Van egy kedvenc receptem, amit még 1-2 évvel ezelőtt Chili & Vanília blogján olvastam. Az eredeti neve "fregula sarda", vagyis egy jellegzetes szardíniai egytálétel. Ők egy speciális tésztát használnak ehhez az ételhez, de ez nálunk nem beszerezhető. Ehelyett a mi jó kis tarhonyánkkal készítem, mert végül is a "fregula" kinézetre szinte teljesen megegyezik a tarhonyával. Én a kézi készítésűt szeretem, ebből is a nagy szemű fajtát, amit megfőzve szinte kisebb nokedliket ehetünk. Ilyen például a Törteli tarhonya, ha hozzájutok, mindig ezt használom. De nagyon finom a CBA-ban kapható "mert magyar" termékcsalád nagy szemű tarhonyája is.
Visszatérve az ételre: általában spárgát használok hozzá, alig várom a spárgaszezont, ilyenkor hetente egyszer ez az ebéd. Akár mindennap ellennék ezen, a világ összes tortájára gondolkodás nélkül becserélném. Ha nem lehet spárgát kapni, pl. télen, akkor édesköménnyel helyettesítem, úgy is finom. Ha rászánunk egy kis extra pénzt, és beruházunk egy csomag igazi sáfrányba (csomagnak mondjuk nem éppen nevezném azt a 0,12 g-os apró méretű zacskót, aminek az alján ott kandikál pár szál piros fűszer), nagyon látványos aranysárga színben fog pompázni az ételünk.
Ha valaki nem főzött még spárgás ételt, könyörgöm, ezt próbálja ki! Én már a rabjává váltam...!
Vigyázat, ez a mennyiség nem túl sok, bár először annak látszik. Két felnőtt és két gyerek adagja, vagy max. 3 felnőtté, de akkor repetára ne számítson senki. (Vagy csak én nem tudok jóllakni egy adaggal?)
- kevés olaj
- 1 fej hagyma, aprítva
- 4 gerezd fokhagyma, aprítva
- 2-3 szál újhagyma, karikázva
- 1-2 szál szárzeller (halványító zeller), aprítva
- 5 dkg kockázott szalonna
- 25 dkg tarhonya
- kb. 7-8 dl húsleves (kockából is lehet)
- csipet sáfrány
- só, bors
- 50 dkg zöld spárga
- 10 dkg friss sajt (pl. tehén-vagy kecskegomolya)
Kevés olajon megdinsztelem a hagymát, pár perc múlva rádobom a fokhagymát és az újhagymát, majd a szárzellert is. Utánaküldöm a szalonnát és megvárom, hogy kiengedje a zsírját, ebben nyugodtan párolódhat a hagyma. A tarhonyát beleszórom, és kicsit megpirítom, majd felöntöm először csak 5 dl levessel. Picit sózom, borsozom, sáfrányozom. Fedő alatt elkezdem puhítani. Ez nem egy gyors folyamat, ennél a nagyszemű fajtánál kell neki vagy háromnegyed óra. Közben folyamatosan figyelem, kevergetem, és ha elfőtte a levét, újra felöntöm egy kis levessel. Ezalatt megtisztítom a spárgát: a végeit levágom, és a bóbitájánál fogva krumplihámozóval lehúzogatom a külső részét. A zöld spárga kevésbé szokott fás lenni, mint a fehér, ezt nem kell annyira megtisztítani, meg persze a nagyon vékonyakat nem is lehet, mert elfogynak. Cserébe viszont hamarabb megpuhul, mint a fehér, ezért csak akkor adom az ételhez, ha megkóstolva érzem, hogy a tarhonya elkezdett puhulni. (Ha mindenáron kell időt megadnom, akkor kábé félóra múlva.) Természetesen a spárgákat előtte felaprítom, de a legértékesebb részét, a fejét nem teszem bele, csak kb. a főzés utolsó 5 percében, mert annak annyi is elég. Szóval a spárgával együtt is főzöm kb. 5-10 percig, én úgy szeretem, ha kicsit roppan a fogam alatt és nem veszíti el a zöld színét.
A tálalásnál megszórom frissen reszelt gomolyasajttal.
UI: A legutóbb, amikor készítettem, férjem is itthon ebédelt és kifejezetten az ő kedvéért próbáltam egy kicsit "férfiasítani", azaz több húst belecsempészni. Azzal indítottam, hogy maradt előző napról egy kevés sültkolbász zsír, az a narancssárga, ami kisült belőle, illetve hagymás-fokhagymás kacsazsír, ezen pirítottam meg a hagymát. Utána tettem még bele egy kis darab (kb. 5 deka) csípős füstölt házikolbászt, hát az sem rontott rajta. Így még több íz keveredett az ételben, szuper finom lett!
Ha viszont valaki vegetáriánus, akkor hagyja ki belőle a bacont és felejtse el a fenti bekezdést. Lehet, hogy nem lesz az a finom füstös íze, de ezt az ételt nekik is kár lenne kihagyni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése