Néhány újabb praktika influenza ellen

Tavaly februárban írtam pár természetes immunerősítőről, amiket magam is fogyasztok. Itt van pár újabb, mert az idei év sem múlik el influenza szezon nélkül. Szerintem érdemes kipróbálni ezeket is.

Céklás csodaital

Erről az 5 hozzávalóból álló frissen készített italról még Halász Judit mesélt a tévében/rádióban: ő állítólag minden reggel ezzel kezdi a napot. Ha jól emlékszem, utána megeszik egy natúr joghurtot, amibe 1 tk őrölt szőlőmagot tesz (én ezt kombinálom 1 tk homoktövis őrleménnyel) és 8 (?) szem mandulát vagy diót. Ez annyira egészséges, hogy megvéd különböző betegségektől, tele van vitaminnal és mellesleg nagyon finom.

A céklát tavaly érdekes módon alig tudtam beletuszkolni a gyerekekbe. Idén viszont -nem értem, hogy mitől változott meg a helyzet- már ők könyörögnek, hogy nyomjam már ki a céklalevet. Lottika még repetát is kér belőle. Igaz, én nem kora reggel, hanem este, fürdés előtt állok neki a facsarásnak. (Ma mondtam, hogy nyomok ki levet. Mire Lotti: Céklát? Akkor nemsokára megyünk fürödni!) Amíg pancsolnak, addig elmosogatom a gyümölcscentrifuga alkatrészeit. Mert sajnos ez az egy hátránya van: minden nap szét kell szedni, el kell mosni, össze kell rakni a gépet. Magamnak biztos nem állnék neki. De öt főre megéri a fáradságot.

Kb. 5 pohárnyi adag lesz ekkora mennyiségből, és néha jut egy kis repeta. Ki kell kísérletezni, hogy 2-3-4 fős családnak mennyi gyümölcs kell 1-1 pohárnyi adaghoz. Nekünk az alábbi mennyiség bevált. Tehát: gyümölcscentrifugában kinyomom

• 1 nagy cékla (meghámozva)
• 2-3 sárgarépa (meghámozva)
• fél-1 citrom (meghámozom, de a fél citromnak csak belenyomom a levét)
• 3 narancs (hámozva)
• 3 nagy alma (ez mehet bele héjastul)

levét. Ennyi az egész, jól megkeverem, megisszuk és utána jót nevetünk azon, hogy milyen piros a másik szája és a nyelve a céklától!

Citromos-gyömbéres méz

Ezt anyukám egy solti ismerősétől hallotta, ott sokan készítik idén ezt a (szintén nagyon finom) immunerősítőt. A recept nagyon egyszerű: egy fél üveg mézbe beledarabolom 2 db meghámozott citrom húsát (aki ügyes, ki is filézheti, de én most olyan pici citromokat kaptam, ráadásul tele maggal, hogy ha elkezdtem volna filézni, nem maradt volna belőle semmi, így csak gyorsan felvagdostam apró darabokra). Kell még bele egy ujjnyi friss gyömbér, meghámozva és belereszelve. Az üveget lezárjuk, és én utána a hűtőben tartom. Minden nap 1 evőkanálnyit megeszünk belőle.

Meleg citromos víz

Az alábbi praktikát a tesómtól hallottam, ő az interneten találta: minden reggel meg kell inni egy pohár meleg vizet, amibe belefacsarunk 2 szelet citrom levét. Mellesleg az emésztést is beindítja.

Homoktövis

Sok helyen lehet kapni natúr homoktövis sűrítményt, pl. bioboltokban, kézműves vásárokon. Nyáron vettem egy üveg homoktövis lekvárt, azóta  nagyon szeretem az ízét. (Recept itt és itt.) Így amikor Lottika kicsit elkezdett köhögni, vettem is gyorsan a DM-ben egyet. 2 hétig eláll a hűtőben felbontás után, de annyi idő alatt el is fogy, konkrétan én egy nap alatt meg tudnám enni az egészet. Lotti először kiköpte a kukába az első adagot, aztán rájött, hogy mégis tetszik neki ez a savanykás ízvilág, úgyhogy azóta alig várja a napi 1 teáskanálnyi adagját. Ma is este 10-kor kitámolygott az ágyából és közölte, hogy még nem kapta meg a mai homoktövis adagot (Nagyon számon tartja: macis vitamin, homoktövis, C-vitaminos gumicukor, ezek mindig jöhetnek. Végül is mindegy, mi az, csak nassolni lehessen...!)

És végül a régi, jól bevált csipkebogyótea: esténként egy nagy kancsóba teszek kb. 4 púpozott evőkanál szárított csipkebogyót, felöntöm hideg vízzel, letakarom és megyek aludni. Másnapra a víz besötétedik, a csipkebogyó megduzzad, és átadja aromáját a víznek. A nap folyamán mindig 1-1 bögrényit leszűrök belőle, a többit benne hagyom. Nem teszek bele sem mézet, sem citromot, mert nagyon szeretem a csipkebogyó kellemesen savanyú ízét. A nap végére, az utolsó pohár tea, az "esszencia" a legfinomabb, legízesebb, mert majdnem egy napig ázott. Mellesleg egy csomó C-vitamint viszünk be így a szervezetünkbe.

Homoktövises-almatorta Calvados-os tejszínhabbal

Ez a recept annak köszönhető, hogy a múltkori almás csigából megmaradt egy adag töltelék. Ugyanis az 1 kiló liszt, 2 kocka élesztős tésztát túl nagy mennyiségnek találtam, és csak a felét kevertem be, így a töltelékből is kb. a fele megmaradt. Először arra gondoltam, sütök egy másik adagot, és most az áfonya helyett csokidarabokkal fogom megszórni. De aztán eszembe jutott, hogy van még egy üveg bontatlan homoktövis lekvárom, még nyáron vettem az egyik kézműves vásáron, és jobb napokra tartogattam, hogy majd valami finom tortában végezze. A fűszeres almaíz szerintem kiválóan megy a homoktövis savanyú ízéhez (direkt a cukor nélküli, natúr változatot vettem). Valójában nem annyira vészes, nem húzza össze a szájat, hanem kellemesen savanyú. Mivel ezt az almakompótot vaníliás pudingporral kellett sűríteni, rögtön eszembe jutott az arácsi baracktortám, amit már egy csomó gyümölccsel kipróbáltam, kivéve az almát, éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy kicsit jellegtelen lesz az íze. Így viszont, a fűszeres almaborral és a homoktövislekvárral egy karakteresebb tortát tudok készíteni. Hasonlóan az arácsihoz, most is vizes-olajos piskótát sütöttem hozzá, majd kettévágtam és megkentem a lekvárral. Ezután rátettem a maradék almakompótot, a tetejére pedig felvert tejszínhab került, porcukorral és egy kis Calvados-szal ízesítve.

Fahéjas tortácska homoktövises almakompóttal

Eredetileg másik desszertet akartam vasárnap ebéd utánra készíteni, de rábukkantam erre a receptre, ami sokkal egyszerűbb, és különben is múltkor felbontottam egy üveg dédelgetve őrzött homoktövis lekvárt, ami ehhez a recepthez is kell. A kompótot akár előre meg lehet főzni, mert hidegen kínáljuk hozzá.

A sütike tulajdonképpen egy muffin, gyorsan bekeverhető és megsüthető. 25 perc sütést írt elő a recept, én a muffinokat is tovább szoktam sütni, úgyhogy megemeltem az időt 10 perccel. Mikor elkezdtem tálalni, kicsit megijedtem, hogy túl lett sütve és kiszáradt, de amikor megkóstoltam az első falatot, meggyőzött, hogy nem. Talán a képen is látszik, hogy belül szaftos maradt. (Recept: Sweet Dreams)

 Hozzávalók:

• 3 kicsi alma
• 150 ml almalé
• 3 EK homoktövis lekvár
• 2 EK Calvados (elhagyható)
• 100 g vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 75 g (barna) cukor
• 125 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 2 tojás
• 50 ml író (vagy tej)

Az almát meghámozom, kimagozom, apróra vágom. Az almalével pár percig főzöm, majd belekeverem a homoktövis lekvárt (ha a lekvár natúr, vagyis cukor nélkül készült, akkor 1 tk mézzel édesítem). Ha van otthon, Calvados-szal ízesíthetjük. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

A sütihez a vajat megolvasztom. A citromhéjat, fahéjat, cukrot, lisztet és sütőport összekeverem. A tojásokat, az írót a vajjal együtt hozzáadom. Nem kell túl sokáig keverni, csak hogy összekeveredjen. Süthető felfújtformákat kivajazok (nekem 5 adag lett), és szétosztom bennük a tésztát. 180 fokon kb. 35 percig sütöm. Ha kihűltek, késsel óvatosan körbevágom a formát és kipottyantom belőle a sütiket.

Az elkészült tortácskákat az almaszósszal kínálom. Ha van otthon, tejszínhabot is lehet a tetejére fújni (nekem most nem volt). A gyerekeim - természetesen- almaszósz nélkül ették (nem tudják, mi a jó...), nekik kevés juharszirupot öntöttem a tetejére, hogy ízesebb legyen, azzal is finom volt.