Fűszeres sütőtökös torta mascarponés csipkebogyókrémmel és karamellöntettel

Szeretem az őszt. Amikor egyre hűvösebbre fordul az idő, és egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, inkább behúzódunk a meleg lakásba. Még az esőt is szeretem, persze inkább bentről vagy egy járműből nézegetve, hogy csúsznak lefelé a vízcseppek a párás ablakon. Az ősznek is megvannak a finom gyümölcsei, zöldségei és ilyenkor folyamatosan veszem a sütőtököt. Minden héten főzök sütőtökkrémlevest, sütök belőle muffint, vagy mint legutóbb, tortát. Idén az őszi Sweet Dreams magazin tele volt jobbnál jobb sütőtökös édességekkel, pl. muffin, creme bullée, fánk, és ott láttam meg ezt a tortát is. Puha, krémes állaga rögtön felhívta magára a figyelmemet. Csipkebogyót nem írt hozzá, de nemrég tettem el az idei csipkebogyólekvár adagot, és maradt egy kevéske a lábos alján, gyorsan beépítettem a krémbe, így nem fehér lett a színe, hanem narancssárga.

Amikor elkészült, és a kóstolásra került sor, kisfiam kérdezte, hogy milyen ízű. Mivel nem valószínű, hogy szívesen enne sütőtökös tortát (már ismerem...), azt mondtam neki, hogy mézeskalácsos. Arca felragyogott és már tolta is magába jóízűen. Férjem, miután egy emberes adagot elfogyasztott, megjegyezte: "Ahhoz képest, hogy nem szeretem a mézeskalácsot, nem is volt olyan rossz...!" Halkan felvilágosítottam, hogy végül is ez nem mézeskalácsos, hanem sütőtökös. De nevezzük bárhogyan, a lényeg, hogy a sütőtöktől egészen puha marad a tésztája és dobnak rajta a karácsonyi fűszerek is. Csak vigyázni kell, hogy kinek melyik hozzávalót hangsúlyozzuk!

Hozzávalók:

tészta

• 360 g liszt
• 2 tk sütőpor
• 1 tk nátron (vagy szódabikarbóna)
• 1 tk só
• 1 tk fahéj
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1/2 tk őrölt szerecsendió
• 1/2 tk őrölt szegfűszeg
• 220 g fehér cukor
• 220 g barna cukor
• 250 g puha vaj
• 4 nagy tojás
• 300 g tökpüré
• 1 tk vaníliás cukor

krém

• 150 g fehér csoki
• 300 g natúr krémsajt
• 50 g puha vaj
• kevés csipkebogyólekvár

 karamellszósz

• 50 g cukor
• 120 g tejszín
• 1 tk vaníliás cukor

A lisztet, sütőport, a nátront, a sót és a fűszereket összekeverem. Mindkét cukrot a vajjal habosra keverem. A tojásokat egyenként beleütöm. A sütőtökpürét a vaníliás cukorral együtt szintén hozzáadom. Végül a lisztkeveréket is beleszitálom. A tésztát kettéosztom és két részletben egy 22 cm átmérőjű tortaformában 30-35 perc alatt megsütöm. 

A fehér csokit apróra vágom és megolvasztom. A krémsajtot kicsit felhabosítom, és a fehér csokit a puha vajjal és a lekvárral együtt hozzákeverem. Lehűtöm. A tortalapokat kettévágom, a krémmel megtöltöm. A tetejét és az oldalát is bekenem. 

A cukrot karamellizálom, hozzáöntöm a tejszínt és a vaníliás cukrot, kicsit forralom és besűrítem. A tortát ezzel leöntve kínálom.

Házi KUBU

Kb. 1 éve a Gasztroangyal című műsorban láttam ezt a receptet. A Hegykőről szóló adásban két hölgy készített egy italt répából, almából és narancsból (mivel Hegykőn sok sárgarépát termelnek). Ők nem tettek hozzá sütőtököt, de szerintem az is mehet bele. A pontos arányokon, amik a receptben meg voltak adva, kicsit változtattam, mert túl édesnek találtam.

4 nagy almát (meghámozva, felkockázva), 4 nagy répát (felkarikázva) és 2 narancsot (meghámozva, cikkekre szedve) és 25 dkg sütőtököt (meghámozva, felkockázva) felteszek egy lábosban főni 2 l vízzel. Elég sokáig főzöm, hogy teljesen megpuhuljon. Közben 4 l vizet 30-40 dkg cukorral és csipet aszkorbinsavval felforralok, és pár percig gyöngyözve főzöm. A megpuhult gyümölcsöket simára turmixolom, és a cukorsziruppal hígítom. Ízlés szerint lehet alakítani a receptet, édesíteni vagy citromlével savanyítani. Tiszta üvegekbe töltöm, és hűtőben tárolom.

Római tálban sült zsályás sertéscomb gorgonzolás körtével

Lehet, hogy páran kicsit furcsállják, amikor némelyik recept mellé odaírom, hogy vasárnapi ebédnek szánom. Ez azért van, mert nekem a vasárnapok különösen fontosak. Ez az egyetlen nap a héten, amikor együtt ebédel az egész család. Régen, amikor még a szüleimnél laktam, ilyenkor Manyi mamáékhoz mentünk a Vásártérre. Mindig valami finomság volt ebédre, ma is jól emlékszem például amikor egy finom omlós párolt marhahús szeletet ettünk, szinte magától szétomlott a szájban, barna szósszal öntötte le Mama és hozzá krumplipürét (vagy ahogy ő mondaná: krumplipirét) kínált hagyományos fejes salátával. Ott voltak a nagyszüleim, a szüleim és mi, gyerekek. Aztán miután a nagypapám, Mika papa elment, és lassan teltek az évek (mert akkoriban még valóban lassan teltek, nem úgy mint most...), egyre többször készítette Anyukám a vasárnapi ebédet, aminek elfogyasztására a Mama jött el hozzánk. Aztán egyszer csak nem jött többé... De a régi, terített asztalos, húsleveses vasárnapok azután is megmaradtak, csak kevesebben ültünk az asztalnál. Aztán ismét egyre többen...

Manapság sajnos a távolság miatt nem tehetjük meg, hogy minden vasárnap a nagyszülőkkel üljünk le az asztalhoz, de ahhoz ragaszkodom, hogy mindig megadjuk a módját. Ebben eléggé konzervatív vagyok. Ilyenkor ne jöjjön váratlan vendég látogatóba, ne csörögjön a telefon, hanem egy órára csak mi legyünk ott, a család (minél nagyobb létszámban, annál jobb) és a megterített asztal. Nyilván nem kell kiöltözni, meg ilyesmi, de ilyenkor többnyire az egészet délelőttöt a konyhában töltöm, és mire az utolsó poharat is elmosogatom, kábé a nap fele már eltelt. De én egyáltalán nem bánom! Mert ilyenkor meggyújtunk egy gyertyát, imádkozunk és finom ételeket eszünk. A húsleves elmaradhatatlan, ezt nem lehet megunni! Még a balatoni nyaralóban a kis tűzhelyen is elkészítem néha, bár ha 40 fok van árnyékban, akkor azért becserélem egy hideg gyümölcslevesre. A főétel változó: vagy egy éppen aktuális "hű, ezt ki kell próbálnom" recept vagy egy jól bevált, régi kedvenc. És persze egy fincsi desszert.

Mostanában, amikor egyre jobban elmaradnak a nagy családi étkezések, aminek elsősorban az időhiány és az örökös rohanás az oka, és a mai gyerekek közül sokan nem tudják, hogy milyen egy igazi vasárnapi családi ebéd (a menő luxusszálloda felkapott éttermében egy csomó idegen ember és üvöltő gyerek társaságában elfogyasztott drága büféebédet sem sorolnám ebbe a kategóriába), szeretnék a jövőben is egy-két nem túl bonyolult, de ízletes receptet továbbadni. És örülnék, ha a gyerekeim is megőriznék ezt a szép családi hagyományt.

Múlt vasárnapra az alábbi ételt találtam ki, amit római tálban sütöttem meg.

Először is beáztatom a római tálat legalább negyedórára hideg vízbe. 4 főre kb. 80 dkg-1 kg sertéscombot felszeletelek, nekem kb. 10 szelet lett, amit ki kell klopfolni, ha túl vastagnak találjuk. Ízlés szerint fűszerezzük, én egy saját magam kikevert húsfűszert használok, de a só és bors is elég. Ezután 2 hagymát felszeletelek, és a tál alján szétszórom. 

A tetejét befedem a hússzeletekkel.

A zsályaleveleket egészben teszem rá.

4 körtét meghámozok, kiveszem a magházukat és négybe vágom. Egy kis darab sütőtököt is meghámozok, felkockázom, és a körtével együtt befedem vele a húst.

Kicsit megsózom, és én még csurgattam rá 2 EK juharszirupot. Ezután megy a sütőbe, szigorúan hidegbe a római tál miatt, kb. 220 fokon másfél órára. A félidőben beküldtem még hozzá egy tepsi meghámozott, nagyobb hasábokra vágott, olajos-fűszeres krumplit (most toszkán fűszert használtam). Ez pont megsül, mire a hús is elkészül. A végén levettem a tál tetejét, és rámorzsoltam 15 deka gorgonzolát.

Pár percre visszatettem a sütőbe, hogy kicsit megolvadjon (úgy is lehet, hogy tálalásnál szórjuk meg a sajttal, és akkor egészben marad). Így, hogy teljesen elolvadt, valamennyi sajt a hús szaftjával vált eggyé, amit ebéd után leöntöttem és beforraltam. Így másnapra a maradék húst ezzel a szósszal tudtam leönteni. Vigyázat, só már nem kell bele!

Nem a leglátványosabb étel, de annál finomabb ízű

Kakaós-sütőtökös kuglóf

Egy jó kis őszi kuglófrecept. Annyiban tér el a hagyományostól, hogy háromféle színű tésztája van: egy sárga, egy barna és egy narancssárga. Ettől kicsit munkaigényesebb, de sokkal látványosabb. Este 9-kor is bátran neki lehet állni, ahogy én is tettem, főleg, ha előtte kicsit előkészítjük a hozzávalókat: lereszeljük a sütőtököt és megpirítjuk, ledaráljuk a diót. Innentől már csak kevergetni kell. (Recept: Sweet Dreams Magazin)

Hozzávalók:

a sárga/barna tésztához:

• 125 g vaj
• 115 g (barna) cukor
• 2 tojás
• csipet só
• 250 g liszt
• 1 zacskó sütőpor
• 100 ml tej
• 3 EK kakaópor (cukrozatlan)

a sütőtökös tésztához:

• 80 g dió vagy mogyoró
• 150 g sütőtök (nyersen)
• 125 g vaj
• 50 g barna cukor
• csipet só
• 1 tk fahéj
• 50 g méz vagy juharszirup
• 2 tojás
• 150 g liszt
• 1 tk sütőpor

A tésztához a vajat a cukorral habosra keverem. A tojásokat is beleütöm. A lisztet a sóval és a sütőporral elkeverve fokozatosan hozzáadom, és kb. 75 ml tejjel hígítom. Ha túl sűrű, pici tejet lehet még hozzátenni. Ezután két részre osztom a tésztát (nekem kb. 30-30 dkg-os adagok lettek), és az egyikbe beleszórom a kakaót és a maradék 25 ml tejet. Félreteszem, amíg elkészítem a sütőtökös tésztát. A diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom, és ha kihűlt, ledarálom. A sütőtököt a reszelő finomabbik oldalán lereszelem. A vajat a cukorral ismét habosra keverem, beleteszem a csipet sót, a fahéjat és a mézet/juharszirupot, valamint a tojásokat. A diót és a reszelt sütőtököt is beleforgatom, végül a sütőporral elkevert lisztet.

A sárga tésztát beleszedem egy kivajazott kuglófforma aljába, elegyengetem, hogy mindenhova egyformán jusson. Ráöntöm a sütőtökös tésztát, azt is elsimítom, a tetejére pedig a kakaósat. 160 fokos sütőben kb. 70 percig kell sütni.

Őszi sütőtökös-körtés kenyérlángos

Vasárnap házassági évfordulónk lévén valami fincsit akartam vacsorára sütni. Eszembe jutott ez az őszi recept, aminek minden hozzávalója a mostani évszakot idézi. Annyira ízlett mindenkinek, hogy elfogyott  az egész tepsi. (Na jó, a tepsit meghagyták...) Természetesen a nagy részét a fiúk ették. Annak ellenére, hogy túl sok hús nincs benne, ami férfiassá tehetné, mégis annyira ízlett a férjemnek, hogy majdnem a felét ő ette meg.  (Recept: Sweet Dreams Magazin)

A tészta: 

• 500 g liszt
• 1 zacskó szárított élesztő
• 1 tk só
• 250 ml langyos víz
• 2 EK tökmagolaj

Az összes hozzávalóból tésztát gyúrunk és 60 percig meleg helyen kelesztjük. Vagy ha van kenyérsütőgépünk, akkor ezt a feladatot elvégzi helyettünk. 

Ha elkészült, fogjuk a szép, tökmagolajtól halvány zöldes színű tésztát és egy nagytepsi méretűre kinyújtjuk (vagy két kisebbre). Villával megszurkáljuk, majd megkenjük 2-3 dl tejföllel. 15 dkg megtisztított sütőtököt vékony szeletekre vágunk, és ezt eloszlatjuk a tejföl tetején,

majd 2 db félfőre vágott lilahagymát is teszünk rá,

utána egy szép nagy körtét, ezt is szeletelve.

Ezután jön a hús (vega változatnál ezt el lehet hagyni): 8-10 dkg szárított sonka vékony csíkokra tépkedve.

Eredetileg 3 dkg tökmaggal kellett volna megszórni, ami sajnos épp nem volt itthon. Ehelyett dióval szórtam meg,

 és végül kb. 15 dkg reszelt  sajttal koronázzuk meg a tetejét. 

180 fokon kb. 25-30 perc sütés kell neki.

A sütőből frissen kivéve

Ha lehet még fokozni az ízélményt: ruccolával megszórva még finomabb. (A gyerekek ketchup-pal leöntve ették.)

Sült céklás-sütőtökös krémleves

Ezt a receptet a sógornőm küldte át nekem még karácsony előtt, és mivel nagyon szeretem a céklát, ki is próbáltam. Igaz, csak mostanában jutottam idáig, de biztos fogok még készíteni, mert a gyerekeim összevesztek azon, hogy ki egye meg az utolsó tányérnyi maradékot. A színe barnás-rózsaszínes, nem annyira rikító, mint a cékláé, de ez érthető is, mivel a sütőtök és a tejszín tompítanak rajta. De azért ahhoz elég feltűnő, hogy a gyerekek észrevegyék, ez most más, mint a már megszokott színű krémlevesek. Ráadásul most nem turmixgéppel, hanem botmixerrel pürésítettem, így maradt benne egy-egy darab cékladarab, persze ezt gyorsan áttettem az én tányéromba. Lottika így is megkérdezte: "Ez mi?" "Zöldség." (Nem mertem neki megmondani, hogy cékla, mert arra rögtön azt mondaná, hogy akkor nem kell.) Mire ő: "Én nem szeretem a zöldséget."  "Jó, akkor te nem kapsz zöldséget. A tiéd hercegnőleves, szép rózsaszín!" Erre a legnagyobb lelki nyugalommal kikanalazta az utolsó cseppig. Ez a hercegnős duma már a céklasalátánál is bejött. Ahhoz képest, hogy állítólag nem is szereti a céklát, egész jó teljesítmény! (Eredeti recept: itt.)

Hozzávalók:

• 25 dkg sült cékla (sütőben, alufóliába tekerve)
• 25 dkg sült sütőtök (sütőben sütve)
• 1 hagyma, apróra vágva
• kb. 8 dl húsleves
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg reszelt sajt (elhagyható)
• 1 tk harissza fűszer (elhagyható)

A hagymát kevés olajon, megpárolom, sózom, borsozom. Hozzáadom a megsült, felkockázott céklát, a sült sütőtököt, felöntöm a levessel és felforralom. Kicsit főzöm, majd összeturmixolom. Ráöntöm a tejszínt, beleszórom a sajtot és harisszával fűszerezem. Tálalás előtt balzsamecetsziruppal csíkokat vagy mintákat lehet bele rajzolni.

(A cékláról jut eszembe, hogy a legegészségesebb reggeli ital: egy fej cékla, egy répa, egy narancs, fél citrom és 1-2 alma gyümölcscentrifugán kifacsart leve. Nem csak egészséges, de nagyon finom is. Lassan a gyerekek is kezdik megszeretni, csak egy kicsivel több almát kell hozzáadni.)

Sütőtökös brownie

Szeretem a klasszikus recepteket idénygyümölcsökkel kombinálni, ezért is örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet a Falusi libák nevű blogon. Igaz, van néhány brownie receptem, de néha kipróbálok újabbakat is. Múltkor például Martha Stewart (a főzés amerikai nagyasszonya) naptárában találtam egy halloween-es brownie receptet, After Eight csokikkal ízesítve. Ami nem lett volna baj, mert ízre nem volt rossz, de miután megsült, nem lehetett felvágni, annyira lágy volt a tészta. Aztán miután kihűlt és állt 1-2 napot (mint kiderült, a családom mégsem szereti annyira a mentolos csokit...), olyan kemény lett, mint a kőszikla. Pedig mindent pontosan a recept szerint csináltam. Na ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb csak a jól bevált receptet veszem elő. Aztán persze mégis mindig újítok. 

Most is gondolkoztam, hogy ne az én brownie receptemet süssem-e meg (ezt vagy ezt), de végül bíztam a lányokban, mert eddig bármilyen receptjüket kipróbáltam ebből a blogból, az tényleg úgy sikerült, ahogy kellett. És ez most sem volt másképp: pont olyan lett, mint a képen. Nagyon finom, a teteje pereg, és annak ellenére, hogy szerintem ez nem a klasszikus brownie (úgy tudom, hogy az eredetibe nem tesznek tejet), nagyon jó lett az állaga. A fahéjas sütőtök enyhe fűszeressége nagyon jól illik a csoki ízéhez. Biztosan máskor is meg fogom sütni, mert nagyon gyorsan elfogyott. 

Hozzávalók:

• 150 g vaj
• 200 g étcsoki
• 240 g cukor
• 4 tojás
• 1 dl tej
• 150 liszt
• fél tk sütőpor
• csipet só

a sütőtökös krémhez:

• 30 g krémsajt
• 50 g cukor
• 1 tojás
• 300 g sütőtökpüré (kb. egy fél sütőtök megsült húsa)
•  fél EK fahéj (nekem kb. 1 tk)
• negyed EK őrölt gyömbér (nekem kb. negyed tk)
• 2 EK liszt

A vajat forró vízfürdőn megolvasztom a csokival. Kicsit kihűtöm, majd habverővel belekeverem a cukrot. A tojásokat is egyenként hozzáadom, csak vigyázni kell, nehogy összekapja, ha még meleg, várjunk egy kicsit. Utána beleöntöm a tejet is, végül a sütőporos-sós lisztet. A brownie tésztája kész. Kivajazok és sütőpapírral kibélelek egy 20X30-as tepsit úgy, hogy a sütőpapír szélei kilógjanak (így könnyen ki lehet majd venni). Beleöntöm a csokis tésztát.

A sütőtökös krém hozzávalóit beleteszem egy tálba és habverővel pár perc alatt krémesre keverem. Egy kanállal kis halmokat teszek a csokis tészta tetejére. Ha elfogyott a hely, és már telepöttyöztük a tésztát, akkor a meglévő halmok tetejére tegyünk még belőle.

Villa segítségével kicsit összekeverem a felszínét, hogy márványos legyen.

180 fokon 40 percig sütöm. Teljesen ki kell hűteni, mielőtt nekiállunk felszeletelni. A nagyobb sütőpapír segítségével könnyen át lehet emelni az egész süteményt egy deszkára.

Sütőtökös muffin

Kaptam egy cuki szilikonos sütőformát, sütőtök alakút. 

 

 

Gyorsan ki is próbáltam a hétvégén, egy korábban már bevált receptet sütöttem meg. A lányok is beültek a kisasztalhoz a konyhában "segíteni". Bár a recept nagyon könnyű, mégis kisebb akadályokba ütközött az elkészítése. Először is kimértük a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és valami zöldet. Anyukám fűszertartó polcán kevésbé ismerem ki magam, és miután beletettem a fél teáskanál gyömbért, feltűnt, hogy nagyon furcsa színe van. Jobban megnéztem a kis üveget - őrölt babérlevél! (Az ebédhez, ami krumplifőzelék volt, pont illett volna!) Oké, megpróbáltam kiszedegetni több-kevesebb sikerrel, aztán újra méricskéltem. Végre odáig jutottam, hogy gyömbér... De hova tűnt a gyömbér? Anyukám pár napja egészen biztosan használta egy süteménybe, akkor bontotta fel. Feltúrtuk miatta a fiókot, a konyhaszekrényt, semmi. Közben kiborult az oregánós üveg, szerencsére nem a muffintésztába. Végül gyömbér helyett fél tk mézeskalácsfűszert tettem bele. Aztán a sütőtök mérésénél kifogyott a mérlegben az elem, de ezen már csak nevettünk. Mikor belekevertem a sütőtököt, Grétike csodálkozva megkérdezte: "sütőtököt is teszel bele? Akkor én nem kérek!" De mikor megkóstolta, azt mondta: "finom, nem is érzem benne a sütőtököt. Inkább olyan, mint a mézeskalács." (Eredeti recept: Stahl Judit: Gyors muffinok)

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 1 kk sütőpor
• 1/2 kk szódabikarbóna
• csipet só
• 1 kk őrölt fahéj
• 1/2 kk őrölt gyömbér
• 10 dkg puha vaj vagy margarin
• 5 dkg cukor
• 10 dkg barna cukor
• 1 tojás
• 1 tojássárgája
• 1 EK méz
• 20 dkg sütőtökpüré

Összekeverem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót, fahéjat és gyömbért. A vajat habosra keverem a kétféle cukorral, majd lassan hozzászórom a lisztes keveréket. Morzsalékos tésztát kapok, ehhez hozzáadom a tojást és a sárgáját, a mézet és a sütőtökpürét. Addig keverem, amíg teljesen homogén nem lesz. Muffintepsibe kanalazom és 180 fokon kb. 30-35 perc alatt megsütöm.

Ki gondolná, hogy október utolsó napjaiban készült a kép...