Medvehagymás sonkás tészta - egy kicsit másképp

 Készítettem már sonkás tésztát a maradék húsvéti sonkából. Mivel idén is már egy hete sonkát vacsorázunk, gondoltam, hogy a maradékból ma ebédet főzök. Kicsit változtattam rajta, pl nem kocka tésztából főztem, hanem farfalle tésztából, mert az volt itthon. Szerencsére kapható medvehagyma, ezért nemcsak az olajban eltett változatot kevertem bele, hanem aprítottam hozzá egy friss csomaggal. Ezenkívül 20 perc sütés után megszórtam a tetejét reszelt sajttal, és még 10 percig sütöttem. Még finomabb lett, mint a múltkori, melynek a receptje itt olvasható.

Annyira örülök a medvehagyma szezon kezdetének, hogy holnap kivételesen nem húsleves, hanem medvehagymakrémleves lesz nálunk.

Medvehagymás sonkás tészta

Maradt még egy fél üvegnyi abból a medvehagymapépből, amibe nem tettem olyan sok olajat, így minél gyorsabban igyekszem elhasználni. Most a húsvét után szokásos sonkás tésztát ízesítettem vele. Tavaly is készítettem már sonkás tésztát, de ez a medvehagyma miatt kicsit más jellegű lett, szerintem nagyon finom.

Ehhez kifőztem kb. 30 dkg nagykocka tésztát. Amíg főtt, elkészítettem a mártást. Apróra vágtam kb. 20 dkg főtt sonkát. 2 tojás sárgáját alaposan kikevertem 2 EK házi fokhagymás kacsazsírral, kb. 3 dl tejföllel és jó sok medvehagymapéppel (ezt ízlés szerint lehet adagolni, én 3-4 tk használtam). Ezután sóztam, borsoztam (a sóval vigyázzunk, mert a medvehagymapép is sós). Beleszórtam a sonkát is, és összekevertem a kifőtt tésztával. Végül a habbá vert 2 tojásfehérjét is beleforgattam.

Nagynénémtől kaptam egy nagyon aranyos kék zománcos tepsit, már alig vártam, hogy kipróbáljam. Ebbe öntöttem a tésztát, de előtte kizsíroztam és megszórtam kevés prézlivel.

 180 fokos sütőben egy bő félórát sütöttem, hogy jól összeérjenek az ízek.

Medvehagymás túrós csusza

Nagypénteken nem eszünk húst, ez volt a mai ebéd. Tavaly jutott eszembe először, hogy a túrós csuszát medvehagymával dobom fel. Úgy emlékeztem, hogy már feltettem a blogra ezt a receptet, de nem találom, ezek szerint mégsem. 

Szóval elkészítettem a szokásos medvehagymapürét: egy csomag medvehagymát kb. 1 dl olívaolajjal és kevés sóval összeturmixoltam. A kifőtt csusza tésztát  a tejfölös túróval és ezzel a medvehagymás szósszal öntöttem le, szerintem sokkal finomabb így.

Medvehagymás-paradicsomos-tonhalas rigatoni

Szombaton megvettem az idei év első csomag medvehagymáját a piacon. Végre lassan tényleg itt a tavasz! Már alig várom, hogy elkezdjem megfőzni a bevált medvehagymás receptjeimet. 

Mivel nem áll el túl sokáig, a felét gyorsan el is használtam - a paradicsomos-tonhalas tésztát variáltam át egy kicsit, amit aznap ebédre terveztem. És milyen finom lett!

Hozzávalók:

• 4 gerezd fokhagyma
• 1 konzerv hámozott paradicsom (a felkockázott fajta)
• 6-8 db olajban eltett asztalt paradicsom, felcsíkozva
• 1 tonhal konzerv
• kb. 1 dl tejszín
• fél csokor medvehagyma, apróra vágva
• 40 dkg tészta (pl. rigatoni vagy penne)

Kevés olívaolajon megfuttatom a fokhagymát. Beleöntöm a paradicsom konzervet, kicsit sózom, majd felforralom. Utána kisebbre veszem, és beleteszem az aszalt paradicsomot, beleöntöm a tejszínt, és pár percig főzöm mérsékelt tűzön. Utána beledobom a villával apróbb darabokra szedett tonhalat és végül a medvehagymát is, de ezzel már nem kell főzni. Közben kifőzöm a tésztát és összekeverem az elkészült szósszal.

Friss salátát készítettem hozzá.

Tészta tonhalas szósszal

Írtam már korábban az egyik nyári témájú könyvemről, melyben egy szakács a Serenity nevű hajón  végigvitorlázza a Francia Riviérát. Ebben a regényben találtam a következő receptet. A szószt el lehet készíteni előre, és a tésztát csak frissen ki kell főzni hozzá. (Forrás: David Shalleck, Erol Munuz: Mediterrán nyár)

Hozzávalók:

Marinara-szósz Serenity módra

• 2 EK olívaolaj
• fél fej hagyma, cikkekre vágva
• 2 gerezd fokhagyma, lapjával összenyomva
• 1-2 db szardellafilé
• 1 EK apróra vágott petrezselyem
• 2 db 400 g-os hámozott paradicsom konzerv, levével együtt pürésítve
• 1/2 tk oregánó
• 1/4 tk chilipehely
• 1 tk só
• 1/2 tk cukor

ezenkívül:

• 35 dkg tészta (spagetti, penne)
• 1 doboz tonhalkonzerv
• 2 EK olívaolaj
• 1 EK aprított petrezselyem vagy bazsalikom
• reszelt parmezán sajt

A hagymát és a fokhagymát lassú tűzön megfuttatom az olívaolajon.  Kb. 5 perc múlva kiszedem a hagymaszeleteket, és beleteszem a szardellafilét. Fakanállal szétnyomkodom, míg teljesen szétolvad. Hozzáadom a petrezselymet, a paradicsompürét, az oregánót, a chilipelyhet, a sót és a cukrot. Kevergetve, lassú tűzön kb. 30-40 percig főzöm. 

Közben sós vízben kifőzöm a tésztát. Leszűröm, de a főzőlevéből egy decit félreteszek. A mártáshoz hozzáadom a tonhalat, és összeforgatom a leszűrt tésztával. Ha szükséges, a maradék vízzel hígítom. Tálaláskor meglocsolom az olívaolajjal, megszórom a petrezselyemmel (nekem nem volt itthon) és parmezán sajttal.

Lebbencstészta puttanesca szósszal

Ez a recept is Mautner Zsófitól származik, ő találta ki, hogy mi lenne, ha ötvöznénk az olasz és a magyar konyhát. A fuzionális konyha nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a párosítás nagy kedvenc lett! A puttanesca mártás alapja a paradicsom, a fokhagyma, az olajbogyó, a kapribogyó és a szardella. Általában spagettire öntik, de érdemes egyszer a lebbencstésztával is kipróbálni.

Úgy kezdem, hogy fogok egy nyújtófát, és  20 dkg lebbencstésztát még a bontatlan zacskójában elkezdek apróra törni vagy úgy, hogy megcsapkodom (ez stresszűzőnek sem rossz), vagy az asztalra letéve végigsimítom rajta a sodrófát, mintha tésztát nyújtanék. Az a lényeg, hogy viszonylag kisebb darabokra törjön szét. Ezután egy felforrósított serpenyőben olaj hozzáadása nélkül kicsit megpirítom, majd felöntöm vízzel, sózom és puhulásig főzöm.

Közben egy másik serpenyőben 3 gerezd apróra vágott fokhagymát kevés olívaolajon megpirítok. Beleteszek 4 db olajban eltett szardellát (nem szükséges apróra vágni, mert pár perc múlva úgyis pépes lesz az állandó kevergetés miatt), 2-3 EK apróra vágott kapribogyót (ezt viszont érdemes előtte alaposan megmosni), egy kevés chilit, 4-5 db hámozott és felkockázott friss paradicsomot. Pár perc múlva mehet bele 5 dkg fekete olajbogyó és egy csomó aprított petrezselyem. 1-2 percig főzöm a szószt és nyakon öntöm vele az elkészült lebbencstésztát.

Csirkemell olajbogyós paradicsommártással

Nagyon szeretjük a tésztát. Gyors az elkészítése, sokféleképpen lehet variálni, és még olyan gyerekkel nem találkoztam, akit ne lehetne spagettivel megkínálni. Nemsokára itt a nyár, ilyenkor valahogy jobban kívánom a mediterrán ízeket, ezért most egy olyan ételt főztem ebédre, ami ízeivel Olaszországot idézi. Sütöttem hozzá vékonyra szelt csirkemell darabokat, de anélkül is megállja a helyét, aki nem eszik húst, az elhagyhatja. Az olajbogyó mennyiségét lehet csökkenteni, elég intenzív íze lesz tőle, de aki velem együtt nagyon szereti, bátran tegye bele a leírt mennyiséget. Erről jut eszembe a következő aranyos történet:  a gyerkőceim utálják az olajbogyót, kezdte a legnagyobb, aztán ezt látva a másik kettő is mindig eltolja magától. De állítom, hogy még egyikőjük sem kóstolta meg igazán, csak beleharapnak, aztán kiköpik. Ezért döntöttem úgy, hogy kitolok velük és beleturmixolom a paradicsomszószba. Ki is szedtem nekik egy-egy adagot, gyönyörűen meg is ették. A kisfiam még repetázott is belőle. Erre nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg: "Kristófkám, amúgy te szereted az olajbogyót?" Válasz: "Nem, fúj!" Erre én: "Akkor jó, mert a tiédbe nem tettem." Kábé 1 perc múlva: "Na, és ízlett az ebéd?" Erre ő: "Anya, ez isteni volt...!"   (Köszönöm neked, aki feltaláltad a botmixert!!! :)

Hozzávalók:

• 2 EK olaj
• 50 dkg csirkemellfilé, vékonyan felszeletelve
• 1 kis fej hagyma, apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma, aprítva
• 10 dkg zöld olajbogyó (magozott)
• 10 dkg fekete olajbogyó (magozott)
• 50 dkg dobozos sűrített paradicsom (passata)
• 25 dkg tészta (pl. penne, rigatoni)
• a tálaláshoz reszelt parmezán sajt

A csirkemellet besózom (nekem van egy házi fűszerkeverékem erre a célra, mindig ezt használom, majd ennek a receptjét is leírom egyszer) és kevés olajon megsütöm. Kiszedem a húsokat és ebben a megmaradt olajban megdinsztelem a hagymát és a fokhagymát, picit sózom (de vigyázzunk a sózással, mert az olajbogyó is sós), majd hozzáteszem az olajbogyókat, és együtt pár percig párolom. Ezután beleöntöm a paradicsomszószt, és kisebb lángon kicsit besűrítem. Végül turmixgépben vagy botmixerrel egész pépesre turmixolom. Közben odateszem a tésztát főni, és amíg fő a szósz, ez is elkészül. (Általában pennét használok, de legutóbb rigatoni volt otthon. Igazából bármilyen vastagabb, lyukas tészta megteszi.) Leszűröm, összeforgatom a szósszal és már lehet is tálalni. Kinek olajbogyóval, de aki nem szereti, annak anélkül :) Ja, és reszelt parmezánnal, rukkolával és egy pohár Soave-val. /Eredeti recept: Nők Lapja Konyha, Tobai Róbert/

Megjegyzés: ez a szószmennyiség turmixolás után meglepően sok lett, kb. a felét használtam fel. Ilyenkor vagy dupla adag tésztát kell főzni és akkor másnapra is megvan az ebéd (aki igényli hozzá a húst is, az eleve többet süssön ki, hogy abból is maradjon), vagy adok egy másik tippet a felhasználásra. Én másnap vacsorára vettem egy csomag leveles tésztát (pl. a Spar-ban lehet kapni saját márkás terméket, a hűtőpultban árulják, egy sütőpapíron van felcsavarva, csak le kell csavarni és már mehet is a tepsibe. De a fagyasztott téglalap alakú is teljesen jó, csak annak az előkészítése kicsit több időt igényel.) Szóval a leveles tésztát megkenem ezzel az olajbogyós szósszal és megsütöm, 180 fokon kb. 20 perc alatt. Aki akar, tehet rá paradicsomot, vagy szalámit vagy sajtot, de én így magában szeretem. Ha nagyobb kockákra vágom, akkor pizza lesz a gyerekeknek, ha vékony csíkokra, akkor különleges borkorcsolya a felnőtteknek.

Medvehagymás pesto - ahogy én készítem

Ezen az ételen tegnap este konkrétan összevesztek a gyerekek, mert nem tudták eldönteni, hogy ki egye meg azt a pici maradékot, ami az ebédről megmaradt. Végül G. nyert, pontosabban ő volt a gyorsabb, "elfelejtett" hagyni belőle. Végre valami, ami egészséges, és ennek ellenére imádják a gyerekek...(Zöldség-gyümölcs fronton állandó a vita köztünk, nem is értem, miért). 

Amennyire egyszerű elkészíteni, legalább annyira egészséges is: mivel egyáltalán nincs hőkezelve, a medvehagymában benne marad az összes vitamin és az íze is erőteljesebben érződik, egyszerűen imádom! Vannak olyan ételek, amikben pont az a jó, hogy nincsenek túlbonyolítva: egy-két jó minőségű (ez fontos!) hozzávaló, és a legteljesebb ízélményt nyújtják, ilyen nekem pl. a fokhagymás-olívaolajas spagetti (alio e olio) vagy ez a másik finomság. Biztos nagyon sokan ismerik, a hozzávalók nagyjából ugyanazok, az arányok szoktak kicsit eltérni. De hátha van olyan, aki még nem próbálta, jöjjön a recept.

 Hozzávalók: 

• 1 csomag medvehagyma (tisztítva kb. 5-6 dkg)
• 5 dkg parmezán sajt
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg sótlan kesudió (a pörkölt, sózott változatott könnyebb beszerezni, pl. Mogyi, az is jó, csak én így jobban szeretem. De ha valaki a sózottat veszi, akkor már nem kell bele több sót tenni)
• 1 dl extra szűz olivaolaj
• só, bors (ha valaki a sózott mogyorót teszi bele, nem kell külön sózni)

Az összes hozzávalót késes aprítóban összeturmixolom és kifőtt spagettivel összeforgatom. Ez a mennyiség kb. 30 dkg tésztához elég.

Mákos-vaníliás tészta vörösboros aszalt szilvával

Alig várom a nyarat, amikor is szüleim kertjében férjem tárkonyos ragulevesének illata száll a levegőben, amit bográcsban szokott főzni. Eddig akárki kóstolta, ódákat zengett róla. Egyszerűen nincs az a bogrács, amit ne tudnánk a vendégeinkkel együtt elpusztítani. Anyukámmal mindig megbeszéljük, hogy ha marad belőle, jó lesz másnap ebédre vagy vacsorára, de nincs olyan másnap este, amikor valakit még meg tudnánk kínálni belőle.

Szóval ma is ő főzte a ragulevest, igaz, hogy nem bográcsban, hanem a mi kis konyhánkban, de az íze most is frenetikus volt. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt itthon friss tárkony, amit Apukámék kertjében csak le kell vágni a kerítés mellől.

De mielőtt bárki is a receptet kérné, gyorsan elmondom, hogy most nem ennek a levesnek a receptje következik, mert azt még nem sikerült leírnom. P. mindig azt mondja, hogy ő érzéssel főz, nem tudja lediktálni. Főleg amiatt, mert attól függően, hogy hány személyre főz; hogy bográcsban készül-e vagy lábosban és hogy milyen zöldség van éppen otthon, a mennyiségek folyamatosan változnak. De van két trükkje: sült csontot főz bele a levébe, így sokkal ízesebb és az elején, miután rádobja a hagymát, többször is elfőzi a levét, majd újra felönti kevés vízzel, mert így lesz puha és krémes a hagyma, nem pedig úszkálnak a hagymadarabok a leves tetején. Ugyanilyen módszerrel szokta készíteni a pörköltalapot, vagy a paprikás krumplit. Komolyan mondom, hogy elmegy vele 40-50 perc, míg lepirítja a hagymát, felönti, újra lepirítja, felönti, és ezután kezd hozzá az ételhez, de ezáltal annyira finom, sűrű lesz a szaftja, hogy megéri a fáradságot. (Nekem főleg, mert nem én állok fölötte :)

A raguleves után megkívántam valami édességet, mondjuk tésztát, ami olyan, mint egy desszert. A múlt havi Nők Lapja Konyhában már régen kinéztem Tobai Róbert receptjét, ami a mákos tészta újragondolt változata. Vanília pudinggal készül, és ettől jó krémes lesz, hát, még milyen finom, ha megszórjuk a vörösborban párolt aszalt szilvával!
Az eredeti receptben a leírt mennyiség duplája szerepelt. Én megfeleztem a hozzávalókat, és ez is elég volt 3 főre egy tartalmas leves után.

Hozzávalók: 

• 1 dl vörösbor
• 5 dkg cukor
• 10 dkg aszalt szilva
• 5 dl tej
• 1/2 narancs
• 1/2 citrom
• 1/2 zöldcitrom
• 5 dkg darált mák
• 2,5 dkg vaníliás pudingpor
• 25 dkg szélesmetélt

A vörösbort 1 evőkanál cukorral felforralom (lehet meggylikőrben is, vagy akinek van otthon és nem sajnálja,  főzheti portói vagy marsala borban, de ezekbe már nem kell cukor, mert édes desszertborok). Beleteszem az aszalt szilvát és hagyom kihűlni ebben. 4.5 dl tejet a maradék cukorral (kb. 4 dkg) felforralok, majd hozzáadom a narancs és a citromok reszelt héját és a mákot. Lassú fűzön addig főzöm, amíg a mák megpuhul. A maradék 0,5 dl tejben elkeverem a pudingport és a forró mákos tejet besűrítem vele. Egyet forralok rajta, és leveszem a tűzről. A tésztát kifőzöm és a mákos öntettel meglocsolom (össze is lehet keverni az egészet). Az aszalt szilvát leszűröm, felcsíkozom, és megszórom vele a tésztát. 

Na, nem egy tárkonyos raguleves, de aki édesszájú, az ehet egy jót belőle...

Sonkás tészta

Tegnap valahogy nem volt kedvem kimenni ilyen időben. Azon kaptam magam, hogy már 11 óra és még fogalmam sem volt, mit főzzek ebédre. Igaz, hogy nem tartott volna sokáig, hogy lemenjek a közeli boltba, de úgy döntöttem, megnézem, mi van itthon, és abból főzök valamit. Néhány napja hallottam valamelyik híradóban, hogy egy séf arról beszélt, hogy lehet sonkás tésztát készíteni a húsvétról megmaradt sonkából. Elővettem a mi maradék sonkánkat - 3 szelet. Nem sok, kb. 10 deka, de két főre elég lesz. Szerencsére volt itthon egy csomag fodros nagykocka tészta, annak a felét, 25 dekát kifőztem. Közben összedaraboltam a sonkát, és benéztem a hűtőbe, hogy miből lehetne valami szószt összerakni. A tejfölös vödör alján volt még kb. 1 dl tejföl, de szerencsére találtam egy doboz  natúr joghurtot is, azt hozzátéve pont a megfelelő mennyiséget kaptam. Sóztam, borsoztam, ízesítettem mustárral (én a csípőset szeretem, az intenzívebb ízű), vágtam bele snidlinget. Ezt összeforgattam a kifőtt tésztával és a sonkával, egy hőálló tálba öntöttem és ment is a sütőbe, 200 fokon kb. 15 percre. Ha lett volna itthon sajt, szerintem reszeltem volna a tetejére, de így is finom volt.