Torta del cielo (Mennyei mogyorós torta, gluténmentes)

Ezt a liszt nélküli mogyorótortát Anyukám névnapjára akartam elkészíteni. Aztán úgy alakult, hogy vonattal mentünk el hozzájuk, így mégsem hétvégén sütöttem meg, hanem kedden. Elég rohanós volt az a nap, nem nagyon jutott idő arra, hogy díszítgessem, a végén nem is tettem rá semmit, úgy, ahogy volt, ebéd után felvágtuk. Először fel sem akartam tenni a blogra, le sem fényképeztem előtte, de amikor megkóstoltam, abban a percben tudtam, hogy ezt a receptet meg kell osztanom. Mert zseniális! Nagyon jól érződik benne a mogyoró (és itt ki kell hangsúlyoznom, hogy abból a kerek, "mókusos" mogyoróból van. A dióhoz egyszerűbb hozzájutni, meg olcsóbb is, de nem tudom, hogy el lehet-e érni vele ugyanezt az ízvilágot. Persze, biztos abból is finom, de ebből valami csúcs!) És a lisztérzékenyeknek jó hír, hogy nem tartalmaz glutént, csak oda kell figyelni, hogy a tejcsoki, amit a végén megolvasztunk, szintén gluténmentes legyen (pl. a Tibi csoki ilyen). Úgyhogy gyorsan lefotóztam, mielőtt elfogy az összes szelet!

A torta eredetéről még annyit, hogy ez egy mexikói édesség és  nemcsak a nevében mennyei, hanem szó szerint az. Érdekes, hogy amikor utánanéztem a neten, olyan recepteket találtam, amik mandulával készülnek (szerintem a mogyoró jobb), lisztet is tartalmaznak, kakaóport viszont nem (ez ismét nem túl jó hír), és a tetejük porcukorral volt megszórva (az enyém ismét csak finomabb lehet a maga nutellás csokijával). Egyszóval, nem tudom, hogy ez a recept a legeredetibb-e, de hogy ez a legfinomabb, az tuti! A téli Stahl magazin "Csupa csoki" különszámában találtam.

Hozzávalók:

• 17,5 dkg hámozott natúr mogyoró
• 2 dkg vaníliás cukor
•  5 dkg cukrozatlan kakaó
• 1/2 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1/4 tk só
• 22 dkg puha vaj
• 22 dkg porcukor
• 3 tojás (szobahőmérsékletű)
• 10 dkg tejcsoki
• 10 dkg mogyorókrém (natúr vagy csokis pl. Nutella)

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom, és ha kihűlt, a vaníliás cukorral együtt megdarálom. (Kapható eleve pirított, darált mogyoró is, amit csak össze kell keverni a vaníliás cukorral.) A kakaót, sütőport, szódabikarbónát, sót egy másik tálban összekeverem. A vajat és a porcukrot robotgéppel 2-3 perc alatt felhabosítom. Egyenként beledolgozom a tojásokat. Lassú fokozaton hozzáadom a cukros mogyorót, végül a kakaót is.

22 cm átmérőjű kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon kb. 50 perc alatt megsütöm. Közben a mázhoz vízgőz felett felolvasztom a tejcsokit és a Nutellát, és a hűtőben kenhető állagúra dermesztem. A torta tetejét bevonom vele, felhő alakú hullámokat is lehet bele tenni.

Tipp: én kint tároltam az erkélyen (már amíg volt belőle), és így hidegen, kicsit megdermedt mázzal jobban ízlett nekem, mintha szobahőmérsékleten kínálnám.

Torta Caprese

Van egy könyv, amit pár hete olvastam, a címe: Mediterrán nyár /Egy nyár a francia és az olasz Riviérán/. Egy amerikai szakács, David Shalleck írta, aki egy nyáron keresztül volt egy gazdag olasz házaspár személyi séfje, és a Serenity nevű vitorlás jacht fedélzetén egész nyáron a Földközi-tenger szigetei között utazott és főzött. 4 hónap alatt bejárták az olasz és a francia Riviérát Antibes-tól Nápolyig. A tulajdonosok ragaszkodtak hozzá, hogy mindig az adott kikötő helyi alapanyagaiból főzzön. Reggelente mindig más piacokon vásárolt, közben megismerkedett a helyi halászokkal, termelőkkel, akik gyakran adtak neki tippeket a megvásárolt alapanyag elkészítéséhez is. Nem most ismerkedett az olasz konyhával - előtte 4 évig francia, illetve olasz vendéglőkben főzött, ugyanis egy ismerőse révén bejutott hol ismertebb, hol pedig egészen apró, de annál kiválóbb (olykor több Michelin-csillagos) éttermekbe, ahol lehetősége nyílt elsajátítani a mediterrán konyha alapjait és jellegzetes ételeit. Nagyon jó érzékkel kombinálta a megszerzett tapasztalatokat a saját ötleteivel, ezért a tulajdonosok a nyár végén szerették volna, ha továbbra is náluk dolgozik. Hogy hogyan döntött, kiderül a regényből. Azoknak ajánlom elolvasásra, akik szeretnék belülről megismerni egy hajókonyha mindennapjait, ahol a szakácsnak nem csak az a feladata, hogy főzzön a tulajdonos házaspárra és vendégeire (előfordult, hogy 100 fős luxusvacsorával kellett előrukkolnia azon a pár négyzetméternyi helyen), hanem arra is ügyelnie kell, hogy a nyár folyamán kétszer ne adja ki ugyanazt az ételt. Idegen kikötővárosokban kell fellelnie  a beszerzési forrásokat, kamra és nagy hűtőszekrények híján a megvásárolt alapanyagokat valahol máshol kell elhelyeznie (hol a hajófenéken, hol az icipici személyzeti kabinokban). Az ott dolgozókat is neki kell ellátnia élelemmel, emellett a hajó legénységének teljes jogú tagjaként részt kell vállalnia a vitorlák és a kötelek fel-és lehúzásából és az éjszakai őrségből.

A könyv végén David megoszt velünk néhány receptet a tengeren elkészített ételekből. Itt olvastam egy csokis édességet, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ez tulajdonképpen egy Capri szigetéről származó liszt nélküli csokitorta, de Davidnek -elmondása szerint- nem sikerült autentikus receptet találnia, ezért leírta az ő változatát, amelyben egy kevés liszt van. Én is elkezdtem nézelődni az interneten, és szinte teljesen azonos recepteket találtam. Így végül nem a könyvben lévő változatot készítettem el, hanem ezt a liszt nélkülit. A végeredményről csak annyit, hogy kétszer ült le belőle enni a családom, és másodszorra el is fogyott mind. Mivel liszt egyáltalán nincs benne, csak mandula, ezért lisztérzékenyek is nyugodtan megkóstolhatják.

 Hozzávalók:

• 4 tojás
• 17 dkg cukor
• 1 tk vanília aroma
• 20 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalmú, annál jobb), lereszelve
• 25 dkg őrölt mandula
• 20 dkg vaj, megolvasztva

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. Beleteszem a reszelt étcsokit, az őrölt mandulát és a vajat,  végül a csipet sóval keményre vert tojásfehérjét is beleforgatom. 26 centi átmérőjű kerek tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral és 180 fokos sütőben kb. 60 perc alatt megsütöm. Porcukorral megszórva és esetleg egy gombóc vaníliafagyival tálalom.

Lisztmentes csokitorta

Van egy kedvenc könyvsorozatom (több is, de most egyet kiemelek), gasztroregény (természetesen). Egy amerikai írónő, Joanne Fluke írja őket, alcíme "Hannah Swensen titokzatos esetei". A főhős, Hannah egy amerikai kisvárosban, az Éden-tó partján fekvő Lake Edenben lakik, és saját kis cukrászdáját vezeti. Kávé, tea, és sok-sok keksz alkotja a kínálatot, amik receptjét rendszeresen közzé is teszi. Minden könyv kb. 10-12 receptet tartalmaz, van köztük elvétve sós vagy főétel is, de a döntő többsége sütemény. A legelső kötet Magyarországon 2006-ben jelent meg, az Illia kiadó gondozásában. Azóta folyamatosan fordítják az angol példányokat, évente egy, esetleg két új regényt lehet beszerezni. A kezdetektől fogva lelkes rajongója vagyok, egyrészt mert az alaptörténet mindig egy izgalmas bűneset (a hullát rendszeresen Hannah találja meg, aki a nyomozásba is besegít), másrészt mert én is pont egy olyan kis cuki cukrászdát képzelnék el magamnak, mint a Süti Éden, ahol árulhatnám a saját kis süteményeimet... Végül pedig alig várom, hogy egy-egy fejezet végén feltűnjön egy recept, amit nagy élvezettel olvasok és sütök meg. (Direkt nem szoktam előre elolvasni őket, hogy meglepetés legyen, mi a következő. Bevallom, sokszor nagyon nehéz kibírni, de így a 10. kötet után már kezdem megszokni.)

Nagyon sok kekszet megsütöttem már az évek során, a legjobbakat ide is felteszem majd szépen lassan. Legutóbb a 8. kötetből (Meggyes túrótorta és gyilkosság) készítettem el a "Sally lisztmentes csokitortája" fantázianevű süteményt. Sógornőm nálunk ebédelt vasárnap (a már korábban említett csokiimádó család egyik tagja), és nagyon ízlett neki a végeredmény. Annak ellenére, hogy egy deka lisztet sem tartalmaz, szinte úgy megállt, mint egy kakaós piskóta. A recept szerint össze kellett volna, hogy essen, miután kivettem a sütőből, ami teljesen normális reakció, de érdekes módon csak minimálisan csökkent a térfogata, megfordítottam, és teljesen lapos maradt. De az se keseredjen el, akinek összeesik, mert erre találták ki a tejszínhabot: a közepén lévő krátert tökéletesen el lehet takarni vele. Én Creme Chantilly-t kentem rá: ez az édesített, vaníliás tejszínhab elegánsabb neve. Piros idénygyümölccsel meg lehet szórni a tetejét, egy kis csokiforgács - és kész is a csinos tortácska, amiben az a klassz, hogy a lisztérzékenyek is nyugodtan ehetik! Arra kell vigyázni, hogy a csoki, amit beleteszünk, gluténmentes legyen. Ilyen Magyarországon, ha jól tudom, a Tibi csoki.

Hozzávalók:

• 12 dkg vaj
• 20 dkg félédes csoki
• 4 tojás (szétválasztva)
• 6+6 dkg cukor
• 1/2 tk rumaroma

+ 2 dl vagy akár 4 dl tejszín (ki mennyire szereti)
   2,5 dkg porcukor (dupla mennyiségű tejszínhabhoz 5 dkg
   1 tk vanília aroma
   25 dkg szeletelt piros gyümölcs
   csokiforgács

A vajat a csokival vízgőz fölött felolvasztom, hagyom kicsit kihűlni. A tojások sárgáját 6 dkg cukorral habosra, világossárgára verem, ízesítem a rumaromával. Az olvasztott csokit nagyon lassan hozzáöntöm, közben folyamatosan keverem (akár újra a habverővel), nehogy kicsapódjon a tojás. A tojásfehérjéket kicsit felverem, majd lassan adagolva és folyamatosan verve beleszórom a maradék 6 dkg cukrot. Egészen addig verem, amíg kemény hab nem lesz belőle. Végül lassan összeforgatom a csokis tojással: először csak egy kevés habbal fellazítom, majd a többit is hozzáadva teljesen elkeverem. Olyan lesz az állaga, mint egy csokis tejszínhab, nagyon krémes. Ezután egy 20-22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 175-180 fokon megsütöm. Itt eltértem a könyv által megadott időtől: elvileg 20 perc alatt megsül annyira, hogy a beledugott hurkapálcika száraz marad. Nekem 20 perc után teljesen ragadt, ezért még ráhúztam 10+10 percet, azaz összesen 40 percig sütöttem. Ezután kivettem és 15 percig a formában hagytam kihűlni. Utána megfordítottam és addig így hagytam, amíg teljesen ki nem hűlt a torta, csak ezután húztam le a sütőpapírt. 

Díszítés: a tejszínt felverem (néha kell habfixáló is), a porcukorral és a vaníliával ízesítem és beterítem vele a tortát. Rászórom az epret vagy málnát (lehet szépen karikára vágni vagy csak rusztikusan rádobálni, én most az utóbbit választottam), és csokiforgácsot reszelek rá. Ez lehet többféle: vagy lereszelem a csokit a sajtreszelőn (a kicsin vagy a nagyon), vagy krumplihámozóval húzogatok le róla csíkokat.

Tipp: akit érdekel a könyvsorozat, bővebb információt talál a www.sutiskrimi.hu honlapon. A legújabb (11.) kötet címe: Piruló képviselőfánk és gyilkosság.