit a habverővel. Utána beleszórom a lisztet, a tejet és végül óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjéket. Az elkövetkező másfél órát pedig arra szánom, hogy ülök a gofrisütő mellett és emelgetem a tetejét... 

 

Ennek a tésztájában mák van

 

 

Tavaly egyébként a kisfiam körbeszaladt Balatonon a szomszédoknál, hogy anya gofrit süt és jöhetnek enni. Szerencsére csak gyerekek jöttek át, mert ha a szülők is jelentkeznek, még most is ott ülhetnék. Habár megértem őket, mert a frissen sült gofri illata bejárta az egész üdülőt, és még az is megkívánta, aki nem volt éhes (utólag mesélték). Idén is sütöttem egyszer, mert muszáj volt kipróbálni az új szerzeményemet: kisállat alakú gofrikat lehet vele sütni, oroszlánt, elefántot és zebrát. Nagyon cukik, csak kicsit hosszadalmasabb kisütni, mert kb. 40-50 db állatkára futja ebből a tésztamennyiségből. 

 

 

Ja, és még valami. Kipróbáltam a karamellás változatot, és azóta ez a kedvencem: a fügetortámnál leírt, jól besűrített karamellszósszal kentem meg. 

Aki nem bánja a plusz kalóriákat, még egy kis tejszínhabbal díszítheti a tetejét, elképesztően finom kombináció!

Krumplis gofri fokhagymás tejfölös mártogatóval

Ezt a receptet azoknak ajánlom, akiknek van otthon gofrisütője. Akiknek nincs, azoknak meg azt ajánlom, hogy miharabb szerezzenek be egyet, mert nagyszerű találmány. Szerintem nincs olyan gyerek, aki ne rajongana a frissen sütött házi gofriért, legyen az édes vagy sós. Ez utóbbit kevesebben szoktak készíteni, ezért először egy ilyet osztok meg veletek, de ígérem, jön majd sok édes recept is.

Egy kis előkészületet igényel (vagyis ne este fél 8-kor kezdjetek hozzá, ha ilyet akartok vacsorázni, mint én legutóbb, mert legkorábban egy, másfél óra múlva lesz belőle valami). Érdemes a krumplit előre megfőzni, lehűteni, utána már gyorsan össze lehet dobni.     /Forrás: Francsics Annamária, Nők Lapja Konyha/

Hozzávalók:

• 40 dkg krumpli
• 20 dkg liszt
• 1 csapott tk só
• 1 tk cukor
• 1 tk sütőpor
• 3 tojás
• 1,5-2 dl tej
• 15 dkg vaj, olvasztva és kihűtve
• 1 EK olaj

a mártogatóshoz:

• 3 dl tejföl
• 1 gerezd fokhagyma

+ 15 dkg kockázott, pirított bacon (a vega változatnál nyilván ezt el lehet hagyni)
    1 csokor újhagyma, apróra vágva

A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben puhára főzöm. Krumplinyomóval összetöröm és hagyom kihűlni.

Közben összekeverem a lisztet,  a sót, a cukrot, a sütőport. Egy másik tálban pedig a a lazán felvert tojásokat, másfél deci tejet és az olvasztott vajat. Ezt hozzákeverem a száraz hozzávalókhoz, végül a krumplit is beledolgozom. Ha kicsit sűrűnek találom, öntök még hozzá egy kevés tejet. Itt jön benne a csavar, hogy lehet színezni, mégpedig természetes színezékekkel, vagyis én az egyikbe kb. 2 EK őrölt spenótlevelet tettem, a másik felébe pedig őrölt céklaport. Nem csak hogy szép lesz tőle a színe, hanem plusz ízt is ad neki. Ha valakinek nincs ilyen otthon, akkor se essen kétségbe, a "sima" színű is ugyanolyan hamar el fog fogyni, ezt garantálom.

Szóval ha kész a tészta, beolajozom a gofrisütőt, felforrósítom és kettesével kisütöm a gofrikat. Ha elkészült, a mártogatóst kínálom mellé, vagy a tetejére, és megszórom szalonnával és újhagymával. Nem szoktam túl sok tésztát beletenni egyszerre, hogy minél több süljön ki, így ebből az adagból kb. 10-12 darab lesz. De ha valaki nagyobbakat készít, akkor 8 darabnál ne számítson többre. Ami rögtön elfogy. Én legutóbb őrölt sárgarépával ízesítettem/színesítettem, de mire le tudtam volna fényképezni, már fel is falta a család. Erről ennyit, még jó, hogy kettőt elmentettem magamnak...