Nincs mit tenni, öregszem... Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy januárban kedvenc délutáni elfoglaltságom az lett, hogy barátnőmmel -amikor csak időnk engedte- leültünk az M3 csatorna elé és 5-6-ig nagy lelkesedéssel figyeltük a prágai nők mindennapjait a 70-es években, azaz a Nőket a pult mögött.
Ez a sorozatot még valamikor a 80-as években adta le a magyar tévé, és olyan jó volt felfedezni a rég nem látott arcokat! Persze, sokat mosolyogtunk is a korabeli ruhákon, hajakon (pl. a főszereplő lányának, Mihalának enyhén mikrofonra hajazó sérója), a lakberendezési tárgyakon, meg hogy a csehek mindig szájon puszilják egymást találkozáskor, mindegy, hogy férfi vagy nő-e az illető. De valahol mégis olyan jó érzéssel töltött el! Hogy akkoriban az emberek még gyakrabban leültek beszélgetni, és a bolt vezetője fontosnak tartotta, hogy a dolgozói jól érezzék magukat munka közben. És igen, a "hajtós" húsvéti és karácsony előtti napok után pedig bement hozzájuk, hogy megköszönje a munkájukat. Jó, tudom, ez csak egy film, a valóság azért nem volt ilyen rózsás, de szerintem abban mindenki egyetért velem, hogy a világ azóta nagyot változott és iszonyúan fel van gyorsulva. Gyorsan isszuk a kávénkat, esszük az ebédünket, rohanunk a gyerekért, visszük egyik külön óráról a másikra, aztán este az ágyazásnál észrevesszük, hogy már megint eltelt egy nap és másnap kezdődik az egész elölről. Ez a fővárosban még rosszabb, mint vidéken. Néha annyira szeretnék egy kicsit lelassulni és visszamenni az időbe, amikor még télen tél volt, nyáron pedig nyár. Amikor még megbecsültük a banánt és a narancsot, mert (és erről a gyerekeinknek fogalmuk sincs) csak karácsony előtt lehetett hozzájutni és akkor is órákat álltunk érte sorban a zöldségesnél. Nem bántuk, hogy csak kétféle szaloncukor volt (zselés és konzum), és azt is túléltük valahogy, hogy epret és paradicsomot csak nyáron ehetünk, amikor szezonja van. Karácsonykor az összes rokon összegyűlt, és napokig együtt játszottunk a gyerekekkel, idén meg úgy alakult, hogy az unokatestvéremmel még csak személyesen sem tudtam találkozni! Emlékszem, hogy sóvárogva lapozgattuk a német Quelle katalógust, és ábrándoztunk, hogy melyik babának örülnénk jobban: egy Barbie-nak vagy egy babafejnek, amin fodrászkodni lehet. És nézd csak, van olyan baba, ami cumizni is tud!
Manapság roskadoznak a játékboltok polcai a szebbnél szebb játékoktól, de a mai gyerekek nem értékelik őket, nekik ez természetes. Sajnálkozva nézem, hogy unatkoznak, pedig sokuknak van otthon Barbie babája, társasjátékai, hercegnő kastélya, amikről mi álmodni sem mertünk. Őket legfőképpen a számítógép érdekli, meg a telefonos játékok, meg a PSP, meg az Xbox, stb. Én is igyekszem a gyerekeimet jó anya módjára rávenni, hogy ne a tévét, hanem egymást nézzék és próbálom megmagyarázni a kisfiamnak, hogy miért nincs szüksége 10 évesen egy táblagépre. Ezeknek a gyerekeknek az a feladatuk, hogy tanuljanak, utána meg játsszanak. Ne a géppel, hanem egymással. Nem olyan nehéz ez, nekünk is sikerült, pedig feleennyi játékunk nem volt!
Visszatérve a jelenbe: a sorozat utolsó részeit nem tudtuk megnézni, így felvettem és 4 részt egyszerre néztünk meg. Erre a maratoni filmes délutánra kitaláltam, hogy valami retro édességgel készülök. Így jutott eszembe a kókuszgombóc, de hogy kicsit különlegesebb legyen, inkább a puncsgolyót választottam. Nemrég ugyanis olvastam egy felturbózott puncsgolyó receptet a Stahl magazin Csupa csoki különszámában. Nem a megszokott kekszmorzsa az alapja, hanem frissen sütött kakaós piskóta, ezt kell összemorzsolni, és ezzel-azzal összekeverni. Kyra barátnőmnek nagyon ízlett, maga elé is vette a tálat, úgy szemezgette tévénézés közben.
Hozzávalók:
- 8 dkg liszt
- 4 dkg kakaópor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- 6 tojás
- 12 dkg cukor
- 1 dl víz
- 10 dkg cukor
- 5 dkg kakaópor
- 1/2 dl rum
- 125 ml málnaszörp
- 6 EK házi baracklekvár
- 5 dkg dió, darálva
- kb. 10 dkg porcukor
Most, hogy vége lett a sorozatnak, kicsit elszomorodtunk. Hiányozni fog Andulka és Olinka, meg Jirzinka és a többiek. Nem baj, biztosan lesz még pár jó film az új retro csatornán, meg remélem, hogy a Parabolából is leadnak majd néhány részt, meg jön talán a Szombat esti filmkoktél, benne "Nanu-nanu" és a Menő Manó. És hátha lesz még valami jó kis cseh sorozat, amit nézhetünk majd délutánonként nosztalgiázva, két nő a tévé mögött: Kyrulka és Zuzinka...
(UI: Úgy látszik, nem csak én öregszem, mert a húgom múltkor örömmel újságolta, hogy ő is nézi az M3-at, régi kedvence a Játék határok nélkül című műsor.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése