Arndt-táska torta

Gréti szeptemberben kezdi az iskolát. Elmentünk együtt kiválasztani az iskolatáskáját abba a Bartók Béla úti üzletbe, ahol tavaly Kristófnak is vettünk egy hátizsákot. Schneiders táskát kerestünk, mert ez már bevált. Ez egy megbízható osztrák cég, aki már 1890 (!) óta a piacon van, jó minőségű, változatos színű és mintájú termékekkel. Június végén mentünk, és éppen kifogtunk egy olyan akciót, amikor minden táskára 30 % kedvezményt adtak. A tulajdonos egy nagyon kedves úr, segít a választásban. Hosszú évekig élt Németországban, és visszatérve nyitotta ezt a kis üzletet, és még egy másikat is Pécsett. Végül egy nagyon szép kék színű lovas iskolatáskát választott Gréti. Volt hozzá tolltartó, tornazsák és pénztárca is,  mindez nagyon jó áron.

Ha már ott jártunk, elvittük Kristóf hátizsákját is, mert belül a zsebénél elszakadt. A garanciajegyen az állt, hogy felmerülő hiba esetén a táskákat több évig ingyen javítják. Igen ám, de a garanciapapírt nem találtam sehol. Emlékeztem rá, hogy pár hónapja a kezemben volt, de valahova félretettem. Szerencsére ennek hiányában is ingyen megjavították (persze utólag megkerült).

Mivel olyan kedvesek voltak és jól elbeszélgettem a tulajdonossal, gondoltam, hogy sütök nekik egy tortát. Persze csokisat, és már hazafelé ki is találtam, hogy nézzen ki. Táskás lesz!

Gréti már nagyon várja az iskolakezdést, néha otthon is felveszi, és megy benne pár kört...

Sült paradicsomos lepény (Tarte Paysanne)

Van egy francia szakácskönyvem, a címe: Joanne Harris/Fran Warde: A francia konyha. Már számtalan receptjét kipróbáltam és egyikkel sem vallottam szégyent. Viszonylag egyszerű, könnyen elkészíthető receptek találhatók benne, és mindig az adott szezon alapanyagait használják fel. Egyik ilyen nyári étel ez a paradicsomos pite, ami nem tartalmaz húst, de ilyenkor nyár közepén ugyan kinek hiányzik...?

Hozzávalók:

• 200 g liszt
• 75 g vaj, kis darabokra vágva
• 25 g zsír, kis darabokra vágva
• 1 tojás, felverve
• csipet só
• 3 EK tejföl
• 3 EK dijoni mustár
• kb. 10 db paradicsom, meghámozva és felkarikázva
• só, bors, friss kakukkfű

Először a tésztát készítem el: konyhai robotgépben összedolgozom a lisztet a vajjal, a zsírral, a tojással és a sóval. Kerek gombócot formázok belőle és hűtőbe teszem legalább 30 percre. (Én általában előző este összegyúrom a tésztát.)

Másnap előveszem a hűtőből, kinyújtom és egy kivehető aljú kerek piteforma aljába teszem, amit előtte kivajaztam. A tejfölt összekeverem a mustárral, és ezzel a keverékkel jó alaposan megkenem a tészta alját. (Ha adhatok egy tippet: nagyon szeretem a fűszeres ízeket, ezért is szoktam venni a provence-i ízesítésű dijoni mustárt. Ez a fokhagymás, paprikás és fehérboros kombináció saláták öntetéhez is kiváló, de ennél a lepénynél a tészta és a paradicsom semleges ízéhez különösen jól illik. Érdemes kipróbálni!) Körben elrendezem rajta a paradicsomszeleteket, sózom, borsozom és megszórom friss kakukkfűvel. 190 fokos sütőben kb. 40-45 percig sütöm. Pici olívaolajjal leöntve tálalom - akár így forrón, akár szobahőmérsékleten.

Torta Caprese

Van egy könyv, amit pár hete olvastam, a címe: Mediterrán nyár /Egy nyár a francia és az olasz Riviérán/. Egy amerikai szakács, David Shalleck írta, aki egy nyáron keresztül volt egy gazdag olasz házaspár személyi séfje, és a Serenity nevű vitorlás jacht fedélzetén egész nyáron a Földközi-tenger szigetei között utazott és főzött. 4 hónap alatt bejárták az olasz és a francia Riviérát Antibes-tól Nápolyig. A tulajdonosok ragaszkodtak hozzá, hogy mindig az adott kikötő helyi alapanyagaiból főzzön. Reggelente mindig más piacokon vásárolt, közben megismerkedett a helyi halászokkal, termelőkkel, akik gyakran adtak neki tippeket a megvásárolt alapanyag elkészítéséhez is. Nem most ismerkedett az olasz konyhával - előtte 4 évig francia, illetve olasz vendéglőkben főzött, ugyanis egy ismerőse révén bejutott hol ismertebb, hol pedig egészen apró, de annál kiválóbb (olykor több Michelin-csillagos) éttermekbe, ahol lehetősége nyílt elsajátítani a mediterrán konyha alapjait és jellegzetes ételeit. Nagyon jó érzékkel kombinálta a megszerzett tapasztalatokat a saját ötleteivel, ezért a tulajdonosok a nyár végén szerették volna, ha továbbra is náluk dolgozik. Hogy hogyan döntött, kiderül a regényből. Azoknak ajánlom elolvasásra, akik szeretnék belülről megismerni egy hajókonyha mindennapjait, ahol a szakácsnak nem csak az a feladata, hogy főzzön a tulajdonos házaspárra és vendégeire (előfordult, hogy 100 fős luxusvacsorával kellett előrukkolnia azon a pár négyzetméternyi helyen), hanem arra is ügyelnie kell, hogy a nyár folyamán kétszer ne adja ki ugyanazt az ételt. Idegen kikötővárosokban kell fellelnie  a beszerzési forrásokat, kamra és nagy hűtőszekrények híján a megvásárolt alapanyagokat valahol máshol kell elhelyeznie (hol a hajófenéken, hol az icipici személyzeti kabinokban). Az ott dolgozókat is neki kell ellátnia élelemmel, emellett a hajó legénységének teljes jogú tagjaként részt kell vállalnia a vitorlák és a kötelek fel-és lehúzásából és az éjszakai őrségből.

A könyv végén David megoszt velünk néhány receptet a tengeren elkészített ételekből. Itt olvastam egy csokis édességet, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ez tulajdonképpen egy Capri szigetéről származó liszt nélküli csokitorta, de Davidnek -elmondása szerint- nem sikerült autentikus receptet találnia, ezért leírta az ő változatát, amelyben egy kevés liszt van. Én is elkezdtem nézelődni az interneten, és szinte teljesen azonos recepteket találtam. Így végül nem a könyvben lévő változatot készítettem el, hanem ezt a liszt nélkülit. A végeredményről csak annyit, hogy kétszer ült le belőle enni a családom, és másodszorra el is fogyott mind. Mivel liszt egyáltalán nincs benne, csak mandula, ezért lisztérzékenyek is nyugodtan megkóstolhatják.

 Hozzávalók:

• 4 tojás
• 17 dkg cukor
• 1 tk vanília aroma
• 20 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalmú, annál jobb), lereszelve
• 25 dkg őrölt mandula
• 20 dkg vaj, megolvasztva

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. Beleteszem a reszelt étcsokit, az őrölt mandulát és a vajat,  végül a csipet sóval keményre vert tojásfehérjét is beleforgatom. 26 centi átmérőjű kerek tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral és 180 fokos sütőben kb. 60 perc alatt megsütöm. Porcukorral megszórva és esetleg egy gombóc vaníliafagyival tálalom.

A legfinomabb francia citromtorta

Van egy francia étterem Budapesten az Izabella utcában, a Bistro 181 Provence. Egy kedves, fiatal lány a tulajdonosa, Neubauer Judit. Nemzetközi kommunikáció szakon végzett, de mivel szenvedélye a főzés, öt évvel ezelőtt egy hirtelen gondolattól vezérelve kiment Avignonba szakácstanoncnak, hogy megtanulja elkészíteni a helyi ételeket, majd hazajött és megnyitotta saját bisztróját, ami külsejében és az ételekben is hűen tükrözi az ottani viszonyokat. Célja, hogy itthon is megvalósítsa a provence-i életérzést. Rusztikus falak, hangulatos képek, levendula, gyertyák és kovácsoltvas falidíszek teszik mindenki számára hangulatossá a helyet. Az ember hátradől, és már látja is a levendulamezőket, a sárga napraforgótáblákat és az azúrkék tengert...

Ott lehet kapni állítólag a világ legfinomabb citromtortáját, melyet egy francia szakácskönyvben talált meg Judit. Úgy mesélte, hogy a könyvesboltban nézegette a felhozatalt, ekkor odalépett hozzá egy férfi, és egy könyvet nyomott a kezébe azzal, hogy ezt vegye meg, mert ebben található a világ legjobb citromtortája. Hát nem túlzott. Én már sok receptet kipróbáltam, de ez a legfinomabb közülük. Mellesleg megérdemli a világ leggyorsabb citromtortája elnevezést is, mert a tésztáját a hozzá hasonló linzertésztákkal ellentétben nem kell hűtőben pihentetni, majd vacakolni a kinyújtással, hanem csupán villával összekeverni és a piteformába nyomkodni. Két dolog nagyon tetszik még benne: az egyik, hogy a tésztához a vajat előbb reszelt citromhéjba áztatja, ettől az átveszi a kellemes citromízt. A másik, hogy a reszelt citromhéjat felhasználás előtt egy késes aprítóban összedarálja a cukorral, így nem is érezzük evés közben (én korábban inkább nem raktam bele pl. tortakrémbe, mert határozottan zavart, ha a krémben ráharaptam egy citromhéjdarabra. De így máskor is bátran lehet használni, csak előbb össze kell turmixolni. És hát az illata! Érdemes beleszagolni, ha felemeljük az aprító tetejét!) A megadott mennyiség egy kb. 30 cm átmérőjű piteformát tesz ki. (Recept forrása: http://gourmetguides.hu/a-vilag-legfinomabb-citromtortaja/)

Hozzávalók:  

• 115 g vaj
• 2 tk citromhéj
• 285 g liszt
• 60g + 240 g cukor
• 2 csipet só
• 6 nagy tojás
• 200 ml frissen facsart citromlé (eredetileg 2,5 dl, de nekem már nem fért volna bele a formába, és így is finom lett)
• 100 ml tejszín

A vajat lassan felolvasztom, és 1 tk reszelt citromhéjat beletéve 5 percig állni hagyom (de lehet az 15 perc is). A lisztet összekeverem 60 g cukorral, egy csipet sóval, és egy szűrőn át a citromhéjas vajat is hozzáöntöm. (Annyiban kiegészítettem a receptet, hogy ízesített cukrot használtam, és természetesen ez az ízesítő a levendula volt, ha már egyszer francia a recept...) Villával elkezdem keverni, amíg morzsalékos tésztát nem kapok. Egy piteformát kivajazok, és belenyomkodom a tésztát úgy, hogy körben legyen egy pár centis pereme, így nem fog kifolyni a töltelék (vagy csak egy kicsit, már ha nem csináljuk elég magasra...).  Én jó alaposan lenyomogattam a kezemmel, hogy még véletlenül se akarjon felpúposodni sülés közben. 180 fokos sütőben 20 percig elősütöm. Kicsit lehűtöm, közben elkészítem a citromos tölteléket.

Robotgépben a maradék 240 g cukrot 1 tk citromhéjjal apróra vágom. Összekeverem a tojásokkal, a citromlével és egy csipet sóval. A tejszínt felverem, és ezt is hozzáforgatom. Ezt a masszát beleöntöm a langyosra hűlt tésztába, és visszateszem a sütőbe még kb. 30 percre.

Szigorúan lehűtve szoktam enni, mert úgy a legfinomabb.

UI: köztudottan nem vagyok édesszájú. De most bevallom becsülettel, hogy ennek a tortának a háromnegyedét én ettem meg... :(

Mert ilyen nagy melegben kíván az ember csokitortát? Hát szerintem nem, inkább valami savanyút. Meg azt, hogy a lábát lógatva a vízparton sütkérezzen. Vagy St. Tropez-ban fagyizzon. (...)  Ennek hiányában marad ez a finom citromtorta.

De most őszintén: lehet ennek ellenállni...?

UI: (Fontos!!!) Most tudtam meg, hogy ez a kedves kis bisztró megszűnt, pontosabban átalakult, mert a helyén Zeller Bistro néven egy másik étterem nyílt. A korábbi tulajdonos hölgy - ha jól tudom - jelenleg Spanyolországban tartózkodik, ki tudja, hátha nemsokára egy spanyol éttermet fog megnyitni itt Budapesten... 

Mindenesetre a citromtorta marad, és csak arra vár, hogy minél többen kipróbáljátok!

Lisztmentes csokitorta

Van egy kedvenc könyvsorozatom (több is, de most egyet kiemelek), gasztroregény (természetesen). Egy amerikai írónő, Joanne Fluke írja őket, alcíme "Hannah Swensen titokzatos esetei". A főhős, Hannah egy amerikai kisvárosban, az Éden-tó partján fekvő Lake Edenben lakik, és saját kis cukrászdáját vezeti. Kávé, tea, és sok-sok keksz alkotja a kínálatot, amik receptjét rendszeresen közzé is teszi. Minden könyv kb. 10-12 receptet tartalmaz, van köztük elvétve sós vagy főétel is, de a döntő többsége sütemény. A legelső kötet Magyarországon 2006-ben jelent meg, az Illia kiadó gondozásában. Azóta folyamatosan fordítják az angol példányokat, évente egy, esetleg két új regényt lehet beszerezni. A kezdetektől fogva lelkes rajongója vagyok, egyrészt mert az alaptörténet mindig egy izgalmas bűneset (a hullát rendszeresen Hannah találja meg, aki a nyomozásba is besegít), másrészt mert én is pont egy olyan kis cuki cukrászdát képzelnék el magamnak, mint a Süti Éden, ahol árulhatnám a saját kis süteményeimet... Végül pedig alig várom, hogy egy-egy fejezet végén feltűnjön egy recept, amit nagy élvezettel olvasok és sütök meg. (Direkt nem szoktam előre elolvasni őket, hogy meglepetés legyen, mi a következő. Bevallom, sokszor nagyon nehéz kibírni, de így a 10. kötet után már kezdem megszokni.)

Nagyon sok kekszet megsütöttem már az évek során, a legjobbakat ide is felteszem majd szépen lassan. Legutóbb a 8. kötetből (Meggyes túrótorta és gyilkosság) készítettem el a "Sally lisztmentes csokitortája" fantázianevű süteményt. Sógornőm nálunk ebédelt vasárnap (a már korábban említett csokiimádó család egyik tagja), és nagyon ízlett neki a végeredmény. Annak ellenére, hogy egy deka lisztet sem tartalmaz, szinte úgy megállt, mint egy kakaós piskóta. A recept szerint össze kellett volna, hogy essen, miután kivettem a sütőből, ami teljesen normális reakció, de érdekes módon csak minimálisan csökkent a térfogata, megfordítottam, és teljesen lapos maradt. De az se keseredjen el, akinek összeesik, mert erre találták ki a tejszínhabot: a közepén lévő krátert tökéletesen el lehet takarni vele. Én Creme Chantilly-t kentem rá: ez az édesített, vaníliás tejszínhab elegánsabb neve. Piros idénygyümölccsel meg lehet szórni a tetejét, egy kis csokiforgács - és kész is a csinos tortácska, amiben az a klassz, hogy a lisztérzékenyek is nyugodtan ehetik! Arra kell vigyázni, hogy a csoki, amit beleteszünk, gluténmentes legyen. Ilyen Magyarországon, ha jól tudom, a Tibi csoki.

Hozzávalók:

• 12 dkg vaj
• 20 dkg félédes csoki
• 4 tojás (szétválasztva)
• 6+6 dkg cukor
• 1/2 tk rumaroma

+ 2 dl vagy akár 4 dl tejszín (ki mennyire szereti)
   2,5 dkg porcukor (dupla mennyiségű tejszínhabhoz 5 dkg
   1 tk vanília aroma
   25 dkg szeletelt piros gyümölcs
   csokiforgács

A vajat a csokival vízgőz fölött felolvasztom, hagyom kicsit kihűlni. A tojások sárgáját 6 dkg cukorral habosra, világossárgára verem, ízesítem a rumaromával. Az olvasztott csokit nagyon lassan hozzáöntöm, közben folyamatosan keverem (akár újra a habverővel), nehogy kicsapódjon a tojás. A tojásfehérjéket kicsit felverem, majd lassan adagolva és folyamatosan verve beleszórom a maradék 6 dkg cukrot. Egészen addig verem, amíg kemény hab nem lesz belőle. Végül lassan összeforgatom a csokis tojással: először csak egy kevés habbal fellazítom, majd a többit is hozzáadva teljesen elkeverem. Olyan lesz az állaga, mint egy csokis tejszínhab, nagyon krémes. Ezután egy 20-22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 175-180 fokon megsütöm. Itt eltértem a könyv által megadott időtől: elvileg 20 perc alatt megsül annyira, hogy a beledugott hurkapálcika száraz marad. Nekem 20 perc után teljesen ragadt, ezért még ráhúztam 10+10 percet, azaz összesen 40 percig sütöttem. Ezután kivettem és 15 percig a formában hagytam kihűlni. Utána megfordítottam és addig így hagytam, amíg teljesen ki nem hűlt a torta, csak ezután húztam le a sütőpapírt. 

Díszítés: a tejszínt felverem (néha kell habfixáló is), a porcukorral és a vaníliával ízesítem és beterítem vele a tortát. Rászórom az epret vagy málnát (lehet szépen karikára vágni vagy csak rusztikusan rádobálni, én most az utóbbit választottam), és csokiforgácsot reszelek rá. Ez lehet többféle: vagy lereszelem a csokit a sajtreszelőn (a kicsin vagy a nagyon), vagy krumplihámozóval húzogatok le róla csíkokat.

Tipp: akit érdekel a könyvsorozat, bővebb információt talál a www.sutiskrimi.hu honlapon. A legújabb (11.) kötet címe: Piruló képviselőfánk és gyilkosság.

Tortadíszítés Magazin

(A héten volt egy kis gond a számítógépemmel, ezért nem tudtam új bejegyzést írni, de most már ismét itt vagyok!)

Figyelem! Megjelent egy új gasztronómiai lap, amilyen eddig még nem volt a magyar piacon! Tortadíszítés Magazin a címe, és a recepteken kívül tippek és trükkök olvashatók benne, hogyan lehet otthon is olyan szép tortákat készíteni, mint a cukrászdában. Az első rész tartalmából:

• Farkas Vilmos esküvői tortája
• A tortadíszítés alapjai - Középpontban a piskóta
• Yorki kutyus formázása
• Nyári muffinok
• Orchidea cukorból
• Lófej torta készítése lépésről lépésre
• Hawaii torta
• A tökéletes keksz

Emellett gyönyörű képek, különleges nyeremények és sok-sok nagyszerű cikk. Hobbicukrászoknak kötelező olvasmány!