Anyukámnak ma van a születésnapja. Jó alkalom, hogy hétvégén megsüssem azt az epres tortát, amit már régóta kinéztem a Sweet Dreams Magazinban. Persze most is picit változtattam rajta: a krémhez eredetileg mandulaaromát kellett volna adni, de egyrészt nem szeretem a mandulaízt, másrészt 10 g miatt egy egész üveg szirupot nem akartam megvenni. (Még szerencse, mert amikor megnéztem, hogy miből áll: vagyis víz, cukor és aroma, rájöttem, hogy ilyet házilag is el lehet készíteni: sima cukorszirup (fele víz, fele cukor, összeforralva) kevés mandulaaromával ízesítve. Aki szereti, tehet bele ilyet.) És ekkor eszembe jutott, hogy tavaly tettem el levendulaszirupot. Feltúrtam az összes szekrényt, de nem találtam meg, lehet, hogy a szüleimnél van. Pedig milyen jó lett volna a krémbe ízesítőnek! Legközelebb kipróbálom, most viszont ennek hiányában 1 tk rózsaaromával illatosítottam az eperpürémet - hogy mindenképpen a virágoknál maradjak. De azért tettem bele egy pici morzsolt levendulát is. És a piskóta sem úszta meg: a sima cukrot variáltam levendulás - és vaníliás cukor kombinációjával.
A másik dolog: a külső marcipán burkolás az oldalán. Most olvastam egy szuper tippet, amit alig vártam, hogy kipróbáljak: a marcipánt nem mesterséges színezékkel színeztem (a jobb minőségű amerikai gél állagú festékek sem az igaziak, mert nem természetes anyagból készülnek), hanem liofilizált, azaz fagyasztva szárított eperrel. Ez egy különleges tartósítási mód, melynél először a gyümölcsöt megfagyasztják, utána felmelegítik, de úgy, hogy a jég a fagyott állapotból rögtön légnemű állapotba kerül, azaz kimarad a folyékony halmazállapot. Végül újra melegítik, amíg az összes víz elpárolog. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a gyümölcs az eredeti vízmennyiségének csak 1-2%-át tartalmazza, így nagyon intenzívvé és könnyűvé válik. Szóval a habkönnyű eperdarabokat kávédarálóban finomra őröltem, és ezzel színeztem meg a marcipánt. Az az illat, ami közben felszállt! Mikor a porcukorral összeszitáltam, akkor is folyton azt a bódító eperillatot szippantgattam be, amit ez a por ontott magából! Sajnos nem olcsó, cserébe viszont kiadós, mert végül kb. a fele megmaradt piros porcukor formájában, amit eltettem későbbi felhasználásra (színezésre). Ugyanúgy el tudnám képzelni tészta, gofri, nokedli természetes színezőjeként, mint a céklaport, sárgarépaport és spenótport. Egyszer láttam egy újságban élénk piros színű epres szélesmetélt tésztát (nem a színezéktől volt piros, hanem házi készítésű német kézműves tészta volt), most már azt hiszem tudom, hogy csinálják.
 |
| Liofilizált eperdarabok őrlés előtt |
 |
| Porrá őrölve |
Még egy új dolog, amit most próbáltam először: a textúralap. Aki nem ismeri, annak bemutatom: ez egy műanyag fólia (de létezik szilikonos változata is), amin különböző (virágos, hullámos) minták vannak, és ha ezt belenyomkodjuk kinyújtott marcipán vagy fondant lapba, a minta ott marad. Szuper egyszerű, és iszonyú látványos! Alig vártam már, hogy elkezdjem a sütést!
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 15 dkg cukor (nekem ebből 7,5 dkg levendulás, 2,5 dkg vaníliás cukor, a többi sima kristálycukor)
- 3 EK víz
- 12,5 dkg liszt
- 1 tk sütőpor
- 6 dkg mandulaliszt (vagy őrölt mandula)
- 30 dkg eper
- 6 levél zselatin (én pirosat használtam a szebb szín érdekében, de jó a hagyományos átlátszó is)
- 2,5 dkg marcipán
- 2 dkg levendulás cukor (vagy sima kristálycukor)
- 1 tk rózsa aroma (vagy 10 g levendulaszirp)
- 10 dkg vágható nugát (pl. Haas)
- 4 dl tejszín
- esetleg 1-2 habfixáló arra az esetre, ha nem verődne fel a tejszín
12 db eper
apró cukorgyöngyök (elhagyható)
a marcipángyűrűhöz: 15 dkg marcipán
4 dkg porcukor
8 g liofilizált eper, megőrölve
Elkészítem
a mandulás piskótát: a tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral
és a vízzel kb. 10 percig verem, amíg kifehéredik és szép habos nem lesz.
Beleszitálom a liszt és a sütőpor keverékét. A mandulalisztet is
beleforgatom, végül a kemény habbá vert fehérjét is (először egy keveset,
majd a többit.) 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformában 180 fokon kb. 30
perc alatt megsütöm.
Amíg hűl, elkészítem a krémet: az epret
megtisztítom és botmixerrel pürésítem. Beáztatom a lapzselatinokat hideg
vízbe. Az epret lábosba teszem, belereszelem a marcipánt, belevagdosom a
nugátot, ízesítem cukorral és rózsával (óvatosan, mert elég intenzív
ízű a rózsaaroma) és addig melegítem, amíg minden fel nem olvad benne. Még melegen
belekeverem a kinyomkodott és mikróban felolvasztott zselatinlapokat
(először 2 EK krémet keverek a zselatinhoz, majd, ha felolvadt, hozzáöntöm a
maradék krémhez). Kevergetve próbálom hűteni, ha elkezd szilárdulni,
beleforgatom a felvert tejszínhabot. Kicsit be is lehet tenni a hűtőbe,
hogy dermedjen, csak ne felejtsük ott. Ha kenhető állagúvá válik, a
tortalapot kettévágom, megtöltöm a krém 2/3 részével, a maradékkal pedig megkenem
a tetejét és az oldalát. Hűtőben kidermesztem.
A fehér csokit felolvasztom forró vízfürdőben, az eper tetejét (vagy az egészet) belemártom a csokiba és megszórom apró cukorgyöngyökkel.
A
marcipánt összegyúrom az összeszitált porcukorral és eperporral.
Fontos: abban az esetben kell bele ez a 4 dkg porcukor, ha
a marcipán, amit használunk, kétszeres, vagyis egy rész mandulához két rész porcukrot kevertek. Ilyenkor nehezebben gyúrható, a
hozzáadott porcukortól puhábbá, kezelhetőbbé válik. Nekem háromszoros
marcipánom volt otthon, vagyis ebben a mandulát háromszoros mennyiségű
porcukorral gyúrták össze. Ez használják torták burkolásához, mert könnyen nyújtható, nem reped. Ebbe már nem kell porcukor, csak túl édes lesz tőle, és a színe is halványabb piros. De
erre csak akkor jöttem rá, amikor a marcipánom nem akarta felvenni
azt a sok porcukrot. Ha csak az eperport használtam volna, gondolom még
intenzívebb lett volna a színe.
Tehát ebből a piros marcipánból a torta szélességének megfelelő
csíkot/csíkokat kell vágni és be kell vonni vele a torta oldalát. A
tetejét eperrel lehet díszíteni.
UI: A díszítés végül villám üzemmódban készült: mivel a marcipán nem szeret a hűtőben várakozni, és nagyon gyorsan megnedvesedik, közvetlenül az átadás előtt akartam a díszítést végezni. Igen ám, de megjöttünk a gyerekekkel egy gyerekkönyv bemutatóról, és a szülinapos is ott volt. Valamivel csak el kellett terelnem a figyelmét! Megkértem, hogy menjen le a boltba (ott van mellettünk). Hála Istennek, Anyukám is (velem együtt) a nők abba a kategóriájába tartozik, akik egy benzinkúton is órákat el tudnak nézelődni, így volt kb. 20 percem, hogy befejezzem a művet. Gyorsan kinyújtottam a megszínezett marcipánt, belenyomtam a mintát, gyönyörűen benne maradt, utána lekentem gyöngyházfényű lüszterporral. Aztán még egy ugyanilyen csík, a ponots szélességet nem nagyon volt idő leméregetni, csak megsaccoltam. Hogy elfedjem a két szalag találkozását, fehér marcipánból két lepkét szúrtam ki, gyors fényezés, és már kész is a torta oldala. A tetejére még előző nap elkészítettem a 12 db eperdíszt: a felét olvasztott csokiba mártottam (amibe sajnos a kelleténél több kókuszzsírt tettem, amitől kicsit felhígult és simán lefolyt az eperről, de mindegy, majd legközelebb csak csokit fogok olvasztani), és megszórtam apró gyöngyökkel. Ezeket elosztottam körben a torta tetején, gyorsan kiszúrtam virágokat, és ekkor megjött Anyukám. A gyerekek kicsalták a teraszra, ott várta meg, amig befejezem. Még kivágtam az "anyucit", és vittem is, hogy ne kelljen annyit várnia. A nagy sietségben az egyik eper leesett, és amikor visszatettem, picit benyomta az eperhabot, de alapjában véve elégedett vagyok az eredménnyel, figyelembe véve az őrült tempót, ahogy készült. Boldog születésnapot, drága Anyuci! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése