Enni Cake keresője

2013. november 10., vasárnap

Csipkebogyós csokitorta

Ma kezdődött az m2-n egy gyerekvetélkedő „A legokosabb osztály” címmel. Ebben 3. és 4. osztályos tanulókból álló csapatok mérik össze a tudásukat egymással, pontosabban nem csak a tudásukat, hanem azt is, hogy ki a szerencsésebb, de erről majd később. Az első adás résztvevője volt a kisfiam osztálya, az Újbudai Grosics Gyula Általános Iskola 4. b osztálya. Csapatkapitányuk az aranyérmes kajakos Szabó Gabriella volt, akit nagyon megszerettek a gyerekek, azóta is többször meglátogatta az osztályt. 

Nagyon szépen teljesítettek, a verseny minden fordulójában ők vezettek, amíg a legutolsó feladatnál mérlegelniük kellett, hogy mennyit kockáztatnak. A feladat az volt, hogy ki kellett tapogatniuk, vajon mit rejt a doboz, anélkül, hogy beleláttak volna. Mivel ez egy műveltségi vetélkedő, azt gondolták, biztos nehéz lesz kitalálni, ezért -érthető módon- nem merték feltenni a megszerzett pontjaikat, túl keveset kockáztattak. A másik csapatnak ez volt az utolsó esélye, ők feltettek mindent egy lapra, és -mivel a feladat mégsem volt olyan nehéz- mindkét csapat jól oldotta meg a feladatot. De mivel a kisfiamék jóval kevesebb pontot nyertek, kiestek az első fordulóból. Nagyon el voltak keseredve, én pedig kicsit csalódtam ebben a műsorban, mert nem igaz, hogy az okosabb osztály jutott tovább, hanem a szerencsésebb. Az, hogy valaki végig egyenletesen jól teljesít, úgy látszik, egy pillanat alatt semmivé válhat. Lehet, hogy mostanában a felnőtt vetélkedők világában ez egy megszokott dolog, de szerintem a gyerekeknél ez másképp kellene, hogy legyen. Próbáljuk őket arra nevelni, hogy tanuljanak, mert csak így tudnak érvényesülni a világban, és erre itt az ellenpélda, hogy aki jól taktikázik, az mindent visz. Persze, kellett valami csavar a verseny végére, hogy még izgalmasabb legyen a műsor, ami egyébként magas színvonalú és jól felépített, csak ez most nagyon szerencsétlenül jött ki. Szegény Gézut elnézve, aki fiú létére a padra feküdve zokogott, nekem is könnyek gyűltek a szemembe, mert túl egy egész napos forgatáson, fáradtan, izgatottan és végig a győzelemben reménykedve, hatalmas csalódás lehetett ez nekik. Pedig kevés 10 éves gyerek mondhatja el magáról, hogy egy olimpiai bajnok vigasztalja, Szabó Gabi is együtt szomorkodott velük. És semmi okuk nincs a szomorkodásra, mert nem a tudásukon múlt a végeredmény. Csupán a véletlennek köszönhető, meg a felnőttes gondolkodásuknak, hogy nem mertek sokat kockáztatni. Az iskolájuk büszke lehet rájuk! Nagyon küzdöttek, nagyon akarták a győzelmet. Éppen ezért sütöttem nekik egy vigasz-sütit, hogy tudják, nekem ŐK a legokosabb osztály!



Az alapja a szokásos vizes piskótám annyi különbséggel, hogy tettem bele 4 EK csipkebogyóport, amitől kicsit sötétebb, és -remélhetőleg- sokkal finomabb lett. A krém a szokásos csokis trüffelkrém, de előtte még megkentem csipkebogyólekvárral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése