Lottikámnak július 17-én volt a névnapja (ezt azért írom ide ilyen pontosan, mert nem létezik olyan naptár, amiben szerepelne ez a név. Ha valaki naptárokat szerkeszt, és olvassa ezt a bejegyzést, kérem tegye meg nekem azt a szívességet, hogy beleírja ezt a nevet is, hiszen vannak még Lottik egy páran, akik biztosan örülnének neki, lécci, lécci, köszönöm!)
Gondoltam, itt a nyár, érnek a bogyós gyümik, valami jó kis áfonyás sütit összedobok neki. A Sweet Dreams magazinban találtam is egy megfelelőt. Nem túl bonyolult, ami jó, mert ilyen melegben nem akartam vele sokat vesződni. Meg is sütöttem, és már majdnem el is fogyott a torta, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni a szótárban, hogy a Buchweizenmehl (amiből készült a piskóta) valóban tönkölybúzalisztet jelent-e, ahogy emlékeztem. Utánanéztem, és mindenkitől elnézést kérek, mert nem, nem tönkölyliszt, hanem hajdinaliszt kellett volna hozzá, a Buchweizen ugyanis hajdinát jelent... Mentségemre szolgál, hogy a Weizen=búza szó miatt gondoltam a tönkölybúzára, de a lényegen már nem változtat. Szerencsére így is sikerült, és finom lett, de azért eredetiben is megkóstoltam volna.
Egy másik összetevő, a márc is szorul némi magyarázatra. Az eredeti recept csak mascarponét, túrót és kevés cukrot ír a krémbe, ezt kell összeforgatni áfonyával. De így nem lett volna túl sok íze, meg az áfonya sem egy nagyon karakteres gyümölcs, valljuk be őszintén. Ezért felbontottam a dédelgetve őrzött márc nevű sűrítményemet, amit még szintén a Gasztroangyal hétvégén szereztem be. Lehet, hogy valakinek ismerősen cseng ez a név: régen a vásárokon hűsítő italt, édes sötétbarna szörpöt készítettek belőle. Ez egy méhészeti melléktermék, a mézeskalácsosok árulták ezt az üdítőt. Kívülről úgy néz ki, mint a sűrű fekete melasz. Az összetétele pedig nagyon egyszerű: méz és cukor. Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor egy mézzel nagyon sötétre besűrített karamellszirup, bár a szekszárdi mézeskalácsos, Petrits József állítólag évekig kísérletezett, míg összehozta ezt az utánozhatatlan ízt. A receptet sehol nem találtam meg, gondolom ez is amolyan féltve őrzött családi titok, mint pl. az Unicumé, úgyhogy egyszerűbb az otthoni próbálgatás helyett az eredeti szekszárdi márcot megkóstolni személyesen a szekszárdi boltban vagy webáruházon keresztül: (www.marc-uditoital.hu). Nemcsak szörpnek elkészítve finom, hanem pl egy pohár tejbe 2 EK-nyit téve gyors és finom karamellás tejet kapunk. De lehet fagyiöntetként is használni, a vaníliafagyit szerintem teljesen fel lehet vele dobni, vagy más módon süteménybe keverni, ezt próbáltam én ki most.
És a végeredmény? Bár a gyerekek - mint utóbb kiderült - nem szeretik az áfonyát, és az összeset kipiszkálgatták belőle, azt kell, hogy mondjam, hogy jobb, mint gondoltam. A piskóta a keményítőtartalma ellenére nem lett kemény, hanem egész puha. A krém nem túl édes, de azért érezhető rajta a márc karamelles, mézes utóíze, ehhez jön az áfonya kellemesen fanyar, de nem savanyú ízvilága. Összességében egy egészséges reformédességnek mondom, amivel nyugodt szívvel meg lehet kínálni a vendégeket. Mert hát a szomszédoknak nagyon ízlett...
Hozzávalók:
Hozzávalók:
- 4 tojás
- csipet só
- 120 g barna cukor
- 70 g hajdinaliszt (vagy tönkölyliszt :)
- 70 g keményítő
- 1 tk sütőpor
- 400 g áfonya
- 400 g mascarpone
- 1 EK tej
- 45 g cukor
- 250 g túró
- kb. 6 EK márc (elhagyható)
- áfonya vagy feketeribizli lekvár
A mascarponét kikeverem a tejjel, cukorral és a túróval, és ízlés szerint márccal ízesítem. (Ha nincs márc, akkor helyette lehet pl. málna- vagy áfonyaszörpöt beletenni, de ez el is hagyható). Kiveszem belőle kb. az egyharmadát (ez megy majd a tetejére), a többihez 20 dkg áfonyát belekeverek.
A tortalapot kétszer félbevágom. Az alsó lapot megkenem lekvárral, rákenek egy réteg krémet. A második lapot már csak a maradék áfonyás krémmel kenem meg. A harmadik lap tetejét pedig a félretett áfonya nélküli krémmel vonom be. A tetejét a maradék áfonyával díszítem (én most ehelyett ostyát tettem rá.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése