Ez az érdekes nevű sütike még az első világháború idejéből származik, amikor az ausztrál és új-zélandi asszonyok ilyen kekszet küldtek a háborúban harcoló katona férjüknek. Maga az ANZAC név egy rövidítés: Australian and New Zealand Armi Corps. A fő alapanyagok úgy lettek összeválogatva, hogy ne romoljanak meg a hosszú úton. Tojás tudatosan nincs benne (bevallom őszintén, először azt hittem, hogy véletlenül kihagyták a receptből), mégpedig azért, mert abban az időben nagyon sok tyúk elpusztult, és hiánycikk lett a tojás. Nem baj, így is összeállt.
A korabeli Anzac kekszek még sokkal keményebbek voltak, nem édességnek ették, hanem egyfajta kenyér-helyettesítő volt, ami nagyon sokáig elállt. Manapság bármelyik brit és ausztrál szupermarket polcain meg lehet találni ezt a süteményt. Olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy egy darabig a Subway gyorsétteremlánc is saját kekszként árusította.
Nagyon finom, mert kellemesen puha, és nem túl édes.
Hozzávalók (30 darabhoz)
- 10 dkg liszt
- 5 dkg teljes kiőrlésű liszt (lehet búza vagy tönköly)
- 12 dkg barna cukor
- 1 tk szódabikarbóna
- 9 dkg zabpehely
- 9 dkg natúr kókuszchips
- 12 dkg vaj
- 5 dkg méz
- 0,5 dl víz
A kétfajta lisztet, a barna cukrot, a szódabikarbónát, a zabpelyhet és a kókuszchipset összekeverem. (Előtte a kókuszt mozsárban vagy késes aprítógépben apróra vágom.) Megolvasztom a vajat a mézzel, és azt is belekeverem, végül a vizet is ráöntöm. Ebből a masszából diónyi nagyságú golyókat gyúrok, ráteszem egy 30x40-es sütőtepsire, és 180 fokos sütőben 12 percig sütöm. (Az eredeti recept 8-10 percet ír elő, de én ekkor még nagyon lágynak éreztem, ezért tovább sütöttem. Ez a 12 perc pont megfelelő volt az én sütőmnek. Vigyázzunk, hogy a süti hűlés közben egy kicsit keményedik, ezért nem kell teljes keményedésig sütni!) Nekem is pontosan 30 darab lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése