Mákos-vaníliás tészta vörösboros aszalt szilvával

Alig várom a nyarat, amikor is szüleim kertjében férjem tárkonyos ragulevesének illata száll a levegőben, amit bográcsban szokott főzni. Eddig akárki kóstolta, ódákat zengett róla. Egyszerűen nincs az a bogrács, amit ne tudnánk a vendégeinkkel együtt elpusztítani. Anyukámmal mindig megbeszéljük, hogy ha marad belőle, jó lesz másnap ebédre vagy vacsorára, de nincs olyan másnap este, amikor valakit még meg tudnánk kínálni belőle.

Szóval ma is ő főzte a ragulevest, igaz, hogy nem bográcsban, hanem a mi kis konyhánkban, de az íze most is frenetikus volt. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt itthon friss tárkony, amit Apukámék kertjében csak le kell vágni a kerítés mellől.

De mielőtt bárki is a receptet kérné, gyorsan elmondom, hogy most nem ennek a levesnek a receptje következik, mert azt még nem sikerült leírnom. P. mindig azt mondja, hogy ő érzéssel főz, nem tudja lediktálni. Főleg amiatt, mert attól függően, hogy hány személyre főz; hogy bográcsban készül-e vagy lábosban és hogy milyen zöldség van éppen otthon, a mennyiségek folyamatosan változnak. De van két trükkje: sült csontot főz bele a levébe, így sokkal ízesebb és az elején, miután rádobja a hagymát, többször is elfőzi a levét, majd újra felönti kevés vízzel, mert így lesz puha és krémes a hagyma, nem pedig úszkálnak a hagymadarabok a leves tetején. Ugyanilyen módszerrel szokta készíteni a pörköltalapot, vagy a paprikás krumplit. Komolyan mondom, hogy elmegy vele 40-50 perc, míg lepirítja a hagymát, felönti, újra lepirítja, felönti, és ezután kezd hozzá az ételhez, de ezáltal annyira finom, sűrű lesz a szaftja, hogy megéri a fáradságot. (Nekem főleg, mert nem én állok fölötte :)

A raguleves után megkívántam valami édességet, mondjuk tésztát, ami olyan, mint egy desszert. A múlt havi Nők Lapja Konyhában már régen kinéztem Tobai Róbert receptjét, ami a mákos tészta újragondolt változata. Vanília pudinggal készül, és ettől jó krémes lesz, hát, még milyen finom, ha megszórjuk a vörösborban párolt aszalt szilvával!
Az eredeti receptben a leírt mennyiség duplája szerepelt. Én megfeleztem a hozzávalókat, és ez is elég volt 3 főre egy tartalmas leves után.

Hozzávalók: 

• 1 dl vörösbor
• 5 dkg cukor
• 10 dkg aszalt szilva
• 5 dl tej
• 1/2 narancs
• 1/2 citrom
• 1/2 zöldcitrom
• 5 dkg darált mák
• 2,5 dkg vaníliás pudingpor
• 25 dkg szélesmetélt

A vörösbort 1 evőkanál cukorral felforralom (lehet meggylikőrben is, vagy akinek van otthon és nem sajnálja,  főzheti portói vagy marsala borban, de ezekbe már nem kell cukor, mert édes desszertborok). Beleteszem az aszalt szilvát és hagyom kihűlni ebben. 4.5 dl tejet a maradék cukorral (kb. 4 dkg) felforralok, majd hozzáadom a narancs és a citromok reszelt héját és a mákot. Lassú fűzön addig főzöm, amíg a mák megpuhul. A maradék 0,5 dl tejben elkeverem a pudingport és a forró mákos tejet besűrítem vele. Egyet forralok rajta, és leveszem a tűzről. A tésztát kifőzöm és a mákos öntettel meglocsolom (össze is lehet keverni az egészet). Az aszalt szilvát leszűröm, felcsíkozom, és megszórom vele a tésztát. 

Na, nem egy tárkonyos raguleves, de aki édesszájú, az ehet egy jót belőle...