Ez a nap is eljött... Jó néhány itthon eltöltött év után ismét munkába járok. Furcsa, mert amikor utoljára dolgoztam, még csak egy gyermekem volt, most pedig három... Nem az aggaszt, hogy reggelente munkába kell menni, hiszen az óvoda, iskola miatt eddig is korán keltem. És attól sem félek, hogy megint dolgoznom kell, mert eddig sem malmoztam itthon, hanem ezerfélével foglalkoztam. De mától kezdve jobban össze kell majd fognom a dolgokat, nem motoszkálhatok hajnali 2-ig, mint ahogy általában szoktam, mert másnap a munkahelyen koncentrálnom kell. Eddig sem voltam az a korán fekvő típus, de az elmúlt hetekben, tudva azt, hogy nemsokára véget ér az "itthoni élet", még jobban igyekeztem olyan dolgokat elvégezni, amire az elmúlt 6-7 év alatt nem jutott idő (pl. elmaradt filmek megnézése, fényképek átválogatása, a rengeteg e-mail rendszerezése, a lakás kevésbé frekventált helyeinek alapos kitakarítása, stb.) Hát, mint utóbb kiderült, most sem értem a végére... Őszintén szólva, kicsit tartok tőle, hogy nehezen sikerül mindent összeegyeztetnem. Lehet, hogy kevesebb időm lesz a blogomra, a sütésekre, az olvasásra (bár ha jobban belegondolok, mindhárom tevékenységet eddig is éjszaka végeztem, és ez most sem lesz másképp). Sajnos egy nap továbbra is csak 24 órából áll. De megpróbálok mindenhol helyt állni, és valahogy jobban gazdálkodni az időmmel.
Az utolsó előtti napon megbeszéltük Anyukámmal, hogy rendezünk egy csajos napot: elmegyünk moziba, beülünk egy kávéra hétköznap délelőtt, még így utoljára. Ehelyett az történt, hogy a lányok éjszaka belázasodtak. Hiába nyomtam beléjük a C vitamint, meg a céklalevet, sajnos nem úsztuk meg: az influenzaszezon végére csak sikerült összeszedniük a vírust. Grétinek majdnem 39 fokos volt a láza. Mire sikerült levinni, Lottié szökött fel, ráadásul ő egész nap megállás nélkül köhögött, amitől meg hányt. Persze a szőnyegre... És mindez természetesen mikor történik? Két nappal a munkába állásom előtt. Tanakodhattam, hogy mit csináljak. Milyen ciki lenne úgy indítani, hogy "elnézést, nem tudok bemenni, a gyerekek lebetegedtek..." Anyukám jött fel vidékről vigyázni rájuk, milyen szerencse, hogy Ő van nekünk... !
Szóval, hogy így szerdán ugrott a csajos nap, és egész nap ki sem tettem a lábam a lakásból, délutánra már viszketett a tenyerem: muszáj volt sütnöm egy sütit, amolyan vigasztalósat. Persze önző módon most nem csokisat, hanem almásat választottam. Mivel volt otthon egy csomag leveles tészta, és múltkor kaptunk egy láda finom szabolcsi almát, megkerestem a Good Food újságban talált almás pite receptet. Egy nagyon egyszerű, kevés hozzávalót igénylő édességről van szó, amiben szinte semmi cukor nincs, mégis annyira eteti magát, hogy rögtön a felét megettük!
Hozzávalók:
- 400 g alma, meghámozva, felkockázva
- 3 EK almalé (esetleg Calvados)
- 1/2 tk vaníliakivonat
- 250 g leveles tészta
- 600 g alma, meghámozva, vékony szeletekre vágva
- 2 + 1 tk porcukor
- 1 EK baracklekvár
Az almapüréhez az almát az almalével egy kis lábasban, fedő alatt gyenge tűzön kb. 20 perc alatt puhára főzöm. Botmixerrel összeturmixolom, a vaníliakivonattal ízesítem, és félreteszem hűlni.
Közben előkészítem a tésztát: én mindig előre feltekert leveles tésztát használok, amit felhasználás előtt nem kell kinyújtani, csak kitekerni, és mivel az egész egy sütőpapírra van téve, csak át kell tenni egy tepsibe. A széleit kissé felhajtom, hogy legyen egy kis pereme, és ne folyjon ki belőle a töltelék. Ezután rákenem az almapürét. A maradék (600 g) szeletelt almát rozettaszerűen ráhelyezem a tetejére, hogy kicsit fedjék egymást.
Megszórom 2 tk porcukorral, és 200 fokos sütőben 20-25 percig sütöm.
Rászórom a maradék 1 tk porcukrot, és visszateszem sülni még 5 percre. Eközben a lekvárt fellazítom 1 EK meleg vízzel, és megkenem vele az almaszeleteket, hogy szép fényesek legyenek. Finom rajta barack helyett a homoktövis és a narancslekvár is.
Szerintem így magában a legfinomabb. De készítettem hozzá vaníliasodót is, vagy fel lehet turbózni tejszínhabbal. Vigyázat, rettentő gyorsan elfogy!
 |
| Vaníliasodóval |
És hogy milyen volt az első munkanap...? Előző este kaptam egy kis pozitív energiát, ennek köszönhetően gyorsabban eltelt, mint gondoltam. Az új kollégák kedvesen fogadtak, volt részem szülinapozásban is, a nap sütött, a gyerekek lassan meggyógyulnak, azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése