OREO torta

Valamilyen rejtélyes okból az amerikaiak rajonganak az Oreo kekszért. Jó, rendben, nagyon csokis, szinte fekete, de szerintem semmivel nem nyújt nagyobb gasztronómiai élményt, mint a mi jó öreg Pilóta kekszünk. Magamnak sosem veszek ilyet, de gondoltam, hogy egyszer kipróbálom egy torta fő alapanyagaként. Annyira jól sikerült ez a recept, hogy az elmúlt néhány hétben háromszor is megsütöttem. Ugyan a piskótám a kekszmorzsa miatt kicsit édesebb a szokásosnál, de a krémbe egy gramm cukrot sem tettem, így beleharapva tökéletes lett az íze.

Egészen véletlenül pont annyi darab kekszet használtam fel hozzá, mint amennyi 2 doboz ilyen kekszben van.

A piskótájába jó sok apró morzsára tört kekszet tettem, ami klasszul meg is színezte, egészen feketére. Kétféle krémet készítettem hozzá, mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Mivel mindkettő jól sikerült és egészen különbözőek, végül mind a kettőt beletettem, egyiket krémnek, a másikat a tetejére máznak. Közben picit alakítottam a legelőször megsütött recepten. Nincs kőbe vésve a krém mennyisége, van, aki jobban, más kevésbé van oda a nagyon krémes süteményekért. Az én ízlésemhez a harmadik kísérlet áll a legközelebb, így ezt írom le, de tetszőlegesen lehet változtatni a tejszín és a mascarpone arányát.

A tetejét lehet cifrázni: díszíteni félbevágott kekszekkel, gyümölccsel, de díszítés nélkül is simán megállja a helyét.

Hozzávalók:
piskóta

• 5 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 8 evőkanál víz
• 25 dkg liszt
• 10 db OREO-ból morzsa  (késes robotgépben összeaprítani, kb. 10 dkg)
• 5 g sütőpor (kb. 2 csapott teáskanál)
• csipet só

Az OERO kekszeket késes robotgépbe teszem, és morzsává aprítom.

A tojásokat szétválasztom. A sárgákat a cukorral és a vízzel elektromos habverővel 15 percig verem, amíg világos színű, sűrű masszát nem kapok. Közben kimérem a lisztet és a sütőport, majd a csipet sóval  kemény habbá verem a tojásfehérjéket. A felvert tojássárgákra szitálom a lisztet, valamint az OREO morzsát, és óvatosan összekeverem. A fehérjéből egy keveset kiveszek, amivel fellazítom a tésztát, végül a maradékot is nagyon óvatosan beleforgatom. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 180 fokon 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt, három lapba felvágom.

Látszik, hogy sötétebb, mint egy sima piskóta

 krém: 

• 250 g mascarpone
• 5 dl tejszín
• 14 db OREO keksz

A mascarponét robotgéppel kicsit felhabosítom. Felverem a tejszínt, a mascarponét is hozzákeverem, végül az Oreo-kat kézzel rusztikusan beledarabolom.  (Aki extrém krém-szerető, beletehet 500 g mascarponét 4 dl tejszínnel. Nekem ez már túl sok volt, de sokaknak nagyon ízlett így is.)

A krémet megfelezem, és betöltöm vele a lapokat.

A harmadik lap tetejére fog kerülni a máz.

máz:

• 2 dl tejszín
• 8 db OREO-ból morzsa

A tetejére egy másik krémet találtam ki: hasonlóan a trüffelkrémhez felmelegítem a tejszínt, és belekeverem az OREO morzsát. Az eredmény: egy azonnal besűrűsödő, puding állagú krém, melyet rögtön felkenhetünk a harmadik piskótalap tetejére. Pár órára érdemes behűteni.

A díszítés első alkalommal "Gabika-design", azaz a sógornőmmel gyorsan feldobáltuk a megmosott epreket, és néhány félbevágott OREO-t.

Másodszorra a kollégáknak sütöttem meg, utó-születésnapra, az irodában csak gyorsan rátettem a felszeletelt epret.

Harmadszorra kedves barátnőm kislányának születésnapjára, ezúttal ehető ostya került a tetejére, melyet gurulós málnával rögzítettem a tortához.

(Tipp: először mindenáron le akartak gurulni a valóban gurulós málnák. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert már elkezdtem az ostya felhelyezését, ami előbb-utóbb elkezd hullámosodni, ha nincs a széle rögzítve. Eszembe jutott a megoldás: kettétörtem egy fogpiszkálót és a hegyes végével hozzátűztem az ostyát a tortához, mintha csak gombostű lenne, de kihagytam egy kis véget, amire (mint egy sapkát, vagy inkább kucsmát) rátettem egy szem málnát. Így a rögzítés is gyorsan megtörtént, viszont nem látszott, mert eltakarta a málna. Ennél a módszernél egyetlen dologra ügyeljünk: feltétlenül szedjük ki a fogpiszkálókat fogyasztás előtt!)