A hétvégére K. egyik tanító nénijének készítettem tortát. Egy ismerős hölgy születésnapi ajándéka lett, saját fotójával a tetején. Csak remélni tudom, hogy nem kellett nagyon messzire szállítani a pénteki hőségben, mert a csokinak és a tejszínnek nem használ a 30 fokos meleg, és az ostya sem szeret sokáig várakozni, mert idővel átveszi a krém nedvességtartalmát, amitől szép lassan kicsit behullámosodik... Ezért mindenkinek, aki ilyennel díszíti a tortát, ajánlom, hogy lehetőség szerint az utolsó pillanatban tegye rá a tetejére.
A hölgy kedvence állítólag a maláj csokitorta. Kinyomoztam, hogy többek között a Vanilin cukrászdában lehet ilyet kapni. Mivel az ostyáért menet pont elmentem egy ilyen üzlet előtt, kötelességemnek éreztem, hogy beugorjak és vigyek haza egy szeletet (ha valaki a Tátra utcai Vanilinben jár, ne felejtse el megkóstolni a medvehagymás vagy/és tökmagos pogácsát, de a Gouda sajtos is nagyon finom és mindig frissek). Otthon aztán teszteltem: a tésztája sűrűbb és kicsit szárazabb volt, mint a én piskótám, nem tudom, ez azért van-e, mert más is volt a tésztájában pl. olvasztott csoki, vagy egyszerűen csak állt már 1-2 napot a hűtőben. A krém sötét csokikrém, talán vaj is volt benne, ezt én a
kedvenc trüffelkrémemmel helyettesítettem, amibe majdnem fél kiló étcsokit tettem. A tésztája a megszokott vizes piskótám lett, amit korábban már szintén ugyanitt leírtam azzal a különbséggel, hogy most 6 tojásból készítettem (ennek megfelelően növelve a hozzávalók arányát), tettem még bele 1 EK házi vaníliáscukrot és 5 dkg sötét holland kakaóport. Remélem, hogy ízlett azoknak, akik kóstolták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése