Céklás bulgur

Ez volt a mai ebédünk. Vasárnap a húsleves mindig állandó, a főételt szoktam váltogatni. Már régen sütöttem rántott húst, és most nagyon rákívántunk, így az lett a második fogás. Hogy egy kicsit különlegesebb legyen, Kinga barátnőm mediterrán panírjával bundáztam: annyi a különbség, hogy a prézlibe belekevertem 2-3 gerezd szétnyomott fokhagymát, kb. 2 tk olasz fűszerkeveréket és egy kis darab parmezánt. Hogy ne legyen darabos, az egészet összeturmixoltam késes robotgépben. Ebben a fűszeres panírban forgattam meg a húsokat a tojás után.

Köretnek nem akartam a szokásos sült krumplit sütni, bár azt is szeretjük, hanem valami egészségesebbet és kevésbé szokványosat. Volt otthon pár szem cékla, és erről eszembe jutott egy őszi bulguros recept. Az elkészült ételnek gyönyörű színe lesz (olyan... hercegnős) és nagyon finom. Nem is bonyolult elkészíteni, íme a recept:

Hozzávalók:

• 3 gerezd fokhagyma, szétnyomva
• 2 cékla, meghámozva, apró kockákra vágva
• 20 dkg bulgur

Elkészítése:

Egy serpenyőben kevés olívaolajon megfuttatom a fokhagymát és rádobom a céklakockákat. Kevergetve megpárolom, amíg  majdnem puha. 

Közben egy másik edényben kevés olívaolajon megfuttatom a bulgurt is, és felöntöm 4 dl vízzel. Sózom, borsozom, és lefedve puhára főzöm. Ha szükséges, pótolhatjuk az elpárolgott víz mennyiségét.

Végül az elkészült bulgurt összeforgatom a céklával.

Egy apró megjegyzés: múltkor nem vágtam ilyen apróra a céklát, úgy is finom volt, csak egy kicsit nehezebben puhult. Az apróra vágás mellett szól még, hogy esztétikailag jobban néz ki így a bulgur mellett.

Írós palacsinta sós karamellás juharszirupöntettel

"A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt."  /Dmitry Glukhovsky/

Kb 2 és fél évvel ezelőtt írtam utoljára, az ok: egész egyszerűen időhiány. De bevallom, nagyon hiányzott ez az egész, és igaz, hogy ez idő alatt ugyanúgy és ugyanannyit főztem és sütöttem (na jó, talán picit kevesebbet), de közben nagyon sok olyan étel kikerült a kezeim közül, amit szívesen megosztottam volna Veletek. Rengeteg új recept van a tarsolyomban, már alig várom, hogy ezeket leírjam Nektek.

Aztán valamelyik nap úgy ébredtem: folytatnom kell. Ez az, ami igazán érdekel, ebben a közegben érzem jól magam, igenis sok tortámra/sütimre voltam nagyon büszke, mert pillanatok alatt elfogytak, akkor meg miért ne tudnék valamennyi időt szakítani rá. Kirobbanó energiával látok neki újra, mert érzem, hogy ez az én utam, ezt kell csinálnom, akár még valami jó is kisülhet belőle (szó szerint :) 

Igaz, holnap én is bemegyek dolgozni (már a 6. nap ezen a héten), és az előbb fejeztem be egy kedves barátnőm anyukájának egy szülinapi tortát, amit még díszíteni is kell (egy kávés finomság, ezt is hozom), és hát van még egy számítógépes házi feladatom is, amit meg kell csinálni, és mindjárt este 10 óra, de most már annyira szeretnék egy klassz receptet újra megosztani! Nem tehetek róla, imádom ezt az egészet. Mindent, ami arról szól, hogy SÜTÉS, és ÉTEL és RECEPT és CUKRÁSZAT! Ez vagyok én, fogadjátok újra olyan szeretettel, mint ahogy Nektek írom.

Na jó, komolyság: tehát  ajánlok egy jó kis receptet vasárnap reggelre. Vagy akár a jövő heti 4 napos ünnepre, amikor is lehet sokáig aludni, és utána kényelmesen reggelizni. Mivel a vasárnapi ebéd nálunk komoly kihívást jelent a gyomornak (3 fogás, gyertya, meg minden, ami kell), ezért csak ritkán készítek nagyobb traktát reggelire. De azért néha palacsintát sütök a gyerekeknek (meg persze a férjemnek, ő sem maradhat ki a jóból).

Éppen ezért a következő receptem is egy ilyen "pancake", olyan, amivel (véletlen, vagy nem?) 2015. októberében abbahagytam a blogot. De mégis más egy kicsit, mert ez nem skót, hanem inkább kanadai. A márciusi Frisch gekocht újságban találtam. Maga a palacsinta nem túl bonyolult, egyedül az írót nehézkesebb beszerezni hozzá. De újabban az Aldiban is árulnak 500 ml kiszerelésben ilyet. Aki nem kap, az nyugodtan helyettesítse kaukázusi kefírrel. Van hozzá egy fincsi öntet, amihez szükség van ipari mennyiségű juharszirupra (vagy egy kanadai ismerősre, akitől mindez beszerezhető, én szerencsére nemrég kaptam egy nagy üveggel, thank you, Aimee), de aki sajnál 2 dl aranyló szirupot erre a célra elhasználni, nyugodtan felezze meg a mennyiséget, csak aztán nehogy összevesszen rajta a család! (Eredeti recept: "Frisch gekocht" magazin, 2018. március)

 Hozzávalók (kb. 14 darabhoz):

öntet:

• 2 dl juharszirup
•  5 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 1/2 tk só

palacsinta: 

• 4 dkg vaj
• 1 rúd vanília belseje/1 zacskó dr. Oetker vaníliás cukor
• 270 g liszt
• 55 g cukor
• 2 tk sütőpor
• csipet só
• 270 ml író
• 2 tojás
• 1/4 tk fahéj
   
• néhány EK olaj
• +2 banán
• esetleg eper vagy áfonya

Az öntethez a juharszirupot egy kis edényben 4-5 percig forralom, amíg karamellizálódik. Leveszem a tűzről, belekeverem az 5 dkg vajat, a tejszínt és a sót. Ha elkészült, félreteszem.

4 dkg vajat felolvasztok. Egy másik edényben összekeverem a lisztet, a cukrot, a sütőport és sót. A közepébe készítek egy lyukat és beleöntöm az írót, a tojásokat, az olvasztott vajat, a vaníliát és a fahéjat. Elektromos habverővel rövid idő alatt simává keverem.

Kevés olajat/ vajat hevítek és kisütöm a palacsintákat. Az én serpenyőmbe 3 db 1 evőkanálnyi mennyiségű  kis palacsinta szokott elférni, ezeket addig kell sütni, amíg el nem kezdenek apró buborékok képződni a tetején. Ekkor kell megfordítani, és a másik oldalán is pár percig sütni. 

Végül a kisült palacsintákat az elkészült öntettel leöntöm és ízlés szerint banánnal, áfonyával díszítem.

Hétvégi kényeztetés: skót palacsinta

Hétfőről keddre virradóra a mellékhelyiségben töltött percek száma:263, bevett lázcsillapító tabletták száma:4, a három nap alatt leadott kilók száma:3 (hurrá!), 1 nap alatt visszaszedett kilók száma:2,5 (n.j.), alvással töltött órák száma az elmúlt 3 napban:36, elolvasott oldalak száma: 182, Macska ágyba való felugrásainak száma: 12, Macska simogatásával töltött percek száma: 65, a karomon lévő sebek száma, amit Macska dagasztás közben okozott:32.

Pár napos kényszerpihenőm oka: kislányom hazahozott az óvodából egy vírust, ami egyszerre négyünket fertőzött meg a családból, de olyan kíméletlenül, hogy 3 nap után még mindig az ágyban feküdtem. Ennek is van jó oldala: jutott időm olvasni! A Bridget Jones-os stílus nem véletlen: az ő naplójának a 3. részét nevetgéltem olvastam ki tegnap.

Úgyhogy amíg még itt pihegek, pótolom a mulasztást és leírok egy klassz receptet, amit hétvégenként szoktam a gyerekeknek sütni. Nagyon hasonlít az amerikai palacsintára, de mégsem az, hanem annak egy skót változata. Nagyon egyszerű, nagyon finom, igazi hétvégi kényeztető reggeli. A Good Food újságban találtam rá, eredetileg eperkompóttal kínálták, de most nincs eperszezon, ezért epres joghurtot kínáltam mellé. Vagy natúr joghurtot is lehet, juharsziruppal. Bridget biztosan egy Starbucks-os koffeinmentes cappuccino-t inna hozzá (utána meg egy sonkás-sajtos paninit) (és egy zacskó reszelt sajtot).

Hozzávalók: (kb. 12 darabhoz)

• 25 g vaj
• 140 g liszt
• 1 tk sütőpor
• csipet só
• 1 EK cukor
• 1 nagy tojás
• 1 tk vaníliakivonat
• 150 ml tej
• néhány EK porcukor

A lisztet és a sót egy tálba szitálom, rászórom a cukrot. A közepébe készítek egy mélyedést, és beleütöm a tojást, öntök hozzá egy kevés tejet, valamint a vaníliakivonatot, és habverővel elkezdem összedolgozni. Lassan a maradék tejet is hozzáöntöm, és addig keverem, amíg sima keveréket nem kapok.

A vajat egy serpenyőben megolvasztom, és amint a serpenyő felforrósodott, beleteszek 4 EK tésztát, és így négyesével sütöm ki a kis kör alakú palacsintákat. Akkor kell megfordítani, ha buborékok jelennek meg a felszínén, néhány perc múlva. A másik oldala is pár perc alatt elkészül.

A kész palacsintákat még forrón egy porcukorral teli kistányérra szedem, és megforgatom benne, hogy mindenütt bevonja. (Ez a rész elhagyható.) Mellé /vagy rá szedem a joghurtot.