Kalóriaszegény és ultra finom almás pite

Ez a nap is eljött... Jó néhány itthon eltöltött év után ismét munkába járok. Furcsa, mert amikor utoljára dolgoztam, még csak egy gyermekem volt, most pedig három... Nem az aggaszt, hogy reggelente munkába kell menni, hiszen az óvoda, iskola miatt eddig is korán keltem. És attól sem félek, hogy megint dolgoznom kell, mert eddig sem malmoztam itthon, hanem ezerfélével foglalkoztam. De mától kezdve jobban össze kell majd fognom a dolgokat, nem motoszkálhatok hajnali 2-ig, mint ahogy általában szoktam, mert másnap a munkahelyen koncentrálnom kell. Eddig sem voltam az a korán fekvő típus, de az elmúlt hetekben, tudva azt, hogy nemsokára véget ér az "itthoni élet", még jobban igyekeztem olyan dolgokat elvégezni, amire az elmúlt 6-7 év alatt nem jutott idő (pl. elmaradt filmek megnézése, fényképek átválogatása, a rengeteg e-mail rendszerezése, a lakás kevésbé frekventált helyeinek alapos kitakarítása, stb.) Hát, mint utóbb kiderült, most sem értem a végére... Őszintén szólva, kicsit tartok tőle, hogy nehezen sikerül mindent összeegyeztetnem. Lehet, hogy kevesebb időm lesz a blogomra, a sütésekre, az olvasásra (bár ha jobban belegondolok, mindhárom tevékenységet eddig is éjszaka  végeztem, és ez most sem lesz másképp). Sajnos egy nap továbbra is csak 24 órából áll. De megpróbálok mindenhol helyt állni, és valahogy jobban gazdálkodni az időmmel. 

Az utolsó előtti napon megbeszéltük Anyukámmal, hogy rendezünk egy csajos napot: elmegyünk moziba, beülünk egy kávéra hétköznap délelőtt, még így utoljára. Ehelyett az történt, hogy a lányok éjszaka belázasodtak. Hiába nyomtam beléjük a C vitamint, meg a céklalevet, sajnos nem úsztuk meg: az influenzaszezon végére csak sikerült összeszedniük a vírust. Grétinek majdnem 39 fokos volt a láza. Mire sikerült levinni, Lottié szökött fel, ráadásul ő egész nap megállás nélkül köhögött, amitől meg hányt. Persze a szőnyegre... És mindez természetesen mikor történik? Két nappal a munkába állásom előtt. Tanakodhattam, hogy mit csináljak. Milyen ciki lenne úgy indítani, hogy "elnézést, nem tudok bemenni, a gyerekek lebetegedtek..." Anyukám jött fel vidékről vigyázni rájuk, milyen szerencse, hogy Ő van nekünk... !

Szóval, hogy így szerdán ugrott a csajos nap, és egész nap ki sem tettem a lábam a lakásból, délutánra már viszketett a tenyerem: muszáj volt sütnöm egy sütit, amolyan vigasztalósat. Persze önző módon most nem csokisat, hanem almásat választottam. Mivel volt otthon egy csomag leveles tészta, és múltkor kaptunk egy láda finom szabolcsi almát, megkerestem a Good Food újságban talált almás pite receptet. Egy nagyon egyszerű, kevés hozzávalót igénylő édességről van szó, amiben szinte semmi cukor nincs, mégis annyira eteti magát, hogy rögtön a felét megettük!

Hozzávalók:

• 400 g alma, meghámozva, felkockázva
• 3 EK almalé (esetleg Calvados)
• 1/2 tk vaníliakivonat 
• 250 g leveles tészta
• 600 g alma, meghámozva, vékony szeletekre vágva
• 2 + 1 tk porcukor
• 1 EK baracklekvár

Az almapüréhez az almát az almalével egy kis lábasban, fedő alatt gyenge tűzön kb. 20 perc alatt puhára főzöm. Botmixerrel összeturmixolom, a vaníliakivonattal ízesítem, és félreteszem hűlni.

Közben előkészítem a tésztát: én mindig előre feltekert leveles tésztát használok, amit felhasználás előtt nem kell kinyújtani, csak kitekerni, és mivel az egész egy sütőpapírra van téve, csak át kell tenni egy tepsibe. A széleit kissé felhajtom, hogy legyen egy kis pereme, és ne folyjon ki belőle a töltelék. Ezután rákenem az almapürét. A maradék (600 g) szeletelt almát rozettaszerűen ráhelyezem a tetejére, hogy kicsit fedjék egymást. 

Megszórom 2 tk porcukorral, és 200 fokos sütőben 20-25 percig sütöm.

Rászórom a maradék 1 tk porcukrot, és visszateszem sülni még 5 percre. Eközben a lekvárt fellazítom 1 EK meleg vízzel, és megkenem vele az almaszeleteket, hogy szép fényesek legyenek. Finom rajta barack helyett a homoktövis és a narancslekvár is.

Szerintem így magában a legfinomabb. De készítettem hozzá vaníliasodót is, vagy fel lehet turbózni tejszínhabbal. Vigyázat, rettentő gyorsan elfogy!

Vaníliasodóval

És hogy milyen volt az első munkanap...? Előző este kaptam egy kis pozitív energiát, ennek köszönhetően gyorsabban eltelt, mint gondoltam. Az új kollégák kedvesen fogadtak, volt részem szülinapozásban is, a nap sütött, a gyerekek lassan meggyógyulnak, azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatnék...

Házi KUBU

Kb. 1 éve a Gasztroangyal című műsorban láttam ezt a receptet. A Hegykőről szóló adásban két hölgy készített egy italt répából, almából és narancsból (mivel Hegykőn sok sárgarépát termelnek). Ők nem tettek hozzá sütőtököt, de szerintem az is mehet bele. A pontos arányokon, amik a receptben meg voltak adva, kicsit változtattam, mert túl édesnek találtam.

4 nagy almát (meghámozva, felkockázva), 4 nagy répát (felkarikázva) és 2 narancsot (meghámozva, cikkekre szedve) és 25 dkg sütőtököt (meghámozva, felkockázva) felteszek egy lábosban főni 2 l vízzel. Elég sokáig főzöm, hogy teljesen megpuhuljon. Közben 4 l vizet 30-40 dkg cukorral és csipet aszkorbinsavval felforralok, és pár percig gyöngyözve főzöm. A megpuhult gyümölcsöket simára turmixolom, és a cukorsziruppal hígítom. Ízlés szerint lehet alakítani a receptet, édesíteni vagy citromlével savanyítani. Tiszta üvegekbe töltöm, és hűtőben tárolom.

Homoktövises-almatorta Calvados-os tejszínhabbal

Ez a recept annak köszönhető, hogy a múltkori almás csigából megmaradt egy adag töltelék. Ugyanis az 1 kiló liszt, 2 kocka élesztős tésztát túl nagy mennyiségnek találtam, és csak a felét kevertem be, így a töltelékből is kb. a fele megmaradt. Először arra gondoltam, sütök egy másik adagot, és most az áfonya helyett csokidarabokkal fogom megszórni. De aztán eszembe jutott, hogy van még egy üveg bontatlan homoktövis lekvárom, még nyáron vettem az egyik kézműves vásáron, és jobb napokra tartogattam, hogy majd valami finom tortában végezze. A fűszeres almaíz szerintem kiválóan megy a homoktövis savanyú ízéhez (direkt a cukor nélküli, natúr változatot vettem). Valójában nem annyira vészes, nem húzza össze a szájat, hanem kellemesen savanyú. Mivel ezt az almakompótot vaníliás pudingporral kellett sűríteni, rögtön eszembe jutott az arácsi baracktortám, amit már egy csomó gyümölccsel kipróbáltam, kivéve az almát, éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy kicsit jellegtelen lesz az íze. Így viszont, a fűszeres almaborral és a homoktövislekvárral egy karakteresebb tortát tudok készíteni. Hasonlóan az arácsihoz, most is vizes-olajos piskótát sütöttem hozzá, majd kettévágtam és megkentem a lekvárral. Ezután rátettem a maradék almakompótot, a tetejére pedig felvert tejszínhab került, porcukorral és egy kis Calvados-szal ízesítve.

Almás-vörösáfonyás csiga a naptárból

Van Balatonlellén a Fortuna udvarban egy könyvárus, aki minden nyáron felállítja a sátrát. Mindenféle olvasnivalót árul nagyon korrekt áron, emellett naptárakat is, amikből ugye fél év már eltelt. Éppen ezért nagyon olcsón, 100-200 Ft-ért hozzá lehet jutni a legszebb német természetfotós, állatos, receptes, stb. kalendáriumokhoz, amik közül előszeretettel választok minden évben jó pár darabot, hogy különböző helyekre kitegyem a lakásban. (Kedvenc foglalatosságom, amikor elkezdődik egy hónap, és áthajthatom a naptárakat: vajon milyen új képet rejt a következő lap? Kicsit gyerekes, tudom, de ez mindig az én feladatom.)

Idén kertes naptárat is vettem, mert amellett, hogy szép virágok és kertek voltak benne, azt írták, hogy recepteket is tartalmaz. Az október hónapra almafákat tettek, a másik oldalon egy nagyon guszta almás kelt csiga receptjével. Meg is sütöttem két apró változtatással: az egyik, hogy elfelejtettem venni almás cidert, ami a töltelékbe kellett volna. Volt itthon viszont IKEÁ-s fűszeres almabor, a GLÖGG APPLE (alkoholmentes), amit még tavaly vettem, de jól eldugtam, hogy majd egy alkalmas időpontban megiszogassuk a gyerekekkel, aztán persze jól meg is feledkeztem róla. Idén újra megláttam az IKEÁ-ban, gyorsan megkerestem, megkóstoltuk, és jelentem: igazi előkarácsonyi ízbomba, ebben a csúnya őszi időben, amit a következő napokra jósolnak nekünk, nagyon lélekmelengető ilyen forró italokat iszogatni. Mivel nincs benne alkohol, fűszer viszont igen, a gyerekeknek kitűnő alternatíva a forralt bor helyett. (Már ha nem isszuk meg előlük, mert nekem nagy önuralom kellett hozzá...) Szóval ezt öntöttem hozzá a cider helyett, és sokkal jobban jártam, mert ebben több az íz.

A másik apró csavar a receptben, hogy szerettem volna az alma kicsit semlegesebb ízét valamivel feldobni, ezért szórtam bele aszalt áfonyát. De a csokifüggők ezt helyettesíthetik csokicseppel is.

Hozzávalók:

• 200 ml tej
• 1 kocka élesztő (50 g)
• 500 g liszt
• 80-100 g cukor
• csipet só
• 1 tojás
• 100 g vaj
• 60 dkg alma, hámozva és apró kockákra vágva
• fél citrom leve
• 80 ml cider vagy almalé
• fél zacskó vaníliás pudingpor (20 g)
• 50 g aszalt vörösáfonya
• 1 EK barna cukor
• 1 EK fehér cukor

A tejet felmelegítem és a felaprított élesztőt beleszórom és felfuttatom. A lisztet 80 g cukorral és csipet sóval összekeverem. Az élesztős tejet, a tojást és 75 g vajat is hozzáadok és sima tésztává gyúrom. Meleg helyen lefedve kb. 30 percig kelesztem. (Vagy az egészet bekevertetem a kenyérsütő géppel.) Az almát meglocsolom a citromlével és 40 ml ciderrel/almalével 2-3 percig párolom. (Ha az almalében nincs cukor, akkor lehet 1 EK cukorral édesíteni). A vaníliás pudingport a maradék 40 ml almalével simára keverem, az almához adom, 1 percig forralom, majd lehűtöm. Az elkészült tésztából egy kb. 20x50 cm méretű téglalapot nyújtok. Rákenem az almás tölteléket, megszórom áfonyával,

a hosszabbik oldalától feltekerem és felvagdosom. A csigákat egy sütőpapírra teszem és még kb. 30 percig kelesztem. A maradék vajat elmorzsolom a csigák tetején, és megszórom a barna cukor és a fehér cukor keverékével.

 175 fokos sütőben kb. 40 percig sütöm.       

 

 

Fahéjas tortácska homoktövises almakompóttal

Eredetileg másik desszertet akartam vasárnap ebéd utánra készíteni, de rábukkantam erre a receptre, ami sokkal egyszerűbb, és különben is múltkor felbontottam egy üveg dédelgetve őrzött homoktövis lekvárt, ami ehhez a recepthez is kell. A kompótot akár előre meg lehet főzni, mert hidegen kínáljuk hozzá.

A sütike tulajdonképpen egy muffin, gyorsan bekeverhető és megsüthető. 25 perc sütést írt elő a recept, én a muffinokat is tovább szoktam sütni, úgyhogy megemeltem az időt 10 perccel. Mikor elkezdtem tálalni, kicsit megijedtem, hogy túl lett sütve és kiszáradt, de amikor megkóstoltam az első falatot, meggyőzött, hogy nem. Talán a képen is látszik, hogy belül szaftos maradt. (Recept: Sweet Dreams)

 Hozzávalók:

• 3 kicsi alma
• 150 ml almalé
• 3 EK homoktövis lekvár
• 2 EK Calvados (elhagyható)
• 100 g vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 75 g (barna) cukor
• 125 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 2 tojás
• 50 ml író (vagy tej)

Az almát meghámozom, kimagozom, apróra vágom. Az almalével pár percig főzöm, majd belekeverem a homoktövis lekvárt (ha a lekvár natúr, vagyis cukor nélkül készült, akkor 1 tk mézzel édesítem). Ha van otthon, Calvados-szal ízesíthetjük. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

A sütihez a vajat megolvasztom. A citromhéjat, fahéjat, cukrot, lisztet és sütőport összekeverem. A tojásokat, az írót a vajjal együtt hozzáadom. Nem kell túl sokáig keverni, csak hogy összekeveredjen. Süthető felfújtformákat kivajazok (nekem 5 adag lett), és szétosztom bennük a tésztát. 180 fokon kb. 35 percig sütöm. Ha kihűltek, késsel óvatosan körbevágom a formát és kipottyantom belőle a sütiket.

Az elkészült tortácskákat az almaszósszal kínálom. Ha van otthon, tejszínhabot is lehet a tetejére fújni (nekem most nem volt). A gyerekeim - természetesen- almaszósz nélkül ették (nem tudják, mi a jó...), nekik kevés juharszirupot öntöttem a tetejére, hogy ízesebb legyen, azzal is finom volt.

Zamatos csokitorta

Ma van a névnapom. Hétköznap lévén most csak szűk körben ünnepeltünk, nem is akartam semmilyen bonyolult tortát sütni. Először kacérkodtam egy olasz citromtortával, mert azt szívesen megkóstoltam volna, de beláttam, hogy célszerűbb valami csokis receptet keresni, mert a gyerekek szerintem nem ették volna meg. Úgyhogy citromtorta lefújva, majd a hétvégére megsütöm, helyette jött egy csokis, aminek a tésztájába tettem két reszelt almát, ettől nagyon puha, szaftos lett. Kicsit kifolyt a krém a tortalapok közül, de ezt ki lehet cserélni valamilyen másik csokis vagy gyümölcsös krémre, ha valakinek van bevált receptje, a tortalapot viszont nagyon ajánlom kipróbálásra. Szerintem több napig is friss, puha marad (mi csak ma vágtuk fel, ezért nem tudok erről nyilatkozni). Bár az alma ízét nem lehet különösebben érezni, mégis nagyon jót tesz neki. (Recept: Stahl Magazin, Csupa csoki különszám)

Hozzávalók:

tészta:

• 30 dkg liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 tk szódabikarbóna
• 1/4 tk só
• 5 dkg kakaópor (cukrozatlan)
• 15 dkg puha vaj
• 20 dkg cukor
• 2 tojás (szobahőmérsékletű)
• 2 dl tej
• 25 dkg alma (kb. 2 db)

krém:

• 3 dl tej
• 10 dkg étcsoki
• 2 EK keményítő
• 2 EK kakaópor (cukrozatlan)
• 10 dkg puha vaj
• 12 dkg porcukor

 

A tésztához a vajat és a cukrot robotgéppel habosra keverem. Egyenként beledobom a tojásokat. Lassú fokozaton hozzáadom a lisztet és a tejet, felváltva hol az egyikből, hol a másikból teszek bele. Végül hozzáaadom az almákat is, amiket előtte lereszeltem nagy lyukú reszelőn. A felét átkanalazom egy 22 cm átmérőjű kerek tortaformába (eredetileg 24 centis kellett volna, de nekem olyan nincs, és szerintem jó volt ez a méret hozzá) és 175 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm. A maradék tésztából sütök még egy ugyanilyen tortalapot.

Amíg hűlnek a lapok, elkészítem a krémet: a tejet felmelegítem és kevergetve felolvasztom benne a csokit. Közben kimérem a keményítőt és a kakaóport, és összekeverem. Egy kevés meleg csokis tejet hozzáöntve kézi habverővel simára keverem, majd visszaöntöm a lábosba a többi csokis tejhez és közepes lángon, folyamatosan kevergetve besűrítem. A tetejére folpackot teszek, hogy ne bőrösödjön meg állás közben, és langyosra hűtöm. A vajat a porcukorral gépi habverővel jól kikeverem, majd ugyanígy kikeverem a csokikrémet is. Apránként hozzáadom a cukros vajat. Az így elkészült krém felével megkenem az egyik tortalapot, ráteszem a másikat és a maradék krémmel bevonom a tortát. Érdemes 1 napig hűtőben tárolni felvágás előtt, így finomabb lesz, jobban összeérnek az ízek és megpuhul a torta.

Egy megjegyzés a recepthez: nagyon nem szeretem a vajas tortákat, de most ettől próbáltam eltekinteni, a vaj egyébként is nem a krém egyik fő alapanyaga, hanem csak egy kis kiegészítője, gondolom azért, hogy jobban megdermedjen. Nekem kicsit folyékony lett a krém, lehet, hogy legközelebb 3 EK keményítőt tennék bele. Vagy egy még jobb ötlet: a két lap közé nem is krémet kennék, hanem valamilyen savanyú lekvárt (pl. feketeribizlit vagy szedret), és csak a második lap tetejére tennék krémet - ebben az esetben elég a fele mennyiség is.

Almás csokitorta

Ezzel kínáltam Katát ebéd után. (Lásd: december 7-i bejegyzés.) Nem volt túl sok időm a sütögetésre, a kislányom is beteg volt, úgyhogy valami egyszerű őszi sütit kerestem. Férjem már napok óta célozgatott rá, hogy az elmúlt időszakban mintha háttérbe szorult volna a csokoládé, mint sütési alapanyag a konyhánkban, úgyhogy neki is kedvezve ezt a brownie jellegű almás tortát sütöttem meg.

 Hozzávalók:

• 2 közepes alma (én kifejezetten savanyú, zöldalmát vettem hozzá)
• 2 EK citromlé
• 250 g étcsoki
• 160 g tejszín
• 3 tojás
• 4 EK kukoricakeményítő
• 3 EK méz
• 3 EK mandulalapocska
• 1 EK barna cukor

A tejszínt felmelegítem, és a csokit apró kockákra szedve beledobálom, hogy felolvadjon. Közben folyamatosan kevergetem. Kicsit lehűtöm. Közben az almákat meghámozom, apróra felkockázom és meglocsolom a citromlével, hogy ne barnuljanak meg.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat egyenként beledobom a már langyosra hűlt csokis tejszínbe, és mindegyiket alaposan elkeverem. Hozzáteszem a keményítőt is. A tojásfehérjéket csipet sóval felverem, közben lassan hozzáöntöm a mézet. A fehérjehab kisebb részét a tojásos csokis tejszínbe keverem, majd a többi fehérjét is óvatosan hozzáadom.  Ezt a tésztát egy kivajazott 22 cm átmérőjű kerek tortaformába öntöm, és a tetejét körben megszórom az almakockákkal. Ugyanígy rászórom a mandulalapocskákat és a barna cukrot is.

190 fokon kb. 40 percig sütöm. Nem baj, ha egy picit lágynak tűnik a közepe. Ha kihűlt, porcukorral megszórom a tálalás előtt.

Fagyival még finomabb, ez például Creme fraiche ízű

Vaníliás-almás torta sós karamellöntettel

Néha a véletlennek köszönhetők a legjobb receptek. Így voltam ezzel pár napja is, amikor egy 10 éve nem látott kedves barátnőmet vártam ebédre. Valami finom őszi tortával akartam megkínálni evés után, és mivel ő is nagyon szereti a karamellt, kinéztem a Sweet Dreams Magazinban egy almás-diós tortát karamellöntettel. Be is tettem sülni a tésztát, jó sűrűre sikeredett, volt benne dió, sima és teljes kiőrlésű liszt és sok-sok (kb. 40 dkg) apróra vágott alma. Már amikor beleöntöttem az előírt 22 cm tortaformába, gyanús volt, hogy ez nehezen fog megsülni. És igazam lett! Több, mint másfél óra után még mindig nyers volt a közepe. Valószínűleg a sok alma eresztette a levét, és ettől nem sült meg. Az a lényeg, hogy ebből nem lehetett tortát készíteni. Találtam egy másik receptet ugyanebben az újságban, ami szintén karamellás, csak egy kicsit más jellegű. Nem akartam még egyszer elszúrni a lapot, és hogy biztosra menjek, a már korábban jól bevált vaníliás tortalapot sütöttem meg, az arácsi baracktorta és szilvatorta piskótáját. Annyit változtattam rajta, hogy most 2 csomag vaníliás cukrot tettem bele, hogy jobban érződjön a vanília íze. Azzal a tejszínes krémmel töltöttem meg, amit az újságban olvastam, a tetejére karamellás almakompót került. Mielőtt összekevertem a gyümölccsel, a karamellszószt kicsit megsóztam, mert most nagyon nagy divat a sós karamella, és én egyébként is szeretem a sósat az édessel kombinálni. (Halkan megjegyzem, hogy szerintem nem érződött rajta, nem tettem bele sokat.) A barátnőmnek nagyon ízlett, finom krémes lett. Külön készítettem még hozzá karamellszószt, amivel meg lehetett locsolni.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• csipet só
• 2 csomag vaníliás cukor
• 0,75 dl olaj
• 0,75 dl langyos víz
• 13 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• valamilyen lekvár (pl. csipkebogyó)
• 200 g Creme fraiche (vagy ennek hiányában natúr krémsajt)
• 250 ml tejszín
• 60 g porcukor
• 55 g cukor
• 4 EK vaj
• 1/2 tk só
• 3 db savanyú alma, meghámozva és kockákra vágva

A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet, mert a piskótát nem kell szétvágni, hanem ennek a tetejére megy a krém, éppen ezért nem szerencsés, ha túl vastag a tortalap. 180 fokon 25-30 percig sütöm és teljesen kihűtöm. Utána kettévágom, és megkenem csipkebogyólekvárral. Elkészítem a krémet: a porcukrot, a tejszín felét (125 ml) és a Creme fraiche-t/krémsajtot robotgéppel felverem. Óvatosan a lekvár tetejére kenem, és ráteszem a másik piskótalapot.

Elkészítem a karamellmártást: az 55 g cukrot serpenyőben felolvasztom, majd beleteszek 3 EK vajat, és ha megolvadt, a maradék (125 ml) tejszínt is beleöntöm. Kicsit összeforralom, hogy besűrűsödjön. Ízlés szerint sózom.

Az almát a maradék 1 EK vajon kb. 10 perc alatt megpárolom. Vigyázzunk, nehogy túlságosan megpuhuljon, hanem tartsa meg a formáját! Ha kész, belekeverem a karamellmártásba, és egyenletesen eloszlatom a tortalap tetején.

És hogy fokozzuk az élvezeteket: karamellszósszal leöntve

Hercegnő saláta

Legutóbb Anyukám egy finom salátával várt bennünket. Régebben is gyakran készítette, mert nagyon szeretjük, csak mostanában valahogy el lett feledve. Picit hasonlít a Waldorf salátához, de cékla is van benne, ettől lesz harsány rózsaszínű. 

Szóval örömmel láttunk neki a vacsorának, Anyu  sütött ki hozzá egy kis lapockát, hogy a húsimádó szakasz se morogjon, és megkérdezte, hogy a gyerekeknek szedhet-e belőle. Már épp tiltakozni akartam, mivel ők ilyet általában nem esznek /hogyisne: cékla, meg zeller? És ilyen fura színű?/, mikor a legkisebb felkiáltott, hogy ő kér. Jól van, gondoltam, csak belekóstol, aztán otthagyja. Hát nem, az összes elfogyott a tányérjáról, sőt a másik kislányom is megette. És hogy ez így is maradjon, gyorsan kitaláltam, hogy ezt a szép rózsaszín ételt úgy hívják, hogy hercegnő saláta, és ez Csipkerózsika kedvence. Innentől kezdve tudom, hogy bármikor adhatok nekik ilyet, máskor is megeszik. Lám, mit tesz a jó marketing... (Eredeti recept: Nők Lapja Konyha, Bereznay Tamás receptje)

Hozzávalók:

• 50 dkg cékla
• 50 dkg zeller
• 50 dkg alma
• 20 dkg majonéz
• 1- EK tejföl
• 1 EK porcukor
• kevés dijoni mustár
• só, bors

A céklát enyhén sós vízben puhára főzöm, majd vékonyra felszeletelem. A zellert nagyon vékony csíkokra felvágom (vagy a nagy lyukú reszelőn lereszelem), és 1-2 perc alatt forró sós, citromos vízbe merítem. Hideg vízzel átmosom, és ezt is hozzáadom a céklához. Az almát szintén vékonyan felcsíkozom, és ezt is hozzáadom. 

Az öntetet el lehet készíteni, mialatt fő a cékla. A majonézt összekeverem a tejföllel és a mustárral, majd sóval, borssal, porcukorral ízesítem. A salátára öntöm és fogyasztásig hűtőbe teszem.

Másnap baconbe tekert csirkemellhez ettük