Húsvétkor sütöttem nagyon finom linzer süteményt, ilyet karácsonykor is szoktam csinálni, csak akkor téli kiszúrókat használok, tavasszal meg nyuszit, tojást. Dupla adagot készítettem, mert a gyerekek nagyon szeretik majszolni. Beletettem egy fémdobozba, és félretettem későbbi fogyasztásra. Aztán egy szép napon itt volt nálunk a barátnőm a kislányával és mielőtt hazamentek, Kloé felkapaszkodott a konyhapultra, hogy megnézze, talál-e valami nasit. (Azt tudni kell, hogy az anyukája nagyon következetesen nevelte: az első két évben semmi csokoládét nem kapott, mindenkinek meg volt tiltva, hogy ilyennel kínálja. Aminek az volt a következménye. hogy ha Kloé nálunk járt, alig győztem tőle a süteményt és a kekszet elpakolni, mert szegény visított utánuk. Aztán egy idő után megelégeltem a helyzetet. Egyszer pont akkor jött át, amikor frissen sült csokis cookie sütik hűltek a konyhapulton. Épp uzsonnaidő volt, Grétinek adtam belőle, és akkor megtört a jég: őt is megkínáltam. A hatást nem lehet leírni: úgy lecsapott rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyosra, kis arca teljesen felderült. Persze az anyukának nem árultam el, gondosan megmostam a kezét, száját, hogy ne vegye észre. Így utólag is elnézést érte! Szóval Kloé azóta tudja, rám mindig számíthat ilyen téren.)
Szóval amikor a konyhapultra kapaszkodott, ez a bizonyos nyuszis kekszes doboz pont a keze ügyébe került, és zutty...! El tudjátok képzelni, kábé ezer darabra tört! Mindegy, ez van, nem akaratból csinálta a kislány, nem is tudtam rá haragudni, hanem azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne a törött kekszekkel kezdeni. És akkor eszembe jutott, hogy ledarálom, és kekszmorzsaként újra tudom hasznosítani. A Nők Lapja Konyhában Mautner Zsófinak olvastam egy kókuszgolyó receptjét, amit kis pálcikákra tűzve sütinyalókaként is lehet kínálni. Kicsit eltér a hagyományos kókuszgolyótól, nem a rum íz dominál benne, cserébe viszont aszalt meggy, meggylikőr és meggylekvár, rossz már nem lehet! És minden jó minőségű benne, a kakaó sötét holland, a meggylikőr és a lekvár házi, a finom vajas keksz is csak javított rajta!
Szóval amikor a konyhapultra kapaszkodott, ez a bizonyos nyuszis kekszes doboz pont a keze ügyébe került, és zutty...! El tudjátok képzelni, kábé ezer darabra tört! Mindegy, ez van, nem akaratból csinálta a kislány, nem is tudtam rá haragudni, hanem azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne a törött kekszekkel kezdeni. És akkor eszembe jutott, hogy ledarálom, és kekszmorzsaként újra tudom hasznosítani. A Nők Lapja Konyhában Mautner Zsófinak olvastam egy kókuszgolyó receptjét, amit kis pálcikákra tűzve sütinyalókaként is lehet kínálni. Kicsit eltér a hagyományos kókuszgolyótól, nem a rum íz dominál benne, cserébe viszont aszalt meggy, meggylikőr és meggylekvár, rossz már nem lehet! És minden jó minőségű benne, a kakaó sötét holland, a meggylikőr és a lekvár házi, a finom vajas keksz is csak javított rajta!
Így egy pici változtatással bekevertem ezt a luxus kókuszgolyót és bezsebeltem a férjem dicséretét. Köszi, Kloé, hogy elejtetted a dobozt! :)
És hogy más férjek és apukák is örüljenek, meg lehet őket kínálni ezzel a finomsággal apák napja alkalmából.
Hozzávalók:
És hogy más férjek és apukák is örüljenek, meg lehet őket kínálni ezzel a finomsággal apák napja alkalmából.
Hozzávalók:
- 25 dkg darált vajas keksz
- 5 dkg étcsoki, lereszelve
- 5 dkg aszalt meggy, apróra vágva
- 5 dkg keserű kakaópor
- 5 dkg porcukor
- 1 kk só
- fél dl tejszín
- 6 dkg vaj, olvasztva
- 2 EK meggylikőr
- 2-3 EK meggylekvár
- 5 dkg kókuszreszelék, száraz serpenyőben megpirítva
A kekszmorzsát összekeverem a csokival, meggyel, kakaóporral, porcukorral, sóval. Hozzáöntöm a tejszínt, a vajat, a meggylikőrt, végül a lekvárt. Összegyúrom, és hűtőbe teszem dermedni. Diónyi golyókká formázom, és meghempergetem a kókuszreszelékben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése