OREO torta

Valamilyen rejtélyes okból az amerikaiak rajonganak az Oreo kekszért. Jó, rendben, nagyon csokis, szinte fekete, de szerintem semmivel nem nyújt nagyobb gasztronómiai élményt, mint a mi jó öreg Pilóta kekszünk. Magamnak sosem veszek ilyet, de gondoltam, hogy egyszer kipróbálom egy torta fő alapanyagaként. Annyira jól sikerült ez a recept, hogy az elmúlt néhány hétben háromszor is megsütöttem. Ugyan a piskótám a kekszmorzsa miatt kicsit édesebb a szokásosnál, de a krémbe egy gramm cukrot sem tettem, így beleharapva tökéletes lett az íze.

Egészen véletlenül pont annyi darab kekszet használtam fel hozzá, mint amennyi 2 doboz ilyen kekszben van.

A piskótájába jó sok apró morzsára tört kekszet tettem, ami klasszul meg is színezte, egészen feketére. Kétféle krémet készítettem hozzá, mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Mivel mindkettő jól sikerült és egészen különbözőek, végül mind a kettőt beletettem, egyiket krémnek, a másikat a tetejére máznak. Közben picit alakítottam a legelőször megsütött recepten. Nincs kőbe vésve a krém mennyisége, van, aki jobban, más kevésbé van oda a nagyon krémes süteményekért. Az én ízlésemhez a harmadik kísérlet áll a legközelebb, így ezt írom le, de tetszőlegesen lehet változtatni a tejszín és a mascarpone arányát.

A tetejét lehet cifrázni: díszíteni félbevágott kekszekkel, gyümölccsel, de díszítés nélkül is simán megállja a helyét.

Hozzávalók:
piskóta

• 5 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 8 evőkanál víz
• 25 dkg liszt
• 10 db OREO-ból morzsa  (késes robotgépben összeaprítani, kb. 10 dkg)
• 5 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
• csipet só

Az OERO kekszeket késes robotgépbe teszem, és morzsává aprítom.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet, valamint az OREO morzsát, és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, három lapba felvágom.

Látszik, hogy sötétebb, mint egy sima piskóta

 krém: 

• 250 g mascarpone
• 5 dl tejszín
• 14 db OREO keksz

A mascarponét robotgéppel kicsit felhabosítom. Felverem a tejszínt, a mascarponét is hozzákeverem, végül az Oreo-kat kézzel rusztikusan beledarabolom.  (Aki extrém krém-szerető, beletehet 500 g mascarponét 4 dl tejszínnel. Nekem ez már túl sok volt, de sokaknak nagyon ízlett így is.)

A krémet megfelezem, és betöltöm vele a lapokat.

A harmadik lap tetejére fog kerülni a máz.

máz:

• 2 dl tejszín
• 8 db OREO-ból morzsa

A tetejére egy másik krémet találtam ki: hasonlóan a trüffelkrémhez felmelegítem a tejszínt, és belekeverem az OREO morzsát. Az eredmény: egy azonnal besűrűsödő, puding állagú krém, melyet rögtön felkenhetünk a harmadik piskótalap tetejére. Pár órára érdemes behűteni.

A díszítés első alkalommal "Gabika-design", azaz a sógornőmmel gyorsan feldobáltuk a megmosott epreket, és néhány félbevágott OREO-t.

Másodszorra a kollégáknak sütöttem meg, utó-születésnapra, az irodában csak gyorsan rátettem a felszeletelt epret.

Harmadszorra kedves barátnőm kislányának születésnapjára, ezúttal ehető ostya került a tetejére, melyet gurulós málnával rögzítettem a tortához.

(Tipp: először mindenáron le akartak gurulni a valóban gurulós málnák. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert már elkezdtem az ostya felhelyezését, ami előbb-utóbb elkezd hullámosodni, ha nincs a széle rögzítve. Eszembe jutott a megoldás: kettétörtem egy fogpiszkálót és a hegyes végével hozzátűztem az ostyát a tortához, mintha csak gombostű lenne, de kihagytam egy kis véget, amire (mint egy sapkát, vagy inkább kucsmát) rátettem egy szem málnát. Így a rögzítés is gyorsan megtörtént, viszont nem látszott, mert eltakarta a málna. Ennél a módszernél egyetlen dologra ügyeljünk: feltétlenül szedjük ki a fogpiszkálókat fogyasztás előtt!)

Medvehagymás sonkás tészta - egy kicsit másképp

 Készítettem már sonkás tésztát a maradék húsvéti sonkából. Mivel idén is már egy hete sonkát vacsorázunk, gondoltam, hogy a maradékból ma ebédet főzök. Kicsit változtattam rajta, pl nem kocka tésztából főztem, hanem farfalle tésztából, mert az volt itthon. Szerencsére kapható medvehagyma, ezért nemcsak az olajban eltett változatot kevertem bele, hanem aprítottam hozzá egy friss csomaggal. Ezenkívül 20 perc sütés után megszórtam a tetejét reszelt sajttal, és még 10 percig sütöttem. Még finomabb lett, mint a múltkori, melynek a receptje itt olvasható.

Annyira örülök a medvehagyma szezon kezdetének, hogy holnap kivételesen nem húsleves, hanem medvehagymakrémleves lesz nálunk.

Dupla csokis kókusztorta

Ebben az évben kevesebb időm volt a húsvétra készülni. A szokásos répatorta nem maradhatott el, de egy újdonságot is ki akartam próbálni. A választásom a legfrissebb Nők Lapja Konyhában olvasott fehér csokis kókuszos tortára esett, amely Farkas Vilmos cukrász receptje. Azért szeretem az általa közzétett süteményeket, mert ő sem használ vajat a krémek készítéséhez, ezáltal sokkal könnyebb az állaguk. 

Bevallom, kevésbé rajongok a fehér csokiért, kicsit tartottam tőle, hogy túl édes lesz. De nem lett az, a csokis piskótalappal együtt fantasztikus ízvilág lett a végeredmény. Szerintem az is jót tett neki, hogy egy éjszakát a hűtőben pihent, és volt ideje összeérni, úgyhogy mindenképpen érdemes fogyasztás előtt egy nappal elkészíteni. Szerintem annyira finom ez a torta, hogy simán lehetne cukrászdában árulni, én mindennap rájártam a hűtőben 1-1 szeletre!

Hozzávalók:

piskóta:

• 16 dkg étcsoki
• 16 dkg puha vaj
• 5 dkg porcukor
• 8 tojás, szétválasztva
• 20 dkg kristálycukor
• 2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
• 16 dkg liszt

kókuszos fehér csokis krém:

• 1 liter tejszín
• 30 dkg fehér csoki
• 20 dkg kókuszreszelék
• esetleg 1 zacskó Zselatin fix

Először elkészítem a piskótát: első lépésként érdemes a csokit vízgőz fölött megolvasztani, hogy legyen ideje langyosra hűlni. Ezután a vajat felhabosítom a porcukorral, majd gyors mozdulattal belekeverem a tojássárgáját. A tojásfehérjéből és a kristálycukorból kemény habot verek.

Ha langyosra hűlt a csoki, azt is a tojássárgájás részhez keverem, majd óvatosan beledolgozom a tojásfehérjehabot is. Végül a kakaóporral elkevert lisztet is beleszitálom. (Itt jegyzem meg, hogy kicsit tartottam attól, hogy összetörik a tészta, mivel én más sorrendben szoktam összekeverni: először a lisztet szitálom bele és csak a legvégén a tojásfehérjehabot. Ezzel elérem, hogy a fehérjehab kevésbé esik össze, mivel csak a legutolsó fázisnál adom hozzá. Végül így sem esett össze, sikerült három lapra felvágnom, de aki biztosra akar menni, felcserélheti a sorrendet.)

Egy 26 cm átmérőjű kerek tortaformát kivajazok, kibélelem sütőpapírral, beleöntöm a tésztát és 165-170 fokon kb. 50 percig sütöm. Hagyom teljesen kihűlni, és 3 lapba elvágom.

A krémhez a tejszínt forrásig melegítem, beletördelem a fehér csokit, és kevergetve elolvasztom benne. A kókuszreszeléket is belekeverem és hagyom teljesen kihűlni. (Ez is elkészíthető előző nap.) 

Ezután robotgéppel felverem. A szokásos trüffelkrémnél folyékonyabb lett az állaga, ezért beleszórtam majdnem egy zacskó Zselatin fixet (az Aldiban kapható változat 30 g-os, a dr. Oetker-es 20 g-os, abból szerintem belemehet az egész).

A lapokat megtöltöm a krémmel, a tetejére és az oldalára is kerüljön belőle. Kevés kókuszreszelékkel megszórom a tetejét. Legalább egy éjszakán át hűtöm, hogy jól összeérjenek az ízek.

Egy kis tavaszi hangulat:

Barna sörös kuglóf

Ma van Patrik napja. Magyarországon ugyan nem  számít nemzeti ünnepnek, de 2011 óta a nálunk élő írek Budapesten is szerveznek Szent Patrik napi felvonulást. A kezdeti kb. 500 fős látogatószám tavaly már 3500 fősre dagadt, így egyik évben én is elmentem a gyerekekkel megnézni, mi is történik ilyenkor. Az egész park tele volt zöld lufikkal, zöld kalapokkal, és kis zöld koboldok után rohangáló szülőkkel, valahogy nem éreztem, hogy magam is közéjük tartoznék (ami nem is csoda, hiszen felmenőim között elég kevés az ír...) Nem is maradtunk sokáig, de egyvalamire azért jó volt ez a kis kitérő: eszembe jutott, hogy régen nem ittam már Guinness sört. Úgyhogy hazafelé vettem egyet a boltban és jól behűtve este megittam. Közben azon járt az agyam, hogy milyen édességet lehetne ebből a nedűből készíteni.

Nemrég aztán az interneten szembejött velem ez a recept. Azonnal meg akartam sütni, de éppen  nem kaptam aznap  a boltban Guinness sört. Vettem tehát egy hazai fajtát -nemcsak azért, mert Sopron a szívem csücske, hanem azért is, mert a Soproni Óvatos Duhaj Démon (lánykori nevén Soproni Fekete Démon) egy különleges pörkölési eljárásnak köszönhetően nagyon kellemesen édeskés, malátás utóízű, nem pedig az a keserű fajta. Fél üvegnyi kellett csak a kuglófba, a másik feléből pár nap múlva sütöttem még egy adagot. Sőt utána még egyszer kikönyörögték, annyira ízlett mindenkinek. Ekkor éppen Krusovice sört kaptam hozzá, de bevallom, a soproni karamellásabb volt, a nyers tésztát megkóstolva kifejezetten érződött a különbség.

Ehhez a süteményhez bevallom, nem a 22 %-os holland kakaóport használtam, mert elég nagy mennyiségű kell elhasználni, pláne, ha többször is megsütjük egymás után. Ennek ellenére gyönyörű sötét színe lett, szinte fekete. Felvágás után napokig puha marad (gondolom a benne lévő joghurt miatt), bár ezt soha nem tudtam két napnál tovább tesztelni. Sajnos mindenki imádta!

Hozzávalók:

• 2,5 dl barna sör
• 20 dkg vaj
• 8 dkg cukrozatlan kakaópor
• 25 dkg liszt
• 1 tk szódabikarbóna
• 2 tojás
• 1,5 dl görög joghurt
• 20 dkg cukor
• 2 tk vanília aroma
• csipet só

A sört beleöntöm egy kis edénybe, és a vajat belekockázom. Lassú tűzön addig melegítem, amíg a vajkockák felolvadnak. Ezután lehúzom a tűzről és beleszórom a kakaóport, majd kézi habverővel simára keverem.

A tojásokat a cukorral, vaníliával és a görög joghurttal elektromos habverővel legalább 5 percig keverem. A kihűlt kakaós keveréket hozzáadva újabb 5 percig verem. Végül a szódabikarbónával elkevert lisztet is beleszitálom.

Egy kuglófformát kivajazok, és beleöntöm a folyékony tésztát (lehet őzgerincforma vagy kenyérsütőforma is). 180 fokon kb 50 percig sütöm, 40 perc után mindenképpen érdemes ránézni.

A tetejére kerülhet csokiöntet és szórócukor,

de volt, hogy egyszerűen csak  megszórtam porcukorral.

Deák-torta

A mai ünnepnap alkalmából valami autentikus magyar tortát akartam sütni, bele is szaladtam az interneten ebbe a receptbe. Ugyan a férjem azt mondta, hogy a mai napra inkább a Kossuth kifli illett volna, de megmagyaráztam neki, hogy annak idején a kiegyezésről szóló tárgyalások 1867. március 20-án kezdődtek meg, és 5 nap múlva március 20-a, szóval Deák Ferencre mindenképpen meg fogok emlékezni a napokban. 

Lehetne a neve az is, hogy :"egy klassz sütemény az összegyűjtött és lefagyasztott tojásfehérjék hasznos felhasználására", de a Deák-torta rövidebb. Szerintem kb ennyi köze van a híres magyarhoz, ugyanis van egy másik, ugyanilyen nevű torta, ami egy kávés krém piskótalapok között, és állítólag az volt Deák Ferenc kedvenc süteménye. Jövőre bemutatom azt is, de idén az előbbit készítettem el, a mélyhűtőm tartalmát fogyasztandó.

Valójában nem kötelező tortaformában megsütni, az őzgerinc-, vagy kenyérsütőforma ugyanolyan tökéletes erre a célra. Csak így jobban néz ki, elegánsabban lehet szervírozni.

Hozzávalók:

• 9 db tojásfehérje
• 15 dkg vaj, szobahőmérsékletű
• 20 dkg porcukor
• 15 dkg darált mandula vagy dió, vagy ezek keveréke
• 0,5 dl tej
• 1 tk vanília aroma
• 15 dkg liszt

+ a tetejére házi sárgabaracklekvár

Elkészítése:

A vajat 10 dkg porcukorral és a vaníliával robotgéppel felverem, ezután beleszórom a mandulát (diót), a tejet és beleszitálom a lisztet is. Óvatosan elkeverem.

A tojások fehérjét csipet sóval nagyjából felverem, majd a maradék 10 dkg porcukrot lassan hozzáadva kemény habot verek belőle. Két részletben ezt is a tésztához keverem. 

Kerek (vagy bármilyen más) tortaformába öntöm és 180 percig kb. 35 percig sütöm.

Ha kihűlt, kettévágom,

és jó vastagon megkenem sárgabaracklekvárral.

 Én a végén kakaóporral és egy kis porcukorral is megszórtam.

Gyorsan fogyott, egyszeri evés után ennyit hagyott belőle a család:

Céklás bulgur

Ez volt a mai ebédünk. Vasárnap a húsleves mindig állandó, a főételt szoktam váltogatni. Már régen sütöttem rántott húst, és most nagyon rákívántunk, így az lett a második fogás. Hogy egy kicsit különlegesebb legyen, Kinga barátnőm mediterrán panírjával bundáztam: annyi a különbség, hogy a prézlibe belekevertem 2-3 gerezd szétnyomott fokhagymát, kb. 2 tk olasz fűszerkeveréket és egy kis darab parmezánt. Hogy ne legyen darabos, az egészet összeturmixoltam késes robotgépben. Ebben a fűszeres panírban forgattam meg a húsokat a tojás után.

Köretnek nem akartam a szokásos sült krumplit sütni, bár azt is szeretjük, hanem valami egészségesebbet és kevésbé szokványosat. Volt otthon pár szem cékla, és erről eszembe jutott egy őszi bulguros recept. Az elkészült ételnek gyönyörű színe lesz (olyan... hercegnős) és nagyon finom. Nem is bonyolult elkészíteni, íme a recept:

Hozzávalók:

• 3 gerezd fokhagyma, szétnyomva
• 2 cékla, meghámozva, apró kockákra vágva
• 20 dkg bulgur

Elkészítése:

Egy serpenyőben kevés olívaolajon megfuttatom a fokhagymát és rádobom a céklakockákat. Kevergetve megpárolom, amíg  majdnem puha. 

Közben egy másik edényben kevés olívaolajon megfuttatom a bulgurt is, és felöntöm 4 dl vízzel. Sózom, borsozom, és lefedve puhára főzöm. Ha szükséges, pótolhatjuk az elpárolgott víz mennyiségét.

Végül az elkészült bulgurt összeforgatom a céklával.

Egy apró megjegyzés: múltkor nem vágtam ilyen apróra a céklát, úgy is finom volt, csak egy kicsit nehezebben puhult. Az apróra vágás mellett szól még, hogy esztétikailag jobban néz ki így a bulgur mellett.

Írós palacsinta sós karamellás juharszirupöntettel

"A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt."  /Dmitry Glukhovsky/

Kb 2 és fél évvel ezelőtt írtam utoljára, az ok: egész egyszerűen időhiány. De bevallom, nagyon hiányzott ez az egész, és igaz, hogy ez idő alatt ugyanúgy és ugyanannyit főztem és sütöttem (na jó, talán picit kevesebbet), de közben nagyon sok olyan étel kikerült a kezeim közül, amit szívesen megosztottam volna Veletek. Rengeteg új recept van a tarsolyomban, már alig várom, hogy ezeket leírjam Nektek.

Aztán valamelyik nap úgy ébredtem: folytatnom kell. Ez az, ami igazán érdekel, ebben a közegben érzem jól magam, igenis sok tortámra/sütimre voltam nagyon büszke, mert pillanatok alatt elfogytak, akkor meg miért ne tudnék valamennyi időt szakítani rá. Kirobbanó energiával látok neki újra, mert érzem, hogy ez az én utam, ezt kell csinálnom, akár még valami jó is kisülhet belőle (szó szerint :) 

Igaz, holnap én is bemegyek dolgozni (már a 6. nap ezen a héten), és az előbb fejeztem be egy kedves barátnőm anyukájának egy szülinapi tortát, amit még díszíteni is kell (egy kávés finomság, ezt is hozom), és hát van még egy számítógépes házi feladatom is, amit meg kell csinálni, és mindjárt este 10 óra, de most már annyira szeretnék egy klassz receptet újra megosztani! Nem tehetek róla, imádom ezt az egészet. Mindent, ami arról szól, hogy SÜTÉS, és ÉTEL és RECEPT és CUKRÁSZAT! Ez vagyok én, fogadjátok újra olyan szeretettel, mint ahogy Nektek írom.

Na jó, komolyság: tehát  ajánlok egy jó kis receptet vasárnap reggelre. Vagy akár a jövő heti 4 napos ünnepre, amikor is lehet sokáig aludni, és utána kényelmesen reggelizni. Mivel a vasárnapi ebéd nálunk komoly kihívást jelent a gyomornak (3 fogás, gyertya, meg minden, ami kell), ezért csak ritkán készítek nagyobb traktát reggelire. De azért néha palacsintát sütök a gyerekeknek (meg persze a férjemnek, ő sem maradhat ki a jóból).

Éppen ezért a következő receptem is egy ilyen "pancake", olyan, amivel (véletlen, vagy nem?) 2015. októberében abbahagytam a blogot. De mégis más egy kicsit, mert ez nem skót, hanem inkább kanadai. A márciusi Frisch gekocht újságban találtam. Maga a palacsinta nem túl bonyolult, egyedül az írót nehézkesebb beszerezni hozzá. De újabban az Aldiban is árulnak 500 ml kiszerelésben ilyet. Aki nem kap, az nyugodtan helyettesítse kaukázusi kefírrel. Van hozzá egy fincsi öntet, amihez szükség van ipari mennyiségű juharszirupra (vagy egy kanadai ismerősre, akitől mindez beszerezhető, én szerencsére nemrég kaptam egy nagy üveggel, thank you, Aimee), de aki sajnál 2 dl aranyló szirupot erre a célra elhasználni, nyugodtan felezze meg a mennyiséget, csak aztán nehogy összevesszen rajta a család! (Eredeti recept: "Frisch gekocht" magazin, 2018. március)

 Hozzávalók (kb. 14 darabhoz):

öntet:

• 2 dl juharszirup
•  5 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1/2 tk só

palacsinta: 

• 4 dkg vaj
• 1 rúd vanília belseje/1 zacskó dr. Oetker vaníliás cukor
• 270 g liszt
• 55 g cukor
• 2 tk sütőpor
• csipet só
• 270 ml író
• 2 tojás
• 1/4 tk fahéj
   
• néhány EK olaj
• +2 banán
• esetleg eper vagy áfonya

Az öntethez a juharszirupot egy kis edényben 4-5 percig forralom, amíg karamellizálódik. Leveszem a tűzről, belekeverem az 5 dkg vajat, a tejszínt és a sót. Ha elkészült, félreteszem.

4 dkg vajat felolvasztok. Egy másik edényben összekeverem a lisztet, a cukrot, a sütőport és sót. A közepébe készítek egy lyukat és beleöntöm az írót, a tojásokat, az olvasztott vajat, a vaníliát és a fahéjat. Elektromos habverővel rövid idő alatt simává keverem.

Kevés olajat/ vajat hevítek és kisütöm a palacsintákat. Az én serpenyőmbe 3 db 1 evőkanálnyi mennyiségű  kis palacsinta szokott elférni, ezeket addig kell sütni, amíg el nem kezdenek apró buborékok képződni a tetején. Ekkor kell megfordítani, és a másik oldalán is pár percig sütni. 

Végül a kisült palacsintákat az elkészült öntettel leöntöm és ízlés szerint banánnal, áfonyával díszítem.