Vaníliás-almás torta sós karamellöntettel

Néha a véletlennek köszönhetők a legjobb receptek. Így voltam ezzel pár napja is, amikor egy 10 éve nem látott kedves barátnőmet vártam ebédre. Valami finom őszi tortával akartam megkínálni evés után, és mivel ő is nagyon szereti a karamellt, kinéztem a Sweet Dreams Magazinban egy almás-diós tortát karamellöntettel. Be is tettem sülni a tésztát, jó sűrűre sikeredett, volt benne dió, sima és teljes kiőrlésű liszt és sok-sok (kb. 40 dkg) apróra vágott alma. Már amikor beleöntöttem az előírt 22 cm tortaformába, gyanús volt, hogy ez nehezen fog megsülni. És igazam lett! Több, mint másfél óra után még mindig nyers volt a közepe. Valószínűleg a sok alma eresztette a levét, és ettől nem sült meg. Az a lényeg, hogy ebből nem lehetett tortát készíteni. Találtam egy másik receptet ugyanebben az újságban, ami szintén karamellás, csak egy kicsit más jellegű. Nem akartam még egyszer elszúrni a lapot, és hogy biztosra menjek, a már korábban jól bevált vaníliás tortalapot sütöttem meg, az arácsi baracktorta és szilvatorta piskótáját. Annyit változtattam rajta, hogy most 2 csomag vaníliás cukrot tettem bele, hogy jobban érződjön a vanília íze. Azzal a tejszínes krémmel töltöttem meg, amit az újságban olvastam, a tetejére karamellás almakompót került. Mielőtt összekevertem a gyümölccsel, a karamellszószt kicsit megsóztam, mert most nagyon nagy divat a sós karamella, és én egyébként is szeretem a sósat az édessel kombinálni. (Halkan megjegyzem, hogy szerintem nem érződött rajta, nem tettem bele sokat.) A barátnőmnek nagyon ízlett, finom krémes lett. Külön készítettem még hozzá karamellszószt, amivel meg lehetett locsolni.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• csipet só
• 2 csomag vaníliás cukor
• 0,75 dl olaj
• 0,75 dl langyos víz
• 13 dkg liszt
• 3 g sütőpor
• valamilyen lekvár (pl. csipkebogyó)
• 200 g Creme fraiche (vagy ennek hiányában natúr krémsajt)
• 250 ml tejszín
• 60 g porcukor
• 55 g cukor
• 4 EK vaj
• 1/2 tk só
• 3 db savanyú alma, meghámozva és kockákra vágva

A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet, mert a piskótát nem kell szétvágni, hanem ennek a tetejére megy a krém, éppen ezért nem szerencsés, ha túl vastag a tortalap. 180 fokon 25-30 percig sütöm és teljesen kihűtöm. Utána kettévágom, és megkenem csipkebogyólekvárral. Elkészítem a krémet: a porcukrot, a tejszín felét (125 ml) és a Creme fraiche-t/krémsajtot robotgéppel felverem. Óvatosan a lekvár tetejére kenem, és ráteszem a másik piskótalapot.

Elkészítem a karamellmártást: az 55 g cukrot serpenyőben felolvasztom, majd beleteszek 3 EK vajat, és ha megolvadt, a maradék (125 ml) tejszínt is beleöntöm. Kicsit összeforralom, hogy besűrűsödjön. Ízlés szerint sózom.

Az almát a maradék 1 EK vajon kb. 10 perc alatt megpárolom. Vigyázzunk, nehogy túlságosan megpuhuljon, hanem tartsa meg a formáját! Ha kész, belekeverem a karamellmártásba, és egyenletesen eloszlatom a tortalap tetején.

És hogy fokozzuk az élvezeteket: karamellszósszal leöntve