Van egy kedvenc könyvsorozatom (több is, de most egyet kiemelek), gasztroregény (természetesen). Egy amerikai írónő, Joanne Fluke írja őket, alcíme "Hannah Swensen titokzatos esetei". A főhős, Hannah egy amerikai kisvárosban, az Éden-tó partján fekvő Lake Edenben lakik, és saját kis cukrászdáját vezeti. Kávé, tea, és sok-sok keksz alkotja a kínálatot, amik receptjét rendszeresen közzé is teszi. Minden könyv kb. 10-12 receptet tartalmaz, van köztük elvétve sós vagy főétel is, de a döntő többsége sütemény. A legelső kötet Magyarországon 2006-ben jelent meg, az Illia kiadó gondozásában. Azóta folyamatosan fordítják az angol példányokat, évente egy, esetleg két új regényt lehet beszerezni. A kezdetektől fogva lelkes rajongója vagyok, egyrészt mert az alaptörténet mindig egy izgalmas bűneset (a hullát rendszeresen Hannah találja meg, aki a nyomozásba is besegít), másrészt mert én is pont egy olyan kis cuki cukrászdát képzelnék el magamnak, mint a Süti Éden, ahol árulhatnám a saját kis süteményeimet... Végül pedig alig várom, hogy egy-egy fejezet végén feltűnjön egy recept, amit nagy élvezettel olvasok és sütök meg. (Direkt nem szoktam előre elolvasni őket, hogy meglepetés legyen, mi a következő. Bevallom, sokszor nagyon nehéz kibírni, de így a 10. kötet után már kezdem megszokni.)
Nagyon sok kekszet megsütöttem már az évek során, a legjobbakat ide is felteszem majd szépen lassan. Legutóbb a 8. kötetből (Meggyes túrótorta és gyilkosság) készítettem el a "Sally lisztmentes csokitortája" fantázianevű süteményt. Sógornőm nálunk ebédelt vasárnap (a már korábban említett csokiimádó család egyik tagja), és nagyon ízlett neki a végeredmény. Annak ellenére, hogy egy deka lisztet sem tartalmaz, szinte úgy megállt, mint egy kakaós piskóta. A recept szerint össze kellett volna, hogy essen, miután kivettem a sütőből, ami teljesen normális reakció, de érdekes módon csak minimálisan csökkent a térfogata, megfordítottam, és teljesen lapos maradt. De az se keseredjen el, akinek összeesik, mert erre találták ki a tejszínhabot: a közepén lévő krátert tökéletesen el lehet takarni vele. Én Creme Chantilly-t kentem rá: ez az édesített, vaníliás tejszínhab elegánsabb neve. Piros idénygyümölccsel meg lehet szórni a tetejét, egy kis csokiforgács - és kész is a csinos tortácska, amiben az a klassz, hogy a lisztérzékenyek is nyugodtan ehetik! Arra kell vigyázni, hogy a csoki, amit beleteszünk, gluténmentes legyen. Ilyen Magyarországon, ha jól tudom, a Tibi csoki.
Hozzávalók:
- 12 dkg vaj
- 20 dkg félédes csoki
- 4 tojás (szétválasztva)
- 6+6 dkg cukor
- 1/2 tk rumaroma
2,5 dkg porcukor (dupla mennyiségű tejszínhabhoz 5 dkg
1 tk vanília aroma
25 dkg szeletelt piros gyümölcs
csokiforgács
A vajat a csokival vízgőz fölött felolvasztom, hagyom kicsit kihűlni. A tojások sárgáját 6 dkg cukorral habosra, világossárgára verem, ízesítem a rumaromával. Az olvasztott csokit nagyon lassan hozzáöntöm, közben folyamatosan keverem (akár újra a habverővel), nehogy kicsapódjon a tojás. A tojásfehérjéket kicsit felverem, majd lassan adagolva és folyamatosan verve beleszórom a maradék 6 dkg cukrot. Egészen addig verem, amíg kemény hab nem lesz belőle. Végül lassan összeforgatom a csokis tojással: először csak egy kevés habbal fellazítom, majd a többit is hozzáadva teljesen elkeverem. Olyan lesz az állaga, mint egy csokis tejszínhab, nagyon krémes. Ezután egy 20-22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 175-180 fokon megsütöm. Itt eltértem a könyv által megadott időtől: elvileg 20 perc alatt megsül annyira, hogy a beledugott hurkapálcika száraz marad. Nekem 20 perc után teljesen ragadt, ezért még ráhúztam 10+10 percet, azaz összesen 40 percig sütöttem. Ezután kivettem és 15 percig a formában hagytam kihűlni. Utána megfordítottam és addig így hagytam, amíg teljesen ki nem hűlt a torta, csak ezután húztam le a sütőpapírt.
Díszítés: a tejszínt felverem (néha kell habfixáló is), a porcukorral és a vaníliával ízesítem és beterítem vele a tortát. Rászórom az epret vagy málnát (lehet szépen karikára vágni vagy csak rusztikusan rádobálni, én most az utóbbit választottam), és csokiforgácsot reszelek rá. Ez lehet többféle: vagy lereszelem a csokit a sajtreszelőn (a kicsin vagy a nagyon), vagy krumplihámozóval húzogatok le róla csíkokat.
Tipp: akit érdekel a könyvsorozat, bővebb információt talál a www.sutiskrimi.hu honlapon. A legújabb (11.) kötet címe: Piruló képviselőfánk és gyilkosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése