Zöldborsós-tarhonyás hús

A héten nálunk nyaraltak a tesóm gyerekei. Érdekes volt kipróbálni, hogy telnének a mindennapjaim ötgyerekes anyukaként. Nem volt nap, hogy ne kérdezzék meg tőlem az utcán, a játszótéren, a villamoson: "Mondja, mind a magáé?"  Vagy egy aranyos néni a piacon: "Ők egy alomból valók?" :) 

Mivel nem akartam, hogy egész nap a tévé előtt üljenek, minden napra kitaláltam valami programot, de az időjárás közbeszólt. Kedden egész nap a lakásban dekkoltunk, mert zuhogott az eső, délután még csatlakozott egy kisfiú is a házból, bújócskáztak, fogócskáztak a lakásban, ugráltak az ágyakon, aztán a fiúk katonásdit játszottak, a lányok meg lementek az esőbe rollerezni. De előtte még hétfőn az egyik messzi játszótéren elkapott minket az özönvíz, és iszonyúan eláztunk. A busz nem jött, aztán meg jól lefröcskölt minket. Mire hazaértünk, mindenkiről patakokban folyt a víz, de közben jókat nevettünk. Utána beparancsoltam mindenkit a fürdőkádba: forró víz, forró csoki, repeta (az utóbbiból).

Szerdán ünnepeltük Levike névnapját, pénteken a délutánt az Eleven Parkban töltöttük. Öt órán keresztül ugráltak, csúszdáztak, őrjöngtek, aztán már nekem is muszáj volt kipróbálnom, és együtt ugráltunk, csúszdáztunk és őrjöngtünk, nagyon klassz volt. Elaludni persze egyik sem akart, hiába, ezeket a mai gyerekeket már nagyon nehéz kifárasztani...

Szombaton délután a Kopaszi gátra mentünk, megnéztük a Duna napi rendezvényt. Végigsétáltunk a Duna parton át az öböl másik végébe, közben lehetett horgászni, vízipisztollyal Lego várost elsüllyeszteni (ez nagyon ment nekik), halakat simogatni, palackból hajót készíteni. Közben meg-megálltunk hol piknikezni, hol buborékot fújni, hol kacsát nézegetni. Kár, hogy nem lehet a Duna vízében fürödni, olyan klasszul megcsinálták a strand részt (is), aki még nem volt a Lágymányosi öbölben, feltétlenül látogasson el egyszer, mert gyönyörű a kilátás, rendezett a park, lehet futni, biciklizni, kávézgatni, van játszótere is, és a fű egészen puha, ha mezítláb sétál rajta az ember. A Mrs. Colombo koncertjét hallgatva ballagtunk hazafelé. Otthon aztán fürdés, vacsora, 100 köröm levágása, fiúmese, lánymese, aztán még egy mese és még egy utolsó.... Fél 12-kor kóvályogtam ki a gyerekszobából.

Vasárnap, utolsó napon a Gyerekszigetre mentünk ki. Mire este 8-kor az apukájuk elvitte őket, mindegyik gyerek jól ki lett fárasztva. Ugyan néha összekaptak a hét nap alatt, de amikor elvittem az enyémeket fürdeni, csak szomorúan ültek a fürdőkádban, és azt mondogatták, hogy milyen kár, hogy nincsenek már itt az unokatesók.  Igen, valahogy üresebb és csöndesebb lett a lakás, nem vittem az esti meleg tejet Levinek, nem főztem citromfűteát lefekvés előtt Encinek, és igen, lehet, hogy nyugalmasabb így "csak" három gyerekkel, de nekem is nagyon hiányoznak...

Közös gofrizás a Duna partján

Visszatérve a főzéshez: valamelyik nap nem tudtam, hogy  mit főzzek, és mivel a férjem is itthon ebédelt, valami olyat kellett kitalálnom, amivel hét ember jóllakik. Ekkor jutott eszembe a rizses húsom, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Most kivételesen tarhonyát vettem ehhez az ételhez, mégpedig gépit, mert múltkor az egyik barátnőmnél ez volt a pörkölthöz a köret, és annyira jólesett így sok év után újra gépi tarhonyát enni, hogy alig vártam, hogy valamihez ilyet főzhessek. A borsó mellett kukoricával dúsítottam, és volt egy kis kolbász is itthon.  Végül annyira finom lett, hogy gondoltam, megosztom veletek is a receptjét, hátha valakinek a nyár folyamán egy "hadseregre" kell majd főznie, 8 személy szerintem jól tud lakni belőle.

 
Hozzávalók:

• 2 fej hagyma, apróra vágva
• 5 gerezd fokhagyma, aprítva
• 60 dkg sertéscomb, felkockázva
• kis üveg sűrített paradicsom (pl. Dawtona, 80 g)
• 4-5 db paradicsom, hámozva és felkockázva
• 10 dkg kolbász, apróra vágva
• 40 dkg mirelit borsó
• 1 konzerv kukorica
• 500 g tarhonya

Kevés olajon (vagy ha akad ilyen otthon, házi kacsazsíron) megpárolom a hagymát és a fokhagymát, közben egyszer megsózom. Rádobom a húst, amit előtte alaposan megszórok a házi fűszerkeverékemmel, vagy ha nincs ilyen, akkor sózom, borsozom.  Kicsit párolom, majd a sűrített paradicsommal ízesítem, és vízzel felengedem. Lefedve párolom egy darabig, közben ha elfőtte a levét, pótolom.  Beleteszem a paradicsomot és a kolbászt, és így hagyom főni addig, amíg majdnem puha nem lesz. Ekkor beleteszem a borsót, és még kb. 5 percig főzöm. A végén a leszűrt kukoricát is beleforgatom.

Amíg ez fő, elkészítem a tarhonyát: kevés olajon megfuttatom, majd felöntöm alaplével (vagy vízzel, és közben belemorzsolok egy húsleveskockát.) Sózom, borsozom, és fedő alatt puhára párolom, közben folyamatosan öntöm alá a vizet, mert gyorsan magába szívja.

Ha a hús is és a tarhonya is megpuhult,  a kettőt összeforgatom.

Nyári málnatorta Apukámnak

Ezt a tortát Apukám névnapjára sütöttem. Kicsit előbb megünnepeltük, mint a napja, mert előző héten náluk nyaraltam a gyerekekkel. Most nem lehetünk ott, de hátha olvassa ezt a bejegyzést: még egyszer hadd köszöntsem meg, ezúton a neve napján!

Akkoriban még az idő is kegyes volt hozzánk, és kint tudtunk üldögélni a kertben, nem úgy, mint most, amikor bent írom ezeket a sorokat, és még az ajtót is be kell csukni, mert fázom. Ez a torta kicsit visszahozza azokat a forró napokat, mert bár nem szeretem a nyári kánikulát, de a reggeli 9 fok azért kicsit túlzás.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 tojás sárgája
• 170 g cukor
• csipet só
• 45 g liszt
• 45 g keményítő
• 30 g sötét kakaópor
• 50 ml málnalikőr
• 10 lap piros zselatin
• 600 g málna
• 100 g cukor
• 4 EK citromlé ( kb. 1 citrom leve)
• 500 ml tejszín
• 175 g mogyorókrém

 A piskótához a tojásokat és a tojássárgákat, a cukorral és a sóval kb. 10 percig verem, amíg krémes és habos nem lesz. A lisztet, a keményítőt és a kakaót összekeverem és beleszitálom. Egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm és 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, kettévágom, és meglocsolom a likőrrel. (Maradt egy icipici áfonyalikőröm, amit a sógornőm még Erdélyből hozott, pont tökéletes volt erre a célra. Köszi, Gabi!)

400 g málnát megmosok, majd a cukorral és a citromlével pürésítem, és szitán átszűröm. A zselatinlapokat 5 percre hideg vízbe áztatom, kinyomkodom, pár mp-ig melegítve a mikróban feloldom, majd a málnapürébe keverem. Hűvös helyre állítom, és ha elkezd zselésedni, a felvert tejszínt is beleforgatom.

A mogyorókrémet kicsit felmelegítem, hogy kenhető állagú legyen, és megkenem vele mindkét piskótalap tetejét. Az alsó lapot egy tortatálra helyezem, köréteszem a kapcsos tortaforma karimáját és teljesen kinyitom, hogy körben kb. 1.5 cm hely legyen a piskóta körül. A krém felét rásimítom, úgy, körben azt az üres helyet is kitöltse, erre teszem a másik piskótalapot, majd ismét krém következik. A hűtőbe állítom néhány órára.

Ha megdermedt, óvatosan leszedem a karikát, és ha szépen dolgoztam, akkor a torta külső része is egyenletesen be lett fedve a krémmel. Málnákkal rakom körbe a tetejét. (Forrás: Sweet Dreams)

UI: A tesóm gyerekei nálunk nyaralnak, őket is megkínáltam a maradék sütiből. Többszöri repeta után Levike közölte, hogy most már nem kér többet, mert nem szereti a málnát...

Epres-rebarbarás pite

Gondoltam, hogy ideje lenne ismét valami főétellel előrukkolni, de azt a pitét, amit ma sütöttem, egyszerűen nem tudom kihagyni. Természetesen ismét rebarbara az egyik hozzávaló, eperrel kombinálva. Mautner Zsófi főzőműsorában láttam meg a múltkor az RTL Klubon, és mivel volt még itthon egy kevés rebarbarám, mindenképpen ki akartam próbálni.

Vajas tészta az alapja, aminek szerintem az az egyik titka, hogy igazi vajat kell venni hozzá, nem pedig margarint. Tényleg olyan finom és omlós lett, amilyennek lennie kell, és ezt koronázza meg a savanykás töltelék. A sütőből kivéve még langyosan megettem a fotózáshoz előkészített szeletet, de aztán muszáj volt még egyet levágnom. Hűha! Lehet, hogy én is édesszájú leszek...?!!

Hozzávalók:

• 10 dkg jéghideg vaj, felkockázva
• 15 dkg liszt
• csipet só
• 1 tojás
• 20-25 dkg rebarbara, meghámozva, apróra vágva
• 25 dkg eper, négybe vágva
• 4 EK barna cukor
• 2 EK keményítő

A vajat felhasználás előtt kb. 10 percre beteszem a fagyasztóba. Felkockázom, és késes aprítógépben összekeverem a liszttel és a sóval. Beleöntöm egy tálba, és rádobom a tojás sárgáját, 2-3 EK jéghideg vizet és gyorsan összegyúrom. Nem kell túl sokáig, ettől lesz igazán omlós. Golyót formázok belőle, fóliába teszem és mehet a hűtőbe 1-2 órára. (Én általában előző este szoktam elkészíteni.)

A töltelék hozzávalóit, vagyis a rebarbarát, az epret, a cukrot és a keményítőt csak összekeverem egy tálban. Kiterítek egy sütőpapírt a nagy tepsimre, és azon nyújtom ki a tésztát, így nem fog ragadni, és esetlegesen szétesni, ha át akarom tenni a nyújtófáról a tepsibe. (Ezt a tippet is Zsófinál láttam, és remekül bevált!) Nagyjából kerekre kinyújtom, nem baj, ha nem teljesen szabályos. A közepére halmozom a gyümölcsöket úgy, hogy a szélénél körben hagyok 2-3 cm peremet. Ezt a pár cm tésztát fogom meg és hajtom vissza kör alakban, vagyis megakadályozom, hogy a töltelék kifolyjon. 

Sütés előtt

A tojásból megmaradt fehérjével megkenem körben a szélét. 190 fokon 35-40 percig sütöm. (Hozzá szeretném tenni, hogy én sima+légkeveréses módban sütöttem, de kicsit alacsonyabb hőfokon, kb. 180 fokon. Nem kell megvárni, hogy megbarnuljon a tészta, mert addigra kiszárad, hanem szép aranysárga legyen a színe. Így az íze és az állaga is tökéletes lesz.)

Lehet kínálni tejszínhabbal, vaníliafagyival, de csak úgy, magában is eszméletlenül finom!