A legfinomabb gofri

A korábban feltett gofri receptem megjelenése után többen is azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy igen, finom ez is, de azért az édes gofri az igazi, minél előbb hozzam azt a beígért hagyományos gofri receptet is! Úgyhogy itt van, most közkinccsé bocsátom. A szó nagyon találó, mert ez a recept egy igazi kincs! Azt kell róla tudni, hogy ez a legelső recept, amit a gofrisütővel kipróbáltam úgy kábé 17 éve, amikor elkezdtem a főiskolát. Fogalmam sincs, honnan származik, a húgom írta le nekem egy rózsaszín szívecskés noteszlapra, ezt azóta őrzöm a gofrisütő dobozában. Szoktam kísérletezni ezzel-azzal, színekkel és ízekkel, de ez azóta is a kedvencem maradt. Elég sűrű tészta, de nem kell megijedni tőle, így legalább nem folyik ki sülés közben. Lehet ízesíteni bármivel, pl. kakaóval vagy reszelt gyümölccsel, én a legutóbb mákkal próbálkoztam, mindenhogy finom. De azért ajánlom, hogy egyszer kóstoljátok meg csak úgy, natúr, ahogy most leírom nektek, mert szerintem így az igazi, A Klasszikus Gofri. Lehet rátenni lekvárt vagy pudingot, mogyorókrémet vagy csokis tejszínhabot, ki hogy szereti. Jó nagy adag lesz belőle, úgy 16-18 gofrira való.

Hozzávalók:

• 10 dkg cukor
• 5 tojás, szétválasztva
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 25 dkg vaj vagy Rama, szobahőmérsékleten
• 50 dkg liszt
• 5 dl tej

A cukrot a tojások sárgájával és a vaníliás cukorral jó habosra felverem. Beleteszem a vajat/margarint, fontos, hogy szobahőmérsékletűnél ne legyen hidegebb, mert különben nem keveredik el rendesen (lehet mikróban is kicsit melegíteni), szóval ezzel együtt is verem egy kicsit a habverővel. Utána beleszórom a lisztet, a tejet és végül óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjéket. Az elkövetkező másfél órát pedig arra szánom, hogy ülök a gofrisütő mellett és emelgetem a tetejét... 

 

Ennek a tésztájában mák van

 

 

Tavaly egyébként a kisfiam körbeszaladt Balatonon a szomszédoknál, hogy anya gofrit süt és jöhetnek enni. Szerencsére csak gyerekek jöttek át, mert ha a szülők is jelentkeznek, még most is ott ülhetnék. Habár megértem őket, mert a frissen sült gofri illata bejárta az egész üdülőt, és még az is megkívánta, aki nem volt éhes (utólag mesélték). Idén is sütöttem egyszer, mert muszáj volt kipróbálni az új szerzeményemet: kisállat alakú gofrikat lehet vele sütni, oroszlánt, elefántot és zebrát. Nagyon cukik, csak kicsit hosszadalmasabb kisütni, mert kb. 40-50 db állatkára futja ebből a tésztamennyiségből. 

 

 

Ja, és még valami. Kipróbáltam a karamellás változatot, és azóta ez a kedvencem: a fügetortámnál leírt, jól besűrített karamellszósszal kentem meg. 

Aki nem bánja a plusz kalóriákat, még egy kis tejszínhabbal díszítheti a tetejét, elképesztően finom kombináció!