A Stahl magazin nyári számában négy mai magyar írót felkértek arra, hogy írjanak egy-egy novellát az újságba, és mellé közöljék egy-egy receptjüket. A témát mindig a másik író adta át, ezzel a szókapcsolattal kellett a következő írónak egy novellát alkotni. Az első téma az, hogy "rákívánt a szalonnára". Ehhez Miklya Anna írt egy történetet "Krebszné sonkája" címmel. A főszereplő egy kövérkés, idősebb asszony, aki nagyon sokat beszél, elsősorban a lányairól. Az egyik most megy férjhez Bibionéban egy tetoválóművészhez, és Krebsz néninek le kell fogynia az esküvőig.
A recept, amit Anna magával hozott, egy tejfölös kalács, amit akár sonkához, akár lekvárral megkenve lehet fogyasztani. Gondoltam, kipróbálom, és megsütöttem múlt hétvégén. A végeredmény egy végtelenül finom, foszlós péksütemény lett. Kicsit ugyan deformált lett az alakja, mert kenyérsütőgépben dagasztottam be, és miközben a gép dolgozott, a barátnőm esküvői képeit nézegettem az interneten. A tészta elkészült, de én nem akartam félbeszakítani a nézegetést és közben kicsit túlkelt, mondhatni ki akart futni a gépből. Aztán gyorsan átgyúrtam, de fonatot készíteni már nem volt kedvem, mert késő volt, így formáztam belőle egy kupacot és hagytam még kicsit kelni. Na de aztán megnéztem az elkészült esküvői videót is, úgyhogy megint egy kicsit kikelt a tepsiből. Semmi baj, nem szépségversenyre készült, úgyhogy gyorsan betoltam a sütőbe, és megsütöttem. Amikor kiszedtem, kiderült, hogy kívülről nem az évszázad kalácsa, kicsit terebélyes és lapos lett, inkább hasonlított egy kenyérhez, mint egy kalácshoz. Na de az íze! Életemben nem sütöttem még ilyen finom kalácsot. Az élesztőíznek nyoma sem volt, kicsit édes, a tejföltől puha és foszlós, akár magában is fogyasztható tejeskávéhoz. De persze valamilyen finom lekvárral vagy Nutellával az igazi.
A recept, amit Anna magával hozott, egy tejfölös kalács, amit akár sonkához, akár lekvárral megkenve lehet fogyasztani. Gondoltam, kipróbálom, és megsütöttem múlt hétvégén. A végeredmény egy végtelenül finom, foszlós péksütemény lett. Kicsit ugyan deformált lett az alakja, mert kenyérsütőgépben dagasztottam be, és miközben a gép dolgozott, a barátnőm esküvői képeit nézegettem az interneten. A tészta elkészült, de én nem akartam félbeszakítani a nézegetést és közben kicsit túlkelt, mondhatni ki akart futni a gépből. Aztán gyorsan átgyúrtam, de fonatot készíteni már nem volt kedvem, mert késő volt, így formáztam belőle egy kupacot és hagytam még kicsit kelni. Na de aztán megnéztem az elkészült esküvői videót is, úgyhogy megint egy kicsit kikelt a tepsiből. Semmi baj, nem szépségversenyre készült, úgyhogy gyorsan betoltam a sütőbe, és megsütöttem. Amikor kiszedtem, kiderült, hogy kívülről nem az évszázad kalácsa, kicsit terebélyes és lapos lett, inkább hasonlított egy kenyérhez, mint egy kalácshoz. Na de az íze! Életemben nem sütöttem még ilyen finom kalácsot. Az élesztőíznek nyoma sem volt, kicsit édes, a tejföltől puha és foszlós, akár magában is fogyasztható tejeskávéhoz. De persze valamilyen finom lekvárral vagy Nutellával az igazi.
Az egyetlen negatívum ebben a receptben, hogy elég nagy adag, 70 deka lisztből készül, ezért a kenyérsütőgép dagasztókarja nehezen birkózik meg vele. Én belepiszkáltam egy fakanállal, hogy mindenhol összekeveredjen. Aki kézzel dagasztja, ilyen problémával természetesen nem találkozik. De ez a hátrány egyben előny is, mivel ekkora adagot nem lehet egy nap alatt elpusztítani, biztosan marad másnap reggelire is.
Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 10 dkg cukor
- 2,5 dkg friss élesztő
- 70 dkg finomliszt
- 2 tk só
- 2 tojás
- 10 dkg vaj
- 1 dl tejföl
A kicsit felmelegített tejet, a cukrot, a sót, a felolvasztott és lehűtött vajat, a tejfölt és a villával felvert tojásokat a kenyérsütőgépbe teszem. Rákanalazom a lisztet, a közepébe vájok egy kis lyukat, amibe belemorzsolom az élesztőt és elindítom a tészta programot. Ha sikerül a gépnek ekkora mennyiséget labdává gyúrni, az már fél siker. Ha nem, kicsit lehet neki segíteni. Ha valaki a kézi dagasztást választja, akkor a tejet kicsit meg kell cukrozni, belemorzsolni az élesztőt és felfuttatni. Ezután lehet a többi hozzávalót is hozzáadni, és meleg helyen duplájára keleszteni. Utána át kell gyúrni (akkor is, ha géppel dagasztjuk), és akinek van türelme, fonatot készíthet belőle, de elég az is, ha hosszúkás cipóvá formázva egy tepsibe tesszük. Egy kicsit hagyni kell ismét keleszteni, majd 150 fokon 50-60 percig megsütni. Én előtte vízzel lefújtam és megszórtam cukorral, hogy rákaramellizálódjon.
 |
| Sárga ringlós szilvalekvár + csokis málnalekvár: ezek az idei év új ízei |
 |
| Így néz ki a teteje |
 | ||
| Finom reggeli habos tejeskávéval |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése