Enni Cake keresője

2013. december 30., hétfő

A legfinomabb házi tojáslikőr (de tényleg!)

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki többször is látta már a Karácsonyi vakáció című amerikai filmet. A testvéremmel sokat szoktuk emlegetni azt a jelenetet, amikor Chevy Chase rénszarvasos kispohárból iszogatja a tojáslikőrt. Ilyenkor mindig megkívánjuk ezt a téli italt, de igazán jó receptet még nem sikerült találnom hozzá. Eddig! Mert idén megtaláltam! Annyira ízlett mindenkinek, hogy pár nap alatt elfogyott az egész. Még Anyukám is nagyon finomnak találta, pedig ő egyébként nem szereti - folyton kiérzi belőle a tojás ízét. Ez a recept enyhén vaníliás utóízű, halványsárga színű, kicsit sűrű, de nem túl krémes állagú - egyszóval maga a tökély. Igaz, hogy a karácsonyi vendégsereget már nem tudjátok vele megkínálni (majd jövőre), de a szilveszteri buliba még gyorsan be lehet keverni egyet. (A receptért köszönet Vrábel Krisztának, és a novemberi Nők Lapja Konyhának!)


Hozzávalók:
  • 5 tojássárgája
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tasak vaníliás cukor
  • 3 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 2 dl vodka (esetleg fehér rum)
A tojássárgákat habosra keverem a porcukorral és a vaníliás cukorral. (Ha van otthon Bourbon vaníliás cukor, az még jobb hozzá, mert akkor látszanak benne az apró fekete magok.) Hozzáöntöm a tejet, majd vízgőz felett besűrítem. Kihűtöm, majd hozzákeverem a tejszínt és a vodkát. Lehetőség szerint valami szép, átlátszó üvegbe öntöm, hogy érvényesüljön a gyönyörű színe, amire ha ránéz az ember, rögtön sejti, hogy színezékmentesen is nagyon finom! Nyilván mindenki tudja (a macska és a mikrós amerikai sztori után viszont érdemes inkább mindent leírni), hogy az italt hűtőben kell tárolni. De garantálom, hogy sokáig nem fogja foglalni a helyet!
 






Csokicsészében is lehet kínálni, és akkor még mosogatni sem kell utána

2013. december 28., szombat

Raffaello torta

Egy barátnőm barátnőjének készült ez a torta a születésnapjára. Annyit tudtam csak Rékáról, hogy kedvence a Raffaello, ezért valami kókuszos tortát akartam sütni. Kezdtem a saját bevált piskótareceptemmel. De hogy kókuszos legyen, vettem 10 dkg kókuszlisztet, hogy a liszt felét ezzel helyettesítsem. Kár volt, mert így annyira tömör és sűrű lett a tésztalapom, hogy újra kellett sütnöm (bár az íze rendben volt, a férjem és a gyerekek jókat reggeliztek belőle kakaóval). A második (kókuszliszt nélküli) próbálkozás már simán ment, szépen feljött a piskóta.

Egyszer már sütöttem kókuszos tortát saját recept alapján, és akkor mascarponéval kikevert, és tejszínhabbal fellazított kókuszkrémmel töltöttem meg. De valahogy nem volt az igazi, nekem a mascarponéval kicsit tömény lett, valami könnyebb, légiesebb krémet akartam (mint a Raffaello reklámban a balerina...).

Ez a mascarponés-kókuszos első próbálkozás
Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy a múltkoriban kipróbált dr. Oetker kókusz ízű pudingport használom fel, mert bár nem nagyon rajongok a pudingért, ez a nemrégiben kipróbált új íz kifejezetten ízlett: hófehér, pici kókuszreszelékkel dúsított és tényleg kókuszízű. Az elkészítéshez részben kókusztejet használtam, pici fehér csokival édesítve, és tejszínhabbal lazítottam fel. Hogy ne legyen túl édes, az egyik lapot megkentem a kedvenc házi feketeribizlilekvárommal (igaz, az eredeti Raffaello-ban nem szerepel ez az íz, de nem hiszem, hogy rontott rajta), a másikat pedig kevés Malibu likőrrel.
Az aromákról annyit, hogy nem szeretem őket, de a kókuszos íz eléréséhez muszáj volt használnom. Egyszerűen nem találtam más helyettesítőt, a kókuszliszt nem vált be, a kókusztejnek meg elég gyenge az íze.

A végeredmény? Megkóstolni nem tudtam, de a szülinapos olyan brutál gasztronómiai ízélményről számolt be, amit szó szerint most inkább nem idézek, mert lehet, hogy 16 éven aluliak is olvassák. Úgyhogy szerintem ízlett nekik :))) És köszi Réka, neked aztán tényleg öröm sütni!


Hozzávalók:

a piskótához:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 3 tk kókuszaroma
  • 20 dkg liszt
  • 4g sütőpor
  • 6 EK víz
a krémhez:
  •  kis doboz kókusztej (165 ml)
  • 10 dkg fehér csoki, apróra vágva
  • 1 csomag kókuszos pudingpor (dr. Oetker)
  • 3 EK cukor
  • 4 dl tej
  • 3 tk kókuszaroma
  • 3,5 dl tejszín
  • 1 csomag habfixáló
  • kb. 2 EK Zselatinfix
  • valamilyen savanykás lekvár (pl. feketeribizli, szeder)
  • kókuszreszelék és Raffaello a díszítéshez
A piskótához szétválasztom a tojásokat. A sárgákat a cukorral, a vízzel és a kókuszaromával 15 perc alatt sűrűre verem, amíg kifehéredik. A sütőporral elkevert lisztet beleszitálom, majd a csipet sóval kemény habbá vert tojásfehérjét is óvatosan beleforgatom. Egy 22 cm-es kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral, és 180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm.

A krémhez a kókusztejből kimérek 80 ml-t, és felmelegítve felolvasztom benne a fehér csokit. A pudingport a cukorral és kevés kókusztejjel csomómentesre keverem. A maradék kókusztejet és 4 dl tejet beleöntöm egy kislábosba, felforrósítom és ha forrni kezd, lassan beleöntöm a feloldott pudingport, majd besűrítem vele a tejet. Kevés kókuszaromával ízesítem. Lehűtöm, de nem annyira, hogy teljesen kocsonyás legyen, közben felverem a tejszínt a habfixálóval. A tejszín nagy részét (kb. 2/3-át) a pudinggal összeforgatom, a többit meghagyom a tetejére díszíteni. Én még szórtam bele kevés zselatin fixet, mert úgy vettem észre, hogy kicsit puha, így szerintem sikerült elértem a megfelelő állagot. Lehetett vele dolgozni, de nem lett túl kemény a zselatintól.

A piskótát három lapba elvágom, az alsót megkenem a feketeribizlilekvárral, a középsőt pedig meglocsolgatom kókuszlikőrrel. Megkenem a lapokat a krémmel, a tetejére és körbe pedig tejszínt kenek. Az oldalát és a tetejét megszórom kókuszreszelékkel, és körben kirakom Raffaello golyókkal.

Sajnos nem sikerült túl jól a fotó, nagyon borús volt az idő

2013. december 25., szerda

Hópelyhes csokitorta

Ezt a narancsos trüffeltortát egy kedves doktornőnek sütöttem, a receptje ugyanaz, mint amit itt leírtam.

Kislányom óvodai versének egyik részletével szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni minden kedves ismerősömnek és barátomnak, valamint azoknak a blogolvasóimnak, akiket ugyan nem ismerek, de összeköt minket közös hobbink, a sütés-főzés!

Karácsonynak délutánján, sötét még a nagyszoba.
Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja.
Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog.
Olyan jó, hogy meggyújtjátok, karácsonyi angyalok.

(Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok)