Homoktövises-almatorta Calvados-os tejszínhabbal

Ez a recept annak köszönhető, hogy a múltkori almás csigából megmaradt egy adag töltelék. Ugyanis az 1 kiló liszt, 2 kocka élesztős tésztát túl nagy mennyiségnek találtam, és csak a felét kevertem be, így a töltelékből is kb. a fele megmaradt. Először arra gondoltam, sütök egy másik adagot, és most az áfonya helyett csokidarabokkal fogom megszórni. De aztán eszembe jutott, hogy van még egy üveg bontatlan homoktövis lekvárom, még nyáron vettem az egyik kézműves vásáron, és jobb napokra tartogattam, hogy majd valami finom tortában végezze. A fűszeres almaíz szerintem kiválóan megy a homoktövis savanyú ízéhez (direkt a cukor nélküli, natúr változatot vettem). Valójában nem annyira vészes, nem húzza össze a szájat, hanem kellemesen savanyú. Mivel ezt az almakompótot vaníliás pudingporral kellett sűríteni, rögtön eszembe jutott az arácsi baracktortám, amit már egy csomó gyümölccsel kipróbáltam, kivéve az almát, éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy kicsit jellegtelen lesz az íze. Így viszont, a fűszeres almaborral és a homoktövislekvárral egy karakteresebb tortát tudok készíteni. Hasonlóan az arácsihoz, most is vizes-olajos piskótát sütöttem hozzá, majd kettévágtam és megkentem a lekvárral. Ezután rátettem a maradék almakompótot, a tetejére pedig felvert tejszínhab került, porcukorral és egy kis Calvados-szal ízesítve.

Almás-vörösáfonyás csiga a naptárból

Van Balatonlellén a Fortuna udvarban egy könyvárus, aki minden nyáron felállítja a sátrát. Mindenféle olvasnivalót árul nagyon korrekt áron, emellett naptárakat is, amikből ugye fél év már eltelt. Éppen ezért nagyon olcsón, 100-200 Ft-ért hozzá lehet jutni a legszebb német természetfotós, állatos, receptes, stb. kalendáriumokhoz, amik közül előszeretettel választok minden évben jó pár darabot, hogy különböző helyekre kitegyem a lakásban. (Kedvenc foglalatosságom, amikor elkezdődik egy hónap, és áthajthatom a naptárakat: vajon milyen új képet rejt a következő lap? Kicsit gyerekes, tudom, de ez mindig az én feladatom.)

Idén kertes naptárat is vettem, mert amellett, hogy szép virágok és kertek voltak benne, azt írták, hogy recepteket is tartalmaz. Az október hónapra almafákat tettek, a másik oldalon egy nagyon guszta almás kelt csiga receptjével. Meg is sütöttem két apró változtatással: az egyik, hogy elfelejtettem venni almás cidert, ami a töltelékbe kellett volna. Volt itthon viszont IKEÁ-s fűszeres almabor, a GLÖGG APPLE (alkoholmentes), amit még tavaly vettem, de jól eldugtam, hogy majd egy alkalmas időpontban megiszogassuk a gyerekekkel, aztán persze jól meg is feledkeztem róla. Idén újra megláttam az IKEÁ-ban, gyorsan megkerestem, megkóstoltuk, és jelentem: igazi előkarácsonyi ízbomba, ebben a csúnya őszi időben, amit a következő napokra jósolnak nekünk, nagyon lélekmelengető ilyen forró italokat iszogatni. Mivel nincs benne alkohol, fűszer viszont igen, a gyerekeknek kitűnő alternatíva a forralt bor helyett. (Már ha nem isszuk meg előlük, mert nekem nagy önuralom kellett hozzá...) Szóval ezt öntöttem hozzá a cider helyett, és sokkal jobban jártam, mert ebben több az íz.

A másik apró csavar a receptben, hogy szerettem volna az alma kicsit semlegesebb ízét valamivel feldobni, ezért szórtam bele aszalt áfonyát. De a csokifüggők ezt helyettesíthetik csokicseppel is.

Hozzávalók:

• 200 ml tej
• 1 kocka élesztő (50 g)
• 500 g liszt
• 80-100 g cukor
• csipet só
• 1 tojás
• 100 g vaj
• 60 dkg alma, hámozva és apró kockákra vágva
• fél citrom leve
• 80 ml cider vagy almalé
• fél zacskó vaníliás pudingpor (20 g)
• 50 g aszalt vörösáfonya
• 1 EK barna cukor
• 1 EK fehér cukor

A tejet felmelegítem és a felaprított élesztőt beleszórom és felfuttatom. A lisztet 80 g cukorral és csipet sóval összekeverem. Az élesztős tejet, a tojást és 75 g vajat is hozzáadok és sima tésztává gyúrom. Meleg helyen lefedve kb. 30 percig kelesztem. (Vagy az egészet bekevertetem a kenyérsütő géppel.) Az almát meglocsolom a citromlével és 40 ml ciderrel/almalével 2-3 percig párolom. (Ha az almalében nincs cukor, akkor lehet 1 EK cukorral édesíteni). A vaníliás pudingport a maradék 40 ml almalével simára keverem, az almához adom, 1 percig forralom, majd lehűtöm. Az elkészült tésztából egy kb. 20x50 cm méretű téglalapot nyújtok. Rákenem az almás tölteléket, megszórom áfonyával,

a hosszabbik oldalától feltekerem és felvagdosom. A csigákat egy sütőpapírra teszem és még kb. 30 percig kelesztem. A maradék vajat elmorzsolom a csigák tetején, és megszórom a barna cukor és a fehér cukor keverékével.

 175 fokos sütőben kb. 40 percig sütöm.       

 

 

Római tálban sült zsályás sertéscomb gorgonzolás körtével

Lehet, hogy páran kicsit furcsállják, amikor némelyik recept mellé odaírom, hogy vasárnapi ebédnek szánom. Ez azért van, mert nekem a vasárnapok különösen fontosak. Ez az egyetlen nap a héten, amikor együtt ebédel az egész család. Régen, amikor még a szüleimnél laktam, ilyenkor Manyi mamáékhoz mentünk a Vásártérre. Mindig valami finomság volt ebédre, ma is jól emlékszem például amikor egy finom omlós párolt marhahús szeletet ettünk, szinte magától szétomlott a szájban, barna szósszal öntötte le Mama és hozzá krumplipürét (vagy ahogy ő mondaná: krumplipirét) kínált hagyományos fejes salátával. Ott voltak a nagyszüleim, a szüleim és mi, gyerekek. Aztán miután a nagypapám, Mika papa elment, és lassan teltek az évek (mert akkoriban még valóban lassan teltek, nem úgy mint most...), egyre többször készítette Anyukám a vasárnapi ebédet, aminek elfogyasztására a Mama jött el hozzánk. Aztán egyszer csak nem jött többé... De a régi, terített asztalos, húsleveses vasárnapok azután is megmaradtak, csak kevesebben ültünk az asztalnál. Aztán ismét egyre többen...

Manapság sajnos a távolság miatt nem tehetjük meg, hogy minden vasárnap a nagyszülőkkel üljünk le az asztalhoz, de ahhoz ragaszkodom, hogy mindig megadjuk a módját. Ebben eléggé konzervatív vagyok. Ilyenkor ne jöjjön váratlan vendég látogatóba, ne csörögjön a telefon, hanem egy órára csak mi legyünk ott, a család (minél nagyobb létszámban, annál jobb) és a megterített asztal. Nyilván nem kell kiöltözni, meg ilyesmi, de ilyenkor többnyire az egészet délelőttöt a konyhában töltöm, és mire az utolsó poharat is elmosogatom, kábé a nap fele már eltelt. De én egyáltalán nem bánom! Mert ilyenkor meggyújtunk egy gyertyát, imádkozunk és finom ételeket eszünk. A húsleves elmaradhatatlan, ezt nem lehet megunni! Még a balatoni nyaralóban a kis tűzhelyen is elkészítem néha, bár ha 40 fok van árnyékban, akkor azért becserélem egy hideg gyümölcslevesre. A főétel változó: vagy egy éppen aktuális "hű, ezt ki kell próbálnom" recept vagy egy jól bevált, régi kedvenc. És persze egy fincsi desszert.

Mostanában, amikor egyre jobban elmaradnak a nagy családi étkezések, aminek elsősorban az időhiány és az örökös rohanás az oka, és a mai gyerekek közül sokan nem tudják, hogy milyen egy igazi vasárnapi családi ebéd (a menő luxusszálloda felkapott éttermében egy csomó idegen ember és üvöltő gyerek társaságában elfogyasztott drága büféebédet sem sorolnám ebbe a kategóriába), szeretnék a jövőben is egy-két nem túl bonyolult, de ízletes receptet továbbadni. És örülnék, ha a gyerekeim is megőriznék ezt a szép családi hagyományt.

Múlt vasárnapra az alábbi ételt találtam ki, amit római tálban sütöttem meg.

Először is beáztatom a római tálat legalább negyedórára hideg vízbe. 4 főre kb. 80 dkg-1 kg sertéscombot felszeletelek, nekem kb. 10 szelet lett, amit ki kell klopfolni, ha túl vastagnak találjuk. Ízlés szerint fűszerezzük, én egy saját magam kikevert húsfűszert használok, de a só és bors is elég. Ezután 2 hagymát felszeletelek, és a tál alján szétszórom. 

A tetejét befedem a hússzeletekkel.

A zsályaleveleket egészben teszem rá.

4 körtét meghámozok, kiveszem a magházukat és négybe vágom. Egy kis darab sütőtököt is meghámozok, felkockázom, és a körtével együtt befedem vele a húst.

Kicsit megsózom, és én még csurgattam rá 2 EK juharszirupot. Ezután megy a sütőbe, szigorúan hidegbe a római tál miatt, kb. 220 fokon másfél órára. A félidőben beküldtem még hozzá egy tepsi meghámozott, nagyobb hasábokra vágott, olajos-fűszeres krumplit (most toszkán fűszert használtam). Ez pont megsül, mire a hús is elkészül. A végén levettem a tál tetejét, és rámorzsoltam 15 deka gorgonzolát.

Pár percre visszatettem a sütőbe, hogy kicsit megolvadjon (úgy is lehet, hogy tálalásnál szórjuk meg a sajttal, és akkor egészben marad). Így, hogy teljesen elolvadt, valamennyi sajt a hús szaftjával vált eggyé, amit ebéd után leöntöttem és beforraltam. Így másnapra a maradék húst ezzel a szósszal tudtam leönteni. Vigyázat, só már nem kell bele!

Nem a leglátványosabb étel, de annál finomabb ízű