A legfinomabb házi tojáslikőr (de tényleg!)

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki többször is látta már a Karácsonyi vakáció című amerikai filmet. A testvéremmel sokat szoktuk emlegetni azt a jelenetet, amikor Chevy Chase rénszarvasos kispohárból iszogatja a tojáslikőrt. Ilyenkor mindig megkívánjuk ezt a téli italt, de igazán jó receptet még nem sikerült találnom hozzá. Eddig! Mert idén megtaláltam! Annyira ízlett mindenkinek, hogy pár nap alatt elfogyott az egész. Még Anyukám is nagyon finomnak találta, pedig ő egyébként nem szereti - folyton kiérzi belőle a tojás ízét. Ez a recept enyhén vaníliás utóízű, halványsárga színű, kicsit sűrű, de nem túl krémes állagú - egyszóval maga a tökély. Igaz, hogy a karácsonyi vendégsereget már nem tudjátok vele megkínálni (majd jövőre), de a szilveszteri buliba még gyorsan be lehet keverni egyet. (A receptért köszönet Vrábel Krisztának, és a novemberi Nők Lapja Konyhának!)

Hozzávalók:

• 5 tojássárgája
• 10 dkg porcukor
• 1 tasak vaníliás cukor
• 3 dl tej
• 1 dl tejszín
• 2 dl vodka (esetleg fehér rum)

A tojássárgákat habosra keverem a porcukorral és a vaníliás cukorral. (Ha van otthon Bourbon vaníliás cukor, az még jobb hozzá, mert akkor látszanak benne az apró fekete magok.) Hozzáöntöm a tejet, majd vízgőz felett besűrítem. Kihűtöm, majd hozzákeverem a tejszínt és a vodkát. Lehetőség szerint valami szép, átlátszó üvegbe öntöm, hogy érvényesüljön a gyönyörű színe, amire ha ránéz az ember, rögtön sejti, hogy színezékmentesen is nagyon finom! Nyilván mindenki tudja (a macska és a mikrós amerikai sztori után viszont érdemes inkább mindent leírni), hogy az italt hűtőben kell tárolni. De garantálom, hogy sokáig nem fogja foglalni a helyet!

 

Csokicsészében is lehet kínálni, és akkor még mosogatni sem kell utána

Hópelyhes csokitorta

Ezt a narancsos trüffeltortát egy kedves doktornőnek sütöttem, a receptje ugyanaz, mint amit itt leírtam.

Kislányom óvodai versének egyik részletével szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni minden kedves ismerősömnek és barátomnak, valamint azoknak a blogolvasóimnak, akiket ugyan nem ismerek, de összeköt minket közös hobbink, a sütés-főzés!

Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba.
Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja.
Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog.
Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok.

(Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok) 

Melaszos keksz

Ez a keksz nekem maga a karácsony. Nem tudok betelni a melasz édeskés, kicsit karamellás illatával. Csak ilyenkor, karácsony tájékán használom, többek között ehhez a sütihez. Nem tudom megállni, hogy mielőtt beleharapok ebbe a kekszbe, ne szagolgassam meg egy kicsit, annyira mesés az illata! A melaszon kívül van benne fahéj és szegfűszeg, és mind kávéhoz, mind tea mellé nagyon finom. Kívül a cukorba forgatástól kap egy kis kérget sülés után, ami roppan, ha beleharapunk, de belül puha és omlós. Ilyet szoktunk kitenni a gyerekekkel a Mikulás rénszarvasainak is. Mindig elfogy az összes! (Recept:http://www.recipegirl.com/2008/07/31/chewy-molasses-spice-cookies/#_a5y_p=1019668)

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1,5 tk szódabikarbóna
• 1 tk fahéj
• 1/2 tk szerecsendió (lehetőleg frissen reszelve)
• 15 dkg vaj, szobahőmérsékleten
• 20 dkg cukor + kb. 10 dkg a cukorbaforgatáshoz
• 1 tojás
• 60 ml melasz

A száraz hozzávalókat (liszt, szódabikarbóna, fahéj, szerecsendió) egy tálban összekeverem. A lágy vajat 20 dkg cukorral habosra verem. Beleütöm az egész tojást, és beleöntöm a melaszt is. (A kanalat kötelező lenyalni!) Lassan beleszórom a száraz hozzávalókat is. Elég ragadósnak tűnik a tészta, de mégis lehet belőle dió nagyságú golyókat formázni. Ha mégsem, rövid időre be kell tenni a hűtőbe. A golyókat kristálycukorba forgatom, sütőlapra teszem, és kicsit lenyomkodom. 180 fokos sütőben 15 percig szoktam sütni. Utána még 1-2 percig hagyom állni a forró sütőlapon, majd rácsra téve hagyom teljesen kihűlni. A golyók méretétől függően 40-50 db keksz lesz belőle.

Az én mézeskalácsom

Gondolom, sokaknak megvan a jól bevált mézeskalács receptje, amit minden évben elővesznek karácsony előtt. De akinek még nincs ilyen, próbálja ki az enyémet, mert ez is nagyon finom. Még Anyukám írta le nekem jó pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, a szentendrei skanzenből származik. Azért is nagyon jó, mert ezt nem kell egy éjszakán át pihentetni, mint sok más receptnél, hanem ahogy begyúrom, rögtön kezdhetjük a gyerekekkel kiszaggatni. Mert persze ez közös mulatság, ilyenkor mindhárom ott sürög-forog, gyúr, nyújt, szaggat. Persze utána egy órát takarítok, mert minden csupa liszt és tésztadarab! De olyan jó látni a büszke arcukat, amikor másnap, miután fel is díszítették a sok mézest, kitesszük az összeset a tálcákra!

Egy kis részlet a sokféle díszítésből, mindet a gyerekek készítették

A legkisebb az elmúlt héten volt beteg, többször is kapott kúpot, ami úgy látszik, hogy mély nyomot hagyott benne, mert az első dolog, amit formázott a tésztából, az egy kúp volt. És nem is olyan rossz egy  háromévestől. Utána egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor lesz már kész a kúpja, mert szeretné megenni. Még gyorsan sikerült lefényképeznem, de utána hamm, bekapta. Úgy látszik, örök barátság szövődött közöttük! (Gyanítom, hogy csak a következő lázas betegségig...)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 tk szódabikarbóna
• 1 csomag mézeskalácsfűszer (pl. Kotányi)
• 25 dkg Rama, szobahőmérsékleten
• 40 dkg méz
• 15 dkg cukor
• 1 tojás sárgája

A lisztet elkeverem a szódabikarbónával és a mézeskalács fűszerrel. Közepébe csinálok kézzel egy kis lyukat, ebbe teszem a Ramát és kicsit félreteszem. A mézet alacsony lángon megolvasztom a cukorral. A cukor lehet sima fehér kristálycukor, de ha valaki be tud szerezni ún. sárga cukrot (ezt pl. Ausztriában fél kilós zacskóban árulják), az még jobb hozzá, mert ez kifejezetten mézeskalácshoz, stollenhez való. Kicsit melaszos, karamellás utóíze van, nagyon finom teába is. Szóval amikor a méz és a cukor felforrt, gyorsan leveszem a tűzről és ráöntöm a Ráma tetejére. Így hagyom egy ideig, hogy a forró hőtől megolvadjon. Utána jól összekeverem, és ha már nem túl forró, beledolgozom a tojássárgáját is. Rögtön lehet nyújtani és szaggatni. Ha kihűlt és elkezd kicsit keményedni, mikróba kell tenni rövid időre, és utána újra lehet vele dolgozni. A kiszaggatott mézeskalácsokat 150 fokos sütőben 20 percig szoktam sütni.