Egészen idáig augusztus 20-án itthon is megkóstolhattuk az országtortát, mert minden évben megsütöttem. Igaz, hogy előtte kisebb kutatómunkát kellett végezni a recept miatt, mert mindig az utolsó pillanatban tették fel az internetre. Most sem volt ez másképp, augusztus eleje óta minden nap megnéztem, de idén titkosították a receptet, és csak azok a cukrászdák juthattak hozzá (de ők is csak jelszó ellenében), akik árulják. Végül augusztus 19-én reggel közreadták a receptet, amihez próbáltam beszerezni a hozzávalókat. 40 dkg dió még hiányzott, de azt sehol nem kaptam, így a végén meghiúsult a tortasütés. Őszintén szólva ezt most nem is bántam, mert 20-án reggel utaztunk Anyukámékhoz, és kicsit bonyolult lett volna összehozni egy nap alatt a lapokat, a 3 féle krémet és a díszítést, és még le is kellett volna hűteni. Így az országtorta csúszik pár napot, de hogy ne maradjunk torta nélkül, örömmel megsütöttem egy jóval egyszerűbb, de nagyon finom barackos tortát, amit még a július 31-i Nők Lapjában olvastam. A sógornőm mutatta meg a cikket, egy Zsuzsa nevű hölgyről szól, aki két éve gondolt egyet a férjével, és megnyitotta a Balatonfüred mellett lévő Arácson a saját kis cukrászdáját. Nincsenek adalékanyagok, de van cserépkályha és fajátékok meg mesekönyvek a gyerekeknek, és fekete táblán Márai-idézet. A receptek többsége a nagymamától származik, igazi családias hangulatú kis hely, ahol állítólag a meggyes krémest és a rigójancsit muszáj megkóstolni.
Igaz, hogy mi is éppen a Balatonnál nyaraltunk, de az Arácsi Cukrászda eléggé messze volt tőlünk, így ezt ki kellett hagynunk (majd jövőre). A cikk mellett egy bekeretezett bekezdésben a cukrászhölgy lediktálta az egyik kedvenc tortáját, ami annyira megtetszett, hogy ott helyben megsütöttem volna, de a nyaraló pici sütőjében nem mertem nekiállni, meg tortaformám sem volt, így csak mindig nyeltem egy nagyot, amikor sógornőm kihajtott újságjára tévedt a szemem. Ennek az lett a vége, hogy az újságot elpakoltam, hogy ne is legyen szem előtt és alig vártam, hogy hazaérve megsüthessem. Nem volt odaírva, hogy őszi vagy sárgabarackból készítsük-e, de szerintem a sárgabarack a finom illata és kellemesen savanykás íze miatt alkalmasabb erre. Még itt-ott kapható a boltokban, piacokon, de már nem sokáig, úgyhogy gyorsan írom is a receptet.
Hozzávalók:
- 2 tojás
- 13 dkg cukor
- csipet só
- 1 csomag vaníliás cukor
- 0,75 dl olaj
- 0,75 dl langyos víz
- 13 dkg liszt
- 3 g sütőpor
- 2,5 + 0,5 dl víz
- 5 dkg cukor
- fél citrom
- 40 dkg kockázott sárgabarack
- 2,5 dkg vaníliapuding
- 3 dl tejszín
- őrölt fahéj
A tojások sárgáját a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, olajjal és vízzel alaposan felverem. Nem lesz olyan sűrű, mint amikor a saját piskótareceptemet csinálom (gondolom az olaj miatt), de azért valamivel fehérebb és krémesebb lesz egy idő után. Beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, végül a habbá vert fehérjét is beleforgatom. A recept nem adta meg a kerek tortaforma méretét, én a 26 cm átmérőjűben sütöttem, és ennél nem is javaslok kisebbet, mert a piskótát nem kell szétvágni, hanem ennek a tetejére megy a krém, éppen ezért nem szerencsés, ha túl vastag a tortalap. 180 fokon 25-30 percig sütöm és teljesen kihűtöm.
A krémhez kimagozom és felkockázom a barackot. Szirupot készítek 2,5 dl vízből, 5 dkg cukorból és fél citrom levéből, vagyis egyszer felforralom, majd a barackot beletéve újra felforralom. Közben simára keverem a vaníliás pudingport 0,5 dl vízzel és ezzel besűrítem a barackos szirupot. Még melegen a piskótára öntöm (én a biztonság kedvéért köré tettem a tortakarimát). Ha kihűlt, beteszem a hűtőbe néhány órára. Közvetlenül tálalás előtt felvert tejszínhabot halmozok a tetejére és megszórom fahéjjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése