Kisfiam ősszel már ötödikes lesz. Nagyon szalad az idő! Két fiatal tanár nénitől kellett idén elbúcsúznia, amit nagyon sajnálok, mert mindkettőt nagyon szerette. Zsófi néni az első két évben már tanította őket, utána jött két új tanító néni, de ők 1 év után sajnos elmentek, így a gyerekek "visszakapták" Zsófi nénit és egy másik mosolygós tanár nénit, akiről az első találkozás alkalmával megállapítottam, hogy ő Katalin hercegnő magyar alteregója.
Szóval abból az alkalomból, hogy most végleg elbúcsúztunk tőlük, szerettem volna nekik valamilyen személyes ihletésű tortát sütni, megköszönve, hogy mindig kiálltak az osztály mellett, és hogy úgy szerették őket. Az ízesítésen gondolkodtam egy darabig, mert lehetett volna valamilyen gyümölcsös, pl. epres, de mi van, ha nem szeretik? Végül mogyorókrémes-banános lett, ezzel nem nagyon lőhetek mellé. Recept itt. A torták tetejére ostya került, Zsófi néninek egy cuki kis jegesmedve, Barbi néninek pedig egy rozmaringos kecsketejes szappan. Ők tudják, hogy miért.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése